leabugyival

A férfiaknak is van lelke. WXYZ története állítása ellenére fontos tanulságot tartalmaz: egy punci is lehet hülye fasz. 

Te is szolgálhatsz egy tanulságos esettel? Haladéktalanul küldd el nekünk a  lebugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Talán néhányan kíváncsiak lennének egy farok történetére és egy makrancos punci
viselkedésére a férfi szemszögéből. Ezért megosztanám életem egyik viharos félévét, amiben nagy
szerepet kapott a farkam és egy punci, sokáig azt hittem, hogy A PUNCI! A történet szubjektív, de
igaz. Mindenki azt von le tanulságnak, amit akar.
Az első néhány randin kiderült, hogy a kémia eszméletlenül működik közöttünk, a lány
gyönyörű volt (még most is az), a stílusa pedig határozott. Kicsit talán túl direkt, de brutálisan szexis.
Csókig jutottunk csak 1 hétig, de történtek érdekes dolgok. A punci nem túl burkoltan közölte velem
a lányon keresztül, hogy ha ő nem kapja meg amire szüksége van (és készüljek fel, hogy szó szerint
kőkemény igényei vannak), akkor bizony ez a kapcsolat halálra lesz ítélve, ahogy az előző 1 hónap
alatt elvérző próbálkozó is hamvába holt. Majd kiszólt a gazdája punci mögül:
-A legutóbbi komolyabb farok punci életében hatalmas volt és imádta, bár kis híján pinává baszta szét, de ne aggódj, mert hiába volt a srác még kigyúrt is mellé, egy elviselhetetlen fasz volt, így annak meg nem punci hanem én vetettem véget. -mondta.
Nyilván lerövidítve, leegyszerűsítve és lefordítva mondom el, de még az ennél lényegesen finomabb változat után is kb. azt gondoltam: „AZTAKURVA!”
Ami most jön, azután már szürreálissá válik a sztori, de ettől még szóról szóra igaz. Egy másik
beszélgetés alkalmával, amikor még mindig csak a csóknál tartottunk, bár a szó gyakran terelődött a szexre… Mit a szexre? Konkrétan a puncira és a farokra! Szóval rákérdezett, hogy popsival való játszadozásról mi a véleményem, mert azzal a bizonyos „nagy farokkal” annyira sokat csinálták, hogy már kellett valami új. Az a bizonyos „nagy farok” nem fért be oda (elmondása alapján még puncinak is okozott sérüléseket nem kevésszer), de ha közben bevették a játékba, popsi segített puncinak gyorsan, sokat és nagyokat élvezni…
A mai napig fejet hajtok az egóm előtt. Egyrészt hogy ezt lenyelte „NAHÚZZAPICSÁBA!” felkiáltás nélkül, másrészt hogy mindezek ellenére farokkal egyetértésben úgy gondolták elbírnak puncival és popsival!
A kapcsolatunk eleinte nagyon jól alakult! Rengeteget voltunk együtt és már kínzóan
kívántuk egymást. Az esték általában maszturbálással értek véget, amit aztán telefonon elmeséltünk egymásnak. Megbeszéltük, hogy lassan fogunk haladni mintha szűz tinédzserek lennénk és punci a farokkal nem találkozhat 1 hónapon belül. Addig ki kell húznunk csókokkal, simogatásokkal, nyalakodásokkal. Közben felejthetetlen pillanatokat éltünk át, például első alkalommal úgy láthattam puncit, hogy miután kérleltem a lányt hadd nézzem meg, megegyeztünk megmutatja ő is puncit, ha láthatja a farkat. Mint a kisgyerekek az óvoda udvarán.
Aztán 2 hét után egy ilyen nyalakodós élvezés után éreztem, hogy a punci beszél a lányból és közli
velem, hogy elege volt a nyelvemből ő a farkat akarja most azonnal. Próbáltam hatni rá, hogy
megbeszéltük és a kapcsolatunk érdekében feszítsük még a húrt egy kicsit, de punci elővette az
aduászt és megkérdezte, idézem: „Nézd milyen duzzadt, nedves és rózsaszín vagyok, nem kívánsz?”
A farkam már üvöltötte a fejemben, hogy ő ott bent akar lenni mindenáron és bár nem szeretem ha
irányít, úgy gondoltam ezúttal engedek neki. Kénytelen voltam, egó is bizonyítani akart. Széthúztam
kicsit az ajkait és lassan bedugtam a farok fejét. Punci halk cuppanó hangot adva sóhajtotta,
hogy „lassan-lassan”. Olyan kis feszes, gyámoltalan és törékeny punci volt valójában. Kívánta a
farkat, de nehezen tudta beengedni. Lüktetett, szorított, hihetetlenül selymes és forró volt. Mintha
szívta volna a farkam befelé. Folyamatosan remegett, minden mozdulatomra hangos elcsukló
nyögéssel válaszolt. Egyre erősebben lüktetett és 2 perc múlva hatalmasat élvezett. Majd újra és
újra elélvezett hátulról és lovagolva is, egyre jobban szorítva-masszírozva a farkat. Itt már voltak
arra utaló jelek, hogy punci nagyokat tud élvezni, de kielégülni képtelen. A farok jól bírta a dolgot,
az egó folyamatosan ostorozta őt, nehogy pár perc alatt teleokádja a puncit, majd ha bizonyított,
akkor jöhet az élvezet. Miután punci elfáradt, a gazdája a szájába vette a farkam. Érezhető volt ahogy
szívta keményen, hogy nem csak teljesíteni akar, hanem punci még mindig hajtja-űzi őt. Vettem a
lapot, nyaltam csókoltam közben én is. Ekkor hátranyúlt és feldugta a popsiba az egyik ujját, jelezve, hogy a punci már fáradt, kell hogy popsi besegítsen. Bevettük őt is a játékba, kényeztettem, nyaltam, ujjaztam popsit is és így együtt tudtunk elélvezni. A farok is megkapta, ami kellett neki és az egó is elégedett volt. Megcsináltuk, gondolta! Itt volt ez a nagy farok előttünk, de mi az ő árnyékában is hoztuk a kötelezőt.
Minden nap, néha naponta többször szeretkeztünk. Mit szeretkeztünk? Dugtunk, keféltünk, basztunk! Nem szeretkeztünk egyszer sem, punci azt szerette, ha a farok jól megdöngette, úgy hogy levegőt se kapjon utána.

1-2 hónapig ment ez így. Egyre jobban összehangolódott punci a farokkal, és lassan popsi is állandó
szereplője lett a műsornak. Sőt, idővel már puncival egyenrangú bánásmódot követelt magának.
Ha punci nyelvet kap, ő is kapjon, ha valami játékszert, akkor ő is érezni akarja magában. Egyedül
farokkal gyűlt meg a baja, akarta kívánta hívogatta, de mikor megkapta leblokkolt, nem tudott
mit kezdeni vele annyira kitöltötte, igaz ettől punci néha nagyot élvezett. A farok úgy érezte elbír
mindkettőjükkel, az egó is jól érezte magát, és nagyon szerettük egymást a lánnyal.
Aztán idővel, ahogy minden kapcsolatban jöttek a hétköznapok. Előfordult hogy 1-1 nap kimaradt,
de máskor hétvégi napokon punci már kegyelemért könyörgött a maratoni kefélések után. Farok
ilyenkor büszke volt, egó pedig annyira elégedett, hogy lassan háttérbe húzódott.
Ekkor jött a pofon!
Nagyjából 3 hónap után egy veszekedés közben, ami már személyeskedéssé fajult úgy éreztem
puncival veszekszem. Nem is tévedtem, de én nem tudtam veszekedni vele, hiszen az farok dolga
lett volna, de szarban hagyott. Szó szerint! Nem is értette az egészet. Ők puncival jól megvannak,
mi köze neki ehhez? Punci viszont nem hagyta annyiban. Közölte velem, hogy nem szeretkezünk,
kefélünk eleget és hogy ő nem érzi így jól magát. Egó azonban közbelépett és próbálta kimenteni a
farkat hiszen ha ő elégedett a teljesítményével akkor baj nem lehet. Visszagondolt, eszébe jutottak
a szombat esti és a vasárnap egész napi maratoni szexcsaták amiket meg is említett, de punci azzal
vágott vissza, hogy már szerda van és 2-3 nap szünetet ő nem visel el. Ekkor magamra maradtam. Egó és farok nélkül álltam punci előtt. Ésszerűtlennek találtam, hogy a férfiasságom megkérdőjelezésre kerüljön 2 szexmentes nap után, amit ájulásig tartó dugások előztek meg, de vissza akartam szerezni farok becsületét és egó támogatását. Letepertem. Szemtől szemben akartam állni puncival, de ő csak farokkal állt szóba. Odaadtam neki keményen, könyörtelenül, ahogy szereti. Ez kell? -kérdezte tőle egó- Akkor megkapod!
Rácsaptam egy nagyot a fenekére. Felnyögött, éreztem, hogy durvulni akar. Többször, egyre
keményebben ütöttem, közben keményen keféltem. Elélvezett, és én felálltam. A meredező
kielégületlen farokkal és a sértett egóval együtt kisétáltam a szobából, mint egy gép. Bementem
a fürdőbe és néztem magam a tükörben. Nem hittem el, hogy a büszkeségemért, a farkam
becsületéért szexeltem a saját barátnőmmel. Ekkor eltört valami. Farok és egó egysége megszakadt,
már nem élvezett farok olyan támogatást, mint azelőtt és így fordulhatott elő hogy farok egyszer csak
cserben hagyott minket. Egót, engem, saját magát. Nem működött rendesen, képtelen volt. Vagy nem állt fel teljesen, vagy képtelen volt elélvezni. Az előbbi csak 1-2 alkalommal fordult elő, és akkor a lány puncival egyetértésben megértő volt és beérte nyalással, de a másik esetben farok megkapta, hogy punci nem elég jó neki, én pedig hogy nem szeretem a gazdáját eléggé. Szép lassan aztán egó újra egy hullámhosszra került a farokkal. Rájött, hogy támogatnia kell, különben saját maga alatt vágja a fát, így kisebb nagyobb viharokkal, de jól megvoltunk már 5 hónapja. 
Ekkor egy veszekedés újra személyeskedéssé fajult és megint a felbőszült puncival találtam szembe
magam. Kiszolgáltatottan, egyedül. A korábbi, adott pillanatban olyan megértően kezelt felsülést
emlegette fel, ezzel sárba tiporva egót.
Vége van! -gondoltam. Csak akkor még nem akartam elfogadni.
Megmondtam puncinak, hogy ha még egyszer az én lakásomban beleüvölti az éjszakába, hogy nem
áll fel a farkam akkor mennie kell. Tudomásul vette. Ezután dugtunk. Gépiesen, mintha kötelező
lenne. Nem tudtam elélvezni. Vége volt. Nincs tanulság, nincs konklúzió!

Nem éred be ennyivel? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on is!

Noni Nuni szexualitásába kétszer hozott csavart a pornó: először, amikor a párja lecserélte őt a színésznőkre, másodszor amikor rájött, hogy emiatt nem tudja őt teljes erőből elítélni. Jó vagy rossz? Megcsalás, vagy sem? 

Neked is van egy titkod? Meséld el nekünk, akár név nélkül a leabugyival@gmail.com címen!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Új Felfedezések!

Időnként sok mindenre rájövök. Főleg, amikor itthon vagyok.
Nincs a lelkem jó állapotban, most olvastam egy bejegyzést, miszerint a nők ott hibáznak hogy nem kezdeményeznek szexet, illetve elutasítóak.
Na, akkor én most elmesélnék egy lélekbe és nuniba tipró történetet.
Négy éve élek a párommal, az utóbbi időkben azt vettem észre, hogy többet néz pornót és maszturbál is.
Reggel a csapba, este zuhanyzás közben. Van olyan, hogy 3 hétig sem szexelünk, pedig én szeretném.
Jön a kifogás: Jaj most ne, fáradt vagyok, jaj most nem kívánom a szexet.
Pedig kívánja, de csak saját magától.
Volt olyan, hogy ült a gép előtt zuhanyzás után. Bejöttem én is a fürdőből és ledobtam magamról a törülközőt, majd elkezdtem a kemény mellbimbómmal a füle tövét simogatni.
Elzavart, hogy Ő most dolgozik, hagyjam békén.
Na, ennyit arról, hogy egy nő kezdeményez.
Borzalmas szinteket járok meg időnként, mert már kezdeményezni sem merek. Kitárom a szívem-lelkem, szó szerint levetkőzöm meztelenre. És ellöknek.
De néha jó is a szex. Bár mostanában azért nincs orgazmus, mert egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy a pornós lányokra jobban szereti verni.
És vajon most az én nunimra gondol, vagy más nőre?
Már arra is gondoltam, hogy fel kéne pezsdíteni a szexet, új pózok, rávezetni, hogy többet kényeztesse a behatolás előtt a nunit. Nem sok sikerem van.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy külföldön élünk két hónapot és otthon két hetet. Azt mondja, hogy itt azért nem tud szexelni, mert itt van a szomszéd szobában a kolléga.
De a fürdő is a kolléga szomszéd szobája és simán tudja magát kényeztetni
Sőt, volt olyan is, hogy otthon míg lementem a sarki boltba, vagy míg megmostam a hajam, Ő önkielégített.
A nunim nem érzi magát jól, a lelkem meg... a nőiességemmel együtt...
Egészen a mai napig, kaptam egy kis önbizalmat.
Itthon ültem a gép előtt, olvasom a híreket, aztán a bulvár híreket, és ahogy mentem beljebb és beljebb, valahogy egy szexoldalon találtam magam.
Bevallom, hajtott a kíváncsiság, hogy mit esznek ezen a pornón úgy a pasik.
Elkezdődött a film: a lány nyalogatta a férfi szerszámát. Na, mondom oké, eddig olyan ez, mint ha velünk történne.
Aztán elkezdte a pasi is kényeztetni cirógatni a csaj nuniját, aki életszerűen sóhajtozott. Majd a nyelvével is kényeztette. Végül alig várta, hogy a duzzadó kemény farok meglátogassa nunit.
Beleült a lány a farokba és úgy mozgott, mint ahogy én szoktam álmaimban. Hirtelen felkiáltott a nunim: ezt én is én is különben nagyon ideges leszek. Mire levettem a bugyim már nuni tocsogott az izgalomtól és alig várta, hogy hozzáérjek, simogassam. Végül annyira megujjaztam magam, hogy háromszor is elélveztem. Ez állati klassz volt. Ilyet még nem csináltam így. És jobb volt a testemnek és lelkemnek is, mint a párommal.
Szörnyű érzés, hogy nem bízunk egymásban, külön élünk nemi életet. Nekem az otthontól távol sem okoz gondot a szex, sőt, izgis, hogy új hely, új ágy. Mintha két havonta szállodában szexelnél. 
De Ő viszont otthon az utóbbi 4 hónapban jobban teljesít. Legutóljára csak velem volt, a kezével nem.
De én viszont szeretném ha csak velem lenne, mert úgy érzem, mintha megcsalna. Pedig nem, de mégis olyan érzés. Mert ez nekem amolyan bizalom kör kérdés.
Tény viszont, hogy most én is szégyellem magam azért, amit tettem. Főleg amiatt, hogy jobb volt. Lehet, hogy elromlott a nunim?
Na ne, most lüktetett egyet, hogy ilyet hallani sem akar.

Ismerkedj meg velünk a Facebook-on is, kattints és like-olj bennünket:  http://www.facebook.com/leabugyival

Most már komolyan fel kell tenni a kérdést: lehet Igazi az, akivel nem jó a szex? Noni Nuni beküldőnk neve nem csak !, de beszédes is. 

Árnyald te is a nők önmagukról alkotott képét, küldd el nekünk őszinte vallomásod a  leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nagyon régóta, óvoda óta tudja a puncim, hogy mi a jó és mit akar minél többször.
Éppen ezért hét éve párkapcsolatban élek.
Hét évvel ezelőtt egy kamasz szerelem mindent vitt.
Imádta punci. Egyesesen mindennap, szinte magába szippantotta az ex farkát.
Simogatta, szívta magába a duzzadó, lüktető kemény fejét.
Végül odáig fajultam, hogy a szex érdekében mindent megbocsájtottam Neki.
Aztán úgy döntöttem, otthagyom, mert megcsalt az osztálytárssal.
Így punci is, és én is megundorodtam tőle.
Négy éve most is kapcsolatban élek, de a puncim egyszerűen nem hagy élni.
Amikor összejöttünk már akkor sem volt oda annyira punci a mostani a farokért.
Méretbéli gondok is vannak. De akkor legalább többször megkapta a magáét.
Kicsikét kérdéssel is fordulnék hozzátok.
Normális az, hogy négy év után punci alig kap faszt és állandóan ideges, meg hisztizik.
Ha én akarom boldoggá tenni, az nem elég neki. Néha már letörik a kezem, mire csendben marad két napig.
Egyszóval punci nem szereti az én nagy Ő-met.
Mert előjátékot is nagyon ritkán kap, de persze a fasz mindig kényeztetve és nyalogatva van előtte.
Néha már tocsog és izzik, hogy belé hatoljanak, de mire belelendülne az orgazmusba,  elélveznek.
Mára már nagyon ideges punci, szinte a földhöz vágja magát egy igazi szexért, ahol ki is nyalják, mert évek óta férfinyelvet nem látott.
Utálja punci ezt az életet. Lassan már elkalandozna más faszokra is. De én nem akarom megcsalni a barátom mert nagyon szeretem.
De ezt sem bírom sokáig.
És hogy mondják a pasik, hogy imádják a szexet.
Én itt vagyok, csinálnám akár mindennap. Punci napi többször is igényli.
De iszonyúan terrorizál, hogy nem kapja meg azt, amit kér.
Szexelni akar, mégpedig azonnal, több menetben és többször, mint két hetente egyszer.

Két bejegyzés között itt is megtalálsz bennünket: http://www.facebook.com/leabugyival!  

Kiki története látszólag szerelme elvesztéséről szól, de inkább azoknak lehet érdekes, akik hajlamosak a saját vágyaikat feláldozni. Biztos, hogy az önzetlenség a legfontosabb egy párkapcsolatban?

Neked is van egy jó sztorid? Oszd meg velünk a leabugyival@gmail.com  -on!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Akartam valami izgalmasat írni. Valamit, ami tanulsággal szolgálhatna. De nem tudok. Ez az igazság. Egyszerűen magamat sem ismerem. Vagyis a Puncimat. Szomorú, de így van. Tudom mi a jó. Tudom, hogy mit próbálnék ki, mi az amire kíváncsi vagyok. De ennyi.

Punci (mert a pina számomra olyan idegen) mindig kíváncsi volt. És én is. Talán túl hamar, nem a megfelelő személlyel kezdtük el a dolgot. A szexet. De ez nem indok. Egyre jobban kiégtem. Először egy pasi sem tudott minket kielégíteni. Volt, hogy lelkileg jól éreztem magam, mert a jelenlegi barátomnak jó volt. De Puncinak nem (és így az én boldogságom sem volt teljes). Aztán jött a nagy áttörés, a pasi, aki a farkával olyan jó volt, hogy Punci volt a legboldogabb a világon és együtt élvezett az ő Kedvesével. És én boldog voltam, míg nem jött más aki elragadta a szívem. Egy forró szexre emlékszem, az utolsó találkozásunkról. Jöttek mások, jöttek akik a nyelvükkel, a kezükkel érték el azt, amit ez a pasi a farkával. Volt aki feladta és azt mondta nem bírja tovább a nyelve, keze. Persze pont a kritikus pontnál és Punci mindig őrjöngött, mert ő nem szerette azokat a farkakat. Néha jó volt, de legtöbbször nem.
Én szerelmes lehettem, ha Punci nem volt boldog. És én még ma is azt vallom: a szex igenis fontos egy kapcsolatban. Ha az nem működik, ha egyiknek nem jó, nem lesz a kapcsolat sem teljes. 
És itt jön az, aminek jönnie kell, mert le kell írnom, mert Punci is és én is sírok a fájdalomtól. 
Jött Ő. Isteni pasi. Pont, amilyen kell. Eléggé szőrös, eléggé pasi és eléggé... eléggé nagy. Pont jó.
Szerelmesek lettünk. Borzalmasan. Csak hogy az évek során (szám szerint 7 és fél év, amiből fél év volt teljes élvezetben) kialakult a remek színjátszás, hogy igen, köszi nagyon jó volt. Merev lettem, nem mertem már élvezni sem, mert "jaj mit szólna", meg "neki legyen jó én úgysem számítok" és a többi magyarázat, hogy miért nem ment. 
Őt viszont érdekelte. Nagyon is. Neki azt számított, hogy jó legyen. És mindenhogy jó volt, csak épp, nem élveztem el. Mindig begörcsöltem az előtt a bizonyos csúcs előtt és gyorsan felültem az ágyban, pózt váltottam, persze nagyon lassan, hogy lehiggadjak. Bennem volt az összes felgyülemlett év és féltem.
Aztán három hónap alatt eljutottam oda, hogy kis játékot csináltam egyik éjjel, hogy feloldódjak és minden rendben menjen. Úgy is volt, viszont Ő előbb elélvezett és hát vége lett. Na nem azért, mert nem érdekelte a dolog, csak így alakult (3óra alvás után 10óra munka, hosszú éjszaka, már hajnal kettő volt. szerintem megérthető). Punci és én izgatottan, mindemellett szomorúan bújtunk ágyba. Azóta semmi nem volt, mert csúnyán összevesztünk. A szex miatt. Mivel Punci követelt és én szomorú voltam. Azóta mindketten szomorúak vagyunk. 
Én az elvesztett szerelmem miatt, ő az elvesztett Kedvese miatt. Mindketten vesztettünk és újabb hét és fél év várakozás után már nem hiszem, hogy ilyen könnyű lenne a felengedés, mint most. (már ha sikerülne.)

További tartalomért kattints Facebook oldalunkra és like-old a Le a bugyival! -t! 

P. kidobja Mérit. A válóok a Pina, egyszerre kettő. 

Várjuk továbbra is a vallomásaitokat a leabugyival@gmail.com címen. Egyetlen kérésünk, hogy legyen őszinte.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Igen, jó nedves a pinája, tessék. - szólt P. végső érve. Az első komoly kapcsolatunk, persze mindketten szereztünk már előtte némi tapasztalatot, így a szívem mélyén pontosan tudtam, mit kell kérdeznem ahhoz, hogy P. vérig sérthessen.

3 fiúval volt dolgom korábban. Tinibonyodalmak, semmi különös, kicsit maszatoltunk egymáson, aztán 1 hónapig rólunk beszélt az egész iskola. Kevés hosszú távú következtetést lehet leszűrni egy ennyi idős fiútól, gyakorlatilag ráfújsz a farkára, és eldurran. Mégsem kellett az egyértelmű visszaigazolása ahhoz, hogy érezzem, valami nem oké. Van orgazmusom, a testem papírforma szerint működik, igazából elképzelésem sincs, honnan vettem, hogy nincs velem minden rendben...

Mindenesetre amire P. kidobott, addigra volt egy erős sejtésem. A szakítás egy hosszú, fájdalmas út végét jelentette. Így visszagondolva, valamennyi klasszikus hibát elkövettük, de hát ilyenek az első "komoly kapcsolatok", nem? Sokáig vajúdnak, aztán az egyik felszívja magát és kiteszi a másikat. A másik meg, mégha össze is áll a fejében, megpróbál visszamenni. Én. Másnap egyszerűen megjelentem a lakásán. Soha nem felejtem el P. hasonlatát:
- Olyan ez, mint amikor nagy nehezen végre összepakolod és kiszórod a gyerekkori kacatjaidat. Fogsz egy dobozt, és beleteszed a kis műtyűröket, mert már nem férsz el, szükséged van a helyre, és ezért meg kell válnod ezektől az emlékektől, nincs más választásod. Aztán leviszed a kukába, ejtesz egy könnycseppet, lezárod magadban. És amikor felérsz a lakásba, mindent ugyanúgy találsz.
Veszekedni kezdtünk. Bármi áron, de hallani akartam, mi az oka. Kiderült, hogy van valakije.
- És?! Mit tud az a nő, amit én nem?!! Mitől jobb? Hmm?! Gyerünk, mondd meg!
Aztán kibökte, hogy a nőnek "jó nedves a pinája".
- Én meg olyan vagyok, mint egy kiszáradt túrós táska...
Végülis, erre vártam. Hatalmas megkönnyebbülés volt végre mástól is hallani, amit régóta gyanítottam, hogy nekem nem lesz "olyan jó nedves".

Ne érd be ennyivel! Like-old oldalunkat a Facebook-on!

                                            
Mindig furcsa érzéssel tölt el bennünket, ha egy történetben egyszerre szerepel a punci, a farok és a gazdi szó. Na mindegy.

Usagi kamaszosan szétszórt vallomásának egészen különleges tanulsága van: a pina néha jobban tudja, mint mi.

Te is tudsz valamit? Meséld el nekünk a Pinablogon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy döntöttünk, Punci és én, hogy kiírjuk magunkból az elmúlt időszak eseményeit, amelyek régen kezdődtek és mostanra végre lecsendesedtek. Az egész ott kezdődik, hogy Punci és én nagyon jóban voltunk, megértettük egymást és tudtuk, hogy a másiknak mi a jó, Punci ekkor még nem találkozott egy farokkal sem, kicsit tartott tőlük, hogy bántják, hiába mondtam neki, hogy nem fogja egyik sem és különben sem engedek a közelébe egyetlen rosszvágású farkat sem. Punci hajthatatlan volt, végül ráhagytam a dolgot, nem foglalkoztunk a farok kérdéskörrel.

Egy ideig ez sikerült, aztán egy ismerőssel összehozott a sors, először csak ismerkedés szintjén, végül egy pár lettünk, de Punci nem engedett és nem akarta még csak látni sem a farkát. Nem tudtam megértetni vele, hogy úgy érzem szeret az a férfi és ezért neki, Puncinak is szeretnie kell. Ez kétszeres hiba volt. 1. a férfi minden állítása ellenére nem szeretett. 2. Puncinak nem KELL szeretnie senkit azért, mert én azt mondom.

A gondok itt kezdődtek. Punci nem akarta, hogy a farok bekerüljön. Az pedig csak bekerült, Punci sírt, hisztizett, nem így képzelte el, a férfi nem foglalkozott se Puncival, sem velem. Punci ezt könnyezve hányta a szememre, amikor a férfi végzett és mi ott maradtunk teljesen megsemmisülve, nem így képzelte azt, amikor az első farokkal találkozik, nem lányregényt várt rózsaszirmokkal, csak figyelmet. Azt mondta, hazudtam neki, mert igenis fájdalmat okozott és innentől kezdve nem hajlandó még csak ránézni sem a másikra. Ennek ellenére, néhány együttlétre rákényszerítettem. Sírt és aztán én is vele együtt sírtam. Punci és én éreztük azt, hogy nem vagyunk fontosak. Így a kapcsolat szexuális és minden más dologban mérhető hanyatlása a végéhez közeledett, végül kis átmenettel megszűnt.

A nagy változást Puncinak köszönhetem. Egy régi és jó baráttal sokat találkoztam, Punci pedig minden találkozáskor örömujjongott: "Igen,igen őt akarom érted Gazdi, ŐT akarom, magamban és MOST!" Követelőzött, tocsogott, én pedig nem tudtam mitévő legyek. Ezt már akkor is elkezdte, amikor az ex még megvolt, nem kis fejtörést okozva nekem. Végül az lett amit Punci akart, a kedves ex replikázott, hisztizett nem értette a dolgot, ő miért nem és a másik miért igen, miért nem adtam neki esélyt. Megadtam az esélyt, és ezért az esélyért még Puncit is bántottam. Ilyen önfeláldozást viszont nem érdemelt.

Punci boldog és a Gazdi is. Punci életének második farka maga a csoda, ezt nem győzi elégszer a tudomásomra hozni, én pedig nem bírom elégszer elmondani, hogy a farokhoz tartozó többi rész is egy csodával ér fel. Én ilyenkor mosolygok, ha Punci tudna ő is biztos azt tenné.

Így leírva az egész nem tűnik nagy tragédiának, de akkor, amikor megéltük... maga volt a pokol. Punci utálta, hogy kihasználják és most is meglepetésként éri, hogy ő van az előtérben és igenis kényeztetik, foglalkoznak vele, Gazdi azóta is hallgatja, hogy hülye volt, és bizony ha Punci nem talál ilyen jó farkat, akinek a "sallang" része tetszik, akkor még most is pityeregnénk mindketten. Ez van, Punci határozott személyiséggé nőtte ki magát, legalább kettőnk közül valakinek legyen vér a pucájában:D

Majdnem 400-an várjuk a 400. csapattagot! Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: http://facebook.com/leabugyival!

Minden drága olvasónknak élményekben, nekünk pedig bejegyzésekben gazdag új évet kívánunk!

Következő írónk, Ildikó leltározza élete szexuális partnereit, hogy aztán a végén feltegye a kérdést, amit minden valamire való nő feltett már.

Nem kell hozzá a szavak emberének lenned, hogy megoszd velünk a te emlékeid, vágyaid, érzéseid. Küldd el nekünk őszinte vallomásodat a leabugyival@gmail.com postafiókba!  
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A puncimat mindig is szerettem, és azt hiszem ő is engem. De valamiért féltem örömet okozni neki. Próbált rá célozgatni, hogy mi lenne a jó neki, de én ellenálltam az akaratának. Aztán hirtelen egy csapásra minden megváltozott. Azóta a puncim lett a legjobb barátom, és az életem egyik legfontosabb része. Imádjuk egymást, de néha vannak nézeteltéréseink.  Mikor még nem is tudtam, mit is jelent pontosan a szex, már akkor is elképzeltem, hogy hogyan fogom csinálni.
Mivel elég finnyás vagyok, azt gondoltam, hogy soha életemben nem fogom engedni egy pasinak, hogy szájon pusziljon, a nyelves csók gondolatától még a hideg is kirázott.
Aztán megismertem valakit. Gyűlöltük egymást, de el kellett viselnünk egymás közelségét. Aztán hirtelen valami megváltozott. A gyűlöletből barátság lett, majd később még valami.  Szerettem a közelében lenni. Hiányzott. Aztán egyik este úgy alakult, hogy közösen kellett elmennünk valahova. Útközben eltévedtünk, aztán egy sorompónál pirosat kaptunk. Itt kaptam meg életem első csókját. Ami furcsa volt, hogy én is akartam, és nem volt gusztustalan, ahogy elképzeltem. Másnap este már vetkőztettük egymást, valahogy ösztönösen éreztem, mit kell csinálnom. A puncim is tette szépen a dolgát. Nedvesedett rendesen. És ő a kezembe adta az álló faszát. Kicsit megijedtem, mert olyan hatalmasnak tűnt. Megsimogattam, és jól szemügyre vettem. Beleegyeztem, hogy betegye a puncimba. A puncim tudta, hogy nincs semmi baj, de én féltem kicsit. Azt hallottam, nagyon fáj. És tényleg fájt, de csak egy kicsit. Utána viszont nagyon jó érzés volt. Mintha rájöttem volna, hogy miért érdemes élni. Abban a pillanatban tudtam, hogy nekem és a puncimnak szükségünk van a faszra. A félelmeim, és rossz érzéseim örökre elszálltak. Ez a csodás pénisz, az első az életemben, fél éven át okozott nekem boldog órákat. Megtanultam, mit is jelent az a szex, és minden mást is, habár az az igazság, hogy valahol a lelkem legmélyén már mindig is tudtam, hogy mit is kell tennem, hogy örömet okozzak a puncimnak, és a fasznak is.
Fél év után a barátság megszakadt, de a mai napig hálás vagyok neki, amiért tanított és megmutatta, milyen jó a szex.
A puncim viszont ezek után sem nyugodott meg. Fasz kellett neki.
A következő "áldozatunk" szintén egy régi ismerős volt, akivel eleinte nem jöttünk ki túl jól. Itt is villámcsapásszerűen változott meg minden. Ez a kapcsolat másfél évig tartott. Ezek után úgy éreztük puncival, hogy a világ összes fasza sem lenne elég nekünk. Kipróbáltunk sok-sok faszt, de valahogy egy sem volt az igazi. Volt, hogy egyszerre három fasszal csináltuk, de az sem volt elég.
Aztán találkoztam egy tehetséges fasszal. Vele jó volt a szex, de semmi más nem működött. Punci ragaszkodott hozzá egy ideig, de utána ő is belátta, hogy létezik más fasz is a világon. 2 év után szakítottunk. Ez nemrég történt. Most itt vagyunk egyedül, ketten puncival. Próbáljuk vigasztalni egymást, de ez mégsem az igazi. Nekünk fasz kell. Kaphatnánk is ezret. A pasik imádnak minket, azt mondják szépek és jók vagyunk.
A probléma csak az, hogy megismertem egy pasit, aki csodálatos. Ő nem csak egy fasz, benne több van. Ő igazi férfi. Mikor először láttam életemben, úgy éreztem, kell nekem. És punci is. Életem legnagyobb csalódása volt, mikor kiderült, hogy ő lesz a főnököm. És most még jobban úgy érzem, hogy akarom, de közben visszatart az, hogy a főnököm. Mikor hozzám ér belebizsergek. Kedves, törődik velem, megölel, megpuszilgat, ebédet hoz, hozzám bújik. Egyszer pettingeltünk is. Fantasztikus volt. Utána hozzám bújt, és úgy aludtunk el. Azóta viszont semmi nem történt, csak ölelés, puszi, szeretgetés. Most pedig várok, hátha történik valami. De a puncim egyre türelmetlenebb. Egyszer már sikerült felülkerekednie. Szexeltem egy pasival. Nem volt nagy élmény, de jobb mint a semmi. A probléma, hogy ez csak 3 napra nyugtatta meg a puncimat. Mostmár megint nagyon ideges. Én nem vagyok neki elég, sem a vibrátor. Neki fasz kell. Én viszont nem tudom. Minden nap kapok egy kis búcsúpuszit a számra. Meg néha ölelgetést, meg szeretgetést. Azt hiszem, fél egy kicsit, hogy mit gondolnának rólunk. Ha tehetném felmondanék, de imádom a munkámat, és nem akarom itt hagyni őt egyedül, mert nem bírná a sok munkát. Mikor ittunk egy kicsit (nah jó annyira mégsem kicsit), akkor történt az a bizonyos petting. Azért csak ennyi, mert a puncim éppen nehéz időszakban volt, és nem szeretem a véres dolgokat. De a fasza csodálatos volt. Akkor azt mondta nagyon kíván, és tetszek neki, de nem mert lépni, mert félt, hogy mit szólok. De azóta sem történt semmi, a puncim pedig nem egy türelmes fajta. Neki kell a fasz, most azonnal. Tudom, hogy félénk a pasi, de a puncim türelmetlen, és nem tudom meddig vagyok képes küzdeni vele. Legszívesebben ebben a pillanatban letépném róla a ruhát, rádönteném az íróasztalra és beleülnék a faszába. Szerintem a puncim is díjazná. Még soha nem kívántunk ennyire senkit, mint őt.
A nagy kérdés: várjunk az igazi férfira, vagy adjam meg magam a puncimnak, és érjem be egy egyszerű fasszal, amit azonnal megkaphatok?

Éppen a 400 rajongóra gyúrunk, ezért ha tetszett a poszt, nyomj ránk egy like-ot itt: http://www.facebook.com/leabugyival

A kamaszkor egyébként is maga a gyötrelem, de Bea tudja fokozni. Nem elég, hogy középkori festők középkori művészetét kellett nézegetnie, de még masztizni sem tudott egy rendeset. Veled vagyunk, anya!

Minden történetre nyitottak vagyunk, ami a puncihoz kapcsolódik. Neked mi a legmeghatározóbb élményed? Küldd el nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Pinablog!

30 éves múltam a héten, és szeretnék egy őszinte vallomást tenni. Az apropója, hogy a lányomat nemrég adtuk iskolába, és erről eszembe jutott egy saját gyermekkori élményem, amit régóta őrizgetek magamban. Most elengedem.

Tizenöt éves vagyok, állok az iskola aulájában, és azon tűnődöm, hogy miért vagyok rossz. Merthogy rossz vagyok, bűnös, eleve mocskos, az számomra kétségtelen. Állok az iskola aulájában, és sorra veszem a Mária és Madonna témájú festményeket. Húsvétkor, ami a keresztény vallásban is a termékenység, az újjászületés ünnepe, kiállítás nyílik az iskola aulájában. Katolikus iskola. Megint elönt a furcsa szomorúság és a szégyenérzet.

Pontosan úgy, mint amikor a bűnbeesésről beszélünk hittan órán. A Biblia szerint Éva nem tudott ellenállni a kígyó kísértésének, és beleharapott a csalogató, üdepiros almába a Tudás fájáról, holott ezt megtiltotta az Úr. Emiatt Ádámmal együtt száműzte őket Isten a Paradicsomból, így az örök kétség és nehézség színhelyéül szolgáló Földön találták magukat. Mindezt Éva miatt.

Azóta sem voltak restek erre emlékeztetni az ilyen témájú műalkotásokban. Éva, azaz a nők jellegzetes női jegyeit szorgalmas elnyomás alatt tartják.

Állok az iskola aulájában 15 évesen, és azon tűnödöm, hogy valamennyi női alak a képen vagy le van vágva derék felett (azaz megszabadították a nemiségtől), vagy egyáltalán, az öröm, a báj, vagyis valamennyi tulajdonság, amitől egy nő vonzó lehet, kívánatos, esetleg izgalmas, az le van vakolva pátosszal. "Ez nem jelenthet jót." - gondolom, majd megint elönt a szomorúság és a szégyenérzet.

Hosszú pulóvert viselek, lehetőleg sötét színűt, nő a cicim, de próbálok láthatatlanná válni. Azt, ott, ahogy hívtam, csak a vízsugárral érintem, kizárólag a tisztálkodás ürügyén. Esténként fájdalmasan "húz", azt hazudom, hogy álmomban nyúltam oda. Ami azután történt, abban semmi tisztességes nincs, mivel túl jó volt. Természetesen tudom, hogy amit csináltam, bűn, az paráznaság, de nem akarom meggyónni. Kerülöm az osztálytársaim tekintetét, mintha stigmák lennének a ruhámon, nézzétek, ott megy a MASZTURBÁLÓS! Meg akarok halni, de újra és újra azt álmodom, hogy odanyúlok. 

A lányomat művészeti suliba írattuk, mert imád rajzolni. Remélem, újrafesti a női alakokat.

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy like-ot ránk a Facebook-on is!

Az ember néha egyáltalán nem igazodik ki saját magán: ez miért jön be, az meg miért olyan utálatos. Iphigenia is belezavarodott kicsit abba, hogy keresse Puncija kedvét, ezért benyomta a stand by üzemmódot. Legalábbis, amíg valaki on-ra nem rakja.

Küldd el nekünk a te történetedet a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Punci tudathasadásos. Valószínűleg azért, mert a tulajdonosa egy idióta. Puncinak erről meg is van a véleménye, hónapok óta sztrájkol. Ha te nem szerzel nekem örömet, én sem szerzek neked – valami ilyesmi járhat a fejében. Megunta, hogy nem kapott enni, ha éhes volt, és mindenféle randa dolgokra kényszerítették idegen faszokkal, akkor, amikor ő a legkevésbé akarta. A tulajdonos pontosan tudta, hogy Puncinak mire van szüksége, és jó érzékkel mindig az ellenkezőjét művelte szegény párával. Punci nem tud szólni, hogy mi a jó neki, talán abban bízott, hogy majd a Tulajdonos megteszi, Tulajdonos azonban rettentő gyáva volt, ráadásul a lehető legalkalmatlanabb faszokkal hozta össze szegény Puncit.

Szóval Punci úgy döntött, öngyilkos lesz. Hónapok óta se té, se tova. Bosszút áll. Faszt nem enged magába, de még a tulajdonos értő ujjait is visszautasítja. Kapott egy világoskék szilikonfaszt, hátha… De azt is utálja.
Punci egyébként az utóbbi időben azt is utálja, ha nyalják (alternatív megoldás, elősegítendő, hogy Punci hangulatba kerüljön). Olyan férfire vár, aki puszilgatja, becézgeti. Aztán, amikor megkapja (mivel Tulajdonos mostanában próbálja helyrehozni az évekig tartó sanyargatást), nem tetszik neki. Máskor arról fantáziál, hogy jól megdöngetik, de amikor ott az alkalom, egyszerűen magába zárkózik, lehetetlenné téve mindenféle behatolást.

Tulajdonos pedig egyre magányosabb, és egyre jobban bánja, amit szegény Puncival művelt.
Szép kis teremtés egyébként, húsos kis halványrózsaszín, de az a finom harmat, amit a faszok úgy szeretnek, már rég nem jelenik meg rajta. Szerintem csúnyának és utálatosnak tartja magát, de mivel sértettségében már Tulajdonossal sem kommunikál, ebben nem lehetek biztos.

Ha néha, nagy ritkán mégis jó neki egy kicsit, akkor Tulajdonos nagyon szégyelli magát… Mert ami Puncinak jó, az Tulajnak nem, és fordítva. De mostmár úgyis mindegy, Punci – úgy tűnik - végleg beadta a kulcsot.

Pedig 25 éve élnek együtt, és rengeteg fasszal találkoztak már. Tulajdonos most arra vár, hogy hátha ő, vagy Punci szerelmes lesz valakibe, és az a valaki talán újra összehozza őket. Addig is… Tulajdonos úgy döntött, hogy békén hagyja és időt ad neki.

Nyomj egy like-ot a Pinamisszióra a Facebook-on is!

Igazán bátor dolog egy nagy olvasottságú blogban őszintén vallani sikamlós szexuális kalandokról, de ennél még bátrabb dolog azok tökéletes hiányáról. Mina kezdő frigid. Megindító történetéért cserébe talán csak néhány bátorító szóra van szüksége, úgyhogy mi kezdjük a sort: Mina, ránk ruházott hatalmunknál fogva ezennel szerencsésebbnek nyilvánítunk. Minden jó lesz. 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sokat gondolkodtam, írjak-e a blogra, vagy sem. No nem azért, mert prűd vagyok (ha az lennék, a blogot sem olvasnám:) ), hanem, mert az én történetem más, mint az oldalon eddig olvasottak. Se nem sikamlós, se nem beszédes...
És ezzel ki is lyukadunk (micsoda szóvicc:D) az én történetemnél: az én pinám hallgatag. Egyelőre nem tudom, néma-e a drága, esetleg csak félős, netán egy hisztis kurva, aki így akarja felhívni magára a figyelmet... Akárhogy is van, a pinám és én nem kommunikálunk jól.

Azt hiszem, ez a pinám hibája. Igaz ugyan, kicsit későn kezdtünk el ismerkedni egymással, de én nagyon figyelek rá. Gondozom, ápolom, vigyázok a külső-belső egészségére, simogatom, becézgetem, azonban ő hallgat. Nem jelez vissza, nem köszöni meg, a sziára sem válaszol. Néha azt gondolom, egy igazi bunkó...
Olykor látom, hogy próbálkozik, szinte már majdnem megszólal. Olyan, mint a csecsemők, már formálja a szavakat, de csak valami artikulálatlan hang jön ki, amit senki sem ért: sem én, sem az aktuális pasim, ha van.

Ja, ez a másik, a pinám nemcsak engem vesz semmibe, a pasijaimat is. Hiába becézik, simogatják, izgatják, nyalogatják, tömik, csak nem tudják szóra bírni. Nem mintha nem élvezné a dolgot. Élvezi ő, csak nem annyira... Nem adja át magát az egész varázsának, nem feledkezik bele, visszafogja magát. És, ha nagy ritkán lelkes is, csendben az.
Semmi kéjes nedvzuhatag, semmi orgazmus.

Nem értem őt: nem társasági lény, vagy mi van? Ha meg magányos farkas, akkor engem miért utasít el? Hiszen ő meg én, mi vagyunk Én.

Próbálok a kedvében járni, kísérletezem, hogy tudnám őt megszólaltatni?
Néztünk már pornót, sokfélét, simogattam gyengéden, simogattam vadul, szexeltem ilyen pózban, szexeltem olyan pózban, olvastam erotikus regényt, de semmi. Még a logopédus sem segített ezen az áldatlan állapoton... Lassan az őrületbe kerget a pinám. Néha már mérges vagyok rá, mert nem segít nekem még csak kitalálni sem, hogy mit tegyek. Máskor lelkiismeret-furdalásom van, hogy vajon mi történhetett, netán én tettem valamit, hogy a pinám nem beszél? Utál talán? Vagy csak kamaszodik és lázad? Miért utasítja el a felé irányuló szeretetet?

Alapvetően azt gondolom, hogy a pinám valójában egy hangos, kéjesen sikító dögöt, egy igazi vadmacskát rejt, aki tényleg Én vagyok, egyenlőre azonban még a kiscica-módban sem járunk, egy nyamvadt vinnyogásra sem futja... 
Eközben a Személyem kezd gátlásos lenni emiatt némasági fogadalom miatt: előbújik-e valaha a nagyvadam? Engedi-e valaha, hogy valaki meglássa az igazi arcát? Van-e olyan állatszelídítő a világon, aki előcsalogatja, beidomítja, aki a bizalmába férkőzik?

Nehéz sorsot rótt rám a pinám. Nemcsak engem tart kétségek közt, a pasijaimat is. Hisz melyik Férfi szeret olyan Nővel lenni, akinek néma a pinája? (Egyáltalán Nő-e az, akinek néma pinája?)
Nincs visszajelzés, a pinám részéről, csak a sűrű csend. A szám meg persze hiába mondja, hogy jó voltál, élveztem, és nem te tehetsz róla, tudom, hogy mindent megtettél...a pina némaságát semmi sem teszi megbocsáthatóvá és feledhetővé...

Ordíííts mááááár! De legalább szólalj meg...

Le a bugyival! on the Facebook - blogon kívüli tartalmak, érdekes hozzászólások, még több kép.

Megtaláltuk a tökéletes illusztrációt.
Olyan szép ez a kép.
Csak nézzük.

És most következzen Lucita monumentális írása. Punci a punci, nő a nő ellen.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pilu azt énekli, hogy dögös, bögyös, harmincötös, hogy azok a legjobbak. A férjem is énekelte nekem tavaly ilyenkor. Meg azt is mondta tavaly ilyenkor, hogy olyan szép vagyok és kívánatos, mint senki más ebben a városban, hogy igazi nő lettem, nem az a kislány, akivel megismerkedett. Hogy imádja a melleimet, rajta minden egyes terhességi csíkot, mert a gyerekünket tápláltam. Hogy olyan szép a csípőm vonala, hogy olyan jól meg lehet fogni és le ne fogyjak, mert ebbe akar kapaszkodni miközben halálra kefél. Meg magát.
Harminchat vagyok. A lány, akire lecserélt, ebben a városban lakik, akinek nincsenek terhességi csíkjai, csípője sincs, egy kislány, akinek a puncija is szűk, ami nem csoda, hiszen nem szült gyereket. Ez utóbbi, mondjuk, némileg több információ, mint amire szükségem volt. Nem tudom beemelni, nekem sose kellett a másé.
Elmúlt a hetedik ciklusom, mióta utoljára belém hatolt. Harminc hét. Ha aznap teherbe esek, amikor megmondta, hogy szerelmes a lányba, most szülnék. De nem szülök, és az is lehet, hogy többé már egyáltalán nem fogok. Tavaly ilyenkor nyitott voltam, vidám, tele bizalommal, hittel, tervekkel, most zárkózott vagyok, bizalmatlan, nincs hitem, és csak arra vágyok, az adott napot túléljem. Nem bízom senkiben. Nyakig begombolkoztam, és nem csak fizikailag, nem bízom a párkapcsolatokban. Félek, hogy újra át kell élnem egy ilyen helyzetet és abból vajon hogy állok fel? Aztán újra és újra? Amikor is most is pokoli nehéz? Mióta tudom, hogy sem otthont teremteni nem vagyok képes, és velem évek óta minden szar, hogy velem képtelenség együtt élni, és már rég véget kellett volna ennek vetni, kissé megtört a tartásom. Ha eszembe jut, hogy le kell vetkőznöm valaki előtt, összeszorul a gyomrom, takarót akarok húzni a fejemre és elbújni a világ elől. Szőrt növesztettem a puncimra. Ésszel tudom, hogy ez majd elmúlik, de most bujkálok, rejtegetem magam, és rejtegetem a puncimat is, miközben álmomban majd minden éjjel arctalan férfiakkal dugok. Nagykezű, nagyfarkú férfiakkal, akik minden testnyílásomat kitöltik.

Nemrég találkoztam valakivel. Összezártak minket egy hétre, nem mi akartuk.
Először csak a kezeit láttam. Aztán azt, hogy a cipője is tiszta. Hogy segítőkész, udvarias, figyelmes. És nem csak velem, egyszerűen ilyen a természete. Aztán jött a többi is, ismered ezt, azonos hullámhossz, azonos humor, befejezi a mondatodat. És a kezei, baszki. Nagyon figyeltem rá, hogy ne tegyek egyetlen olyan mozdulatot sem, amivel elárulom, mire gondolok, ha a kezére nézek. Mert nyilván arra gondoltam, hogy azok a hatalmas, ápolt kezek jól belekapaszkodnak a már nem olyan kerek csípőmbe. Hogy megfogják a fejem, miközben előtte térdelek. Hogy elvesznek a melleim az erős tenyerekben. És úgy vezet, hogy akár el is tudnék aludni mellette – és ezt csak kevesen tudják, mekkora szó -, de nem aludtam, mert imádtam, ahogy a hangja karcolta a bőrömet. És csúnya. Olyan szépen csúnya. És egyetlen mozdulata, egyetlen pillantása sem volt, ami arra utalt volna, hogy udvarol, hogy nőnek néz. Odavoltam érte. A harmadik nap éjszaka már vele álmodtam.
A hét végén elbúcsúztunk egymástól abban a tudatban, hogy valószínűleg sosem találkozunk többé. Talán egy kicsivel távolságtartóbban búcsúzott, mint indokolt lett volna, de semmi különös. És akkor este írt egy smst, nekem pedig a szavai olvastán megremegett a lábam, a kezem, valamint egyéb belső szerveim is. Öt perccel később pedig megtudtam, hogy nős.

Tulajdonképpen örülök neki, hogy ő is csak egy a férfiak közül, aki megragadja az alkalmat, ha az az útjába kerül. Annak pedig különösen örülök, hogy engem akart megragadni. Azokkal a gyönyörű kezeivel. És persze az is eszembe jutott, hogy vajon mikor és milyen esélyem lesz új életet kezdeni elváltan, nincstelenül, egy kamaszgyerekkel? Nagyjából annyi, mint a férjem kedvesének: elveszem valaki másét.
De nem most.

Tetszett? Nem tetszett? Véleményedet a Facebook-on is elmondhatod!

"Engedem, hogy punci beleüljön mindenbe, ami jó neki, örömet okozzon másnak, magának és persze nekem." - Részlet egy kezdő promiszkuit feljegyzéséből. Szitakötő a nőiesség leggyakoribb gyermekbetegségével küzd, melynek stációi a következők: teljes odaadás - csalódás - kefélés. Az empirikus módszer következik, a Feltétlen Bizalom nevű kórból való felépülés izgalmas első lépései.

Tudsz jobbat? Pimp pussy: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeretem a puncimat. Semmi különleges nincs benne, szőrös, de ha a betevőre készül, leborotválom, extra esetekben parfümöt is kér magának. Méretei átlagosak, kicsit salátás. Ha szépet lát vagy finomat érez, csorog a nyála. De nem ezért szeretem, hanem mert sosem csalódtam benne, ő a legjobb barátnőm: kiegészítjük, és sosem unjuk meg egymást. Itt egy példa: puncinak a maszturbálás olyan, mint a gyorskaja, azonnali éhségcsillapítás. Nekem a gyorskaja a bűntudat megtestesítője, ha megbántottak, vagy rosszul érzem magam, tolok egy burgert, hogy utána a hasam is fájjon. Így könnyebb túllépni a hiányon.

Punci története átlagosan indult: nagy szerelem, kamaszkorban találkozott először farokkal. Már az elején élvezte, amit érzett, de fejlődnie kellett. A három komolyabb kapcsolatában tanulta meg, milyen az, mikor percekig görcsösen rángatózik, hogy utána ellazulhasson, milyen az, mikor simogató melegség járja át már a puszta tudattól, hogy benne van az a lény, akit szeret, milyen az, mikor magáévá teheti azt a húst, ami sorozatos örömöket képes produkálni neki. Okos, mint a barátnője, sokat tanult, gyakorolt eleget, hogy mindig magasabb szintre képezze magát, míg végül felnőtt lett, önálló élettel.

Aztán érzelmi válságba kerültem, szeretetlenség érzete tört rám, kellett valaki, akihez kötődhetek, aki segít átvészelni anyu hiányát. Az a valaki pedig kihasználta ezt, már szakítottunk, de biomelegítőnek jók voltunk. Punci persze megkapta, ami járt neki, én viszont nem. Tudtam, hogy játszanak velem, és hagytam, hogy punci jól érezze magát, nekem pedig megmaradt a kihasználtság. A fájdalomtól és a magánytól kiüresedtem, punci viszont tündöklött. És ekkor döntöttem úgy, hogy leválok a parazita életmódról. Új utakat keresek, engedem, hogy punci beleüljön mindenbe, ami jó neki, örömet okozzon másnak, magának és persze nekem. Ha már képtelen vagyok egy normális kapcsolatra a személyes kis traumám miatt, mert mind hamvába hal, akkor a pillanatnyi boldogságot megérdemeljük. Igaz persze, hogy néhány esetben az eszemet és a tudatos döntésemet legyőzte valami új érzés, kötődni kezdtem egy másik emberhez. De mindig ráfaragtam, mert épp mikor már motoszkált bennem a gondolat, hogy akár másképp is nézhetnék a játszópajtásomra, a másik fél ilyen-olyan ürüggyel elhajított. Elfogadtam, hogy patthelyzet áll fenn: aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha kurvaként is kezelik. Nyolc hónap volt a maximális idő, amit punci farok nélkül töltött érettségétől fogva, de ebből a nyolc hónapból mindössze háromban érezte hiányát. De ezt tudjuk, ha nem foglalkoznak vele, önmagát is elhanyagolja, mint a kövér macskás nő a negyediken.

Aztán néhány évvel később valami megváltozott. Jött valaki, aki új távlatokat nyitott – legalábbis egy ideig. Csillogó szemekkel nézett rám, engem akart, végre. Az eszemet és azt, aki vagyok. Elfogadta, hogy bizalmatlan vagyok, még ha fájt is neki, türelmesen várt, hogy megnyíljak. És megtörtént, átszakadt a gát, elkezdtem bízni benne, elhittem, hogy komolyan is lehet engem venni, hogy végre lehet egy tartós kapcsolatom, amire már olyan régóta vágytam, én is és punci is. Csak persze mindez túl későn történt. Nem vettem észre, hogy már nem csillog a szeme, ha rám néz, hogy már csak a kocsmázások maradtak nekünk, hiába kapálózok és már nem is érdeklem annyira. Én nem vettem észre, de punci igen. Nyavalyogtam, hogy miért kevés a szex, és hogy egy idő után miért nincs szex, csak a nyilvánvaló jeleket nem sikerült dekódolnom. Igen, mindez három hónap leforgása alatt, az első találkozástól a szakításig.

Most hálás vagyok puncinak, előbb kiszagolta, hogy valami bűzlik Dániában, és hogy ez a kapcsolat is Ophelia sorsára jut majd. Még ha késő is volt, mert már megnyíltam. Úgyhogy eljött ismét punci ideje, úgy köszönöm meg neki, hogy visszatérek a régi életemhez, hagyom, hogy minden szembejövő farokra rávesse magát. Bizalom nem lesz, ezek után képtelenség, minden fajta remény és csalódás nélkül élhetem az életem. Mert ez punci sorsa és ez a történetem.

Ez pedig itt a Facebook-oldalunk, várunk szeretettel: http://www.facebook.com/leabugyival

Nevermore büntibe rakta. Vajon meddig bírja?

Tízből tíz barát a Pinablogot ajánlja. Írj nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A történet talán kicsit inkonzisztens, de végigélni is maga a káosz volt. Azzal kezdeném, hogy puncival mindig elég jó viszonynak örvendtünk. Punci, és nem pina, azért, mert még tapasztalatlan, ugyanis leginkább egy férfihoz köthetőek az élményei. Az egyetértés jellemezett bennünket: ugyanazt az egy pasit akartuk. (Egy-két jelentéktelen alkalommal megkívántam mást, de kábé három évente egyszer. Kezelhető mennyiség.) Több mint hat évig egy pasival bújtunk ágyba, az első igazi szerelmemmel. Nem volt tökéletes a kapcsolat, sőt, rengeteg szenvedés és dráma akadt benne, de punci is, meg én is halálosan és szenvedélyesen szerelmesnek bizonyultunk. Tegyük azért hozzá, hogy puncinak irigylésre méltó helyzete volt: választottunk kényeztette és imádta őt. Aztán magam sem tudom, hogyan, de vége lett a szerelemnek. Lassan, és szinte észrevétlenül múlt el. Ugyanis punci unta meg először a pasit, aki addig egyébként egyenlő volt a nagybetűs szerelemmel. Ekkor gondolkodtam el először, hogy vajon kinek a szava esik nagyobb súllyal a latba: az enyém vagy puncié.
Én még észre sem vettem semmit a kihűlő kapcsolatból, punci viszont már erőteljesen protestált, hogy ő ezzel a férfival aztán többet nem. Köszöni szépen, szép volt, jó volt, de épp elég volt. Talán sok is. Eleinte próbáltam puncit figyelmen kívül hagyni. Hát nehogymár ő vessen véget egy hatéves kapcsolatnak! Gondoltam, majd rájön, hogy mi a jó neki. Ez annyira jött össze, hogy ugyan a kapcsolatom egyben maradt, de hosszú hónapok következtek, csupa-csupa orgazmus nélküli együttléttel. Aztán mindenféle együttlét nélkül. Szerettem volna punci véleményét mellőzni, hiszen egy tökéletes életem volt, amihez az alapot a szilárd párkapcsolat adta, annak minden előnyével együtt. Sajnos nem számított az én akaratom, punci inkább az éhséget választotta és köszönte szépen, a pasiból többet nem kért.
Követelt ugyanakkor egy másik pasiból, a haldokló kapcsolat megmentésére tett minden igyekezetemet szőnyeg alá söpörve. Szóval bejött a képbe a másik. Az agyam és én gőzerővel dolgoztunk széthulló életem megmentésén. (Hat év nem kevés, a nyakamba szakadt a közös lakás, a közös tervek, a közös élet, a közös minden nyűgje-baja.) Punci ezalatt kiszemelt magának egy olyan pasit, akit én eleinte még szimpatikusnak sem tartottam. Punci intenzív lüktetése a srác közelében viszont arról árulkodott, hogy ő annál inkább. Nem bírt nyugodni, ezért elhatároztam, hogy megismerem jobban a kiszemeltjét. Nagyarcú (ám felettébb eredeti) suttyónak tűnt, gondoltam, majd a közelebbi ismeretség rádöbbenti puncit, hogy mi kedves fiúkkal szoktunk összeállni, nem holmi lányokkedvencével. Aztán az intenzív ismerkedés során a srácról kiderült, hogy se nem suttyó, se nem nagyarcú, hanem minden, ami egy férfiban vonz: intelligens, megértő, figyelmes, érzéki. Yeah, kettős kiütés, ha az agyam nedvesedni tudna, árvizet indíthatnának puncival szinkronban. Az első csók a másikkal, és punci már akkor egészen biztos lehetett benne, hogy a csatát megnyerte, a nagy szerelemből pedig bizony ex lesz. (Hiszen sem a pasit, sem magamat nem áltathattattam tovább.) Én összetörtem, teljes lelki és önismereti válság, punci viszont eszméletlenül boldognak tűnt. Na ezt add össze. Még egy hónapon keresztül kínlódtam, próbáltam megmenteni a kapcsolatot és próbáltam nem belehabarodni a másikba, úgy éreztem, hogy nekem a pasi mellett kell maradnom, örök szerelemnek kellene lennie, ez meg, ez a másik biztos csak valami fellángolás, el kell, hogy múljon, punci csak szórakozik velem, olcsó kis hatalmi játszma. Akár az volt, akár nem, punci végül tényleg kiütéssel nyert. Megkapta a másik pasit, tombolt örömében, én meg ezzel párhuzamosan mély önutálatba süllyedtem. Nem csak a pasi utált, aki időközben ex lett, nemcsak a családom, akik már az esküvőt is maguk előtt látták, a pasi családjával együtt, hanem én is magamat. Innen lett volna szép nyerni… Punci bezzeg nyeregben érezte magát, a másikkal. Aztán úgy alakult, hogy jött egy másik csata, amit az agyam nyert meg. Nehéz küzdelem volt, de az a kapcsolat a másikkal, bár punci számára maga a kéj és szenvedély volt, életem más területeire nézve több mint destruktívnak bizonyult.
Puncistólmindenestől eltiltottam magam punci álomférfijától. Ennek uszkve hét hónapja. Azóta punci mérges (mit mérges, dühöng) és sztrájkol. Hiába vonultatok fel neki különböző lehetőségeket, neki az az egy farok kell, és ezt minden adandó alkalommal tudomásomra is hozza. Éhezik, gyötri a hiány, de nem hajlandó megalkudni: nem tetszik neki senki, és leszarja, hogy én mit akarok (vagy inkább kit nem). Nem alkuszik. Megízlelte, beáldozta érte a hosszú és biztos kapcsolatot, és visszaköveteli. Itt tartunk most. Egyezkednék puncival, de egy makacs és önző ribanc, és attól tartok, addig nem nyugszik, amíg el nem éri célját. Jó lenne végre újra megtalálni az összhangot puncival, de az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs a láthatáron olyan pasi, akiért mindkettőnk ugyanúgy tudna lelkesedni.

Tetszenek a képek? Még több kommentet olvasnál? Gyakrabban foglalkoznál a témával? Csatlakozz a Pinabloghoz a Facebook-on!

A Pinablog elsősorban nőknek szól, és erre most külön felhívnám a fiúk figyelmét. Következő történetünk nyomokban nemtetszést tartalmazhat.

Levélírónk névtelenül szeretné elmesélni felkavaró esetét a nőgyógyászaival, ami a körülményeket tekintve jogos. Soraiból árad a kiábrándultság az orvostudományból és az általános bizalmatlanság a teste, és önmaga felé. Olvassátok megértéssel, támogassátok szeretettel és bátorítsátok a nemrég meghirdetett lelki megkönnyebbülés abszolút győztesét!

Szívbemarkolóan szomorú, vagy önfeledten vidám, de mindenképpen őszinte történetedet várjuk a leabugyival@gmail.com címre!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A történetem majdnem három évvel ezelőttre nyúlik vissza. Féléve tökéletesen működő kapcsolatban éltem, ahol a Pina megkapott mindent, amit csak kívánt. Fogamzásgátlót szedtem az első pillanattól fogva, így a páromnak még a számára oly' gyűlöletes gumit sem kellett elviselnie. Pina virágzott, sokszor, sokat akart, oázisa bőkezűen adakozott. Pina azonban irtózik a vértől. Nagy ritkán erősebb az akarata az irtózásától, de ezért havonta egy hét általában tabu.

Aztán közel három évvel ezelőtt, ez a bizonyos egy hét kitolódott. Na nem vérzés, hanem valami barnás folyás jelentkezett, de Pinának nem lehetett megmagyarázni hogy az nem vér. Kiakadt tőle. Először csak 10 nap, a menzesz előtt néhány nappal kezdte. De hónapok múlva Pina mindennapjait már a rettegés töltötte ki, vajon mikor jelenik meg újra. Mert addigra bizony bármikor, bármennyi időre felütötte fejét a tünet. Itt lépett be a képbe a nőgyógyász. Gomba - hangzott a szakorvosi vélemény, így következett az önmegtartóztatás, rendszeres kezelés. Hiába, csak nem lett jobb. Megint hosszú idő telt el, doktorhoz vissza. - Hát pedig ez gomba. Így aztán újabb kör sikertelen kezelés. Rögtön dupla adag.
És a vágy haldokolni kezdett. A sok-sok hét tilalom, és a barnaság... Pinának elege volt az egészből. És a helyzet mégsem nem javult. Időugrás, doki megint gombát fedez fel. Nem túl bíztató a diagnózis: ez bizony Candida, alig lehet kiirtani, ha lehetséges egyáltalán. Hát, lett kezelve jobbról, balról, tünet nem szűnt meg. Jelzem, ez egyedül a barna, néhol most már kissé véres folyást jelentette hónap közben. Másfél év herce-hurca után a doktor kórképe: nincs gomba. Helyette gyulladás.
Elhúzódó gyógyszeres kezelés. Ezen időszak alatt, teljesen más orvos által, és teljesen más okból kifolyólag, kaptam antidepresszánst. (Én akkor nem tudtam róla, és akiknek még nem volt dolguk ilyennel megjegyzem: teljesen kiírtja a szexuális vágyat.) Addigra a szexuális életünk majdhogynem a nullára esett vissza, Pina teljes apátiába süllyedt, semmivel sem lehetett kimozdítani a holtpontról. Oázisa lassacskán sivataggá száradt. A problémák elején apróbetűben az orvosom által megjegyzett méhszájsebem eddigre jócskán hallatott magáról; minden együttlét fájt, nem ritkán annyira, hogy patakzott a szememből a könny.
Akaraterő kellett, hogy az agyam rávegye a testem, csinálja a dolgát, Pinát, hogy befogadja, elviselje párom jelenlétét. És egy idő után nem bírtam tovább. Hivatalosan semmi bajom sem volt, ellenben a kapcsolat saját hamvába dőlt. Léptem.

Jött új szerelem, új pár, ám a probléma makacsul fennállt. Azzal súlyosbítva, hogy szex után erőteljes vérzés jelentkezett, néha napokig, néha nem is kellett hozzá szex. Nőgyógyásznál rákérdeztem, de a válasz, hogy a méhszájseb nem vérzik. Innentől biztos voltam benne, hogy bennem van a hiba, a problémáim nem lelki eredetűek, nem az exhez köthetőek. Itt váltottam nőgyógyászt. (Saját
mentségemre mondom, a történetben szereplőkben fel sem merült, hogy a régi nőgyógyászom ne értené a dolgát. Megyeszékhelyen vezető főorvos.)
Az első vizit alkalmával megdöbbenve hallgatott. Mint kiderült, 5 éve szedek egy olyan fogamzásgátlót, ami pattanásos bőrre való, a számomra szükséges hormontartalom többszörösét tartalmazza. Az évekig kezelt gombának még véletlenül sem mutattam egyetlen jellemző tünetét sem, főleg nem a Candidának.
Ellenben van egy hatalmas, három éve kezeletlen méhszájsebem, és kezdhetek imádkozni, hogy ezen idő alatt nem lettem-e rákos a folyamatosan piszkált nyílt seb miatt. Annyira elvékonyodott a méhfalam, hogy jelenleg kétséges, vissza lehet-e állítani a normálisra. Egyáltalán kétséges, hogy lehet-e gyermekem.

Másfél hónap telt el, mióta felkerestem az új nőgyógyászomat. A problémáim kisebb része teljesen megszűnt, nagyobb része jelentősen javult, pár hét/hónap múlva megszűnik. Pina kezd éledezni, már néha a vágy apró szikráit mutatja. Három év szenvedés egy rossz doktor miatt, és még nem tudni lesz-e maradandó károsodás. Ilyen orvosok tényleg léteznek?

Tetszett a bejegyzés? Csatlakozz hozzánk a Facebookon is: http://www.facebook.com/leabugyival!

Ezt legalább kétszer el fogjátok olvasni. Sureality írása következik, aki új témát hozott a Pinablogra.

Oszd meg velünk te is a nőiességed egyedi történetét, címünk: leabugyival@gmail.com! 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Élénken él bennem az emlék, talán pont azért, mert az utolsó találkozásunk épp ma volt. Bíztatott. Megértő és támogató volt. Bizonyára nem ez volt az első alkalom az életében. Az enyémben viszont igen.

Alig több, mint 1 hónap alatt csupán háromszor hatolt belém, de mindhárom alkalom bevésődött egy életre. Az elsőt nagyon vártam. Készültem, valósággal a torkomban dobogott a szívem, amikor végre rövid bevezető után betolta a tekintélyes méretű szerszámot. Kíváncsi voltam, hogy mit tud, ő pedig nem habozott maximálisan kihasználni a képességeit, és amit mutatott, egycsapásra a világ legboldogabb emberévé tett. Kért, hogy ismételjük meg a következő héten, én pedig habozás nélkül igent mondtam. Megint látni akartam, hogy mit tartogat még nekem, mert akkor még nem tudtam, hogy érdeklődőnek vélt reakciója csak bizonytalanságát volt hívatott leplezni. A következő találkozásunkkor már készségesen dőltem hátra az ágyon és tettem szét a lábam, hogy újra láthassam a csodát, de ez az alkalom már nem volt felhőtlen, teljesen más volt a rálátásom, mint az elsőnél. Árnyékban volt és magával rántott engem is.

Napokon át sírtam. Nem értettem, hogy az élet miért veszi el tőlem, azt, akit valójában még nekem sem adott. Fájt a szakítás.

A testem a görcsök és fájdalmak ellenére már hivatalosan is gyógyult, de a lelkem… A lelkemből odaveszett egy darab. Nem nagyobb, mint egy babszem, de hiányzik belőle. Ma este, a harmadik alkalomtól már tartottam, de találkoznunk kellett, hogy ezt megfelelően zárjuk le. Ismét elővette majd
rutinosan behatolt az agyonsíkosított, gumival védett műszerrel, de ez alkalommal a monitoron nem láttunk mást,  csak egy rendesen kiürült, nemrégiben még életet hordozó, talán egészséges méhet...

Találkozzunk a Facebook-on is: http://www.facebook.com/leabugyival!

"Szeretném veletek, és rajtatok keresztül néhány nőtársammal megosztani az én kálváriámat, amely se nem rövid, se nem vidám lánymese, de remélem, sikerül rávilágítanom, hogy testünk apró jeleire bizony oda kell figyelni." - írta Manioka. Legyen így.

Szabadulj meg titkaidtól, kürtöld szét boldogságodat: leabugyival@gmail.com.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy enyhe kis vérzéssel kezdődött. Nem szenteltem neki túl nagy figyelmet. Volt pasim, volt nemi életem -ahogy az orvosok mondják-, néhány év kihagyás után ismét elkezdtem tablettát szedni. Az első levél után, a hónap közepén és általában szex után pecsételő vérzés jelentkezett. A fogamzásgátlók gyakori mellékhatása ez (bár velem még nem fordult elő). A betegtájékoztató szerint, ha nem javul a helyzet, fél év után keressem fel a nőgyógyászomat. Nem vártam addig, három hónap után elmentem hozzá. Azt mondta, mivel az egy 'ultrakönnyű' tabletta -tiniknek lett kitalálva-, valószínűleg nem elég 'erős' az én szervezetemnek és ez lehet az oka a vérzésnek. Eggyel erősebb fajtára álltam át. A hóközi vérzés elmúlt, a szex utáni megmaradt. De még mindig az első doboznál tartottam, így ügyet sem vetettem az egészre. Aztán a pasi lemorzsolódott, szex nem volt, tünet sem volt.
Majd jött a következő, hirtelen lángra lobbant szerelem. A vérzés ismét megjelent. Aktuális volt a szokásos éves citológiai szűrés, ezért felkerestem egy orvost. Éreztem, hogy valami nem stimmel velem, ezért egy onkológus-nőgyógyászhoz fordultam. A szokásos egyperces mintavételből fél órás konzultáció lett. Baktériumfertőzésem, gyulladásom és egy kiterjedt méhszájsebem is volt, amit azonnal kezelt, írt fel gyógyszert, krémet, kúpot és határozatlan időre eltiltott mindenféle szexuális érintkezéstől. A méhszájseb gyakori tünete -az elvékonyodott hámréteg miatt- az aktus utáni vérzés. A további teendőket a citológiától tette függővé. A vizsgálat előtt kétszer is voltam vérvételen, mindkét alkalommal tökéletes vérképet produkáltam, ezért nem gondoltam, hogy baj lehet.
Tiszavirág-életű kapcsolatom közben véget ért, ezzel párhuzamosan a munkahelyemen és a tanulmányaimban sem tündököltem. Magamra maradtam a félelmemmel, melyet az utolsó pillanatig próbáltam elhessegetni, de két hét múlva beigazolódott.
A citológia kimutatta, hogy HPV-m van. A sérült hámrétegben könnyebben letelepednek a kis vírusok, a stresszes életmód és a negatív gondolatok tökéletes táptalajt nyújtottak a kis "szemetek" életéhez és a szaporodásához. (Ha választanom lehetett volna, hogy egy terhességi teszt vagy egy citológia pozitív eredményétől kell rettegnem, azt hiszem még ma is az elsőt választanám.) Mivel a HPV-nek több száz törzse van, ezért a doktornő vírustenyésztést kért. Életem eddigi legborzalmasabb három hetét éltem meg: szemölcseim szemmel láthatóan nem voltak, így csak azért imádkoztam, hogy a méhnyakráktól mentsen meg a mennyei. Három álmatlan és átsírt hét múltán kiderült, hogy ismeretlen vírustörzzsel van dolgom: nem rák.
A kezelés persze folytatódott, a vírusra azonban gyógyszer nincs. Az egyetlen amit tehettem, hogy elhessegetem a rossz gondolatokat és erősítem az immunrendszerem. A stressz maradt, az immunerősítők dobozszám fogytak. Két hónap múlva kontrollra mentem, a méhszájsebem szinte semmit nem változott, ezért fagyasztással roncsolták a sérült hámréteget. Ezt újabb kúrák és kéthavi kontrollvizsgálatok követték.
Az utolsó eredményét épp ma kaptam meg. Teljesen negatív vagyok. Mégsem tudok fellélegezni teljesen, mert... ott az a kérdőjel az első mondatban. A HPV-ből kigyógyulni nem lehet. Csak tünetmentessé válni. De már tudom, mire kell odafigyelnem...

Ami e hosszú levél valódi mondanivalója: tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy sokaknak még az sem adatik meg, hogy egy olyan nagyszerű doktornő lássa el őket, mint az enyém. De kérek minden nőt, lányt és asszonyt, hogy amint észrevesz magán valami szokatlant, forduljon orvoshoz. Mert az életünk és leendő gyermekünk élete a tét.

Várunk szeretettel a Facebook-on is!

Péter, első férfi szerzőnk, részletesen mesél Puncikához fűződő viszonyáról. Minden szavából süt a szeretet, az elfogadás és a vágy, amik együtt is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy viszonzásra találjanak feleségében. Szívás.

Oszd meg valünk a te történeted és legyen a tiéd a Mennyek Országa: leabugyival@gmail.com! ------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nekem nincs puncim. Nyolc éve élek együtt egyel. A feleségemé. Az egyszerűség kedvéért Puncinak fogom hívni. Nagyon szeretem Puncit. Gyönyörű. Szép, húsos ajkacskái vannak. Nagyok, étvágygerjesztőek, amiket szívesen forgatna az ember a szájában sokáig. Ő is szeret, ez biztos, de elég fura kis szerzet. Tudom én, hogy Punci nem kuki, hogy nem lehet lerohanni, hogy meg kell érteni, el kell varázsolni, bizalmat kell kelteni benne, hogy megnyíljon, de mindig azt gondoltam, ha rendesen bánok vele, hűséges vagyok hozzá, ha szeretem, becézgetem, megdícsérem, nem hanyagolom el, sőt, proaktívan keresem a társaságát egyre jobban és egyre többféleképpen akar majd engem. Változik majd Ő is velem együtt. Punci valahogy nem ilyen. Punci nekem tabu, hisz én vagyok a férje, ezért sokmindent megtehet, nekem pedig ezen minőségemben sokmindenhez nincs jogom. Ha felkerül az írás, megmutatom neki. Először nem fog örülni. Megijed majd, hogy kiderül, róla van szó, mit fognak szólni az emberek, hogy néhol sértően fogalmazok, meg még ki tudja. Aztán majd megnyugszik, elolvassa és lehet, hogy talál benne igazságokat. Talán megérti, hogy érte teszem az egészet. Csak a határait feszegetem, mert azt gondolom, rengeteg lehetőség rejlik benne, amitől valami miatt elzárkózik, megfosztja magát és még azt is elhiteti magával, hogy semmi szüksége a változásra, fejlődésre.
Múlt héten rábukkantam a blogra. Tetszett. Aznap este otthon befestettük a szőrét, mert szeretett volna feketét szőke helyett. Aztán az ágyban megkértem, meséljen magáról. Mit szeret, mit nem szeret, miért szereti és miért nem. Azt gondoltam kedves ötlet. És tudjátok mit válaszolt? Hogy nem szereti, ha nem várom meg amíg megéhezik, mindig csak tömni akarom, hiába van ő jóllakva. Meg hogy mindezt hogy lehet úgy megkérdezni, hogy a szám kb. öt centire van tőle. Bocs, de szeretek közel lenni ahhoz, akivel beszélgetek.
Szóval elsőre kicsit meglepődtem, nem mintha nem hallottam volna már hasonlókat tőle. Gondoltam, nosza Punci, akkor vallj színt. Ne kímélj, mi van még? Azzal folytatta, hogy Ő olyan, mint az autó, betankol és majd csak akkor áll be a kúthoz, ha már kifogyott a benzin, nem szeret gyakrabban rátöltögetni. Ezért én túl gyors vagyok neki, túl direkt és követelőző. Neki időre, hangulatra, biztonságra van szüksége, meg arra, hogy hagyjam békén, ne hajkurásszam folyton. Mert ugyan a hajkurászás jól esik, de miért akarom én őt utána mindig magamnak. Hoppá, szigorú Punci.
Ha már itt tartottunk, megkérdeztem, miért nem hagyja magát például megcsókolni vagy megsimogatni soha. (Na jó, a soha kicsit túlzás. Nyolc év alatt kétszer is volt olyan, hogy hangosan nyöszörgött, amikor megcsókoltam. Kristálytisztán emlékszem mindkettőre. Kettő per nyolc év, hmmm. Hozzáteszem, hogy a feleségemtől se kért simogatást soha, a csók meg állítólag régen működött, legalábbis volt rá példa, hogy tetszett neki, de nem velem.
Valamit rosszul csinálhatok?
Erre azt válaszolta, hogy csak azért, mert én mindig felajánlom. Ha nem kérdezgetném állandóan, hogy szeretné-e, akkor ő már réges-rég kérte volna. Érdekes... Én sem voltam mindig ilyen „követelőző”, ahogy Ő fogalmaz. Sokáig hagytam, hogy olyan legyen, amilyen akar. Most azt az időszakot úgy fogalmaznám meg, hogy nem mondtam el Neki mire vágyom, hogyan szeretnék Neki (elsősorban Neki és nem magamnak) örömet szerezni, hogyan tudnám kimutatni, mennyire szeretem. Megvártam, míg megéhezett, olyankor próbáltam a lehető legjobban teljesíteni, aztán csendben maradtam. De jónéhány hatás, helyzet, tanulság az utóbbi időben változásra sarkallt. Popper Péter mondta valahol: „Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek, vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj.”
Én pedig úgy éreztem, görgetek magam előtt néhány dolgot Vele kapcsolatban. Itt az ideje változtatni és együtt tanulni, fejlődni, új élményeket szerezni, megélni őket közösen, mielőtt baj lenne. Persze azt megtanultam már ennyi év alatt, hogy nem szabad Tőle sokmindent kérni egyszerre. Pedig van vibrátora, vettünk neki vibráló gyűrűt, gésagolyót (ami végül csak az én végbelemben járt – egy hétig alig tudtam leülni az aranyértől...:), de egyiket se használta. Ezért azt gondoltam, lecsupaszítom a vágyaimat és egy témára koncentrálok. Arra, hogy végre megcsókoljam úgy, hogy neki jó legyen. Fontosnak tartottam, hogy Ő legyen a középpontban és ne én. Beszéltünk is róla, úgy tűnt, kedve is lenne hozzá, benne lenne a dologban. Azt kértem, segítsen nekem, hogyan csináljam jól, mire van szüksége, hogyan mozogjak, hogy vegyek levegőt, bármit. Vártam, de nem jött felkérés. Aztán valóban kértem, hadd próbáljam meg, hátha... 30 másodperc és köszönte szépen elég.
Azt kértem a szülinapomra ajándékba, hogy hadd kényeztessem el a számmal. Ez se jött össze. Beleástam magam a témába, keresgéltem az interneten, hogyan kellene Puncit ügyesen kényeztetni. Találtam is egy nagyon tuti videót, tényleg tanulságos. Nina Hartley oktat, érdemes megnézni, csajoknak is. Kb. egy hónapja elindítottuk a Nina projektet. Örültem neki, gondoltam jó lehetőség ez a továbblépésre. Egyszer nem volt még eléggé nyitva, mikor be akartam bújni, így előkerült egy fogás a videóból. Itt sem kaptam többet 30 másodpercnél, de teszett Neki. Utána úgy csúsztam be, mint kés a vajba. Szuper, nagyszerű, működik! Gondoltam próbáljuk újra, ha már egyértelmű jele van, hogy tetszett, de azóta se kaptam újabb lehetőséget, inkább elutasítást.
Nem értem Puncit. Ha épp jó kedve van, akkor is két órát legalább kerülgetni kell. Indirekt.
Nem szereti ha azt mondom gondolok rá.
Vagy ha megkérdezem, hogy szeretne-e engem.
Vagy hogyan kényeztessem.
Vagy hogy Ő mondja meg hogyan tovább a Nina projekttel.
Ilyenkor nem tud válaszolni. Vagy azt mondja, hogy se ne beszéljek róla, se ne kérdezgessem. Máskor (de nem túl gyakran) percekre van csak szüksége és már jól is lakott. Minimális bemelegítés, gyors akció. Tavaly egyszer igencsak megéhezett, az autó hátsó ülésén épp csak lehúztam a nadrágomat és már be is kapott. Máskor meg tiltakozik, kikéri magának a dolgot. Ha kinyílik, akkor folyamatosan azt kéri, legyél durvább, erősebb, keményebb, el akarja venni, ami jár neki. Követel, méghozzá nem is akárhogyan. Ha ettől feltöltődve újra és újra foglalkozni akarok vele, el akarom kényeztetni, akkor elbújik, bestresszel és kategorikusan elutasít, nem érti hogy mit akarok (vagy nem akarja érteni) és jön a megéhezős történet.
Párszor próbáltam megvárni. Volt olyan, hogy két hétig meg se nyikkant, volt olyan, hogy napközben húzott, hogy jöhetne már az este, mert benne lenne egy kis mókában, aztán akart is volna, de nem tudott beengedni. Aztán a következő nap ugyanez a játék, meg még párszor.
Folyamatosan azon tűnődöm, ha vajon most találkoznánk először akkor is ilyen lenne? Arra a következtetésre jutottam, hogy tuti nem. Bizonyítani akarna, megmutani, hogy ő a legjobb, legfinomabb, legéhesebb, legbevállalósabb punci a világon. Hogy elkápráztasson, magába bolondítson és bebiztosítsa magát, hogy eszembe se jusson más puncira gondolni.
A fent említett múlt heti beszélgetés után abban maradtunk, hogy visszafogom magam. Nem először „lyukadunk” ki ide. Megvárom, amíg kezdeményez, mert az utóbbi időben mindig én kezdeményeztem, esélye sem volt a kibontakozásra. Nem zárkózom el, hogy változzak, változtassak. Remélem Ő is felismeri, hogy szükség van megújulásra.
A feleségem egy tündér. Azt mondta, nyugodtan szólhatok, ha nem tudom Puncit megvárni. Szívesen segít rajtam pl. a kezével. Istenien csinálja, ez is megérne egy külön esszét. Néha rajtra is látom, hogy kevésbé lenne stresszes, feszült, ha Puncit feltankolná, de Punci néha őt is sanyargatja, de ezt Ő elfogadja, mégiscsak együtt vannak évtizedek óta, megszokták egymást és hát senki sem szeretne összeveszni saját magával. Azt hiszem, az a helyzet, hogy Punci megszokott egy kényelmes életet és talán fél a változástól, mert nem tudja, mivel kell majd szembenéznie. Punci nem ért engem és nem érti mi az a változás.
Elolvastam Spencer Jonson: Hová lett a sajtom? című könyvét. A változásról szól. Ezt is bátran ajánlom mindenkinek. A szereplők között megtaláltam magamat. Törek vagyok, aki sokáig nem veszi észre, hogy itt az ideje a változtatásank, azonban amikor elhatározza, hogy kimozdul a holtpontról, új élményekben, kalandokban lesz része, jobban megismeri önmagát. Tanul, feljődik és jobb ember lesz belőle, aki nem fogja újra elkövetni azt a hibát amibe egyszer már belesett.
Megtaláltam Puncit is. Ő Tunya, aki a következőt mondja amikor a társa Törek a kiürült sajtraktár elhagyására bíztatja, modván biztosan találnak új, talán még finomabb sajtot is a labirintusban: „Nem hiszem, hogy ízlene nekem az új sajt. Nem azt szoktam meg. Vissza akarom kapni a saját sajtomat, és amíg ez nem történik meg egy jottányit sem vagyok hajlandó menni." Punci sem szokta meg, hogy nem várják meg, amíg megéhezik, meg akarják csókolni, simogatni, hogy valaki arra ösztönzi változtasson, mozduljon ki a holtpontról, nézzen szembe a lehetőségekkel amelyek talán így látatlanban félelmetesnek tűnnek, de ha csak 50%-uk beválik, máris rengeteg tapasztalattal és élménnyel lenne gazdagabb.
Ha most beszélgetnénk, megkérdezném tőle, mit tenne, ha nem félne a változástól? Csak bíznia kellene magában és bennem, mert Ő (is) a szemem fénye és szeretem.

Nekünk pedig te vagy a szemünk fénye! Éld át ezt a csodálatos érzést és csatlakozz:  http://www.facebook.com/leabugyival

Közösségi blogot három dolog miatt jó szerkeszteni: lehet vele villogni társaságban, idővel talán pénzt termel és az olvasói levelek. Most is egy ilyen következik, a kedvenceink közül. Bár nem tartalmazza a varázsszót, mégis, az egyik leginkább tematikánkba illő darab, mert a pinán keresztül megszerzett örömről és a bimbózó önismeretről szól.

Meséld el saját élményeidet a leabugyival@gmail.com -ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!

Gabi vagyok. Egy egyszerű, 25 éves lány, mindenkihez hasonló gondokkal, önértékelési problémákkal, pozitív megerősítési deficittel. Nincs mit szépíteni, molett vagyok. Emiatt már az általános-, majd a középiskolában is sokat bántottak. Az más kérdés, hogy azok, akik anno bántottak, most próbálnának ostromolni. Természetesen azok után már reménytelenül. A fentebb említett adottságaim és cukkolások miatt egy jó adag gátlást ültettek el bennem. Talán ezért nem is volt túl sok testiségben is kiteljesedett kapcsolatom.

Immáron négy éve élek a mostani élettársammal. Vele a szex talán az utolsó évet leszámítva jónak volt mondható, bár kimerült a valamelyest kölcsönös orális élvezetekben és a misszionárius pózban. De sajnos, talán tavaly tavasz óta, megváltoztak a dolgok. Egyrészt új munkája miatt sokat van távol, úgy, hogy vidéki városokban is kell aludnia 4-5 napot is, másrészt nem figyel oda az én vágyaimra, csak a saját kielégüléséig tart az aktusunk. Próbáltam vele beszélni ezekről a problémáimról, de vagy merev elzárkózás vagy hangos vita lett a dologból. Ez az egész azt eredményezte, hogy az utóbbi 12 hónapban egy nemgumi guminő lettem, aminek a száját és a punciját be lehet tömni. Az én vágyaimmal senki nem törődik. Ezért, szerintem természetesen, nem keresem vele a testi kapcsolatot, ami újabb vitákhoz vezet.

Aztán pár hete megváltozott valami. A munkahelyemen felfigyeltem valakire. És Ő is rám. A sok közös túlórázás egyre erősítette a közöttünk folyamatosan kialakuló vibrálást. Ennek eredményeképpen tegnap, amikor már elcsöndesedett a cégnél minden és mindenki, véletlenül egymásnak estünk. :-) Nem a fizikai ténykedésünket szeretném részletezni, hanem az érzéseimet. Fantasztikus élményt adott nekem azzal az együttléttel! Annyira kellemes volt minden csókja, érintése. Olyan gyengéd, érzéki, mégis határozott. Miközben kényeztetett, mert kb. egy órán keresztül csak velem foglalkozott, gyorsan fel tudtam oldódni mellette és Ti vagytok a megmondhatói, Csajok, hogy ez mennyire fontos nekünk. Molettségem okán bizonyos pózok még csak a képzeletemben sem valósulhattak meg, mert eléggé párnázott vagyok. Mindenhol. De Zsolti egy idő után kijelentette, hogy már pedig Ő szeretné, ha rá ülnék és én irányítanék egy darabig. Bár tartottam attól, hogy maradandó károsodást okozhatok csontjaiban, ha megteszem, amit kér, de nem volt választásom. Szerencsére. Természetesen nem maradt el a nem is remélt élvezet és gyönyörűség, ahogy éreztem, hogy szinte felnyársal, olyan mélyen volt bennem. Utána még volt ereje, hogy az én kíváncsiságomat kielégítendő, szintén életemben először, hátulról is kipróbáljuk.  Nagyon figyelmes volt velem, ezért hosszú idő után először éreztem azt, hogy NŐ vagyok, és igazán kívánnak! Nem tudtam számolni, de legalább négyszer, ötször elélveztem.

Egyszerűen tényleg nem tudom megfogalmazni, mit érzek és mennyit jelentett nekem a vele töltött idő, mert a levél írása közben is csak sírok, mint egy gyerek és kavarognak a fejemben az élmények, amiknek még a hatása alatt vagyok. Soha nem gondoltam, hogy a szex ennyire kellemes, érzéki és gyengéd lehet valakivel. Hála neki, most ezeket mind megtapasztalhattam!

Nem keresek önigazolást, nincsenek kérdéseim, ezért nem kellenek válaszok sem. Tudom, hogy nekem kell feldolgoznom a történteket és levonnom a konzekvenciákat.

Csatlakozz a Facebook-on a Valódi Pinák Őszinte Vallomásai közösségéhez: http://www.facebook.com/leabugyival

Értelmetlen önfeláldozás, elhúzódó betegeskedés, a kálvária és a végén a fájdalmasan szép happy end. Virtuális lelki petting nevű beküldőnk megjárta a poklot, amiért háttérbe szorította
a pináját és rajta keresztül saját akaratát.

Te is átmentél hasonlón? Írd meg nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lelkiismeret-furdalás. Ez a szó jut leghamarabb eszembe, ha a puncimra gondolok.

Délelőtt tíz óra. Barátságos rendelői szoba, kényelmes fotel, bokáimon, csuklómon elektródák, homlokomat pánt fogja át, amikből szintén vezetékek lógnak ki, s egy ismeretlen műszerhez kapcsolódik mindegyik. Jóságos tündérarc libben be a szobába.
- Szép napot, meséljen nekem, mi a panasza?
- Tulajdonképpen minden, ami egy hüvellyel történhet. Az elmúlt két évben Ön a harmadik orvos. Szkeptikus vagyok, mégis azt kérem, hogy segítsen, mert fogytán az erőm.
- Hm. Kedvesem, miért bántja magát?
- Elnézést, nem értem...
- Minden női probléma, ami nem kezelhető pár hét alatt, lelki eredetű. Ön 2 éve hazudik magának, és a teste nem győz jelezni. Mondja, miért bántja magát azzal, hogy nem vesz róla tudomást?

Mondták, hogy sírni fogok, ha elmegyek a dokinőhöz, de tiltakoztam. Ugyan, mi történhet? Pár bogyesz, kenőcs és minden kezdődik előről. Zokogtam húsz percet, elektródákkal a fejemen. Igaza volt. Semmi olyanról nem tudtam mesélni neki, ami arról győzte volna meg, hogy mint nő, ne hazudtam volna magamnak az elmúlt években.
- Drágám, amíg nem teszi magában helyre a dolgokat és utálja a saját nőiességét, ne várja, hogy meggyógyul.
Tudtam. Tudtam, hogy szakítanom kell.
Hazafelé sétáltam Budán. Azon gondolkodtam, mikor volt olyan szeretkezésem, mikor volt olyan párkapcsolatom, amikor felhőtlenül és a magam örömére szexeltem volna. Amikor nem játszott közbe a megfelelési vágy, a bizonyítás magam és a másik számára, hogy elég jó vagyok. Amikor ne az lett volna az első, hogy a farka kielégüljön, hanem amikor átadva magam az ösztönén kábulatának, az orgazmusom eufórikus pillanatáig élveztem volna a szexet. Egyáltalán... bassza meg, mikor volt nekem utoljára orgazmusom?

Rég. Már nem is emlékeztem. Sétáltam haza Budán. Tudtam, hogy szakítanom kell. Hogy az egóm hazug maszk, és nincs annál fontosabb, hogy 25 éves koromra végre Én és a gyönyörű pinám egymásra találjunk.

Nincs az a férfi, aki előbbre való a MI kapcsolatunknál.

Hosszú lelki gyötrődés után szakítottam. Azóta, hosszú évek óta először, semmi betegségem sincsen. Randira készülődtem. Izgultam is, hiszen régóta nem feküdtem le mással, csak a pasimmal. Idegen érintés, ismeretlen illat és ki tudja, mit fog szólni ehhez a frissen meggyógyult pinám. Épp a tangámat húztam fel, amikor a polcon megpillantottam a sminktükrömet. Lefeküdtem az ágyra, széttártam a lábamat, tükrömet elé tartottam, és hosszú percekig néztem. Boldog volt. Egészséges, gyönyörű, amilyennek sokáig nem láttam.

Soha többé nem engedem meg sem másnak, sem magamnak, hogy ezt a gyönyörű rózsaszínét elveszítse.


Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz hozzánk a facebook-on! Vigyázat, magas felnőtt tartalom: http://www.facebook.com/leabugyival

Niki babát akar. De előtte legalább egy jót szexelni.

Hogyan tovább? Mi jelenthet kiutat a női depresszióból? Meg lehet menteni egy 10 éves házasságot, amiben elmúlt a vágy? B opciónk a magas kreol srác. Átélted? Hallottál róla? Na ne? - Oszd meg velünk: leabugyival@gmail.com!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ismered azt az érzést, hogy szeded éveken keresztül a fogamzásgátlót, aztán abbahagyod, mert gyereket akarsz, és ahogy abbahagytad már nem is akarsz gyereket, mert a pina diktálja az irányt, most, hogy felszabadult a napi hormonlöket láncai alól, és egész nap nem tudsz másra gondolni, mint arra, hogy legszívesebben rámásznál az összes pasira, aki szembejön veled, de tulajdonképpen nem kellesz a halál faszának sem (szó szerint), veled már senki nem akar lefeküdni a férjeden kívül, aki azért marad melletted, mert egyedül életképtelen, mert azt sem tudja, hol kell bekapcsolni a mosógépet és mindezért állandóan depressziós vagy, és közben bizseregsz egyfolytában, és állsz a múzeum előtt és várod, hogy be tudj menni, és közben pislogsz körbe, hogy hol egy jó pasi, aki miatt rögtön kilépnél a sorból, amiben több, mint egy órája állsz, annyira nem is kell jól kinéznie, elvégre te sem vagy egy bikinimodell, és megint depi vagy és sírni szeretnél és úgy érzed, hogy igazságtalan vagy és bunkó, mert hogy tehetsz ilyet a férjeddel, akit amúgy tényleg szeretsz és ő is téged, de hopp, ott egy frankó csávó, és hogy lehetne a srácot a legjobban (és leggyorsabban) meggyőzni, hogy nekünk most azonnal ki kell vennünk egy hotelszobát...

A minap azt olvastam, az ember nem monogámiára termett. Minden egyes pórusom is ezt mondja. Szüntelenül. (Ez a hőség pláne fokozza a dolgokat.) Az érzékszerveim olyan élesek, mint a sasszem. Éjjelente ébren fekszem az ágyban és potenciális szeretőket keresek fejben. Reggel persze lelkiismeret-furdalással ébredek, aztán pár órával később vígan chatelek ismeretlen pasikkal. Estére megint józan vagyok és nagyon kívánós, de mire az ágyba jutok, kedvesem vígan horkol mellettem. Na köszi, ez pont jót tesz a jelenleg amúgy is ingatag önbecsülésemnek.

Jó, akkor lássuk, hogyan tudnám kiszedni az éjjeli szekrényem fiókjából a vibrátort, anélkül, hogy felébredne…

Ha valaki megkérdi, hogy hiszek-e az örök szerelemben, mindig azt mondom, hogy nem. Mert így is van. Realista vagyok, nem romantikus. De mi van az örök hűséggel? Az talán reális? Vagy most mindössze belémbújt a kisördög?

Figyelj Pina! Most haragszom rád! Miért teszed ezt velem? Teljesen összezavarsz. Hogy lehetsz ilyen egó, hogy kizárólag magadra gondolsz? Hiszen eddig mindketten boldogok voltunk. Vagy te nem? Ja, hogy kevés volt a szex mostanában? Hát Istenem, 10 éve együtt vagyunk a férjemmel, mit vársz? Mit? Kit?

Azt a kreol bőrű, magas srácot, akivel egymás mellett ültünk múltkor a villamoson és ide jár az egyetemre? Áááááááááááááááááhhh!!!!!!!! Veled nem lehet normálisan beszélni! Állandóan másra figyelsz. Komoly dolgokról van szó! Épp megkérdőjelezem a házasságom.

És mi lesz a babával? Normális vagyok? Hiszen a világ legjobb férfijához mentem feleségül. Aki segít takarítani és megsétáltatja a kutyát, amikor tulajdonképpen nekem kellett volna, csak befaltam egy pizzát és fáj a hasam. Hoz nekem fagyit, ha arra fáj a fogam, és néha virággal is meglep.

Honnan jönnek akkor ezek a kétségek, ezek a gondolatok? Ez miért nem elég?

Légyszi nyugtasson meg valaki, hogy nem vagyok megzakkanva, és hogy ezen minden valamirevaló csaj előbb-utóbb keresztülmegy! És ami a legfontosabb: hogy el fog múlni!



Többre vágyóknak, Mr. Pink ajánlásával: http://www.facebook.com/leabugyival