leabugyival

A második részben megismerkedhettek Amina jóvoltából egy új fogalommal, az erotikus állapotossággal. Aztán spicces orvos, undok segéd és a végén a mindent betöltő boldogság. 

Meséld el nekünk a te egyedi történeted! Címünk: lebugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 
Mazsola már a tanárom volt. Ez a kilenc hónap arról szólt, hogyan bízzak benne, magamban. Cukor, down gyanú, nem fejlődés. A tudat, hogy a tágulás fáj, és a vágy, hogy egyedül maradjunk, sötét legyen és csend. Sosem felejtem el, a várakozás harmadik napján  kínzó vággyal az ölemben ébredtem. Délután volt, szürke felhők gyülekeztek az égen. Beálltam a zuhany alá és behunytam a szemem, az álom hatására gyors, erős orgazmusom volt, ám a méh ritmikus összehúzódása nem múlt el: a gyönyör szépen átment fájdalomba és én elfogadtam ezt a hullámzó kínt, elképzelve az életet, ahogy minden fájással közelebb jut, mert meg akarom fogni, mert kint már nagyobb biztonságban lesz. 

Önmagam felé nyíltam meg, azt hiszem. Jó lett volna, ha hagynak a saját ritmusomban, de mire lekerültem a szülőszobára, kaptam egy sárkányt és egy spicces orvost, aki úgy gondolta, hogy ledirigálja a szülést és egy óra múlva hazamehet. Biztos vagyok benne, hogy ha békén hagynak, gyorsabban megy minden. Egy darabig figyeltem az instrukciókat, aztán rájöttem, hogy így nem megy. Rámordultam a sárkányra, hogy hagyjon békén és amikor sértődötten kivonult, újra egyedül maradtam, a fiam, a fájás meg én. Soha szebbet, soha nehezebbet...

A tolásnál a sárkány begorombult és csak azért is bordát repesztett: "Picsábamár, én szüljek maga helyett?" - sziszegte a fülembe, micsoda asszonyi összetartás, egek... Mazsola bevérzett szemmel, mindenféle testnedvbe érkezett, szerencsés kölyök lesz.

Nevettem és hol volt már a szemérmesség, hisz asszony lettem, most igazán, kifeszítve, össze vissza repedve, csapzottan, soha boldogabban. Hajnalban a takarítónő lemosdatott. Az ablakban gyertyák égtek, nem kapcsolt lámpát, csak hordta a szobába a langyos vizet kancsóban és locsolt, ez jól esik, ugye kedves? - kérdezte. Amikor mellém fektették Mazsolát,  még órákig nem tudtam elaludni, sírtam és nevettem egyszerre, reggelre pedig leesett az első hó.

Vannak nők, akik nem akarnak szülni. Én nem tartozom közéjük. Magamba fogadni és utat engedni az életnek, amit az ölem kínál, hajjaj, de jó dolog. Büszke vagyok rá és hálás, hogy nőnek születtem. Egy ideje szégyellős se vagyok. No és vajon mi volt a gátseb kezelése közben kilehelt kívánság? Jöhet a következő.:)

Tetszett a bejegyzés? Szeress bennünket Facebook-on is! 

Amina két felvonásban mesél a gyermekáldásról. Figyelem! Egyedülálló harmincas hölgyek! Az esetleges kellemetlenségek elkerülése miatt, kérem, kapcsolják ki biológiai órájukat.

Jöhet a következő: küldd el nekünk őszinte vallomásodat a leabugyival@gmail.com címre! 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Életünk legmegrázóbb élményeit kétség kívül a pinánknak köszönhetjük, engedjétek hát, hogy megosszam veletek szüléseim történetet /is/.

Szégyenlős vagyok. Nem, nem a pina esetleges asszimmetriája, a lábam, vagy a fenekem formája miatt, hanem úgy általában. Ha figyelnek, szemérmesen tudom takarni a bokám ívét, a könyököm hajlatát is, elpirulok, ha a hajam göndörségét ecsetelik. 

Az ultrahang a szondával az első trimeszterben egyenesen leizzaszt. - Ne, doki. Majd én bedugom, ne nézz oda. - kérem az orvost és ő drukkol, hogy szülésig lerakjam valahova ezt a fura mániámat, és bátran tárjam szét a kaput, ahonnan majd egy sok hajú, négy kilós kisfiú tör utat magának.

Kilenc hónap viszonylag nagy idő. Bőven elég arra, hogy az ember lánya megtanuljon vakon puncit borotválni, vécén aludni hajnalban, és kizárólag kutya pózban élvezni, arra viszont nem elég, hogy megtanuljon bízni. Bízni az izmaiban, a tudásában, a gyerekében, a Jóistenben. 

Az első szülésem tehát arról szólt, hogy miközben azt hittem, pikk-pakk kitolom a bébit /mert mindent elolvastam, mindent meghallgattam és széles a csípőm/, jól pofára estem. Hat óra ordítás után úgy néztem az orvosra, mint az egyedüli megmentőmre és könyörögtem, hogy váltson meg, vagy lőjenek agyon, nem érdekelt a légzés, a tágulás, az együttműködés, egyszerűen összezártam a combom és ha van ilyen, hát én nem tágultam, hanem zárultam.
Kilenc óra vajúdás után lassan elfelejtettem, hogy ez nem kínvallatás, hanem az élet velejárója, aminek a végén megszületik a gyerekünk és halleluja. Csapzottan, már már beleájulva a fájdalomba vártam, hogy majd a doki, a doki csinál valamit, táguljon ő helyettem, nekem már elegem van, meghalok. Az érzéstelenítő a gerincembe olyan volt, mint a megváltás, hirtelen kitisztult a tudatom és teljes átéléssel fogadtam Gombócot. 

Minden bizonnyal /és pátosz nélkül/ ez az a kép, amit az ember élete végéig nem felejt el, ahogy kiemelik, felsír, ahogy elrohannak vele és kapnék utána, de lefogják a kezem, majd visszahozzák lepedőbe bugyolálva és patakzik a könnyem: szia fiam, az első üdvözlet.

Egy darabig kérdés volt, vajon kudarc-e a szülni nem tudás, mert ahogy mondani szokták, ez lehet trauma, a gyerek nem küzdötte végig magát, blablabla. Nem, nem kudarc. Amíg az ember bele nem hal, sosem kudarc. Felállsz, mész tovább. Én is, Gombóc is. Nagy, okos harcos lesz, ebben biztos vagyok. Hogy mit tanultam belőle? Hát azt mindenképp, hogy máshogy kell.

Mire a doki összevarrt és kajánul megkérdezte, hogy érzem magam, azt feleltem: jöhet a következő.

A bejegyzés második részéig további tartalmakat találsz a Facebook oldalunkon, csatlakozz hozzánk! 

Anita kilencsorosával durrantjuk a csütörtököt, ami műfaját tekintve újdonság a blogon. 

A nők 90%-a a Pinablogot ajánlja. Küldd el nekünk te is személyes történeted a  leabugyival@gmail.com címre!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az vagyok, akinek gondolsz.
Zavarban nem leszek soha.
 
Élek és élvezek, naná.
Nyílegyenes út vezet: oda.
 
Persze marad majd némi titok.
Inkább sejtés, mint unalom legyen.
Nem kertelek: a pinám én vagyok.
Áttetsző a vágy selyme, de ott:
Mohón, mit adsz, biztos elnyelem.


Csatlakozz hozzánk a Facebook-on,
hogy még többen elmondhassuk: rajongunk,
ollé: Le a bugyival! 

ICCT Hedral tündérmeséjének tanulságát leginkább a Harcosok klubja emblematikus idézetével  foglalnánk össze: "Csússz!"

Neki már bejött az élet. Küldd el nekünk te is történeted, hogy karmikus energiáinkkal téged is boldoggá tehessünk. Chímünk: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem az irányítást.

A legutóbbi levelemet visszaolvasva rájöttem, hogy bár az érzések helytállóak, viszont a vonzalmam
tárgya korrigálásra szorul. Megpróbáltam lemondani a férfiról, aki iránt oly heves érzelmeket
tápláltam és olyan sokat nyúltam magamhoz, miközben őróla fantáziáltam. Mindezt azért igyekeztem
megtenni, mert a kedves hímnemű kissé kiszámíthatatlan, szétszórt és link. De legfőképpen az volt a
problémám, hogy hiába akart megdugni, lószart nem tett az ügy érdekében. És ezt meguntam.

Nézelődtem potenciális partnerek után; még a házinyulas szabályt is megszegtem volna, de ekkor
kiábrándultam a fiúkból, mert a szomszéd jól fejlett németjuhásza is előbb cselekedett volna szex-
ügyben, mint akármelyik srác a látómezőmben – pedig egyáltalán nem vagyok egy bányarém. És a
perifériás látásom is átlagon felüli…

És ekkor úgy éreztem, hogy na jó… inkább leszarom az egészet, és nem görcsölök rá a témára.
Az eredménye a dolgoknak hamar meg is lett. BUMM! Hatalmas robbanás rázott fel ebből a
hibernált, „szextelen” állapotból. Történt ugyanis, hogy hirtelen felindulásból elkövetett alkalmi
munkámra való jelentkezés közben az ügyintéző hölgy közölte, hogy nincsenek meg a papírjaim,
álljak félre a sorban. Ide a fal mellé – szólt rám jó hangosan. Aztán a Sors keze belepiszkált a
dolgokba, ugyanis az utánam következő fiatalembernek sem voltak rendben a papírjai, ezért Őt is a
falhoz parancsolta a hölgyemény. Pontosan mellém. Amikor odaért, felém fordult és egy aranyosat
kuncogott. „Mennyire nem szeretek várakozni” – valahogy így hangzott az első mondata. 3 órán
keresztül vártunk még. Ezalatt kibeszéltük a családjainkat, az életünket, a problémáinkat, zenei
ízlésünket, és lényegében mindent. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást.

A harmadik órában újra az ügyintéző nőszemély hangja zavart meg – hazaküldtek minket munka
és pénz nélkül. Mi meg elmentünk egy kis kocsmába, ami azóta a törzshelyünk lett. És még sokat
beszélgettünk… nagyon sokat.

Aztán úgy éreztük, hogy több hetes folyamatos verbális izgatás után ideje a tárgyra térnünk. Én már
útközben olyan nedves lettem, hogy a buszút helyett simán az ülepemen csúszhattam volna végig A-
ból a B pontba. Nem estünk rögtön egymásnak, ugyanis mindkettőnk még picikét halogatni akarta a
dolgot. Mert még korai, meg akkor voltam náluk először stb. Aztán lehúzta a bugyimat.

Sosem vágtam még forró késsel a vajat, de valahogy így passzoltunk össze rögtön elsőre.
Meglepődött a hely szűkössége miatt, de láttam, hogy iszonyatosan jólesik neki. És nekem is
rendkívüli élmény volt. Tudjátok, az az igazi élménydús, érzéki, mocskos szex. Amikor a testnedvek
megállíthatatlanul csordogálnak össze-vissza, az érzékek pedig eggyé forrnak – egymásban fürdünk.
Szerintem ezt igazán az értheti meg, aki már adta oda a teljes lényét a szexualitás élményének,
annak, hogy mennyire felemelő az, amikor azon ember karjaiban lelsz teljes nyugalomra, akihez
annyira vonzódsz. Én ezt az embert megkedveltem, aztán megszerettem.

Jelentem, itt állok szerelmesen, nem is gondoltam volna. Mennyit változik az ember pár hónap alatt…
Nem tudok betelni az arca formájával, a teste látványával, a bőre érintésével, na meg azzal az isteni
finom farokkal, ami életem eddigi legteljesebb gyönyöreit okozza nekem. Őszintén látom rajta, hogy
Ő is ugyanígy érez irántam; teljesen feloldódik mellettem, és látom az arcán szeretkezés közben, hogy
mennyire élvezi ezt az egészet. (Amúgy meg egy perverz kis dög. De nekem sincs okom panaszra:
még nem tudtuk eldönteni, hogy melyikünk a perverzebb.)

Szóval oly sok bugyiizzasztó keresgélés után végül rám talált a Férfi. Önmagától. Kérnem sem kellett,
utalgatnom meg pláne. Egyszerűen csak cselekedett.

(Fiúk, férfiak: legyetek szívesek tettre készebbek lenni. Tudom, hogy a nőkben is sok a hiba, és sokan
kelletik magukat, de ha ott van a közeletekben az úgymond „Igazi”, akkor ne halogassátok a dolgot,
menjetek oda hozzájuk és nyúljatok a bugyijukba – szép szavakkal.:) )

Azt hiszem, épp itt az ideje cselekedni. Mindjárt befejezem az írást, illetve lerakom a cigarettát. Még
az éjjel kezembe veszem azt a csodás hímtagot.

Jó, mi? Még több jóért lájkolj bennünket a Facebook-on!  

Lucita mézeshetét megkeseríti az átkozott nemi baj, miközben már állapotos a fiával. Nagy ölelés!

Meséld el nekünk te is vicces, szomorú, vagy tanulságos történeted! Címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Emlékszel, amikor a Notre Dame mellett a nyilvános wc-ben gombát kaptam? Már akkor tudtad, hogy baj lesz, amikor megérezted, hogy felfröccsent a lé, szép kis nászút, káromkodtál a fülkében és vadul törölgettél, lehet, hogy azzal cseszted el, volt helyük megtelepedni a kis rohadtaknak. A német autópályán úgy nyomtad hazafelé, mint a meszes, de még két nap volt, mire orvoshoz tudtál vinni, a lift nem működött, és te sírtál, mire felértél a negyedikre, úgy fájtam és viszkettem. Persze fogalmad nincs, én mit éltem át. Az orvos arca velem volt egy magasságban, amikor azt mondta, kár, hogy nincs nála a fényképezőgépe, mert ez olyan, amit még nem látott, tankönyvben a helye. Erre te összezártad a lábad. Pedig ilyen figyelmet azóta se nagyon kaptam. Ilyen gyengéd és kedves törődést, mint attól az idős orvostól, aki akkor irrigált, és bekente többszörösére dagadt, fájó ajkaimat, hogy legalább haza tudjál vinni. Az a szag és az a váladék. Te jó ég! Emlékszel, frankón zöld volt.

Te persze azon aggódtál, hogy az öt hónapos magzatod ne kapjon semmi fertőzést, de hát nem kapott, a nyákdugó jó kis találmány. Én meg azon paráztam, hogy soha többé nem leszek olyan halovány rózsaszín, mint a pillecukor, és nem lesz férfi, aki csókolózna velem, ez a szag nem múlhat el nyomtalanul.

Szerencsére tévedtem, a váladékozás már két nappal később elmúlt, vele a bűz is, de hát én csak egyy pina vagyok, szabad nekem tévedni.

Azóta persze jobban vigyázol rám, bár voltak baleseteim. Jó, tudom, arról a borostás dologról nem te tehetsz, hanem az, akin a borosta volt. Szerinted találkozom még vele?

Ha tetszett a sztori, várunk a Facebook-on is!

Úgy látszik, ez az elsőzés bejön nektek, most Pimp nővé válásának lehetünk szemtanúi: lebukás, kavarás, anyaszeretet. 

Meséld el te is őszinte vallomásodat a Pinablogon! Küldd el nekünk történeted most!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Cat sztorija engem is megihletett, visszagondoltam az elsőkre. Hogy is volt?

Az egyik első, nagyon kellemetlen élményem a témával kapcsolatban, amikor otthon leckeírás közben elkalandoztam, és leírtam a füzetembe, hogy "dugni akarok az A. Gáborral". Nem igazán volt még fogalmam arról, mit is jelent ez. Apám persze valahogyan véletlenül elolvasta, neki talán még cikibb lehetett.

Az első maszti: a szüleim a barátaiknál, én pedig Apám egy erotikus kötetével, és -teljesen logikusan- egy tamponnal próbáltam magam elvinni a csúcsra. Sikertelenül. Emlékszem, imádtam azt a könyvet, gyönyörű ceruzarajzok szerepeltek benne, iszonyúan izgató volt, és hozzá azok a szövegek. Ma már unottan tenném félre, de akkoriban még egy viszonylag távolságtartó, felvilágosító könyv is képes volt megdobogtatni a szívem. (Ó "belehelyezi a hímvesszőjét", ó "ritmikusan összehúzódó hüvelyizmok".) Az első orgazmus konkrétan nem rémlik.
Az első csók egy ipari kapualjban történt általános iskolában, 13-14 éves lehettem. A fiú pár évvel felettem járt, és rosszul írta le a nevem. Merthogy szép kockáslapra készített nekem szerelmeslevelet, a mai napig őrzöm őket az egyik nosztalgiás cipősdobozban. Az egyikben megkérdezte, hogy "kavarunk-e"? Kavarunk, állítottam a tudatlanok magabiztosságával, fogalmam sem volt, mit jelenthet ez. Ti tudtátok? Ha visszakérdezek, totál beégetem magam. Szóval inkább kavartunk, naná. :) Váratlanul ért a vastag és puha nyelve aznap a kapualjban. Számoltam a másodperceket, mintha 11-nél húztam volna vissza zavartan, átesve a tűzkeresztségen a fejemet.

Mégis, a nővé válást nem egy páros élményhez kötöm. Az első menzesznél éreztem igazán, hogy nagylány lettem. Valami történt a puncimmal, és ez borzasztóan tetszett, ezt olyan felnőttes dolognak tartottam. Anyukám bazsalyogva, arcán a titkos női szövetség cinkos mosolyával nyújtotta át az első betétet.
Úgy szerettem emiatt, közel éreztem magamhoz, van valami, ami innentől, túl a családi köteléken összeköt bennünket. 

Jó, mi? És még nincs vége. Folyt. köv. a Facebook-on, csatlakozz hozzánk: http://www.facebook.com/leabugyival

"Most jött el a pillanat, hogy késztetést éreztem az írásra, a bennem folyton dumáló narrátorokat jegyeztem le, nem tudom, másoknál is előfordulnak-e hasonló sajátos belső dialógusok, szerintem különben igen." - Pixyben megtépik kicsit egymást a csajok, de a végén a jó győz.

A többi házi feladatot bugyi témában ide várjuk: leabugyival@gmail.com. De nagyon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Édesem, nem lesz ez így jó – mondta az Értelem az Érzékiségnek. – Csak Te kellesz neki, érted van úgy oda, engem észre sem vesz. Pedig én is itt vagyok ám.
- Hagyd már! – kelt Érzékiség védelmére Érzelem. – Önző vagy. Húsz évig csak rád hallgattunk, te uralkodtál, azt mondtad, ez a biztonság, férj, biztos anyagiak, kiszámíthatóság, rend és szürkeség. Eközben mi nagyon szenvedtünk Érzékiséggel, élni szerettünk volna, szeretni, szeretve lenni, elmerülni, beleolvadni, bohóckodni, vadóckodni, élvezni. Azt mondtad, hallgassunk, ez az élet rendje, megfelelően élünk. Még jó, hogy a végén megjött az eszed, Kedvesem. És utána még nagyon sokáig harcoltam Érzékiséggel, hogy végre merje odaadni magát, hogy Téged csak arra használjon, hogy neki jó legyen, hogy önmaga legyen, őszinte a szerelmeskedésben, hogy élvezze a Férfit, ezért kérlek, ne fogd vissza most.
- Így van, sokáig nem követelőztünk, tompán tűrtük, hogy történjenek velünk a dolgok, heti kettő „már a kulcszörgésből tudom, ma este kefélés lesz”, mert az a kötelességünk – idéződtek fel Érzékiségben a múlt érzései – odatartottam magam, mert mindig reménykedtem, hogy egyszer majd másképpen lesz, hogy beleremegek végre a gyönyörbe. Nagyon boldog vagyok, hogy megtapasztaltam a gyönyört, és azóta mindig a magam kedvére szerelmeskedek, mert ez az igazi szabadság, nincs kontroll, nincs megfelelés, csak élvezet mindenkinek. De ezt neked is tudnod kell, Értelem!
- Nem bánom, hogy hagytalak győzni, Érzelem! Értettem én, hogy szegény Érzékiség és te belehaltok, ha a dolgok nem változnak. Sőt, nekem is jó volt, bár féltettem a szabadságunkat és a függetlenségünket, olykor résen voltam, nehogy másik csapdába essünk, és éppúgy függjünk, mint azelőtt, hogy szerelmes lettél. Háttérbe kerültem, de élveztem, hogy ti ketten, Érzékiséggel élvezitek az Életet, hogy tobzódtok a gyönyörökben, be kell vallanom, hogy szép korszak volt, kicsit pihenhettem, nem kellett folyton főnökösködnöm. –vallotta be Értelem.
- És nem akarlak visszafogni Édesem, de valamiben egyet kell értenem Értelemmel: mi is a világod részesei vagyunk, akarjuk, hogy bennünket is akarjon a Férfi, ne csak Téged! - makacskodott Érzelem.
- Szíveim, nélkületek semmire sem mennék, és engem sem akarna a Férfi, ha ti nem vennétek ki a részeteket belőle(m). Mert nem akármelyik punciért bolondul a Férfi, hanem éppen értem. Ha te, Kedves Értelem, nem lennél szellemes, nem nevettetnéd meg, ha nem vennél részt a szerelmeskedéseinkben, akkor bármelyik punci lehetnék, de a fűszerhez Te is kellesz! És Te, Érzelem, ha nem adnád hozzá a bűbájodat, a finomságodat, érzékenységedet, akkor ugyancsak bármelyik pina lehetnék a nagyvilágban, de Neki pontosan Én kellek. Miattatok is. Engedjetek hát, hogy most én irányítsam az életünket. De mit is hiányolsz, Értelem, drágám? Nem akarsz kötöttséget, nem akarsz hétköznapi gondokat, vacsorát főzni, szeretsz önálló lenni, egyedül dönteni, sosem vagy magányos… És te, Érzelem, szívem? Ott volt neked a szerelem, élvezted is, amíg nagy lángon lobogott, ám amint kezdett az állandósult megelégedettség kialakulni, már nyafogtál. Beengedted a Férfit, az Ő farkát az életünkbe, nem tiltakoztál, hogy Érzékiség, nyugi, ne csináld, itt van nekünk a kipróbált szerelmünk…és most Itt van Ő, aki jön, szeretkezik, bolondul értem (értünk!), azt mondja, hogy szereti a határozottságomat, azt, hogy mindig kimondom, mit szeretnék, hogy szemérmetlen-szégyentelenül imádom a farkát, hogy élvezem, amit velem csinál, és amit én csinálok vele. Nyugi, csajok, amíg nekem jó, nektek is jó! – summázta Pina, az Érzékiség.

Mit szólsz hozzá? Szólj hozzá: http://www.facebook.com/leabugyival

Vér, pina és erőszak, ahogy a közmondás tartja. Újabb hiánypótló írás egyik legnépszerűbb beküldőnktől, férfiak millióinak erotikus álmától, Lensziromtól, menstruáció témában.

Leabugyival@gmail.com - Tapasztald meg te is a bugyilevetés különleges élményét!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
12 éves voltam, mikor először arra ébredtem, hogy az ágyam egy hentes pulthoz hasonlít. Vér a takarón, a lepedőn, a párnára nem is értem, hogyan került. A karomról kis darabokban, mint a kerítésről a festék pergett le a szőrökbe száradt vér. Ahogy felkeltem az ágyról éreztem, hogy a már amúgy is teljesen eláztatott combomon újabb adag folyik le. Összevéreztem az új szőnyeget. Sírva futottam ki a mosdóba, Juliska nagylány változataként, morzsák helyett vércseppeket hagyva magam után.

Nem mertem bevallani senkinek az osztályban, valamiért ciki volt az egész osztály előtt, tornaórák előtt az öltözőben összeszorított lábakkal igyekeztem vetkőzni, nehogy valaki meglássa a lábam között a nagy bumszlit. Mert emlékszem, anyukám mindig jó nagy adag vattát adott, azzal kellett kitömni a bugyim. Utáltam, egy vékony kislánynak éreztem magam, óriási farokkal a lába közt és a tükörben így is néztem ki.

Aztán áttértünk az egészségügyi betétre, a babapelenka nőknek szánt, modernkori változatára, ki nem állhattam, ahogy nyikorog a lábam között miközben megyek.

Mindezek után megváltás volt a tampon. Először egy szálloda mosdójában erőltettem magamba a fájdalomtól kicsordult könnyekkel az arcomon. Az öcsém kívülről hangosan dörömbölt, mert pisilnie kellett, én meg a fogaim között sziszegtem félhangosan, hogy „baszd meg, menj át apáék szobájába, épp elveszem a saját szüzességem”. Lehettem ekkor vagy 14 éves.

A szüzességem valódi elvételére még 4.5 évet várnom kellett, de a fájdalom már ismerős volt.

Sokáig tartott, mire kitapasztaltam és megtanultam kezelni a menstruációm, ezt a szükségszerű, ám de szemét kis ribancot. A legnehezebb az egészben elviselni azt, hogy első két napban olyan hihetetlen vágyat érzek egy lüktető farokért a puncimban, hogy bele tudnék őrülni. Persze farok helyett csak tamponok hatolnak belém napjában többször. Mert a pinám csak vérzik, kiapadatlanul öt teljes napig.

Aztán lőn megújulás. A méhnyálkahártyámé legalábbis biztos.

Folyt. köv.: Le a bugyival!

Pasialázás ágymelegen egyik kedvencünktől, Pimptől. Kicsit Belgásra sikerült: "Ha foglak, leteperlek, az a baj. Ha csak becézgetlek, az a baj." Csípős staccatók után a féldrámai kérdés. +1: Vajon van biztos út a bugyiba?

További ütemeket várjuk a pink metronóm mellé, a leabugyival@gmail.com -ra. És háromra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összegyűjtöttük a csajokkal a kedvenc és szállóigévé vált mondatokat a pasiktól, amiket intim pillanatokban hallottunk tőlük. Azóta is szakadunk a röhögéstől, ha valamelyikünk megkérdezi, Manson vagy Celine Dion.

Niki, 27
"Felmegyünk T.-hez. Megy a szemérmeteserzsók-műsor, de fejben már azon logisztikázol, hova tetted a gumit, T. a hifihez lép, majd rámnéz:
- Manson, vagy Celine Dion?
- Hát ö...
- Na. Döngölőset akarsz, vagy nyálasat?"

Évike, 44
"Lovebox, jön a levél a 170 centis, kopasz, csóró kisnyugdíjastól. Érted, otthon ül, nyomatja a csajozást bruttó 300-ért, felteszi a negyven éves ballagási képét, meg egyet a tavalyi bográcsozásról. Nekem tényleg ilyen sportcipős barmok jutnak már csak? És akkor tolja versben, ezt figyeld, emlékszem rá kívülről, a mediterrán költő, hallgasd, ne röhögj:
Anyányi melleid fölött Nap kél,
ahogy kelyhedben a kéj.

Kehely. Meg akarok dögleni, miért nem mentem hozzá a hufnágerpistihez..."

Panni, 30
"Klasszikus lesz: Egyéjszakás alkalom, teljesen, tökre nyilvánvalóan nem passzolunk egymáshoz, de "hormonok rabszolgái vagyunk", ugye. Bár ne lennék, gondoltam azon az éjjelen, amikor Feri korábban választékosan ecsetelt "hatalmas, duzzadó férfiasságát" élőben is megszemlélhettem. Tudod, amikor már a randi elején érzed, hogy ez szörnyű gáz, de összeszorítod a fogaid, és kibírod, reménykedve a hatalmas, duzzadó husiban... Már a kanapén megy a szöszölés, Feri nagyon heves, kicsit túlságosan is, kapkodva beteszi, tudod, bíztatásul hagyod magad (hatalmas, duzzadó férfiasság, hatalmasduzzadóférfiasság), majd valami langyos, puhos izét gyöngyöző homlokkal beléderőszakol, fújtat kettőt, és!!!
- Neked is jó volt?
Miért, neked az volt? De komolyan. Hogy ez még baszdmeg, egy pornófilmen sem látta, mi a jó, az száz!"

Sári, 34
"A nettó seggfej exem a következő mondattal kívánt udvarolni egyszer a közepesen rossz aktusunk után:
- Tejbegríznek még jó leszel."

Ildi, 24
"Barátnőmnek, de tényleg, esküszöm, szóval neki akartam venni ajándékba egy műpéniszt. Izginek tartottam a helyzetet, még nem jártam szexshopban. Kicsit pironkodva, de annál nagyobb önbizalommal belépek, elkezdek válogatni a termékek között. Hogy ott mik voltak... Na mindegy. Kiválasztottam hármat, majd addig variáltam, hogy kettő között vacilláltam. Az egyik G-pontozós volt, vékonyabb szárral és "bunkós véggel", a másik meg gyöngyös. Eladófiú segítőkészen megkérdi, segíthet-e, vázolom, hogy éppen tanácstalan vagyok.
- Szerintem az alien-t válaszd, ne a gyöngyöst, ha rám hallgatsz. - kacsintás.
Vizuális típus vagyok."

Hédi, 29
"Szenvedélyes vitatkozás egy esti borozásnál, persze előkerült a szex is, fiúk a lányok ellen, ki mit akar, vágyak, élmények, satöbbi. Mire az egyik szerencsétlen lúzer dühében, a veszekedés csúcsán így:
- A nyalás olyan... BUZIS!!!!"

Juli, 29
"Nem tudom, a srácok miért gondolják, hogy állathangokat utánozni menő, vagy mit hisznek? Hogy az olyan cuki, hogy egy meghitt pillanathoz illik? Lalival készülődtünk egy délutáni meccshez, amikor fejét az ég felé fordította, és elkezdte ugatni a Holdat. (Inkább levettem szájjal ezek után. Egy kutya engem ne izélgessen.) Ki tanította ezeket csajozni?"

További szórakoztató percekkel várunk a Facebook-on: Le a bugyival!

"Egy Lexust." - vágja rá frappánsan Vé, aki az önismeret női sikolyokkal szegélyezett útjáról vall.

Továbbá: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ó te szegény. Ó te szegény… hát nem is tudom, hogy nevezzelek. A pina az olyan alpári. A punci az olyan béna. A nuni az helyes, de gyermeteg. A punetti, hát arról jobb nem is beszélni.

Greta Garbonak foglak nevezni. Nem mintha bármi közöd is lenne Greta Garbohoz, de még mindig jobb, mintha muffocskámnak hívnálak, nem? Naugye.

Szóval Greta Garbo nem volt ám mindig ilyen érett és vággyal teli. Ma reggel a buszmegállóban
álltam, amikor eszembe jutott Greta első fiúja. Nem voltam vele együtt, de szörnyen nyomasztott a szüzességem, ezért kénytelen voltam egy megbízható hímnek feláldozni Greta titkát. Évekig áldoztam neki, gondoltam én ebből csak tanulhatok, Greta meg legalább megkapja amit egy nőnek, illetve az ő puncijának (jesszus…) meg kell kapnia.
Hát Greta baromira nem kapta meg. Nem azért, vagyis nem elsősorban azért, mert a fiúval nem passzoltam össze, hanem mert fogalmam sem volt, mi is lenne jó nekünk. Az együttlétek után a fiú rendszerint megkérdezte, hogy mit szeretnék. Én pedig rendszerint azt válaszoltam erre, hogy egy Lexust. Ebből is látszik, mennyire érett és öntudatra ébredt voltam. Mégis mit mondhattam volna? Fiatal voltam és tapasztalatlan, lövésem nem volt arról, mi kéne Gretanak, hát még nekem. Honnan is tudhattam volna, az önismeret csírája sem volt meg bennem akkoriban. Szegény, szegény Greta. Ha visszagondolok azokra az együttlétekre, nem értem, hogy nem lázadt föl szegény. Valószínűleg Garbo kisasszony sokkal türelmesebb és megértőbb, mint én. Én már rég széthisztiztem volna magam, magam miatt. Ha én Greta lennék, mármint a puncim, biztos hogy őrült menstruációs görcsökkel, vagy egy kiirthatatlan klamídiával bűntettem volna magam a rendkívül rossz partnerválasztásért és a semmibe vett igényekért.

Azóta szerencsére fejlődtem, és velem együtt fejlődött Greta is. Most már nem vagyok megalkuvó, és Greta sem az. Végre elkezdhette a kiteljesedést, és ma már követelni is mer. Én meg persze segítetek neki ebben. Az egy dugás az nem dugás, Greta szerint sem. A három az már valami, a négy már szép eredménynek mondható.

Greta nagyon okos, kifinomult. Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, mégis csak hasonlít az egykori színésznőre. Gyönyörű, kifinomult vonásai vannak, az a fajta klasszikus szépség aki 50 évesen is ragyog. Sehol egy ránc, egy giccses részlet. Tiszta, egyszerű, mégis elegáns. Elégedett vagyok vele. Sajnálom, hogy ennyire nem értettem meg őt. Nem az a kiabálós, erőszakos fajta. Velem nem. A férfiakkal olykor, de mindig csak annyira, hogy ne tűnjön közönségesnek. Passzol hozzám, na.

Újabban azzal kísérletezünk, hogy milyen nyitott szemmel, és fókuszált figyelemmel szexelni. Úgy értem, nem elmerengve, csukott szemmel fantáziálni, hanem jelen lenni és minden apró mozdulatot megfigyelni, kiélvezni. Jelentem, Greta kurvára oda van érte. (Párdon.)

És ez még csak a kezdet. Fiatalok vagyunk, előttünk az élet, és megannyi csodás hím, még csodásabb együttlétekkel. Hálás vagyok, hogy végül Greta és én ilyen jól egymásra találtunk. Éppen ideje volt.

Pinamisszió on the board: http://www.facebook.com/leabugyival

Eligazítás következik Melinától, aki találékony módon elsősorban a férfi olvasókat szólítja meg. A púder az asztalon marad.

A bugyik pedig fáradjanak a leabugyival@gmail.com -ra! 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Néha semmi másra nem vágyunk, mint küldeni egy üzenetet, amiben az áll: „lüktet a pinám", és tudni, hogy álló farokkal vezetitek végig a húsz perces utat a lakásunkig.

Néha semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy közöljétek, most rettenetesen megdugtok, mert egész nap az járt a fejetekben, milyen volt a hétvégi vad szex részegen a tükör előtt izzadtan, csatakosan, vadul, neonfényben, öntudatlanul.

Semmi másra nem vágyunk néha, minthogy fületekbe súgjuk izgalommal telve: most azonnal tedd be! Csak semmi romantika!

Azt akarjuk, hogy tanuljatok meg uralkodni a testünk felett, tanuljatok meg újra élni mindazzal a férfierővel, ami évezredek óta tiétek. Azt akarjuk, hogy nézzetek úgy, hogy tudjuk, semmi másra nem vágytok, csak arra, hogy még öltönyben betegyétek, sliccet lehúzva
-semmizuhany- a szánkba. Csak mert fárasztó levetkőzni.

És semmiképp sem szeretnénk, ha az előjáték úgy kezdődne, hogy elküldtök zuhanyozni. A pinánk illatos, higgyétek el… ha már nem az amikor titeket várunk, kezdhettek aggódni.

Igen, szeretnénk, ha tudnátok mi is szoktunk ám mocskosul fantáziálni. Főleg, ha a metróra felszáll négy hamvas-izmos amerikai focista. Az agyunkban három másodpercen belül már mind minket szappanoznak az edzőterem zuhanyzórészlegében, és higgyétek el, napokig agyalunk még ezen egy tárgyaláson, egy értekezleten vagy akár miközben épp arról meséltek, milyen szemét a főnökötök.

Mi is imádjuk a pornót, főleg ha a négy fal és vibrátorunk társaságában végre húsz percre nem kell arra koncentrálni miközben élvezünk, hogy eléggé be van-e húzva a hasunk.

A kapcsolatunk elején nem lelkizni szeretnénk, csak arra vágyunk, hogy ülni ne tudjunk a munkahelyünkön reggeli, reggelirepeta, délutáni, lefekvéselőtti szexeléseinknek köszönhetően. Nem, az első hónapokban nincs olyan, hogy nem áll fel, mert stresszes a munkahelyetek, hiszen az első hónapokban még nekünk sem fáj a fejünk… És ha jó a cucc, évekkel később sem fog. (Cserkészpinánkra esküszünk ;-))

És igen, szeretjük, ha beszéltek és dirigáltok közben, főleg ha megtoldjátok elismerő szavakkal is.

Higgyétek el, ha a kiskert rendbe van téve rendszeresen, határozottan, alapos kertészeti ismeretekkel, gyomirtóval kezelve, akkor éveken keresztül lédús gyümölcsöket termel. A kiszáradt, szikes kertben semmi öröm. Abból csak a baj, hiszti, vita, fejfájás lesz. Gondozzátok lelkesen kertjeiteket!

Hajrá!

Legyél te a szerencsés 300. rajongónk, várunk itt: http://www.facebook.com/leabugyival!

A hüvelyi orgazmus ábrándos illúziója tönkreteszi Mira fiatalkorát, melyért most verbális revansot vesz és átkot szór. Anyázás, NDK-s pornó, coelhózás, majd a katartikus végkifejlet. Happy end a csúcson.

Neked mi a történeted? Hogyan ismerted meg önmagad és találtál rá a lelki békédre? Meséld el, címünk: leabugyival@gmail.com. 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nagyon, nagyon mérgesek vagyunk. A pinám és én nagyon mérgesek vagyunk, mert úgy érezzük, hogy át lettünk verve.

Kedves erotikus filmek!
Kedves Paulo Coelho!
Kedves pornó!
Kedves női magazinok, kedves férfiak, kedves ostoba barátnők!

A kurva anyátokat!

Mint általában a kamaszok, én is a kereskedelmi, vagy német adókat néztem titokban, mert ott hétvégén erotikus filmeket sugároztak. Az ilyen filmek egészen valószerűtlen szituációkat dolgoztak fel, melyeknek kivétel nélkül extatikus aktus lett a vége. Szerelő - háziasszony, zongoratanár - diák, háziorvos - beteg. A vonzó, jóképű férfi elcsábította a gyönyörű nőt, majd úgy szeretkeztek, amiről minden serdülő lány álmodik: érzékien, szenvedélyesen, szerelmet mímelve. Hogyan kell azt csinálni? Hát úgy, hogy egyszerűen csak összenyomjuk az ölünket, ritmikusan mozgunk, és akkor olyan jó lesz, hogy még a hajunk is dúsan omlik a vállunkra. Aha. Ma már tudom, hogy ezt hívják hüvelyi orgazmusnak. Tehát így kell szexelni - gondoltam. És így is szexeltem. Mindössze az az üvöltözős, hátkarmolós, grimaszolós rész maradt el rendre, az orgazmus, vagy mi. Pedig mindent tökre úgy hajtottam végre, ahogy láttam. Mi a baj velem? Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy bennem van a hiba. Hiszen a partneremnek jó volt, és ő nem kérdőjelezte meg a dolgokat. Kerestem a megoldást, és próbálkoztam. (Valószínűleg rossz helyen.) Előjáték, aztán bedugjuk, kitartóan húzogatjuk, és jönnie kell. De nem jött. Egyre kétségbeesettebb és frusztráltabb lettem. Összezavarodtam, csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam, amiért nekem nem megy így, mert elmarad a hüvelyi orgazmus.

Olvastam Paulo Coelho Tizenegy percét. Van benne egy rész, amikor a főhősnő eszetlenül vonaglik, a szerelme ráfúj (!) a puncijára és a nő elélvez. Ezután egyszerre gyűlöltem valamennyi nőt és vergődtem a saját csapdámban, meg voltam győződve, hogy beteg vagyok. Képtelen a szerelemre, képtelen boldoggá tenni egy férfit, és ez az egész vagy egy orbitális kamu, egy összeesküvés-elmélet, egy gigászi "ki ölte meg Kennedy-t", vagy kész, akkora problémával állok szemben, hogy cirkuszban kéne mutogatni.

Eddigre elmúltam 25, hallottam a csiklóról. Annyival előrébb jártam, hogy egyedül már ment. Erre titkos menekülőútként tekintettem, intim búvóhelyre, ahol az lehetek, aki nem vagyok. A helyzet még rosszabb lett, mert már tudtam, mit hagyok ki a férfiakkal. Tudomásul vettem, hogy nem vagyok álomnő, ezért egyéb dolgokkal kompenzáltam, a pasik így szerettek velem lenni. Nem az ő hibájuk, hogy nem élveztem el, én tekintettem erre úgy, mint valami stigmára, amiről nem szabad beszélni, mert ráragad a másikra, azt meg nem akartam. Magányos kereszt, nincs mit tenni, hittem akkor. Meg sem fordult a fejemben, hogy a maszturbációs gyakorlatokat keverjem a szeretkezéssel. Szégyelltem, azt hiszem.

Pornó. Gondoltam, térjünk rá a lényegre. És mit látok? Ugyanazt, csak műcicivel és cumshottal. Nem hiszem el. Komolyan, ilyen nincs.

Talán üldözési mániám lett, de mindenhonnan ugyanazt véltem hallani: a Cosmo szerint a nők már a csipkefehérneműnél meg a spriccelős orgazmusnál tartanak, én meg... A férfiak történetein keresztül kiderül, hogy csak bedugják, és a csajoknak már jó, én meg... A barátnőim elképesztő szeretkezéseket élnek át a gazdag, okos, hatalmas farkú pasijaikkal, én meg... Éjjelente sírok a csüggedtségtől. Elegem van, nem keresem többé a kivezető utat, hagyjuk az egészet a francba. Leszarom.

És akkor megtörtént a csoda. Tudom, szánalmas lehet ez így leírva, olvasod a Pinablogon, "na ne már". Nem érdekelsz, neked is a kurva anyád, már megbocsáss. Ha tudnád, mit él át egy ilyen nő, nem kérnéd ki, amikor azt mondom, életem első orgazmusa egy férfival meggyógyított. Mert tényleg beteg voltam, önmagam börtönébe zárva. Ez a férfi megcsókolta a puncimat, jó hosszan, és nem hagyta abba. De nem ettől szakadt át bennem a gát. Megkért, hogy segítsek neki, nyugodtan nyúljak oda és csináljam magamnak.
Istenem.
Hát így.
Hát ez az.
Pontosan tudtam, hogyan kell, ő közben belém dugta a farkát, és így, végre, életemben először, elélveztem valaki mással együtt.

Nem tudom, mitől hüvelyi, mitől csikló egy orgazmus, de engem felszabadított, sírtam, mint egy gyerek, megsirattam vele együtt az összes kudarcomat. Remélem, hogy esetleg olyasvalaki is olvassa ezt, akin segít a tudat, hogy nincs egyedül. A fentieknek pedig azt kívánom, hogy annyi orgazmusról maradjanak le, ahány lány, nő, meg asszony érezte jelentéktelen senkinek miattatok magát.

Szédületes sprinttel elértük a 200 tagot a Facebook-on, köszi mindenkinek! Azoknak is, akik most szépen idekattintanak és like-olnak bennünket. Puszi!

"Kemény, bátor, játékos. Szokjad." - Sziporkázó kiszólások és tűpontos meglátások színesítik Pimp névre hallgató szerzőnk bejegyzését. Puncipinkre. Avagy mire gondol a nő. Jegygyűrű, mi?

További rózsák élménybeszámolóit várjuk kertészkedési és gyökérnevelési témákban virágoskertünkbe, a leabugyival@gmail.com címre. Pimp Pinablog!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A legfurcsább amit hallottam, amikor egy barátnőm a saját nevét látta el kicsinyítő képzővel, az volt a pinája.
Gabi - Gabika.
Petra - Petruska.
"Szia, Évi vagyok, ő pedig itt, na ne légy szégyellős, látod, ő itt Évike. Olyan, mint én, kicsiben." - Tehát a pinája még a gazdájánál is hülyébb.

A férfiak általában jól csengő amerikai férfinevekkel próbálkoznak. Stanly, Jack, ilyesmi. Jaj. "Szia, Jenő vagyok, menedzser, szabadidőmben szívesen frizbizek, hogy milyen zenét?, hát mindent, ami jó!, kedvenceim egyébként az akciófilmek, Jan Klód, tudod, bomba, távolba nézős tekintet, fullos macák. Ezért a fütyimet, akarom mondani a faszomat, érted anyukám, ez itten egy fhász!, nem akármi, nem kínai gagyi, tehát Jack. Kemény, bátor, játékos. Szokjad."

A pina tetszik, abban van erő. Egy pina pórázon vezeti a tesztoszteront. A pinám válogatós, de éjjel hadsereggel álmodik. Mindenkivel flörtölök, a kopasz, lecsúszott földrajztanárral is a földszintről, a joviális, impotens banki ügyintézővel, az ártalmatlan, daliás öregúrral. Úgy érzem, édes női kötelességem ez. Aztán kézfejem élével puhán arrébb tolom a sleppet: "Bocsásson meg, Gézuka, maga túlságosan földrajztanár." Gézuka holnap megint kinyitja az ajtót, majd megint megköszönöm.
Gézuka, a kevés hajával, a bevizesedett ujjacskáival malackodik velem. A fejemben. Azt mondja, puni: "Mutassa meg a punikáját, no, ne szégyellősködjön." - Így képzelem, és teljesen felpörget ez a gondolat, mert a Gézuka-félék vágyában nincs testnövelő szer. Kicsit kevés a haja, kicsit szorul a jegygyűrű, de igazi. Ez nagyon tetszik.

Azt hiszem, a közízlés bármit jobban eltűr (nagy korkülönbséget, nős férfival, házinyulat), mint amikor egy csinos nő ronda férfiakkal kavar. Ez annyira a természet törvényei ellen megy (legerősebb hím, legfullosabb maca, ugye, Jack), hogy az emberek nem bírnak vele mit kezdeni. (Nem mintha én tudnék.) Zavarukat kedvességgel leplezik, "nahát, Gézuka, maga aztán szerencsés ember!", és közben az jár az eszükben, milyen titkos vagyon lehet Gézuka, a kopaszodó földrajztanár bankszámláján. ("Gyanús volt múltkor az a halszálkás zakó, istenem, hát milliomos!, hogy nem vettem eddig észre?") A nők letudják annyival, hogy Gézunak nagy a fasza.

Ne nézzetek így rám! Honnan tudnám, hogy mekkora. Nekem sem volt közöm Gézuhoz, azt csak úgy mondtam. De annyi jár neki, hogy visszamosolyogjak rá a kapuban reggelente. Mert póráz és hála, amit a bugyimban hordok, érted apukám.

A bennfentes kommentekért és az extra tartalomért csatlakozz a Pinamisszióhoz a Facebook-on is! http://www.facebook.com/leabugyival

Végül is az önbizalomnövelés az egyik célja a blognak! - hangzott a végső érv Alain írása mellett, aki ódákat zeng a pináról. A néhol malackodásba, néhol kategorizálásba csapó bejegyzést azoknak ajánlom tehát leginkább, akiknek jólesne néhány kedves szó egy férfitól büntetlenül.

Next: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Imádom a Pinát! A Pina csodálatos!

Új életet ad, irányítja, hatalma alatt tartja a világot, minden körülötte forog, minden tőle függ!

Én örülök, hogy nekem nincs, mert így feltétel nélkül imádhatom!

Tudom, mi faszok meredezhetünk kidagadó erekkel, fényesen feszülő, vérvörös makkal, akkor is csak illúzió, hogy a teremtés koronái lennénk, hogy mi vagyunk a Pinát uraló domináns hímek! A Pina játszik velünk, nevet rajtunk, úgy csinál, mintha elkápráztatnánk, de rá kell jönnünk, hogy előbb-utóbb őt szolgáljuk és én a magam részéről, ezt örömmel is teszem! Lehet perverzió, de imádom ezt a játékot, imádom a praktikákat, imádom, hogy észre sem veszem, de már a farkamnál fogva vezetnek!

Már túl vagyok a negyedik X-en és valamiért most élem másodvirágzásom! Az első és a második X között már megéltem egy igen intenzív időszakot, amikor a Pinák elhitették velem, hogy zseniális fasz vagyok és nélkülem nem élet az élet! Aztán leragadtam egynél, majd még egynél és visszahuppantam a realitásba, most megint azt veszem észre, hogy elkezdődött újra a beetetés! A Pinák megint gyűlnek körülöttem és duruzsolnak a farkamba, hogy hatalmuk alá keríthessenek! Mi tagadás, élvezem a dolgot, élvezem, hogy érdemesnek tartanak birtokolni engem, pedig se szép nem vagyok, se gazdag!

Nagyon sok Pinában voltam az elmúlt évek alatt, mégis, aki azt mondja, neki egy Pina sem tud már újat mutatni, az vak! Szerintem mindegyik újat mutat, mert nincs két egyforma és csak akkor tud a fasz maradandót alkotni, ha látja ezeket a különbségeket és ehhez igazítja a cél felé vezető útját!

Öröm, ha a Pina ismeri magát, tudja mit akar, mert ezzel nagyot tud segíteni, de izgalmas felfedezni is a rejtett tartalékokat! Viszont roppant szomorúvá tesz, ha azt látom, a Pina semmit nem tud magáról. Nemrég történt, hogy miután az ujjam hegyén, lüktetve elélvezett, megkérdezte: "...az a G pontom volt? Nem is tudtam, hogy nekem is van olyan!" Kinek a hibája, hogy a közel 30 éves aktív pályafutása során, még egyszer sem szembesült ezzel a ténnyel! Ö sem fedezte fel magát, de a faszok sem álltak a helyzet magaslatán, akikkel összehozta az élet!

Én a Pinákat formájuk szerint csoportosítom, nem tudományosan, hanem a saját tapasztalataim alapján, ahogy más és más megközelítést igényelnek!

Babapunci: amikor csak egy diszkrét vágás látszik a szeméremdomb közepén. A sztereotípiák szerint ezt szeretik a faszok legjobban, bár én például nem teszek különbséget!

Rózsaszirom: amikor az ajkacskák finoman kitüremkedve, egy virág szirmaira emlékeztetnek és izgalom hatására virágot bontva engednek utat a behatolónak!

Pillangó: ami szinte olyan mint a Rózsaszirom, de jobban előbújik a résből és felizgatott állapotban, mint egy pillangó széttárja szárnyacskáit, alkalomadtán alaposan megduzzadva.

Elefántfül: ez nagyon visszataszítóan hangozhat és biztos sokan azt hiszik, hogy ez valami rettenet, de én életem talán legszebb szexuális élményeit kaptam egy ilyen Pinától és szeretettel emlékszem rá!

Persze ezeket még bonthatnánk szín, illat, íz, sőt, akár a csikló mérete szerint is, de nem ez a lényeg! A Pinát szeretni kell és kényeztetni, megfigyelni, felfedezni és megadni neki, amire vágyik! A farkunkhoz nőtt többi testrészünk is erre való véleményem szerint, hisz a Pinának örömet szerezni ezer módon lehet. Néha könyebben, néha nehezebben, de aki örömét leli a Pina kényeztetésében, annak ez nem lehet fáradtság!

Azoknak a hülye faszoknak mondom, akik még nem tudnák, hogy egy boldog, kielégített Pinánál nincs semmi jobb ezen a földön! Tehát, ha a saját boldogságod keresed, akkor le a gyatyával, tegyél boldoggá egy Pinát és célba érsz!

Csatlakozz a Pinabloghoz a Facebook-on is: http://www.facebook.com/ 

ClauDiva merész listát állított össze a különböző puncikról. Bővítsd a felhozatalt a kommentboxban!

Megindítóan lírai vagy vinnyogva nevetős sztorikat a sejtelmesen áttetsző, grafitszürke bugyinkban várjuk a leabugyival@gmail.com címre! Itt csücsülünk a postafiókban, bizony.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eleve dimbes-dombos, hogy arról a lenyűgöző barlangról már ne is beszéljünk! De ezen túl is sok érdekes párhuzam fedezhető fel a földrajz és a punci között. Íme néhány, a teljesség igénye nélkül.

Aranybánya
A kurtizánokon kívül még rengeteg nő képes megélni a pinájából. Meghajlok nagyságuk előtt. Drága Édesanyám szerint értem már csak maximum két fröccsöt adnak, úgyhogy erről ennyit. Kénytelen vagyok az eszemből megélni. (Akkor is, ha a seggem minden kétséget kizáróan nagyobb.

Dzsungel
Van annak valami romantikus bája, ha bozótvágó nélkül esélyed sincs behatolni. Plusz megfelelő mennyiségű szőr esetén elég az esti nyalás előtt rányomatni egy kis fogkrémet. Így  2in1 módszerrel a pina egyben fogkefe is. (Én javaslom az epillálást, de ez egyéni ízlés kérdése.)

Esőerdő
Minden dzsungel naponta többször átalakul esőerdővé. Ha ez szex közben történik, az sokaknak már a bizarr kategória. (Nálam sokkal inkább az, ha valaki egyáltalán nem szőrtelenít.)

Niagara
Ugyanaz, mint az esőerdő, kopaszon. Szóval mégis nagyon más.

Sivatag
Egy punci esetében a forróság sosem probléma, sőt! A szárazság viszont elviselhetetlen. Én a szoknyám alá vágó nyári szellőtől is képes vagyok csöpögni, így értetlenül állok a jelenség előtt. Őszintén sajnálok minden érintetett. Egyúttal ajánlom a sürgős párcserét, egy extra szuper vibrátort, sok nyálat, síkosítót, perverziót, esetleg egy szexuálterapeutát. (Vagy ezeket egyben.) Oázisnak lenni sokkal fánibb! Trust me!

Vulkán
Mindenkié az. Legfeljebb szunnyadó. Tessék felébreszteni!

Gejzír
A squirting kérem művészet. És a punciszaft legalább nem csíp, ha a szemedbe spriccel.

Bermuda-háromszög
Azt hiszem ezzel a jelenséggel már sok hölgy találkozott. Miszerint nyomtalanul, különös körülmények között eltűnt az, aki "áthaladt" rajta. Hiába. Sajnos nem születhet mindenki egy szupermasszív fekete lyukkal a lába között… Kalandorok kíméljenek! Ugye-ugye?!

Kincses-sziget
Ékszereket, drágaköveket rejtenek redői arra várva, hogy egy titokzatos idegen felfedezze őket. Csak ismételni tudom magam! Kalandorok kíméljenek! (Hazudik - a szerk.)

Lakatlan-sziget
Ja kérem! A rossz emlékek! Nagyon rosszak! Lapozzunk… és imádkozzunk, hogy azok az idők ne jöjjenek vissza. Véleményem szerint inkább sajogjon a bizsu, mint hogy viszkessen. Ennek ellenére le a kalappal azok előtt, akik bírják az önkéntes cölibátust. Bár ez is csak az elfogyasztott csokoládé és mások torkának átharapása közben megivott vér mennyiségének kérdése.

Ígéret földje
Erről inkább a férfitársaink tudnának regélni. Nem értem én a szűzkurvákat. Édesanyám is megmondta, a pinán nincs számláló. Nem kopik. Viszont amit nem használnak, az előbb-utóbb elcsökevényesedik. És a mama egy bölcs asszony.

Mára ennyit a tudományról.

Ui.: Az én puncim valahol Szodoma és Gomora után van félúton Kánaán felé.
És mindegy, hogy kicsapongás vagy picsakongás.
Egy biztos.
Az én pinám általában elég nagy (z)űrt hagy maga után.

Tarts velünk a csúcsra: http://www.facebook.com/leabugyival

Gabó húsz éve azzal a férfival szexel, akivel életében először lefeküdt. Mi a titkuk? Talán a hivatalosan nyitott kapcsolat, ami gyakorlatban még mindig hűséges. Rendesen elkapták a pina grabancát, valamit tudhat a férj.

Most akkor kivel kell dugni? Párkapcsolati 1x1 a kommentboxban, vagy írd meg nekünk a saját történeted a leabugyival@gmail.com -ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeptember végét írtuk, amikor egymásba botlottunk. Fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi idő telt el a kölcsönös mustra és a párzómozdulatokkal kísért vad smárolás között, de gyorsak voltunk, mintha éreztük volna, hogy cselekednünk kell, egyébként lemaradunk valami oltári dologról. Másnap, amikor a smiley-s pólójára vett, szolid halálfejjel dekorált farmerdzsekijében üldögélt a várban egy padon és azt kérte álljak fel, forogjak körbe, hogy végre nappali fényben is alaposan szemügyre vehessen, röhögve engedelmeskedtem és annyit mondtam, "jól nézz meg, mert lehet, hogy most látsz utoljára".

Nem így lett. Hamarosan én lettem a lány, aki csak derékig játszik. Felfedező útra indultunk, falakat bontani, határokat átlépni. Tudatára ébredt a kis szűz punci és megállíthatatlan lett. Karácsony első napján éreztem először fogadóképesnek és végre beengedtem oda is. Talán 5 perc alatt élvezett el, de ami ezután következett, arra nem voltam felkészülve. Nem csak elvenni akart, hanem adni is. Tényleg akarta. Pár héttel később volt az első orgazmusom, amitől szerelembe esett a pinám is. Talán erre az állapotra mondják, hogy tetőtől talpig. Nem volt tabu, ha létezik térképe a testnek, akkor a miénk ott van a másik fejében. Összekapcsolódtunk. Nem tudom, hogy végleges-e, de közel két évtizede tart.

Ha valaki olykor-olykor elkerekedett szemekkel megkérdezi, hogy mitől működik, nem tudunk neki egyértelmű választ adni. Nem dugunk félre, nincs bevont harmadik, csak szabadság van. A tudat, hogy ha félredugnál tegyed, ha menni akarsz mehetsz, épp elegendő ahhoz, hogy ne akarjuk kihasználni. A használati utasítást sosem csomagolják mellénk, azt ki kell találni, gyakran módosítani és ezáltal sosincs kész. A minap, miután munkából hazaérve a konyhapultra ültetett és szerelmeskedtünk, megkérdeztem tőle, hogy szerinte mitől létezünk még együtt. 
-Az első 3 évtől, meg attól, hogy mi vagyunk a két dudás, de kurvanagy a csárda!

Nem etalon, bármikor bebukhatjuk, de addig elhiszem, hogy így is lehet.

"Honnan tudjam, mit akar a nőm, amikor ő maga sem tudja?" - hangzik el gyakran az igazán találó kérdés a fiúk szájából. A vágyaink megismeréséig vezető út mindig magányos, amiben időnként társként szegődik mellénk valaki.

Hogyan is nevezzük azt, amit az idézőjel közrezár? Beszéljünk "arról".

Első posztunkban Lucíta kerülgeti a forró kását: keresi a megfelelő kifejezést a pinára, és a megoldásokat értékeli is. Melyiket mikor illik használni? Nektek melyik tetszik a legjobban? Ismertek még? Bővítsük a pinaszinoníma-szótárat!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az egyik online szótár szerint a pina latin főnév, és valami köze van a bíborcsigához, de ez csak egyetlen találat volt, kétlem, hogy valóban így lenne.

Viszont itt van a Pinna nobilis. Ő az óriás sonkakagyló. Csak nézz rá, kell-e komolyabb magyarázat? Elvétve tűzpiros gyöngy képződik benne, igazi ritkaság, szinte látom magam előtt.
Hallottam a kagylócska kifejezést is, és valószínűleg csak azért undorodtam tőle, mert a pasitól is.
A Word szerint ez egy durva, obszcén vagy bántó szó.
Szerintem a pina öntudatos.
A mézesbödön, na, az obszcén, össze kell zárnom tőle a combomat.
A muff az szőrös, elhasznált, egy félretaposott kozáksapka.
A punci védtelen.
A vulva egy kitörni kész vulkán.
A picsa… nos, a picsára sokáig azt hittem, a segg egyik szinonimája. (De hát kezdő angolos koromban a horgolást is handjobnak mondtam, mígnem a szélessáv beköltözésével egyszer csak szembekerültem egy felnőtt oldallal és megértettem, miért nevettek ki.)
Vezetés közben persze sokkal jobban lehet üvölteni, hogy hülye picsa, mint azt, hogy hülye pina.
A bula buja.
A szeméremtesten konkrétan hangosan kell röhögni.
A kéjbarlang hideg és nyirkos, visszhangzik a sötétben.
A suna egy halkan surranó lábbeli. Bizonyára puha és kényelmes.
A vagina (ezt még a Word is elfogadja, nahát), a vagina olyan hideg, mint egy szibériai hajnal, egy szögletes német nőt képzelek hozzá, állig gombolt blúzzal, vaginája harap, nem barát.

Az enyém nagyon is barát. Az én pinám egy puncika. Egy pussycat, egy simogatni való hálás jószág.
Kamaszként a Rés zenekar Résrehajlás című lemezéről üvöltöttem hangosan a csak félig értett sorokat, de már az is olyan megbotránkoztató volt, olyan izgalmas, hogy a hideg rázott tőle, és mégis muszáj volt skandálni, hogy szőrtarisznya, lőrés, pihés kis repedés, meg azt is, hogy kormányzó úr, kérem, az a kérésem, hadd vegyem ki én is belőle a résem.

Aki tud még, szóljon, gyűjtöm őket.

Légy résen! És a rés készen.