leabugyival

A kamaszkor egyébként is maga a gyötrelem, de Bea tudja fokozni. Nem elég, hogy középkori festők középkori művészetét kellett nézegetnie, de még masztizni sem tudott egy rendeset. Veled vagyunk, anya!

Minden történetre nyitottak vagyunk, ami a puncihoz kapcsolódik. Neked mi a legmeghatározóbb élményed? Küldd el nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Pinablog!

30 éves múltam a héten, és szeretnék egy őszinte vallomást tenni. Az apropója, hogy a lányomat nemrég adtuk iskolába, és erről eszembe jutott egy saját gyermekkori élményem, amit régóta őrizgetek magamban. Most elengedem.

Tizenöt éves vagyok, állok az iskola aulájában, és azon tűnődöm, hogy miért vagyok rossz. Merthogy rossz vagyok, bűnös, eleve mocskos, az számomra kétségtelen. Állok az iskola aulájában, és sorra veszem a Mária és Madonna témájú festményeket. Húsvétkor, ami a keresztény vallásban is a termékenység, az újjászületés ünnepe, kiállítás nyílik az iskola aulájában. Katolikus iskola. Megint elönt a furcsa szomorúság és a szégyenérzet.

Pontosan úgy, mint amikor a bűnbeesésről beszélünk hittan órán. A Biblia szerint Éva nem tudott ellenállni a kígyó kísértésének, és beleharapott a csalogató, üdepiros almába a Tudás fájáról, holott ezt megtiltotta az Úr. Emiatt Ádámmal együtt száműzte őket Isten a Paradicsomból, így az örök kétség és nehézség színhelyéül szolgáló Földön találták magukat. Mindezt Éva miatt.

Azóta sem voltak restek erre emlékeztetni az ilyen témájú műalkotásokban. Éva, azaz a nők jellegzetes női jegyeit szorgalmas elnyomás alatt tartják.

Állok az iskola aulájában 15 évesen, és azon tűnödöm, hogy valamennyi női alak a képen vagy le van vágva derék felett (azaz megszabadították a nemiségtől), vagy egyáltalán, az öröm, a báj, vagyis valamennyi tulajdonság, amitől egy nő vonzó lehet, kívánatos, esetleg izgalmas, az le van vakolva pátosszal. "Ez nem jelenthet jót." - gondolom, majd megint elönt a szomorúság és a szégyenérzet.

Hosszú pulóvert viselek, lehetőleg sötét színűt, nő a cicim, de próbálok láthatatlanná válni. Azt, ott, ahogy hívtam, csak a vízsugárral érintem, kizárólag a tisztálkodás ürügyén. Esténként fájdalmasan "húz", azt hazudom, hogy álmomban nyúltam oda. Ami azután történt, abban semmi tisztességes nincs, mivel túl jó volt. Természetesen tudom, hogy amit csináltam, bűn, az paráznaság, de nem akarom meggyónni. Kerülöm az osztálytársaim tekintetét, mintha stigmák lennének a ruhámon, nézzétek, ott megy a MASZTURBÁLÓS! Meg akarok halni, de újra és újra azt álmodom, hogy odanyúlok. 

A lányomat művészeti suliba írattuk, mert imád rajzolni. Remélem, újrafesti a női alakokat.

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy like-ot ránk a Facebook-on is!

Sophie "legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenné" a blogot, aminek a most következő epizóddal ő is részesévé válik. Főhősnőnk önszántából húzott erényövet, de az vesse rá az első követ, aki nem csinált még hülyeséget szerelmesen.

Írnál nekünk? Ne habozz tovább, küldd el nekünk vallomásodat, akár név nélkül! Címünk: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Én mindig azt hittem, nekem Puncim van. Jókislány, aki néha kívánós, néha hozzá se lehet szólni. Jól kijöttünk, amíg megkapta, amit akart. Azonban fél éve változás történt. Vége lett az aktuális románcomnak és nem jött utána (szokás szerint) 2-4 héttel később újabb áldozat. Tavaly már egyszer éheztettem, de akkor 4 hónap után feladtuk és 6 csodás orgazmusban volt részünk egy délutánon egy szakértő exnek köszönhetően. Aztán úgy alakult, hogy együtt is maradtunk komolyan, de idén tavaszra kifújt végleg a dolog.

Jelenleg 6 hónapja éhezik a drága és kezd igazán Pinaként (picsaként?) viselkedni. Nem hagy tanulni, állandóan bombázza a fejemet mindenféle pózokkal, pasikkal, fantáziákkal. Elég neki a busz rázkódása is vagy, hogy úgy mozdulok, úgy ülök a széken órán. Aztán persze otthon jöhet a vibrátor, de a drágát nem lehet átverni. Hiába fekszem remegő lábakkal a játék után, ő azért még megkérdi: „Nem lehetne egy igazival is? Naaa lééégysziiii…” Ha külön teste lenne, úgy verné magát a földhöz, mint az elkényeztetett kisgyerek, mikor valamit nagyon akar, de nem kapja meg. És közben kínoz, amikor csak teheti:

„Nézd őt! Igaz 32 évesen kopaszodik és a tanárod, de milyen jó lenne, ha felültetne a padra és minden szó nélkül jól megbaszna…”

„Hmm, micsoda srác. Jó, tudom, hogy egy egoista barom, aki mindig csak játszik veled és még csak 21, de én a gondolatától is tocsogok. Csakazértis.”

„Kamionos, 19 éves… nem is akarom hallani a kifogásaidat! Olvasd csak, ahogy cseten írja, hogyan nyalna ki, aztán dugna meg minden pózban, én addig tombolok tovább.”

„Nagy Ő? Szerelmes vagy? Randiztok? Még csak egyszer csókolt meg, de a pillangók verdesnek a gyomrodban, azóta is? Kit érdekel, hogy régóta bele vagy esve! Kit érdekel, hogy most alakul valami! Amíg nem foglalkozik velem, addig leszarom!!!”

23 vagyok, megtaláltam azt, akivel úgy gondolom, le tudnám élni az életem. Lelkileg nagyon közel állunk, már évek óta ismerjük egymást, de Pina még egyszer sem kívánta meg. Jó, nem is volt még igazán lehetősége közelebbi kapcsolatba kerülni Vele, még csak most ismerkedünk igazán, de beledöglök, ha nem lesz olyan lelkes, mint én vagyok. Akarom azt, amit ő, de ugyanakkor nem elfuserált kisfiúktól, akik még most élik ki magukat, hanem attól az embertől, aki az Igazi lehet az életemben. Amilyen tempóban haladunk, benne van a pakliban, hogy Pina még egy félévet éhezéssel tölt, de ki akarom várni, mert úgy gondolom, megéri. Csak félek, hogy közben a drága felrobban vagy egy óvatlan pillanatban elcsábul. Így maradnak a sűrű önkielégítések és a remény, hogy kibírja a szájkosarat és az erényövet.

Szeress bennünket a Facebook-on is: http://www.facebook.com/leabugyival!

Úgy látszik, ez az elsőzés bejön nektek, most Pimp nővé válásának lehetünk szemtanúi: lebukás, kavarás, anyaszeretet. 

Meséld el te is őszinte vallomásodat a Pinablogon! Küldd el nekünk történeted most!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Cat sztorija engem is megihletett, visszagondoltam az elsőkre. Hogy is volt?

Az egyik első, nagyon kellemetlen élményem a témával kapcsolatban, amikor otthon leckeírás közben elkalandoztam, és leírtam a füzetembe, hogy "dugni akarok az A. Gáborral". Nem igazán volt még fogalmam arról, mit is jelent ez. Apám persze valahogyan véletlenül elolvasta, neki talán még cikibb lehetett.

Az első maszti: a szüleim a barátaiknál, én pedig Apám egy erotikus kötetével, és -teljesen logikusan- egy tamponnal próbáltam magam elvinni a csúcsra. Sikertelenül. Emlékszem, imádtam azt a könyvet, gyönyörű ceruzarajzok szerepeltek benne, iszonyúan izgató volt, és hozzá azok a szövegek. Ma már unottan tenném félre, de akkoriban még egy viszonylag távolságtartó, felvilágosító könyv is képes volt megdobogtatni a szívem. (Ó "belehelyezi a hímvesszőjét", ó "ritmikusan összehúzódó hüvelyizmok".) Az első orgazmus konkrétan nem rémlik.
Az első csók egy ipari kapualjban történt általános iskolában, 13-14 éves lehettem. A fiú pár évvel felettem járt, és rosszul írta le a nevem. Merthogy szép kockáslapra készített nekem szerelmeslevelet, a mai napig őrzöm őket az egyik nosztalgiás cipősdobozban. Az egyikben megkérdezte, hogy "kavarunk-e"? Kavarunk, állítottam a tudatlanok magabiztosságával, fogalmam sem volt, mit jelenthet ez. Ti tudtátok? Ha visszakérdezek, totál beégetem magam. Szóval inkább kavartunk, naná. :) Váratlanul ért a vastag és puha nyelve aznap a kapualjban. Számoltam a másodperceket, mintha 11-nél húztam volna vissza zavartan, átesve a tűzkeresztségen a fejemet.

Mégis, a nővé válást nem egy páros élményhez kötöm. Az első menzesznél éreztem igazán, hogy nagylány lettem. Valami történt a puncimmal, és ez borzasztóan tetszett, ezt olyan felnőttes dolognak tartottam. Anyukám bazsalyogva, arcán a titkos női szövetség cinkos mosolyával nyújtotta át az első betétet.
Úgy szerettem emiatt, közel éreztem magamhoz, van valami, ami innentől, túl a családi köteléken összeköt bennünket. 

Jó, mi? És még nincs vége. Folyt. köv. a Facebook-on, csatlakozz hozzánk: http://www.facebook.com/leabugyival

"Most jött el a pillanat, hogy késztetést éreztem az írásra, a bennem folyton dumáló narrátorokat jegyeztem le, nem tudom, másoknál is előfordulnak-e hasonló sajátos belső dialógusok, szerintem különben igen." - Pixyben megtépik kicsit egymást a csajok, de a végén a jó győz.

A többi házi feladatot bugyi témában ide várjuk: leabugyival@gmail.com. De nagyon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Édesem, nem lesz ez így jó – mondta az Értelem az Érzékiségnek. – Csak Te kellesz neki, érted van úgy oda, engem észre sem vesz. Pedig én is itt vagyok ám.
- Hagyd már! – kelt Érzékiség védelmére Érzelem. – Önző vagy. Húsz évig csak rád hallgattunk, te uralkodtál, azt mondtad, ez a biztonság, férj, biztos anyagiak, kiszámíthatóság, rend és szürkeség. Eközben mi nagyon szenvedtünk Érzékiséggel, élni szerettünk volna, szeretni, szeretve lenni, elmerülni, beleolvadni, bohóckodni, vadóckodni, élvezni. Azt mondtad, hallgassunk, ez az élet rendje, megfelelően élünk. Még jó, hogy a végén megjött az eszed, Kedvesem. És utána még nagyon sokáig harcoltam Érzékiséggel, hogy végre merje odaadni magát, hogy Téged csak arra használjon, hogy neki jó legyen, hogy önmaga legyen, őszinte a szerelmeskedésben, hogy élvezze a Férfit, ezért kérlek, ne fogd vissza most.
- Így van, sokáig nem követelőztünk, tompán tűrtük, hogy történjenek velünk a dolgok, heti kettő „már a kulcszörgésből tudom, ma este kefélés lesz”, mert az a kötelességünk – idéződtek fel Érzékiségben a múlt érzései – odatartottam magam, mert mindig reménykedtem, hogy egyszer majd másképpen lesz, hogy beleremegek végre a gyönyörbe. Nagyon boldog vagyok, hogy megtapasztaltam a gyönyört, és azóta mindig a magam kedvére szerelmeskedek, mert ez az igazi szabadság, nincs kontroll, nincs megfelelés, csak élvezet mindenkinek. De ezt neked is tudnod kell, Értelem!
- Nem bánom, hogy hagytalak győzni, Érzelem! Értettem én, hogy szegény Érzékiség és te belehaltok, ha a dolgok nem változnak. Sőt, nekem is jó volt, bár féltettem a szabadságunkat és a függetlenségünket, olykor résen voltam, nehogy másik csapdába essünk, és éppúgy függjünk, mint azelőtt, hogy szerelmes lettél. Háttérbe kerültem, de élveztem, hogy ti ketten, Érzékiséggel élvezitek az Életet, hogy tobzódtok a gyönyörökben, be kell vallanom, hogy szép korszak volt, kicsit pihenhettem, nem kellett folyton főnökösködnöm. –vallotta be Értelem.
- És nem akarlak visszafogni Édesem, de valamiben egyet kell értenem Értelemmel: mi is a világod részesei vagyunk, akarjuk, hogy bennünket is akarjon a Férfi, ne csak Téged! - makacskodott Érzelem.
- Szíveim, nélkületek semmire sem mennék, és engem sem akarna a Férfi, ha ti nem vennétek ki a részeteket belőle(m). Mert nem akármelyik punciért bolondul a Férfi, hanem éppen értem. Ha te, Kedves Értelem, nem lennél szellemes, nem nevettetnéd meg, ha nem vennél részt a szerelmeskedéseinkben, akkor bármelyik punci lehetnék, de a fűszerhez Te is kellesz! És Te, Érzelem, ha nem adnád hozzá a bűbájodat, a finomságodat, érzékenységedet, akkor ugyancsak bármelyik pina lehetnék a nagyvilágban, de Neki pontosan Én kellek. Miattatok is. Engedjetek hát, hogy most én irányítsam az életünket. De mit is hiányolsz, Értelem, drágám? Nem akarsz kötöttséget, nem akarsz hétköznapi gondokat, vacsorát főzni, szeretsz önálló lenni, egyedül dönteni, sosem vagy magányos… És te, Érzelem, szívem? Ott volt neked a szerelem, élvezted is, amíg nagy lángon lobogott, ám amint kezdett az állandósult megelégedettség kialakulni, már nyafogtál. Beengedted a Férfit, az Ő farkát az életünkbe, nem tiltakoztál, hogy Érzékiség, nyugi, ne csináld, itt van nekünk a kipróbált szerelmünk…és most Itt van Ő, aki jön, szeretkezik, bolondul értem (értünk!), azt mondja, hogy szereti a határozottságomat, azt, hogy mindig kimondom, mit szeretnék, hogy szemérmetlen-szégyentelenül imádom a farkát, hogy élvezem, amit velem csinál, és amit én csinálok vele. Nyugi, csajok, amíg nekem jó, nektek is jó! – summázta Pina, az Érzékiség.

Mit szólsz hozzá? Szólj hozzá: http://www.facebook.com/leabugyival

Milyen eseményeken keresztül ismerjük meg leginkább a vágyainkat? Cat egy nagyon helyes történettel kedveskedett, amiben élete elsőit mutatja be.

Küldd el nekünk te is személyes vallomásodat! Címünk 0-24: leabugyival@gmail.com
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem emlékszem pontosan, mikor nyúltam magamhoz először, csak arra, hogy 12 éves voltam. Az már olyan igazi volt, azt már tényleg úgy csináltam, hogy tudtam, én most maszturbálok éppen. Legalább fél évig úgy ügyetlenkedtem, hogy nem volt orgazmusom sem. Csak simogattam magam, többnyire reggel, ébredéskor, még mielőtt felkeltem volna. Hason fekve dörgöltem az ágyékom a párnámhoz, néha megpróbáltam feldugni az ujjam, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Annak ellenére, hogy nem jutottam el az orgazmusig, nagyon kellemesnek találtam.
Furcsa módon, bár tudtam minden összefüggésről, hogy a maszturbálás és a szex azért hasonló problémakörbe tartoznak, mégsem raktam össze a képet. A szex sokkal kevésbé érdekelt, mint a saját magam „ügye”. Különös időszak volt az életemben, minden osztálytársnőm „pasizni” kezdett, egyre többükről lehetett tudni, hogy már menstruálnak, túl voltak az első csókon, pettingen… én meg csak maszturbálgattam otthon, se menzesz, se pasi, és még az orgazmus sem jött össze. Tudtam, hogy nem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mit is kellene pontosan éreznem. Szóval ilyen kis „szerencsétlennek” éreztem magam, pedig visszagondolva az elsők között voltam elég sok mindenben. Az elsők között kezdtem el hetedikben borotválni a lábam, és amennyire vissza tudok emlékezni, a bikinivonalam mindig rendben volt tartva, soha egy pillanatra sem kandikált ki a bugyi mellől egyetlen kósza szőrszál sem. A hónaljamat is körülbelül azóta borotváltam, hogy az első szőr kinőtt rajta. Amikor először elélveztem a saját kezemtől, akkor már menstruáltam, és éppen azért, mert azt olvastam, hogy az orgazmus oldja a menstruációs görcsöket, gondoltam, na, akkor én most addig nem nyugszom, amíg nem lesz valami. Sikerült is elérnem, amit akartam, és maga az orgazmus olyan érzéseket váltott ki belőlem, mintha egy régi barátot üdvözölnék. Nem volt idegen érzés, teljesen természetesnek hatott, nem ijesztett meg, szóval jó volt, na. Viszont a görcseimet nem enyhítette, sőt; ez egyébként azóta is így van. A félrevezetés következtében viszont jó ideig leálltam a maszturbálással. Aztán jött egy srác, illetve nem is jött, ott volt mindig, ovis korom óta ismertem, és valahogy elkezdtünk egyszer pettingelni. Nem jártunk, semmi sem volt köztünk, még csak nem is csókolóztunk soha, barátok voltunk csupán. Az ő farkát fogtam és láttam életemben először. Az ő farka volt életem első álló farka. Nem beszéltük meg soha, hogy mit csinálunk, visszagondolva ez amolyan kimondatlan egyezség volt köztünk, hogy akkor most kipróbáljuk, hogy élesben menjen majd flottul minden. De ekkor még mindig csak tizenhárom voltam. Néhányszor történt meg ez a furcsa, kissé talán tudattalan „felfedezés”, de ahhoz bőven elég volt mindkettőnknek, hogy a kíváncsiságunkat kielégítse. Mikor hazamentem tőle felizgultan, újra nekiálltam maszturbálni, és akkor találtam meg a számomra megfelelő módot, és az értelmét az egésznek.
Sokat köszönhetek ennek a srácnak, kicsit állatias szintre lemenő ösztönösség volt köztünk, amelyet a velejéig áthatott az ártatlanság is, soha, egyikőnk sem gondolt arra, hogy dugnunk is kéne, mi csak tudni akartuk, hogy mi van a másik ruhája alatt, azt hiszem. Mindenesetre ez az élmény azóta is hatással van az életemre, segített elfogadni magam egy olyan helyzetben, amely nagyon nem volt könnyű számomra.
Sokszor eszembe jut még most is az az időszak, az a kínkeserves folyamat, amíg megszerettem magam, megszerettem, hogy nő vagyok, és megszerettem a pinámat. Sokszor eszembe jut, mikor arra gondolok, mennyire boldog vagyok, hogy két X kromoszómát kukáztam össze annak idején, és ha hason fekve ébredek, még mindig, minden alkalommal dörgölöm az ágyékomat az ágyhoz egy kicsit, mielőtt felkelnék.

Ha fent vagy a Facebook-on, ne hagyd ki a Pinablog hivatalos rajongói oldalát, és csatlakozz!

Vér, pina és erőszak, ahogy a közmondás tartja. Újabb hiánypótló írás egyik legnépszerűbb beküldőnktől, férfiak millióinak erotikus álmától, Lensziromtól, menstruáció témában.

Leabugyival@gmail.com - Tapasztald meg te is a bugyilevetés különleges élményét!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
12 éves voltam, mikor először arra ébredtem, hogy az ágyam egy hentes pulthoz hasonlít. Vér a takarón, a lepedőn, a párnára nem is értem, hogyan került. A karomról kis darabokban, mint a kerítésről a festék pergett le a szőrökbe száradt vér. Ahogy felkeltem az ágyról éreztem, hogy a már amúgy is teljesen eláztatott combomon újabb adag folyik le. Összevéreztem az új szőnyeget. Sírva futottam ki a mosdóba, Juliska nagylány változataként, morzsák helyett vércseppeket hagyva magam után.

Nem mertem bevallani senkinek az osztályban, valamiért ciki volt az egész osztály előtt, tornaórák előtt az öltözőben összeszorított lábakkal igyekeztem vetkőzni, nehogy valaki meglássa a lábam között a nagy bumszlit. Mert emlékszem, anyukám mindig jó nagy adag vattát adott, azzal kellett kitömni a bugyim. Utáltam, egy vékony kislánynak éreztem magam, óriási farokkal a lába közt és a tükörben így is néztem ki.

Aztán áttértünk az egészségügyi betétre, a babapelenka nőknek szánt, modernkori változatára, ki nem állhattam, ahogy nyikorog a lábam között miközben megyek.

Mindezek után megváltás volt a tampon. Először egy szálloda mosdójában erőltettem magamba a fájdalomtól kicsordult könnyekkel az arcomon. Az öcsém kívülről hangosan dörömbölt, mert pisilnie kellett, én meg a fogaim között sziszegtem félhangosan, hogy „baszd meg, menj át apáék szobájába, épp elveszem a saját szüzességem”. Lehettem ekkor vagy 14 éves.

A szüzességem valódi elvételére még 4.5 évet várnom kellett, de a fájdalom már ismerős volt.

Sokáig tartott, mire kitapasztaltam és megtanultam kezelni a menstruációm, ezt a szükségszerű, ám de szemét kis ribancot. A legnehezebb az egészben elviselni azt, hogy első két napban olyan hihetetlen vágyat érzek egy lüktető farokért a puncimban, hogy bele tudnék őrülni. Persze farok helyett csak tamponok hatolnak belém napjában többször. Mert a pinám csak vérzik, kiapadatlanul öt teljes napig.

Aztán lőn megújulás. A méhnyálkahártyámé legalábbis biztos.

Folyt. köv.: Le a bugyival!

Pasialázás ágymelegen egyik kedvencünktől, Pimptől. Kicsit Belgásra sikerült: "Ha foglak, leteperlek, az a baj. Ha csak becézgetlek, az a baj." Csípős staccatók után a féldrámai kérdés. +1: Vajon van biztos út a bugyiba?

További ütemeket várjuk a pink metronóm mellé, a leabugyival@gmail.com -ra. És háromra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összegyűjtöttük a csajokkal a kedvenc és szállóigévé vált mondatokat a pasiktól, amiket intim pillanatokban hallottunk tőlük. Azóta is szakadunk a röhögéstől, ha valamelyikünk megkérdezi, Manson vagy Celine Dion.

Niki, 27
"Felmegyünk T.-hez. Megy a szemérmeteserzsók-műsor, de fejben már azon logisztikázol, hova tetted a gumit, T. a hifihez lép, majd rámnéz:
- Manson, vagy Celine Dion?
- Hát ö...
- Na. Döngölőset akarsz, vagy nyálasat?"

Évike, 44
"Lovebox, jön a levél a 170 centis, kopasz, csóró kisnyugdíjastól. Érted, otthon ül, nyomatja a csajozást bruttó 300-ért, felteszi a negyven éves ballagási képét, meg egyet a tavalyi bográcsozásról. Nekem tényleg ilyen sportcipős barmok jutnak már csak? És akkor tolja versben, ezt figyeld, emlékszem rá kívülről, a mediterrán költő, hallgasd, ne röhögj:
Anyányi melleid fölött Nap kél,
ahogy kelyhedben a kéj.

Kehely. Meg akarok dögleni, miért nem mentem hozzá a hufnágerpistihez..."

Panni, 30
"Klasszikus lesz: Egyéjszakás alkalom, teljesen, tökre nyilvánvalóan nem passzolunk egymáshoz, de "hormonok rabszolgái vagyunk", ugye. Bár ne lennék, gondoltam azon az éjjelen, amikor Feri korábban választékosan ecsetelt "hatalmas, duzzadó férfiasságát" élőben is megszemlélhettem. Tudod, amikor már a randi elején érzed, hogy ez szörnyű gáz, de összeszorítod a fogaid, és kibírod, reménykedve a hatalmas, duzzadó husiban... Már a kanapén megy a szöszölés, Feri nagyon heves, kicsit túlságosan is, kapkodva beteszi, tudod, bíztatásul hagyod magad (hatalmas, duzzadó férfiasság, hatalmasduzzadóférfiasság), majd valami langyos, puhos izét gyöngyöző homlokkal beléderőszakol, fújtat kettőt, és!!!
- Neked is jó volt?
Miért, neked az volt? De komolyan. Hogy ez még baszdmeg, egy pornófilmen sem látta, mi a jó, az száz!"

Sári, 34
"A nettó seggfej exem a következő mondattal kívánt udvarolni egyszer a közepesen rossz aktusunk után:
- Tejbegríznek még jó leszel."

Ildi, 24
"Barátnőmnek, de tényleg, esküszöm, szóval neki akartam venni ajándékba egy műpéniszt. Izginek tartottam a helyzetet, még nem jártam szexshopban. Kicsit pironkodva, de annál nagyobb önbizalommal belépek, elkezdek válogatni a termékek között. Hogy ott mik voltak... Na mindegy. Kiválasztottam hármat, majd addig variáltam, hogy kettő között vacilláltam. Az egyik G-pontozós volt, vékonyabb szárral és "bunkós véggel", a másik meg gyöngyös. Eladófiú segítőkészen megkérdi, segíthet-e, vázolom, hogy éppen tanácstalan vagyok.
- Szerintem az alien-t válaszd, ne a gyöngyöst, ha rám hallgatsz. - kacsintás.
Vizuális típus vagyok."

Hédi, 29
"Szenvedélyes vitatkozás egy esti borozásnál, persze előkerült a szex is, fiúk a lányok ellen, ki mit akar, vágyak, élmények, satöbbi. Mire az egyik szerencsétlen lúzer dühében, a veszekedés csúcsán így:
- A nyalás olyan... BUZIS!!!!"

Juli, 29
"Nem tudom, a srácok miért gondolják, hogy állathangokat utánozni menő, vagy mit hisznek? Hogy az olyan cuki, hogy egy meghitt pillanathoz illik? Lalival készülődtünk egy délutáni meccshez, amikor fejét az ég felé fordította, és elkezdte ugatni a Holdat. (Inkább levettem szájjal ezek után. Egy kutya engem ne izélgessen.) Ki tanította ezeket csajozni?"

További szórakoztató percekkel várunk a Facebook-on: Le a bugyival!

Saját akaratból átadni magunkat a szerelem tébolyának az egyik legklasszabb női időtöltés. Ajánlom Dalma bejegyzését a kétkedőknek.

Még nem késő gyónni. Feloldozásért most írd meg történeted a leabugyival@gmail.com-ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A pasimra gondolok.

Egész nap ülök a fotelben, nincs munkám, otthon vetyengek és várom őt. Olyan vagyok, mint egy házimacska, alapvetően vágyakozom. Sokáig alszom, hosszasan nyújtózkodom, lustán lefetyelem a kikészítétett tejecskémet. Unalmamban a radiátorhoz dörgölőzködöm, lesem a galambokat a meleg szobából, leverek ezt-azt a szekrényről, hogy amikor hazaér a gazdi, megkergessen kicsit, amiért rosszalkodtam.

De általában a pasimra gondolok.

Félszemmel nézem a tévét, ő üldöz a sikátorban. Ballonkabátja alá fúj a csatorna fehér melege, fényes cipőjének orrára pocsolya vize loccsan, el akar kapni. Az utca végén drótkerítés, kizárt, hogy átjussak rajta, utolér, hogy mi történik? Várjunk csak. Mi lenne, ha, ha mondjuk, teszem azt, megfordítana, kattan a bilincs a csuklómon, kicsit odanyomom az ülepem az övéhez, és.

Már a fürdőkádban ázok. Szóval mittudomén, éppen a szeretője miatt késik. Tíz perce itt kéne simogatnia a bőrömet a kád peremére ülve. Büdös strici. Én olyan szerelmes vagyok. Tehát 1,5 órája találkoztak a nő lakásának közelében. Gyors kávé, hogysmint, formalitások. Kicsit bíbelődnek a lépcsőházban, de az én drágám, az ügyetlen ujjacskáival, faszt. Egy pillanat alatt kikapcsolta a harisnyatartót, basszuskulcs, már a folyosón bevágta neki! A szemétláda! A rohadt kurva!

Kihült a víz, és hol az a kibaszott öngyújtó. Elegem van, mi megy a tévében? Mi van az interneten? És hogy kerülök én már megint egy pornóoldalra?

Folyamatosan ő jár a fejemben. Egy mihaszna kis kullancs vagyok, nem érdekel, elmerültem, megfulladok bele. Nem akarok semmi mást, csak hogy velem legyen. Nem érdekel a karrier, felőlem aztán visszavonhatják a nők szavazati jogát is, ha holnaptól csadorban kell járni, az sem számít, itt maradok a kérójában, megiszom, amit kitölt, megeszem, amit elémtol, a mellbimbóimat hegyesen tartom, a puncimat nedvesen.

Egész életemben azt reméltem, hogy soha nem leszek ennyire szerelmes, hogy ebből a dologból, ami vagyok, mindig marad nekem is azért valamicske, és most itt ülök a fotelben, és várom őt. Áldozatnak érzem magam, aki a nagy női egyetemes sorsot teljesíti be. Utálom magam, és csak szeretném, ha örömét lelné bennem.

Jó mélyen. Léhűtő lettem, a parazitád, a meleg kis lyukad. Bármikor elmehetek, tudom, mert a rabságot, én választottam.

Könyörgök, szeressél. Csinálj fel. Nem fogok kapálózni, ha leviszel a pincébe, hozzákötözöl egy ágyhoz, és csak a dolgodat végezni jársz le hozzám. Hidd el, kedvesem, túl vagyok már ezeken az egoista körökön, te lettél a börtönöm, mit számít néhány kötél ehhez képest.

Ha tetszett a bejegyzés, vagy ha nem, és szeretnéd tovább emelni a vérnyomásod, legyél a Facebook-on is az ismerősünk!

"Egy Lexust." - vágja rá frappánsan Vé, aki az önismeret női sikolyokkal szegélyezett útjáról vall.

Továbbá: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ó te szegény. Ó te szegény… hát nem is tudom, hogy nevezzelek. A pina az olyan alpári. A punci az olyan béna. A nuni az helyes, de gyermeteg. A punetti, hát arról jobb nem is beszélni.

Greta Garbonak foglak nevezni. Nem mintha bármi közöd is lenne Greta Garbohoz, de még mindig jobb, mintha muffocskámnak hívnálak, nem? Naugye.

Szóval Greta Garbo nem volt ám mindig ilyen érett és vággyal teli. Ma reggel a buszmegállóban
álltam, amikor eszembe jutott Greta első fiúja. Nem voltam vele együtt, de szörnyen nyomasztott a szüzességem, ezért kénytelen voltam egy megbízható hímnek feláldozni Greta titkát. Évekig áldoztam neki, gondoltam én ebből csak tanulhatok, Greta meg legalább megkapja amit egy nőnek, illetve az ő puncijának (jesszus…) meg kell kapnia.
Hát Greta baromira nem kapta meg. Nem azért, vagyis nem elsősorban azért, mert a fiúval nem passzoltam össze, hanem mert fogalmam sem volt, mi is lenne jó nekünk. Az együttlétek után a fiú rendszerint megkérdezte, hogy mit szeretnék. Én pedig rendszerint azt válaszoltam erre, hogy egy Lexust. Ebből is látszik, mennyire érett és öntudatra ébredt voltam. Mégis mit mondhattam volna? Fiatal voltam és tapasztalatlan, lövésem nem volt arról, mi kéne Gretanak, hát még nekem. Honnan is tudhattam volna, az önismeret csírája sem volt meg bennem akkoriban. Szegény, szegény Greta. Ha visszagondolok azokra az együttlétekre, nem értem, hogy nem lázadt föl szegény. Valószínűleg Garbo kisasszony sokkal türelmesebb és megértőbb, mint én. Én már rég széthisztiztem volna magam, magam miatt. Ha én Greta lennék, mármint a puncim, biztos hogy őrült menstruációs görcsökkel, vagy egy kiirthatatlan klamídiával bűntettem volna magam a rendkívül rossz partnerválasztásért és a semmibe vett igényekért.

Azóta szerencsére fejlődtem, és velem együtt fejlődött Greta is. Most már nem vagyok megalkuvó, és Greta sem az. Végre elkezdhette a kiteljesedést, és ma már követelni is mer. Én meg persze segítetek neki ebben. Az egy dugás az nem dugás, Greta szerint sem. A három az már valami, a négy már szép eredménynek mondható.

Greta nagyon okos, kifinomult. Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, mégis csak hasonlít az egykori színésznőre. Gyönyörű, kifinomult vonásai vannak, az a fajta klasszikus szépség aki 50 évesen is ragyog. Sehol egy ránc, egy giccses részlet. Tiszta, egyszerű, mégis elegáns. Elégedett vagyok vele. Sajnálom, hogy ennyire nem értettem meg őt. Nem az a kiabálós, erőszakos fajta. Velem nem. A férfiakkal olykor, de mindig csak annyira, hogy ne tűnjön közönségesnek. Passzol hozzám, na.

Újabban azzal kísérletezünk, hogy milyen nyitott szemmel, és fókuszált figyelemmel szexelni. Úgy értem, nem elmerengve, csukott szemmel fantáziálni, hanem jelen lenni és minden apró mozdulatot megfigyelni, kiélvezni. Jelentem, Greta kurvára oda van érte. (Párdon.)

És ez még csak a kezdet. Fiatalok vagyunk, előttünk az élet, és megannyi csodás hím, még csodásabb együttlétekkel. Hálás vagyok, hogy végül Greta és én ilyen jól egymásra találtunk. Éppen ideje volt.

Pinamisszió on the board: http://www.facebook.com/leabugyival

Eligazítás következik Melinától, aki találékony módon elsősorban a férfi olvasókat szólítja meg. A púder az asztalon marad.

A bugyik pedig fáradjanak a leabugyival@gmail.com -ra! 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Néha semmi másra nem vágyunk, mint küldeni egy üzenetet, amiben az áll: „lüktet a pinám", és tudni, hogy álló farokkal vezetitek végig a húsz perces utat a lakásunkig.

Néha semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy közöljétek, most rettenetesen megdugtok, mert egész nap az járt a fejetekben, milyen volt a hétvégi vad szex részegen a tükör előtt izzadtan, csatakosan, vadul, neonfényben, öntudatlanul.

Semmi másra nem vágyunk néha, minthogy fületekbe súgjuk izgalommal telve: most azonnal tedd be! Csak semmi romantika!

Azt akarjuk, hogy tanuljatok meg uralkodni a testünk felett, tanuljatok meg újra élni mindazzal a férfierővel, ami évezredek óta tiétek. Azt akarjuk, hogy nézzetek úgy, hogy tudjuk, semmi másra nem vágytok, csak arra, hogy még öltönyben betegyétek, sliccet lehúzva
-semmizuhany- a szánkba. Csak mert fárasztó levetkőzni.

És semmiképp sem szeretnénk, ha az előjáték úgy kezdődne, hogy elküldtök zuhanyozni. A pinánk illatos, higgyétek el… ha már nem az amikor titeket várunk, kezdhettek aggódni.

Igen, szeretnénk, ha tudnátok mi is szoktunk ám mocskosul fantáziálni. Főleg, ha a metróra felszáll négy hamvas-izmos amerikai focista. Az agyunkban három másodpercen belül már mind minket szappanoznak az edzőterem zuhanyzórészlegében, és higgyétek el, napokig agyalunk még ezen egy tárgyaláson, egy értekezleten vagy akár miközben épp arról meséltek, milyen szemét a főnökötök.

Mi is imádjuk a pornót, főleg ha a négy fal és vibrátorunk társaságában végre húsz percre nem kell arra koncentrálni miközben élvezünk, hogy eléggé be van-e húzva a hasunk.

A kapcsolatunk elején nem lelkizni szeretnénk, csak arra vágyunk, hogy ülni ne tudjunk a munkahelyünkön reggeli, reggelirepeta, délutáni, lefekvéselőtti szexeléseinknek köszönhetően. Nem, az első hónapokban nincs olyan, hogy nem áll fel, mert stresszes a munkahelyetek, hiszen az első hónapokban még nekünk sem fáj a fejünk… És ha jó a cucc, évekkel később sem fog. (Cserkészpinánkra esküszünk ;-))

És igen, szeretjük, ha beszéltek és dirigáltok közben, főleg ha megtoldjátok elismerő szavakkal is.

Higgyétek el, ha a kiskert rendbe van téve rendszeresen, határozottan, alapos kertészeti ismeretekkel, gyomirtóval kezelve, akkor éveken keresztül lédús gyümölcsöket termel. A kiszáradt, szikes kertben semmi öröm. Abból csak a baj, hiszti, vita, fejfájás lesz. Gondozzátok lelkesen kertjeiteket!

Hajrá!

Legyél te a szerencsés 300. rajongónk, várunk itt: http://www.facebook.com/leabugyival!

Az ember néha egyáltalán nem igazodik ki saját magán: ez miért jön be, az meg miért olyan utálatos. Iphigenia is belezavarodott kicsit abba, hogy keresse Puncija kedvét, ezért benyomta a stand by üzemmódot. Legalábbis, amíg valaki on-ra nem rakja.

Küldd el nekünk a te történetedet a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Punci tudathasadásos. Valószínűleg azért, mert a tulajdonosa egy idióta. Puncinak erről meg is van a véleménye, hónapok óta sztrájkol. Ha te nem szerzel nekem örömet, én sem szerzek neked – valami ilyesmi járhat a fejében. Megunta, hogy nem kapott enni, ha éhes volt, és mindenféle randa dolgokra kényszerítették idegen faszokkal, akkor, amikor ő a legkevésbé akarta. A tulajdonos pontosan tudta, hogy Puncinak mire van szüksége, és jó érzékkel mindig az ellenkezőjét művelte szegény párával. Punci nem tud szólni, hogy mi a jó neki, talán abban bízott, hogy majd a Tulajdonos megteszi, Tulajdonos azonban rettentő gyáva volt, ráadásul a lehető legalkalmatlanabb faszokkal hozta össze szegény Puncit.

Szóval Punci úgy döntött, öngyilkos lesz. Hónapok óta se té, se tova. Bosszút áll. Faszt nem enged magába, de még a tulajdonos értő ujjait is visszautasítja. Kapott egy világoskék szilikonfaszt, hátha… De azt is utálja.
Punci egyébként az utóbbi időben azt is utálja, ha nyalják (alternatív megoldás, elősegítendő, hogy Punci hangulatba kerüljön). Olyan férfire vár, aki puszilgatja, becézgeti. Aztán, amikor megkapja (mivel Tulajdonos mostanában próbálja helyrehozni az évekig tartó sanyargatást), nem tetszik neki. Máskor arról fantáziál, hogy jól megdöngetik, de amikor ott az alkalom, egyszerűen magába zárkózik, lehetetlenné téve mindenféle behatolást.

Tulajdonos pedig egyre magányosabb, és egyre jobban bánja, amit szegény Puncival művelt.
Szép kis teremtés egyébként, húsos kis halványrózsaszín, de az a finom harmat, amit a faszok úgy szeretnek, már rég nem jelenik meg rajta. Szerintem csúnyának és utálatosnak tartja magát, de mivel sértettségében már Tulajdonossal sem kommunikál, ebben nem lehetek biztos.

Ha néha, nagy ritkán mégis jó neki egy kicsit, akkor Tulajdonos nagyon szégyelli magát… Mert ami Puncinak jó, az Tulajnak nem, és fordítva. De mostmár úgyis mindegy, Punci – úgy tűnik - végleg beadta a kulcsot.

Pedig 25 éve élnek együtt, és rengeteg fasszal találkoztak már. Tulajdonos most arra vár, hogy hátha ő, vagy Punci szerelmes lesz valakibe, és az a valaki talán újra összehozza őket. Addig is… Tulajdonos úgy döntött, hogy békén hagyja és időt ad neki.

Nyomj egy like-ot a Pinamisszióra a Facebook-on is!

Igazán bátor dolog egy nagy olvasottságú blogban őszintén vallani sikamlós szexuális kalandokról, de ennél még bátrabb dolog azok tökéletes hiányáról. Mina kezdő frigid. Megindító történetéért cserébe talán csak néhány bátorító szóra van szüksége, úgyhogy mi kezdjük a sort: Mina, ránk ruházott hatalmunknál fogva ezennel szerencsésebbnek nyilvánítunk. Minden jó lesz. 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sokat gondolkodtam, írjak-e a blogra, vagy sem. No nem azért, mert prűd vagyok (ha az lennék, a blogot sem olvasnám:) ), hanem, mert az én történetem más, mint az oldalon eddig olvasottak. Se nem sikamlós, se nem beszédes...
És ezzel ki is lyukadunk (micsoda szóvicc:D) az én történetemnél: az én pinám hallgatag. Egyelőre nem tudom, néma-e a drága, esetleg csak félős, netán egy hisztis kurva, aki így akarja felhívni magára a figyelmet... Akárhogy is van, a pinám és én nem kommunikálunk jól.

Azt hiszem, ez a pinám hibája. Igaz ugyan, kicsit későn kezdtünk el ismerkedni egymással, de én nagyon figyelek rá. Gondozom, ápolom, vigyázok a külső-belső egészségére, simogatom, becézgetem, azonban ő hallgat. Nem jelez vissza, nem köszöni meg, a sziára sem válaszol. Néha azt gondolom, egy igazi bunkó...
Olykor látom, hogy próbálkozik, szinte már majdnem megszólal. Olyan, mint a csecsemők, már formálja a szavakat, de csak valami artikulálatlan hang jön ki, amit senki sem ért: sem én, sem az aktuális pasim, ha van.

Ja, ez a másik, a pinám nemcsak engem vesz semmibe, a pasijaimat is. Hiába becézik, simogatják, izgatják, nyalogatják, tömik, csak nem tudják szóra bírni. Nem mintha nem élvezné a dolgot. Élvezi ő, csak nem annyira... Nem adja át magát az egész varázsának, nem feledkezik bele, visszafogja magát. És, ha nagy ritkán lelkes is, csendben az.
Semmi kéjes nedvzuhatag, semmi orgazmus.

Nem értem őt: nem társasági lény, vagy mi van? Ha meg magányos farkas, akkor engem miért utasít el? Hiszen ő meg én, mi vagyunk Én.

Próbálok a kedvében járni, kísérletezem, hogy tudnám őt megszólaltatni?
Néztünk már pornót, sokfélét, simogattam gyengéden, simogattam vadul, szexeltem ilyen pózban, szexeltem olyan pózban, olvastam erotikus regényt, de semmi. Még a logopédus sem segített ezen az áldatlan állapoton... Lassan az őrületbe kerget a pinám. Néha már mérges vagyok rá, mert nem segít nekem még csak kitalálni sem, hogy mit tegyek. Máskor lelkiismeret-furdalásom van, hogy vajon mi történhetett, netán én tettem valamit, hogy a pinám nem beszél? Utál talán? Vagy csak kamaszodik és lázad? Miért utasítja el a felé irányuló szeretetet?

Alapvetően azt gondolom, hogy a pinám valójában egy hangos, kéjesen sikító dögöt, egy igazi vadmacskát rejt, aki tényleg Én vagyok, egyenlőre azonban még a kiscica-módban sem járunk, egy nyamvadt vinnyogásra sem futja... 
Eközben a Személyem kezd gátlásos lenni emiatt némasági fogadalom miatt: előbújik-e valaha a nagyvadam? Engedi-e valaha, hogy valaki meglássa az igazi arcát? Van-e olyan állatszelídítő a világon, aki előcsalogatja, beidomítja, aki a bizalmába férkőzik?

Nehéz sorsot rótt rám a pinám. Nemcsak engem tart kétségek közt, a pasijaimat is. Hisz melyik Férfi szeret olyan Nővel lenni, akinek néma a pinája? (Egyáltalán Nő-e az, akinek néma pinája?)
Nincs visszajelzés, a pinám részéről, csak a sűrű csend. A szám meg persze hiába mondja, hogy jó voltál, élveztem, és nem te tehetsz róla, tudom, hogy mindent megtettél...a pina némaságát semmi sem teszi megbocsáthatóvá és feledhetővé...

Ordíííts mááááár! De legalább szólalj meg...

Le a bugyival! on the Facebook - blogon kívüli tartalmak, érdekes hozzászólások, még több kép.

A legszebb kaland az, ami idejében véget ér. Abby Lockhart is tudja ezt, aki a MÁV menetrendjének köszönhetően sokáig őrizheti még szívében a történetet, aminek puncija volt a főszereplője.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
olyan csodálatos volt a rákészülődés...
a sok ingerlő telefon, a szexuális utalások... teljesen felizgattak, olyan szinten, h azért jött meg a menzeszem. valahányszor meghallottam karcos hangját a telefonban, a gyomromig futott az izgalom, verdestek a pillangók rendesen!
 
amikor megérkeztem és megölelt az állomás előtt... végre éreztem az illatát és az erkélyen hozzám simult hátulról... reszketett-remegett mindenem, nem is értem, hogyan éltem túl
és amikor beváltottam az ígéretem és nem engedtem, h ő vetkőzzön le, én akartam kibontani az ingjéből és először megpillantani, majd a kezemmel simogatni, bebarangolni a testét. és később a számba venni a csodálatos, hatalmas, engem figyelő gyönyörűségét. szopogatni, nyalogatni, érezni a simaságát, feszességét, bíbor koronáját a torkom mélyére engedtem, ahogyan megígértem.
és ahogy megírtam neki, fogta a fejemet, mozgatta saját ütemében és olyan önfeledtem munkálkodtam rajta, mert nagy öröm volt hallani a nyögését és végül a felhangzó nevetését, amikor a számba élvezett...
és finom volt, sörízű, és kényeztettem volna még sokáig
 
aztán láttam miskolcot éjjel, meg ittam finom pálinkát, jólesett, pedig sosem szoktam inni. találkoztunk haverjaival, beszélgettek és én megdöbbenve észleltem, milyen csendes és más az én világom, s milyen kellemes visszalépni az időben, hallgatni a csevegésüket, mert persze én senkit nem ismerek az ő társaságukból...
jólesett, hogy kézenfogva sétált velem, bár néha tartottam attól, hogy elhagy útközben, de mégsem.
 
talán ezen az éjjel is együtt voltunk, vagy talán már másnap délelőtt volt...
haraptam az ajkát, mondta, tán fel akarom falni, milyen mohó vagyok - persze, ébredezik az oroszlán, kéri, ami jár neki...
megszopogattam a reggel borotvált kis golyóit, selymesen simultak a számba, játszottam a nyelvemmel velük, majd a gyönyörű farka került a számba, végigsimítottam nyelvemmel, óvatosan a fogaimmal, néha az arcát néztem, tetszik-e neki...
hát persze...
aztán belém hatolt, vadul és óvatosan egyszerre, néha felszisszentem, figyelte a szememet és mosolygott, angyali-ördögi mosollyal, közben mozgott bennem, ugye mondtam, milyen jó a misszionárius póz - kérdeztem tőle, de csak mosolygott
a lábára helyeztem a talpam, felemeltem a csípőm és ágyékához szorítottam magam, és szinte az egész hasamban, torkomban éreztem, olyan magasra hatolt
félig hunyt szemmel mozogtam, fogva a csípőjét, kérve őt még beljebb... annyira tetszett... amikor ki tudtam nyitni a szemem, láttam, hogy engem figyel és tetszik neki, ahogy elmélyülök az érzésekben... nem tudom, hogyan lett vége.
éjjel többször betakartam, megsimogattam az arcát, de azt nem szerette.
 
reggel újból egymásra éheztünk, az ágyra dobott, megragadta a csípőmet és belém nyalt, a hüvelyemet falta és a csiklómon lefetyelt a nyelve és hirtelen nem volt elég levegő a szobában...
járt bennem is a csodálatos szerszámával, aztán fölém térdelt, megszopogattam a gátját, a golyóit, mindent, ami elérhető volt
mondta, mi a kedvence, így most hátulról hatolt belém, éreztem minden rezdülését, próbáltam megszorítani titkos izmaimmal, el nem engedni, magamban tartani, amíg lehet
 
azután meglóbálta a 16 kilós golyóját, amit én alig bírtam megtartani, teljes átéléssel és koncentrálással végezve a gyakorlatokat. lélegzett és fújtatott, majd izzadt nagyon, és olyan vágy fogott el, hogy megérintsem és simogassam csillogó hátát, csúszós karját, a hátához simuljak mellemmel, lenyaljam, megkóstoljam a legördülő izzadságcseppjeit
 
ekkor éjjel ment lacival valami diszkóba, én semmiképp nem akartam.
azt szerettem volna, ha velem marad és kedvére kényeztethetem és számon kérhetjük egymáson a telefonban tett ígéreteket.
éjjel kettő után felhívtam. nem hallottam a hangján semmi különöset, de nem akart hazajönni, valahol fiatalok társasága civódott egymással, jött a rendőrség, a fejleményeket figyelte és közvetítette a telefonban. pár perccel később újra hívott és mondta, hogy mindjárt jön.
és sms-t írt, hogy éhes. úgy örültem!
nem sokkal később megérkezett. evett és csókoltuk egymást, mintha még mindketten éheznénk és egymás ajkából laknánk jól. imádom a lágy, húsos ajkát, kicsúsztatni óvatosan a fogaim közül... vigyázva harapni, hogy ne fájjon
és újból szopogattam, kóstolgattam finomságos lényét, teste meghosszabbodását, csodálatos farkát, ügyelve, hogy ne okozzak fájdalmat, előzőleg megjegyezte, hogy jól megcibáltam... persze, már elvesztettem a fejem
 
lefilmezte, ahogy szopom és élvezem amit csinálok, később fényképeket készített és azt mondta, milyen szép vagyok... hogy selymes a bőröm... hogy milyen jól csinálom és hogyan tanultam...
szeretem ezt a kérdést, de csak röviden mondtam el neki kamaszkori rajongásomat kölyök iránt és hogy ő tanított erre
 
sajnos eddigre teljesen elfáradt, mire kénytelen voltam önellátásba kezdeni... és el is aludt
 
vasárnap sehogyan sem tudott felébredni. nem tudom mit vett be előző este, de nem ittas volt.
evett egy kicsit és újból elaludt.
aludt fél háromig.
én közben megnéztem a neten, melyik vonattal tudok hazautazni.
még kivitt az állomásra.
ölelés közben kértem, hogy ne várja meg, míg elindul a vonat. azt mondta: nem is akarsz hazautazni, opálosszemű
igaza volt.
 
de mindketten megkönnyebbültünk, amikor elindult a vonat.
azért nagyon szeretem miskolcot

Bejött a sztori? Oszd meg barátaiddal a Facebook-on, és csatlakozz a Női Öröm új szállóigéjéhez: Le a bugyival!

Önmagunk megismerésének egy jó módszere, ha tisztázzuk, mire vágyunk. Jeanette Belle konkrét elképzelései reméljük, segítenek neki megtalálni, akit keres, titeket pedig közelebb visz a saját ideálotokhoz.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nekem puncim van. Nem azért, mert becézgetem, csak nekem a pina olyan szikár és harcos, az én puncim viszont kerek és puha. Mondanám, hogy aranyos, de igazándiból csak nyughatatlan és kacér, amibe belefér az is, hogy aranyos legyen. Meg odaadó, meg mohó, épp ezért kiszámíthatatlan. A punci ezen természete miatt az én természetem nagy, kedélyem pedig hullámzó. Néha kegyetlen és számonkérő. Ez utóbbi tulajdonsága puncinak is megvan, de ő sosem kegyetlen. Kedvetlen és unott szokott lenni, de kegyetlen sosem. Az én vagyok. A bosszú angyala, aki megtorolja az elhanyagolt és szomorú punci sérelmeit.
De ha a punci megtalálja a neki való farkat, akkor új életre kel, hogy azt ne mondjam alkalomról-alkalomra reneszánszát éli. Én meg semmi másra nem tudok gondolni, csak arra a reneszánsz emberre, aki elindítja ezt a csodálatos kulturális forradalmat. Ilyenkor teljesen eggyé válunk puncival, végre egy test, egy lélek együtt várja azt a másik testet és lelket. Mert hogy csak a farok nem elég a puncimnak. Vagy nekem. De miután az esetek zömében jól összeszokott csapatként dolgozunk mi együtt, egyikünknek sem. Az a ritkább, ha külön utakon járunk. Ezek a külön utak nem is tartanak sokáig, mert hiába lelkesedek én egy intellektusért, egy bálnákat mentő erős karért, vagy egy lelkeket ápoló szamaritánusért, ha a punci és a farok között nincs meg az összhang, akkor lőttek az egésznek. Ezzel párhuzamosan viszont ha a puncim jól érzi magát, akkor roppant engedékennyé válok mind az általános műveltség, mind az erkölcsök terén. Ez van.
Ifjabb koromban ez a helyzet gyakran okozott problémát, vetett fel morális kérdéseket, hajszolt végletekig vitt önmegtartóztatásba, de idővel az ember (lánya?) megtanulja elfogadni a változtathatatlant. Például, hogy egységben az erő. Puncinak nem jó nélkülem, nekem se jó, ha nekinem jó, és hogy a farok önmagában nem elég.
A farokhoz kell száj. No nem azért mert rögtön valami nyalakodás jutna eszünkbe. Nem. Szavak kellenek. Vágytól fűtött, lehengerlő, agyba kúszó, onnét ki nem törölhető szavak kellenek, amelyeknek pusztán az emlékétől napok múlva is fájón nedves lesz a punci, hogy azonnal csitítani kell, ha máshogy nem, hát saját kezűleg.
Kell a tekintet, amitől a vér megfagy, a punci pedig már tocsog, de még nem annyira, mint amikor előkerül a kéz. A mindent tudó kéz, amelyik ha kell simogat, ha kell markol, ha kell megbassza a puncit. Nem a farok helyett, hanem előtte. És ettől megőrül a puncim, bár hamarabb én. Elviselhetetlennek tűnik a várakozás, míg végre becsusszan az a kemény fasz a puncimba, hogy abban a pillanatban elöntsön a nyugalom: végre itt van, akire vártunk. Nyelve a számban, farka a puncimban, keze a mellemen. Nyelve a fülemben, farka a puncimban, keze a seggemben. Nyelve a seggemben, farka a számban, keze a puncimban. Az én forró, szűk puncimban. Minden rendben van.

Nem szeretnél regisztrálni, mégis elmondanád, mit gondolsz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és vitatkozz, érts egyet, beszélgess a már közel 300 fős társasággal!

Megtaláltuk a tökéletes illusztrációt.
Olyan szép ez a kép.
Csak nézzük.

És most következzen Lucita monumentális írása. Punci a punci, nő a nő ellen.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pilu azt énekli, hogy dögös, bögyös, harmincötös, hogy azok a legjobbak. A férjem is énekelte nekem tavaly ilyenkor. Meg azt is mondta tavaly ilyenkor, hogy olyan szép vagyok és kívánatos, mint senki más ebben a városban, hogy igazi nő lettem, nem az a kislány, akivel megismerkedett. Hogy imádja a melleimet, rajta minden egyes terhességi csíkot, mert a gyerekünket tápláltam. Hogy olyan szép a csípőm vonala, hogy olyan jól meg lehet fogni és le ne fogyjak, mert ebbe akar kapaszkodni miközben halálra kefél. Meg magát.
Harminchat vagyok. A lány, akire lecserélt, ebben a városban lakik, akinek nincsenek terhességi csíkjai, csípője sincs, egy kislány, akinek a puncija is szűk, ami nem csoda, hiszen nem szült gyereket. Ez utóbbi, mondjuk, némileg több információ, mint amire szükségem volt. Nem tudom beemelni, nekem sose kellett a másé.
Elmúlt a hetedik ciklusom, mióta utoljára belém hatolt. Harminc hét. Ha aznap teherbe esek, amikor megmondta, hogy szerelmes a lányba, most szülnék. De nem szülök, és az is lehet, hogy többé már egyáltalán nem fogok. Tavaly ilyenkor nyitott voltam, vidám, tele bizalommal, hittel, tervekkel, most zárkózott vagyok, bizalmatlan, nincs hitem, és csak arra vágyok, az adott napot túléljem. Nem bízom senkiben. Nyakig begombolkoztam, és nem csak fizikailag, nem bízom a párkapcsolatokban. Félek, hogy újra át kell élnem egy ilyen helyzetet és abból vajon hogy állok fel? Aztán újra és újra? Amikor is most is pokoli nehéz? Mióta tudom, hogy sem otthont teremteni nem vagyok képes, és velem évek óta minden szar, hogy velem képtelenség együtt élni, és már rég véget kellett volna ennek vetni, kissé megtört a tartásom. Ha eszembe jut, hogy le kell vetkőznöm valaki előtt, összeszorul a gyomrom, takarót akarok húzni a fejemre és elbújni a világ elől. Szőrt növesztettem a puncimra. Ésszel tudom, hogy ez majd elmúlik, de most bujkálok, rejtegetem magam, és rejtegetem a puncimat is, miközben álmomban majd minden éjjel arctalan férfiakkal dugok. Nagykezű, nagyfarkú férfiakkal, akik minden testnyílásomat kitöltik.

Nemrég találkoztam valakivel. Összezártak minket egy hétre, nem mi akartuk.
Először csak a kezeit láttam. Aztán azt, hogy a cipője is tiszta. Hogy segítőkész, udvarias, figyelmes. És nem csak velem, egyszerűen ilyen a természete. Aztán jött a többi is, ismered ezt, azonos hullámhossz, azonos humor, befejezi a mondatodat. És a kezei, baszki. Nagyon figyeltem rá, hogy ne tegyek egyetlen olyan mozdulatot sem, amivel elárulom, mire gondolok, ha a kezére nézek. Mert nyilván arra gondoltam, hogy azok a hatalmas, ápolt kezek jól belekapaszkodnak a már nem olyan kerek csípőmbe. Hogy megfogják a fejem, miközben előtte térdelek. Hogy elvesznek a melleim az erős tenyerekben. És úgy vezet, hogy akár el is tudnék aludni mellette – és ezt csak kevesen tudják, mekkora szó -, de nem aludtam, mert imádtam, ahogy a hangja karcolta a bőrömet. És csúnya. Olyan szépen csúnya. És egyetlen mozdulata, egyetlen pillantása sem volt, ami arra utalt volna, hogy udvarol, hogy nőnek néz. Odavoltam érte. A harmadik nap éjszaka már vele álmodtam.
A hét végén elbúcsúztunk egymástól abban a tudatban, hogy valószínűleg sosem találkozunk többé. Talán egy kicsivel távolságtartóbban búcsúzott, mint indokolt lett volna, de semmi különös. És akkor este írt egy smst, nekem pedig a szavai olvastán megremegett a lábam, a kezem, valamint egyéb belső szerveim is. Öt perccel később pedig megtudtam, hogy nős.

Tulajdonképpen örülök neki, hogy ő is csak egy a férfiak közül, aki megragadja az alkalmat, ha az az útjába kerül. Annak pedig különösen örülök, hogy engem akart megragadni. Azokkal a gyönyörű kezeivel. És persze az is eszembe jutott, hogy vajon mikor és milyen esélyem lesz új életet kezdeni elváltan, nincstelenül, egy kamaszgyerekkel? Nagyjából annyi, mint a férjem kedvesének: elveszem valaki másét.
De nem most.

Tetszett? Nem tetszett? Véleményedet a Facebook-on is elmondhatod!

Egyik visszatérő kommentőrünk, El Mariachi mesél élményeiről. Férfi lévén nem maradhat el a pinák besorolása, ezúttal szexuális affinitás alapján.

Oszd meg velünk egyedi történeted, címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pina... imádom! :) Örülök, hogy itt lehet beszélni róla, tetszik a fórum. Pedig pasi vagyok. Talán ezért is muszáj írnom.
Korábban Alain írását olvasva szembesülhettem újra egy már-már elfogadott "pina csoportosításról" külső alapján.
Persze kocsmai beszélgetések során férfitársaimmal már mi is többször kitárgyaltuk, kinek milyen, de ki nem?
Viszont én azt mondom, nem érdemes itt leragadni. Mert ez valóban külsőségekre épül, és az is évek óta ismert közhely, hogy a belső értékek az igazán fontosak. Hát a pinák esetében ez halmozottan érvényes, és a belső érték alatt nem a hüvely hosszát, átmérőjét, nedvességét stb. értem. Hanem gazdájának természetét, és azt, amire ő a bugyijában hordozott "kisállatát" betanította, éles helyzetben tud vele támadni, vagy éppen megadni magát. A lényeg, hogy tudja használni, ha kell.
Mert ő valóban olyan, mint egy kisállat. Törődést igényel, foglalkozni kell vele, ápolni, kozmetikázni, enni adni, ha éhes stb.
És természete nagyon is függ a gazdája természetétől. Mire is mennénk egy isteni babapuncival, ha gazdája nem képes használni?!
Nézegessük, hogy jaj de szép? Nem hiszem, hogy ennyi elegendő lenne bárkinek.

Ez alapján (és a három X alatt tapasztalt megannyi pinával a hátam mögött) lehet:
- kiábrándító (tipikus, aki a faszt is szalvétával fogja meg)
- kezdő (nem reménytelen eset, de még tapasztalnia kell)
- haladó (ő már tud valamit, nagy átlagnak megfelelő készségekkel)
- profi (igazi ribanc az ágyban...)

Nagyjából... De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy olyan gazdát találjunk, akinek a természete (és így a pina természete is) pont megfelelő.
Akivel minden olyan, amilyenről álmodtunk. Vagy netán még annál is jobb. Mert mindenkiből mást hoz ki a partnere, és fordítva. Hát keressük meg.
És ha megvan az egymásratalálás, az a legkevesebb, hogy hogy néz ki a pina. Imádni fogjuk, akár elefánt fülű, akár csak egy kisebb denevér.
És ha imádjuk, ne sajnáljuk önzetlenül kényeztetni. Megéri. Sokan ezzel nincsenek tisztában. Sajnos.

Nekem van egy pinám. Akit szeretek. Már több, mint fél éve. Igazi haladó. És kényeztetem. Amikor csak tudom. Mohón falom magamba teli pofával, mintha egyszer elfogyna. Csodálom, istenítem, csókolgatom, simogatom, nyalom, mindent megadok neki, amire vágyik. És nincs is jobb annál, mikor egy igazán jól előkészített, forrón lüktető, tocsogós pinába nyerünk bebocsátást. Tud támadni és megadja magát, ha éppen arról van szó.
A legjobbat hozzuk ki egymásból. És tényleg imádom.
Őt is... és a pináját is. Szerintem ezt csak így érdemes!

Ha érdekelnek különleges illusztrációink, a további kommentek és egy aktív közösség, csatlakozz hozzánk a Facebook-on is!

Liz életében először lemenne kutyába, de a gazdit sajnos a saját farka csóválja. Szerzőnk szerint ez a legnagyobb baj. De vajon nem rosszabb-e, ha egy nő elveszíti egy férfi miatt az önbizalmát?

Történeteket akarunk. Őszinte vallomásokat. Szeretnivaló nyomiskodást. Cserébe most 200%-kal csillogóbb hajat adunk. Itt: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
31 éves vagyok, egy-két héttel ezelőttig azt hittem, KÉSZ vagyok. Azt hittem, már rég levetkőztem a tizenéves frusztrációim, megbékéltem vágyaimmal. Megtanultam szeretni a gömbölyű fenekem, fegyvert kovácsoltam a melleimből, szám szerint nem említeném, hány farkat vadásztam le Puncival. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy perverz vagyok, egész pontosan fetisiszta vagyok és domináns. Bekattanok a bőr illatától, imádom a fél lábfejem a pasim szájába tolni, nyalatni... Bizony, gyakran úgy érzem, hogy a talpam közvetlen összeköttetésben áll a csiklómmal. Feltüzel egy kikötözött férfi látványa, imádok ráülni az arcára és majd' megfojtani, közben úgy kapaszkodni a mellbimbójába, mint abba a bizonyos szalmaszálba szokás, belesuttogni a fülébe, hogy az enyém, csakis az enyém. Hát, ilyennek születtem, mit lehet tenni.

Majd találkoztam vele, aki ugyanolyan, mint én, kivéve, hogy Ő férfi, abból a nagybetűs fajtából. Tövig akarja nyomni a farkát a létező összes testnyílásomba, paskolni a fenekem és suttogni a fülembe, hogy az övé vagyok. Nem bírok vele... Végetnemérő szócsaták, viaskodások, cívódások, egymás sokkolása. Mit tenne velem és én mit tennék. Ő a nagy kihívás, a konc ami után rohannék, mint egy őrült, akinek a kezei között én, a karcos törökméz karamellé szelídülnék. Hogy hol a bibi? A kis cuki 20 éves lányokat díjazza, formás kis fenékkel. És ami a legkétségbeejtőbb, kis, szép puncival... Stop táblának épp elég.
Milyen egy szép punci? Nekem nincsenek icipici alig észlelhető kisajkaim. Egyik volt barátom szerint, ha Modigliani pinát festett volna arcképek helyett, én lettem volna a múzsája. A bal kisebb a jobb nagyobb. Mint egy furcsa, rózsaszín hús-pillangó. Én szeretem, soha nem hagyott cserben, rengeteg közös 'balhé' után most mégis bűntudattal és feszengve nyúlok hozzá. Próbálom felidézni a régi rajongóit, próbálom nem figyelni a pornófilmekben kitárulkozó kolleginákat: "ez biztos tetszene neki", vagy "ez olyan mint az enyém, nem jó".

Ez valami új hóbort egyébként? Ez valami visszavágás a faszméricskélés miatt? Nem elég szapulni a cicinket, a seggünket, a nem megánfokszos hasunkat?

Két dolgot sikeresen belémplántált: némi frusztrációt és valami leírhatatlanul gyötrő vágyakozást. Néha úgy érzem, egyik reggel megtalálnak hamuvá égve. Egy újabb lázas álmokkal teli éjszaka után, a testem már nem fogja tovább tolerálni azt a tüzet, amit felelőtlen-tudatlan(?) meggyújtott az az állat, akit nem tudok kirugdosni az agyamból, de a lábam se merem széttenni előtte, mert ha nem fogunk tetszeni neki, abba sanszos, hogy beledöglök. Punci fél és remegve vágyakozik, de nem alkuszik, csak Őt akarja, csak arról ábrándozik, milyen lehet két dudás egy csárdában. Én pedig legszívesebben apró darabonkét dobálnám ki magam az ablakon tehetetlen dühömben.

Ps.: Ja, van rá sansz, hogy durván belezúgtam.

Ezen a héten rekordmennyiségűt posztoltunk, köszönjétek az inspirációt az eszetlenül növekvő Facebook-csoportunknak. Klikkelj te is egy jó klikkért!

A hüvelyi orgazmus ábrándos illúziója tönkreteszi Mira fiatalkorát, melyért most verbális revansot vesz és átkot szór. Anyázás, NDK-s pornó, coelhózás, majd a katartikus végkifejlet. Happy end a csúcson.

Neked mi a történeted? Hogyan ismerted meg önmagad és találtál rá a lelki békédre? Meséld el, címünk: leabugyival@gmail.com. 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nagyon, nagyon mérgesek vagyunk. A pinám és én nagyon mérgesek vagyunk, mert úgy érezzük, hogy át lettünk verve.

Kedves erotikus filmek!
Kedves Paulo Coelho!
Kedves pornó!
Kedves női magazinok, kedves férfiak, kedves ostoba barátnők!

A kurva anyátokat!

Mint általában a kamaszok, én is a kereskedelmi, vagy német adókat néztem titokban, mert ott hétvégén erotikus filmeket sugároztak. Az ilyen filmek egészen valószerűtlen szituációkat dolgoztak fel, melyeknek kivétel nélkül extatikus aktus lett a vége. Szerelő - háziasszony, zongoratanár - diák, háziorvos - beteg. A vonzó, jóképű férfi elcsábította a gyönyörű nőt, majd úgy szeretkeztek, amiről minden serdülő lány álmodik: érzékien, szenvedélyesen, szerelmet mímelve. Hogyan kell azt csinálni? Hát úgy, hogy egyszerűen csak összenyomjuk az ölünket, ritmikusan mozgunk, és akkor olyan jó lesz, hogy még a hajunk is dúsan omlik a vállunkra. Aha. Ma már tudom, hogy ezt hívják hüvelyi orgazmusnak. Tehát így kell szexelni - gondoltam. És így is szexeltem. Mindössze az az üvöltözős, hátkarmolós, grimaszolós rész maradt el rendre, az orgazmus, vagy mi. Pedig mindent tökre úgy hajtottam végre, ahogy láttam. Mi a baj velem? Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy bennem van a hiba. Hiszen a partneremnek jó volt, és ő nem kérdőjelezte meg a dolgokat. Kerestem a megoldást, és próbálkoztam. (Valószínűleg rossz helyen.) Előjáték, aztán bedugjuk, kitartóan húzogatjuk, és jönnie kell. De nem jött. Egyre kétségbeesettebb és frusztráltabb lettem. Összezavarodtam, csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam, amiért nekem nem megy így, mert elmarad a hüvelyi orgazmus.

Olvastam Paulo Coelho Tizenegy percét. Van benne egy rész, amikor a főhősnő eszetlenül vonaglik, a szerelme ráfúj (!) a puncijára és a nő elélvez. Ezután egyszerre gyűlöltem valamennyi nőt és vergődtem a saját csapdámban, meg voltam győződve, hogy beteg vagyok. Képtelen a szerelemre, képtelen boldoggá tenni egy férfit, és ez az egész vagy egy orbitális kamu, egy összeesküvés-elmélet, egy gigászi "ki ölte meg Kennedy-t", vagy kész, akkora problémával állok szemben, hogy cirkuszban kéne mutogatni.

Eddigre elmúltam 25, hallottam a csiklóról. Annyival előrébb jártam, hogy egyedül már ment. Erre titkos menekülőútként tekintettem, intim búvóhelyre, ahol az lehetek, aki nem vagyok. A helyzet még rosszabb lett, mert már tudtam, mit hagyok ki a férfiakkal. Tudomásul vettem, hogy nem vagyok álomnő, ezért egyéb dolgokkal kompenzáltam, a pasik így szerettek velem lenni. Nem az ő hibájuk, hogy nem élveztem el, én tekintettem erre úgy, mint valami stigmára, amiről nem szabad beszélni, mert ráragad a másikra, azt meg nem akartam. Magányos kereszt, nincs mit tenni, hittem akkor. Meg sem fordult a fejemben, hogy a maszturbációs gyakorlatokat keverjem a szeretkezéssel. Szégyelltem, azt hiszem.

Pornó. Gondoltam, térjünk rá a lényegre. És mit látok? Ugyanazt, csak műcicivel és cumshottal. Nem hiszem el. Komolyan, ilyen nincs.

Talán üldözési mániám lett, de mindenhonnan ugyanazt véltem hallani: a Cosmo szerint a nők már a csipkefehérneműnél meg a spriccelős orgazmusnál tartanak, én meg... A férfiak történetein keresztül kiderül, hogy csak bedugják, és a csajoknak már jó, én meg... A barátnőim elképesztő szeretkezéseket élnek át a gazdag, okos, hatalmas farkú pasijaikkal, én meg... Éjjelente sírok a csüggedtségtől. Elegem van, nem keresem többé a kivezető utat, hagyjuk az egészet a francba. Leszarom.

És akkor megtörtént a csoda. Tudom, szánalmas lehet ez így leírva, olvasod a Pinablogon, "na ne már". Nem érdekelsz, neked is a kurva anyád, már megbocsáss. Ha tudnád, mit él át egy ilyen nő, nem kérnéd ki, amikor azt mondom, életem első orgazmusa egy férfival meggyógyított. Mert tényleg beteg voltam, önmagam börtönébe zárva. Ez a férfi megcsókolta a puncimat, jó hosszan, és nem hagyta abba. De nem ettől szakadt át bennem a gát. Megkért, hogy segítsek neki, nyugodtan nyúljak oda és csináljam magamnak.
Istenem.
Hát így.
Hát ez az.
Pontosan tudtam, hogyan kell, ő közben belém dugta a farkát, és így, végre, életemben először, elélveztem valaki mással együtt.

Nem tudom, mitől hüvelyi, mitől csikló egy orgazmus, de engem felszabadított, sírtam, mint egy gyerek, megsirattam vele együtt az összes kudarcomat. Remélem, hogy esetleg olyasvalaki is olvassa ezt, akin segít a tudat, hogy nincs egyedül. A fentieknek pedig azt kívánom, hogy annyi orgazmusról maradjanak le, ahány lány, nő, meg asszony érezte jelentéktelen senkinek miattatok magát.

Szédületes sprinttel elértük a 200 tagot a Facebook-on, köszi mindenkinek! Azoknak is, akik most szépen idekattintanak és like-olnak bennünket. Puszi!

Emlékeztek Lilalányra? Első írásával rendesen felkavarta a kedélyeket, néhányan azt is kétségbe vonták, hogy nő. Új levelében megint bőkezűen bánt az intim érzésekkel, ezúttal különleges orális fixációjáról mesél.

Várjuk további Valódi Pinák Őszinte Vallomásait a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amint bekerültem gimibe, elkezdtem beszélni a szexről. Olyan diskurzus kezdődött el akkoriban, amelynek már soha nem lesz vége (szívből remélem). A lányok beszéltek, megállás nélkül, miközben a fiúk úgy tettek, mintha idegesítette volna őket a folyamatos „pletyka”. Amely valószínűleg a négy év legtanulságosabb kurzusa volt számukra. Alig ismertük egymást, még a nevekkel sem voltunk tisztában, tekintve, hogy gimi második hetében jártunk, amikor egy két évvel idősebb fiú berontott az osztályba két óra közt és megkérdezte a lányokat, hogy ki az, aki még soha nem maszturbált. Az egyik lány azt kérdezte, hogy az mit jelent. Hogy ő saját magának, az ujjával? Tényleg létezik ilyen, vagy most csak szivatjuk? Mert ő ilyet nem tud elképzelni, ennél gusztustalanabb nincs. Utólag kiderült, hogy amikor ezt mondta, már rég vígan (na jó, annyira nem, tekintve, hogy nem hitt a női orgazmus létezésében sem) szexelt az akkori pasijával. Őt már nyalták is, a pasija imádta hátulról, ezért legtöbbször az volt a menü, de ő eközben saját elmondása szerint azon gondolkodott, hogy másnap mit fog felvenni, ha esik majd az eső. Egy másik nagyon közeli barátnőm tizenhat évesen eldöntötte, hogy házasságig szűz akar maradni. Fenéket érdekelte, hogy az autóval is tesz egy kört, mielőtt megvásárolná az ember, ő szűz marad, mert Isten szemében az a helyes. Mikor rákérdeztem, hogy hogy lesz képes úgy lefeküdni a választott férfi mellé, hogy nem kívánja magába szippantani, kiderült, hogy Isten ismét a tökéletes alibi, vagy az a mocskosul savanyú szőlő, mert ő attól a bizonyos testrésztől félt. Aminek a nevét sem mondjuk ki, mert nincs olyan neve, ami elfogadható lenne két lány beszélgetésében, szerinte. Az nem más, mint egy darab nyers hús. (Évekkel később másik lány szájából hallottam ugyanezt a kifejezést, akkor viszont nem a hímtagról, hanem a nemkívánt magzatról volt szó, amit egy méregdrága gyógyszer segítségével hajtott el, majd lehúzta a vécén. Félreértés ne essék, nem ítélkezem, csak érdekes, hogy mit hogyan neveznek meg a nők, amikor félnek tőle.) Később kiderült, hogy engem például eszméletlenül felizgat, amikor a férfi húsnak nevezi a testet, a farkát, a pinámat, majd cafatokra szed. A sok beszédnek aztán az lett az eredménye, hogy a fiúk szerint mindannyian igazi kis kurvák voltunk. Mi viszont olyan dolgokat mondtunk ki hangosan, amikről addig nem is tudtuk, hogy bennünk vannak, mai napig szentül hiszem, hogy ez volt annak a négy évnek az értelme. A beszéd volt az, ami igazán felszabadított minket, és én akkor jöttem rá, hogy mik azok a dolgok, amikről nem bírnék lemondani soha. Később kiderült, hogy az ember nagyon sok mindenről hajlandó lemondani, ha úgy alakul, de ez most kevésbé fontos.

Beszélni kellett, és egyre inkább úgy éreztem, hogy beszélni az ágyban is kell. De megszólalni nem mertem, akkor sem, amikor már ordítottam belülről. Minden szeretkezéskor mondatok pörögtek a fejemben, de sosem mondtam ki. Maszturbálás közben próbálkoztam, és amint kinyitottam a szám és kimondtam, ami éppen jött, egyből elélveztem. Aztán egy hétvégén nagy társasággal elutaztunk, és a kedvessel megkaparintottunk egy külön szobát nagy ággyal, külön fürdőszobával. Egyik délelőtt beültem a kádba, a kedves bejött, ránk zárta az ajtót, letolta a gatyáját, duzzadó farokkal elém állt és azt mondta, hogy „szopjad, édes”. Ez a mondat egyszerre sokkolt és izgatott. És gondolom sokaknak nem kell magyarázni, hogy ez a kombináció az egyik legjobb. Ez az az orális aktus, amire legjobban emlékszem: minden apró részletre, minden mozdulatra, nyögésre, az elélvezésre, az ízére, és arra, ahogy közben a pinámat simogattam. Miután elélvezett, berántottam magam mellé a kádba és azt mondtam neki, hogy keféljen meg, kúrjon szét, a farkát akarom, és azt, hogy belém élvezzen, tegyen
velem amit akar. Ő erre azt válaszolta, hogy szétkeféljük az egész fürdőt, a szobát is, hogy másnap reggelig akar dugni. Erre én ismét válaszoltam, amire ő is, és ez volt az előjáték, egymáshoz sem értünk, de engem azóta sem izgattak úgy fel, mint akkor. Órákon át szexeltünk, és igen, az volt az első alkalom, hogy nem szeretkeztünk, hanem nyersen, húsként, keféltünk. A végén remegve feküdtem az ágyon, hogy én ezt nem hiszem, ez nem lehet, nem hiszem, úristen, úristen. Fordulópont volt a kapcsolatunkban, soha nem volt olyan jó a szex mint az ezt követő időszakban. Hosszú órákon át tudtunk szexelni, millió pozícióban, millió helyen, és közben mindig beszéltünk. Hol pajkosan, flörtölgetve, hol igazán mocskosan. Beszéd nélkül már képtelenek voltunk közeledni egymáshoz az ágyban. Volt valahol egy határ amit átléptünk, és nem tudtunk már visszamenni. Addiktív lett ez a dolog, elfelejtettünk szeretkezni, szerelmeskedni, már csak kefélés volt, ő már nem csókolgatta a pinámat, hanem nyalta, zabálta, és én a farkát, amit mindenekfelett imádtam, amibe napról napra újra beleszerettem, már csak szopni tudtam. Szakításunk után még szeretők maradtunk, mert sem ő, sem én nem találtam olyan partnert, aki annyira ismert volna, mint ő és aki úgy istenigazából ki tudott volna elégíteni. És a végsőkig bíztunk egymásban. De még mindig csak a kefélés maradt, a hús, a fasz és a pina, a geci és a nyalás. Elvesztettük teljesen azt, ami miatt olyan tökéletesen funkcionáltunk együtt. Aztán eldöntöttük, hogy ennek véget kell vetni, ez nem mehet így tovább, ki kell lépnünk egymás életéből. És akkor hazajött velem, felemelt az ölébe, megcsókolt, ledobott az ágyra, és csendben, annyi idő után először szavak nélkül belém hatolt. Koradélután volt, és estig szeretkeztünk. Lüktetett mindenem, beszélni nem volt szabad, de nem is kellett, és én soha nem voltam annyira az övé, mint akkor. Életem végéig emlékezni fogok arra a szeretkezésre, ami után ő elszívott fél doboz cigit az ágyban, meztelenül, mint azelőtt annyi éjszakán, utána meg felöltözött és elment. Ez volt az utolsó alkalom, hogy vele voltam.

Nagyon jó, hogyha egy pár teljesen felszabadul az ágyban. Nagyon jó a beszéd is. Életem legemlékezetesebb kefélései a beszédnek és azon bizonyos küszöb átlépésének köszönhetők, a legnagyobb orgazmusok ebben a keretben történtek meg, de a mai napig nem tudom ezt újra megtenni. Félek, hogy amint elkezdődne, megint nem lenne megállás. És nem akarom elveszíteni a szeretkezéseket. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, nagyon valószínű, hogy nálam csak az a probléma, hogy túl intenzíven éltük meg akkor ezt a dolgot, mint annyi minden mást is, lehet, hogy most másképp alakulna, de már nem tudom kimondani a páromnak, hogy „a gecidet akarom”.

Már közel 200-an szeretnek bennünket a Facebook-on is, csatlakozz hozzánk te is!

"Engedem, hogy punci beleüljön mindenbe, ami jó neki, örömet okozzon másnak, magának és persze nekem." - Részlet egy kezdő promiszkuit feljegyzéséből. Szitakötő a nőiesség leggyakoribb gyermekbetegségével küzd, melynek stációi a következők: teljes odaadás - csalódás - kefélés. Az empirikus módszer következik, a Feltétlen Bizalom nevű kórból való felépülés izgalmas első lépései.

Tudsz jobbat? Pimp pussy: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeretem a puncimat. Semmi különleges nincs benne, szőrös, de ha a betevőre készül, leborotválom, extra esetekben parfümöt is kér magának. Méretei átlagosak, kicsit salátás. Ha szépet lát vagy finomat érez, csorog a nyála. De nem ezért szeretem, hanem mert sosem csalódtam benne, ő a legjobb barátnőm: kiegészítjük, és sosem unjuk meg egymást. Itt egy példa: puncinak a maszturbálás olyan, mint a gyorskaja, azonnali éhségcsillapítás. Nekem a gyorskaja a bűntudat megtestesítője, ha megbántottak, vagy rosszul érzem magam, tolok egy burgert, hogy utána a hasam is fájjon. Így könnyebb túllépni a hiányon.

Punci története átlagosan indult: nagy szerelem, kamaszkorban találkozott először farokkal. Már az elején élvezte, amit érzett, de fejlődnie kellett. A három komolyabb kapcsolatában tanulta meg, milyen az, mikor percekig görcsösen rángatózik, hogy utána ellazulhasson, milyen az, mikor simogató melegség járja át már a puszta tudattól, hogy benne van az a lény, akit szeret, milyen az, mikor magáévá teheti azt a húst, ami sorozatos örömöket képes produkálni neki. Okos, mint a barátnője, sokat tanult, gyakorolt eleget, hogy mindig magasabb szintre képezze magát, míg végül felnőtt lett, önálló élettel.

Aztán érzelmi válságba kerültem, szeretetlenség érzete tört rám, kellett valaki, akihez kötődhetek, aki segít átvészelni anyu hiányát. Az a valaki pedig kihasználta ezt, már szakítottunk, de biomelegítőnek jók voltunk. Punci persze megkapta, ami járt neki, én viszont nem. Tudtam, hogy játszanak velem, és hagytam, hogy punci jól érezze magát, nekem pedig megmaradt a kihasználtság. A fájdalomtól és a magánytól kiüresedtem, punci viszont tündöklött. És ekkor döntöttem úgy, hogy leválok a parazita életmódról. Új utakat keresek, engedem, hogy punci beleüljön mindenbe, ami jó neki, örömet okozzon másnak, magának és persze nekem. Ha már képtelen vagyok egy normális kapcsolatra a személyes kis traumám miatt, mert mind hamvába hal, akkor a pillanatnyi boldogságot megérdemeljük. Igaz persze, hogy néhány esetben az eszemet és a tudatos döntésemet legyőzte valami új érzés, kötődni kezdtem egy másik emberhez. De mindig ráfaragtam, mert épp mikor már motoszkált bennem a gondolat, hogy akár másképp is nézhetnék a játszópajtásomra, a másik fél ilyen-olyan ürüggyel elhajított. Elfogadtam, hogy patthelyzet áll fenn: aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha kurvaként is kezelik. Nyolc hónap volt a maximális idő, amit punci farok nélkül töltött érettségétől fogva, de ebből a nyolc hónapból mindössze háromban érezte hiányát. De ezt tudjuk, ha nem foglalkoznak vele, önmagát is elhanyagolja, mint a kövér macskás nő a negyediken.

Aztán néhány évvel később valami megváltozott. Jött valaki, aki új távlatokat nyitott – legalábbis egy ideig. Csillogó szemekkel nézett rám, engem akart, végre. Az eszemet és azt, aki vagyok. Elfogadta, hogy bizalmatlan vagyok, még ha fájt is neki, türelmesen várt, hogy megnyíljak. És megtörtént, átszakadt a gát, elkezdtem bízni benne, elhittem, hogy komolyan is lehet engem venni, hogy végre lehet egy tartós kapcsolatom, amire már olyan régóta vágytam, én is és punci is. Csak persze mindez túl későn történt. Nem vettem észre, hogy már nem csillog a szeme, ha rám néz, hogy már csak a kocsmázások maradtak nekünk, hiába kapálózok és már nem is érdeklem annyira. Én nem vettem észre, de punci igen. Nyavalyogtam, hogy miért kevés a szex, és hogy egy idő után miért nincs szex, csak a nyilvánvaló jeleket nem sikerült dekódolnom. Igen, mindez három hónap leforgása alatt, az első találkozástól a szakításig.

Most hálás vagyok puncinak, előbb kiszagolta, hogy valami bűzlik Dániában, és hogy ez a kapcsolat is Ophelia sorsára jut majd. Még ha késő is volt, mert már megnyíltam. Úgyhogy eljött ismét punci ideje, úgy köszönöm meg neki, hogy visszatérek a régi életemhez, hagyom, hogy minden szembejövő farokra rávesse magát. Bizalom nem lesz, ezek után képtelenség, minden fajta remény és csalódás nélkül élhetem az életem. Mert ez punci sorsa és ez a történetem.

Ez pedig itt a Facebook-oldalunk, várunk szeretettel: http://www.facebook.com/leabugyival

Finomság eperkettőben, olyan franciás, miközben Ági valami romantikus történet foszlányairól mesél.

Ilyeneket még ide: leabugyival@freeblog.hu. A bugyik legjobb helye.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy légüres éneklő dobozba zárom a pinám tizenöt napig. Különösképpen neked, aki egy csupor alján megmaradt teafű vagy az éjjeliszekrényen, vagy csak emléke (?) annak a reggelnek, amikor a lepedő mézízűnek tűnt - ezt minden órában elmondogatom magamnak, mostanra már ballonként Afrika fölött lebegsz a fejemben, és elolvadsz még mielőtt leírhatnálak. Mindennap filmet készítek arról a meg nem történt estéről, ami belevegyült a hajnalba, mert nem tudtuk szétválasztani a napszakok fényeit, és aminek reggelén véglegesen beleköltöztél az ágyneműmbe, hogy végignézhessem újra meg újra a mozdulataid sorozatát anélkül, hogy bármi is megtörné őket. Ma például zebracsíkokat ragasztottam a vállad mögötti égdarabkára, és Dalí óráival álmodtam, meg a várossal, ahol élsz. Hetven kilométer csupán, pár óra és egynéhány perc, álmos útdara, reklámok és napraforgószag az útszélről. De mindez egy másik történet zavaros végkifejletének tűnik, valami európaiak rosszul megkomponált drámájának.
Azt hiszem, hogy egy homokozóban láttalak először, vagy abban az öregotthonban, amit tegnap építettek az utcádra a harminchetes szám alá. Bort ittunk, én meg a csajom, alig volt kilenc óra, amikor előszőr áthívtunk: a szomszédos tömbház szembelevő erkélyéről integettünk át, miközben a konyhában a híradó ment, félhangosan, mint valami félálom magnóra rögzítve. Piszkos rózsaszínen alkonyodott, néha a levegő és a meleg minden egyébbel együtt hosszú pillanatokig teljesen megszűnt. Egy szürke blúz volt rajtad; széles váll és frissen borotvált fej. Az egész tested valami mesebeli kertitörpe árnyéka volt átírva egy ismeretlen antik nyelvre. Akkor mesélted, azt hiszem, hogy van egy fekete kutyád - ettől a gondolattól hányni tudtam volna akkor, de a szád mozgása vagy a kinti mosóporillat megszüntette a hangokat és ezzel együtt a körülírhatatlan valóságérzetet is. Tompán falhoz szorítottál már napokkal azelőtt a lépcsőházban, miközben a negyediken lakó egyik szomszéd a postaládát próbálta kinyitni; a csempére élveztél, megharaptad a bokám.
Akkor este a hátamat már nem lepte volna meg az egyenletlen fal, a kezed vagy a néha lefele tévedő nyál. A matt harisnya hálásan szakadt volna a szádban, mint valami türkiz vattacukor, amit felhőként felcsíptetnek minden bábszínház egére. Belerángattál tizenhétéves fiúk képzelődéseibe, hogy aztán átemelj az öledbe és arcod a blúzruhám alá dugd a legmocskosabb és legmeghittebb gondolatokkal, akár egy bukott tinisorozat mellékszereplői a hátsó állványok mögött. Negyven tűzvész és feleannyi árvíz az ország keleti tartományaiban, ronda szavak a fülembe, mind, aztán egyenként, az ábécé minden betűjével. Amire megittad a pohár fehérbort, bugyit cseréltem a fürdőszobában, azt, amit hónapokkal késöbb a mosógép mögött találtál meg, és dobtál ugyanoda vissza. Másnap a poharadat szagolgattam, hogy remegjen a combom az asztal alatt, a kádban, a szőnyegen. Betegesen huzogatom ki a hátralevő napokat, a majdnem heteket a füzet margóján meg a wc-fedőkön. Mindenhol megtalálom a gombot a csíkos blúzodról, amit múlt kedden veszítettél el, miután fél óráig szobabicikliztél, én meg valamelyik lépcsőházban Kings of Leon-t hallgattam, amitől mindig benedvesedek. Még tizenöt nap és bort iszunk, én meg a csajom.

Pinablog a Facebook-on is: http://www.facebook.com/leabugyival

Nevermore büntibe rakta. Vajon meddig bírja?

Tízből tíz barát a Pinablogot ajánlja. Írj nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A történet talán kicsit inkonzisztens, de végigélni is maga a káosz volt. Azzal kezdeném, hogy puncival mindig elég jó viszonynak örvendtünk. Punci, és nem pina, azért, mert még tapasztalatlan, ugyanis leginkább egy férfihoz köthetőek az élményei. Az egyetértés jellemezett bennünket: ugyanazt az egy pasit akartuk. (Egy-két jelentéktelen alkalommal megkívántam mást, de kábé három évente egyszer. Kezelhető mennyiség.) Több mint hat évig egy pasival bújtunk ágyba, az első igazi szerelmemmel. Nem volt tökéletes a kapcsolat, sőt, rengeteg szenvedés és dráma akadt benne, de punci is, meg én is halálosan és szenvedélyesen szerelmesnek bizonyultunk. Tegyük azért hozzá, hogy puncinak irigylésre méltó helyzete volt: választottunk kényeztette és imádta őt. Aztán magam sem tudom, hogyan, de vége lett a szerelemnek. Lassan, és szinte észrevétlenül múlt el. Ugyanis punci unta meg először a pasit, aki addig egyébként egyenlő volt a nagybetűs szerelemmel. Ekkor gondolkodtam el először, hogy vajon kinek a szava esik nagyobb súllyal a latba: az enyém vagy puncié.
Én még észre sem vettem semmit a kihűlő kapcsolatból, punci viszont már erőteljesen protestált, hogy ő ezzel a férfival aztán többet nem. Köszöni szépen, szép volt, jó volt, de épp elég volt. Talán sok is. Eleinte próbáltam puncit figyelmen kívül hagyni. Hát nehogymár ő vessen véget egy hatéves kapcsolatnak! Gondoltam, majd rájön, hogy mi a jó neki. Ez annyira jött össze, hogy ugyan a kapcsolatom egyben maradt, de hosszú hónapok következtek, csupa-csupa orgazmus nélküli együttléttel. Aztán mindenféle együttlét nélkül. Szerettem volna punci véleményét mellőzni, hiszen egy tökéletes életem volt, amihez az alapot a szilárd párkapcsolat adta, annak minden előnyével együtt. Sajnos nem számított az én akaratom, punci inkább az éhséget választotta és köszönte szépen, a pasiból többet nem kért.
Követelt ugyanakkor egy másik pasiból, a haldokló kapcsolat megmentésére tett minden igyekezetemet szőnyeg alá söpörve. Szóval bejött a képbe a másik. Az agyam és én gőzerővel dolgoztunk széthulló életem megmentésén. (Hat év nem kevés, a nyakamba szakadt a közös lakás, a közös tervek, a közös élet, a közös minden nyűgje-baja.) Punci ezalatt kiszemelt magának egy olyan pasit, akit én eleinte még szimpatikusnak sem tartottam. Punci intenzív lüktetése a srác közelében viszont arról árulkodott, hogy ő annál inkább. Nem bírt nyugodni, ezért elhatároztam, hogy megismerem jobban a kiszemeltjét. Nagyarcú (ám felettébb eredeti) suttyónak tűnt, gondoltam, majd a közelebbi ismeretség rádöbbenti puncit, hogy mi kedves fiúkkal szoktunk összeállni, nem holmi lányokkedvencével. Aztán az intenzív ismerkedés során a srácról kiderült, hogy se nem suttyó, se nem nagyarcú, hanem minden, ami egy férfiban vonz: intelligens, megértő, figyelmes, érzéki. Yeah, kettős kiütés, ha az agyam nedvesedni tudna, árvizet indíthatnának puncival szinkronban. Az első csók a másikkal, és punci már akkor egészen biztos lehetett benne, hogy a csatát megnyerte, a nagy szerelemből pedig bizony ex lesz. (Hiszen sem a pasit, sem magamat nem áltathattattam tovább.) Én összetörtem, teljes lelki és önismereti válság, punci viszont eszméletlenül boldognak tűnt. Na ezt add össze. Még egy hónapon keresztül kínlódtam, próbáltam megmenteni a kapcsolatot és próbáltam nem belehabarodni a másikba, úgy éreztem, hogy nekem a pasi mellett kell maradnom, örök szerelemnek kellene lennie, ez meg, ez a másik biztos csak valami fellángolás, el kell, hogy múljon, punci csak szórakozik velem, olcsó kis hatalmi játszma. Akár az volt, akár nem, punci végül tényleg kiütéssel nyert. Megkapta a másik pasit, tombolt örömében, én meg ezzel párhuzamosan mély önutálatba süllyedtem. Nem csak a pasi utált, aki időközben ex lett, nemcsak a családom, akik már az esküvőt is maguk előtt látták, a pasi családjával együtt, hanem én is magamat. Innen lett volna szép nyerni… Punci bezzeg nyeregben érezte magát, a másikkal. Aztán úgy alakult, hogy jött egy másik csata, amit az agyam nyert meg. Nehéz küzdelem volt, de az a kapcsolat a másikkal, bár punci számára maga a kéj és szenvedély volt, életem más területeire nézve több mint destruktívnak bizonyult.
Puncistólmindenestől eltiltottam magam punci álomférfijától. Ennek uszkve hét hónapja. Azóta punci mérges (mit mérges, dühöng) és sztrájkol. Hiába vonultatok fel neki különböző lehetőségeket, neki az az egy farok kell, és ezt minden adandó alkalommal tudomásomra is hozza. Éhezik, gyötri a hiány, de nem hajlandó megalkudni: nem tetszik neki senki, és leszarja, hogy én mit akarok (vagy inkább kit nem). Nem alkuszik. Megízlelte, beáldozta érte a hosszú és biztos kapcsolatot, és visszaköveteli. Itt tartunk most. Egyezkednék puncival, de egy makacs és önző ribanc, és attól tartok, addig nem nyugszik, amíg el nem éri célját. Jó lenne végre újra megtalálni az összhangot puncival, de az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs a láthatáron olyan pasi, akiért mindkettőnk ugyanúgy tudna lelkesedni.

Tetszenek a képek? Még több kommentet olvasnál? Gyakrabban foglalkoznál a témával? Csatlakozz a Pinabloghoz a Facebook-on!

Amina nézeteltérésbe keveredik önmagával, amikor megkívánja a tiltott gyümölcsöt. Mit tehet a vágyakozó főnökasszony, ha már semmi nem állja útját a beteljesülésnek? Vár egy hívást.

Mi pedig az izgalmas történeteket a lebugyival@gmail.com -ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A karban tartott pina olyan, mint a megművelt föld. Aki látja, gyönyörködik benne, az irigyebbje meg ilyet akar, amitől a pina még jobban virul. A karban tartott, illatos pinától szebb a világ. Miatta, érte, körülötte forognak a bolygók, finomabb a reggeli, rövidebb a sor a postán.
Az enyém is ilyen, jobb esetben. Persze van, amikor összeveszünk és nem értem. Van, amikor visszafelesel és fittyet hány minden általam felállított szabályra, például az olyanokra, mint a házi nyúlra nem lövünk, vagy a feletteseinkkel, beosztottainkkal nem dugunk. 
Az én illatos Pinám pedig - akár egy gyerek - minél többet kap, annál többet követel. 

Történt egy nap, hogy a munkahelyi szabályzatot figyelmen kívül hagyva megkívánt egy farkat. Egy beosztott farkat. Jól össze is vesztem vele: 
"Figyelj, drága. Ezért a pozícióért nekem évekig kellett güriznem. Lenyelni, kezelni tudni sok-sok férfi beidegződését, miszerint ebben a szakmában nő csak másodhegedűs lehet. Kávét főzhet, ecetera. Szóval ne gyere nekem a hormonokkal, mint egy fejetlen fasz."
Kérlek! - válaszolta sértődötten Pina és hozzátette: Akkor tessék, parancsolj nekem. Ügyes vagy főnökasszony, szorítsd össze a lábad és hallgattass el!
Szorítottam. Becsületemre legyen mondva, nem adtam Pinának alkalmat, hogy szóhoz jusson. Adott viszont a beosztott. Hogy Pina mit sugározhatott az éterbe, máig nem tudom, de úgy vonzotta a megfelelő alkalmakat, mint a mágnes. Először csak egy pillantás volt, ami egy másodpercnél tovább tartott fogva. Aztán egy röpke érintés, ami felért egy áramütéssel. Utána jöttek a szavak.
- Itt a kulcs, a fiókba való.
- Oké, beteszem.
- Hagyd. Majd én beteszem.
Pina ujjongott, fürdött a nedves boldogságban.
Rohadt ribanc. - próbálkoztam.
Bibibíííí...- feleselt a Pina.

Egyik este - túlóra, naná - falhoz szorított. Olyan közel hajolt, hogy hallottuk egymás szívverését, de nem ért hozzám. Várt, Pina szinte tüzelt a bugyiban.
- Nem lehet, értsd meg.
Szemöldökömet kérdőn felvontam.
- A korom...
- Pont jó. - szögezi le.
- A pozícióm... - folytattam.
- Térdelj le, hátha jobb lesz. - a beosztott vigyorog.
Elfut a méreg. Nem ezért építettem ezt, hogy egy fasz miatt kockáz...
Szikrát vet a tekintete, megfeszül az állkapcsa. Elvörösödök.
Ostoba tyúk. - kárálja Pina.
Fogd be. - sziszegem feldúltan.

Aznap éjjel álmomban élveztem el, akár bakfis koromban.
Szááárazon orgazmáááál... - csúfolódik Pina.
Hülye picsa. - vetem oda feszülten. Az ilyen álmok, még ha némi feszültséget oldanak is, nem enyhítik a vágyat. Sőt, ugyebár.
Reggel fehér papír vár az asztalon, pár fekete betűvel.
- A felmondásom. - veti oda és egy másodpercig élvezi, hogyan sápadok el. Nyitnám a számat, de elfordul, aztán az ajtóból visszaszól:
- Majd hívlak.

Pina fájdalmasan lüktet, de csendben van. Hosszú idő után ez az első alkalom, hogy nem viaskodunk, sőt, teljes egyetértésben várjuk azt a bizonyos hívást.
Végül is egyet akarunk mindketten: behódolni egy fasznak, akit magunkba fogadva megáll egy pillanatra a világ. Az pedig... hát maga a teljesség. 

Olvass még több hasonló témájú gondolatot, csatlakozz hozzánk a Facebook-on is!

Kisebb technikai szünet után titokzatos nevű beküldőnk, ICCT Hedral történetével nyitunk. #Erotika.

Te is szoktál fantáziálni? Oszd meg velünk történetedet, akár név nélkül! Címünk: leabugyival@gmail.com.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Igen gyakran szoktam a Puncimra gondolni. Lényegében állandóan. Vagy talán Ő gondol mindig rám,
na, ezt még nem fejtettem meg… De ha gondolna rám is, akkor lehet, nem égne a vágytól állandóan. Vagy ki tudja. Mindenesetre sok a szóismétlés.

A Puncimmal (nevezzük csak így, szépen, ez tetszett meg neki) már óvódás koromban is jól kijöttem. Hmm, azok a délutáni alvások, milyen szép is volt. Nem tudtam, hogy mire van igazán szüksége, csak azzal voltam teljesen tisztában, hogy akar valamit. Vágyakozik… Ez később sem volt máshogy – először farok helyett megkapta az ujjaimat, netán egy-egy vibrátort is. Aztán amikor megtört a jég, az nagyon jól esett Neki. Visszaemlékezve részemről egy rosszalló szájhúzás az első alkalom, de végülis Neki tetszett.

Az utána lévő pár férfi is sok szenvedéllyel gondozta a Puncimat – hálás is vagyok ezért, talán egyszer majd mindegyiknek írok egy levelet a Puncim nevében. Ha lenne keze, Ő már valószínűleg ezt megtette volna. Aztán belecsöppentem egy több éves kapcsolatba. Ekkor történt meg az az eset, hogy nem hallgattam Őrá. Nem hallgattam a szavaira, amikor az a hatalmas farok próbálta magát beleerőlködni az én szűk, kislányos Puncimba. Mert mindig figyeltem rá, hogy jó kondiban legyen. Hát itt ez most hibának bizonyult. Szegény Punci sokat kiabált, hogy nem esik neki jól az a 20+ centiméter. Szép, finom és érzéki volt az a farok, de túl robosztus a számomra. Mert nagyon jó érzés, amikor egy vad, mocskos menet közben azt kiabálom, hogy „Szakíts szét! Tömj meg, amennyire csak bírsz! Mélyebben és erősebben, nyomd be tövig a farkad…” – de ez tényleg fájt neki. Sajnos a testi sebeken kívül lelki sebeket is szerzett szegényem. Annyira nem kívántam már azzal a fiúval a szexet, hogy ez végül tönkrevágta a kapcsolatot. De nem is bánom, jobb ez így mindenkinek.

Most pedig úgy hallom, hogy a Punci teljesen felépült a megrázkódtatásokból, ugyanis több mint fél éve könyörög már egy farokért, de hiába. Valamiért eddig nem jött össze. De most van egy Férfi, akitől szeretnék valamit. Szenvedélyt, érzelmeket, erotikát, vad éjszakákat. A szerelem az most egy ideig kicsit hidegen hagy. De a Puncim üvöltözik a Férfi hímtagjáért. Ő már beleszeretett abba a férfiasságba, pedig még nem is látta.

Egyszerűen nem hagy békén. Elképzelem, ahogy a Férfi a maga kis csetlő-botló, szeretnivaló mozdulataival magához húz, és „teljesen véletlenül” megcsókol. Ekkor már érzem, hogy a lábam között ismerős forróság árad szét. Szépen lassan levetkőztet és átvizsgálja a testem minden egyes részét – mert gyengém az, ha húzzák még az agyam… Amikor a hasamhoz ér az ajka, a nedvesség végigcsurog a combomon, és lágy mozdulatokkal, a nyelvével takarítja fel azt. Mielőtt azonban akár a lehelete is hozzáérne a Puncimhoz, én elkapom a férfiasságát, és könnyed, érzéki mozdulatokkal kényeztetem. Az egész testem részt vesz a farka imádatában – minden egyes porcikám feláldozza magát az oltárán, kivéve a Puncit. Mert Ő a legvégére marad.

Előtte azonban fordul a helyzet. A Férfi szakértően vizsgálja a nedvességtől tocsogó Puncit. Mikor a nyelvével hozzáér, az egész test megrándul, mintha a két fél ekkor olvadna össze első ízben. Elképzelem, ahogyan nyal: finoman, kéjesen, pont úgy, ahogy az a Puncinak jól esik. Majd behatol az ujjaival, de ekkor már nagyon nehezen bírom. Kérlelem Őt, hogy használja már a farkát, de a Férfi még kutakodni akar odabent. Már szinte könyékig nedves a karja, amikor újfent magához húz, és egy laza mozdulattal belém hatol. Érzem, ahogyan az a gyönyörű, kemény farok ki-be csúszkál. Isteni.

Mindenféle időhúzó pozitúra után a Punci életében először élvezni készül, úgy, hogy a Csiklóhoz hozzá sem értek. Igen, eddig csak úgy tudott csúcsra jutni. Éteri örömöt érzek, mikor beteljesedik a közös akarat, a Vágy – mindenem összerándul, egy hang sem csúszik ki a torkomon. Mikor csillapodik az orgazmus-hullám, látom a Férfin, hogy bizony Ő sem bírja sokáig. Érzékelem, ahogyan robban a farka, és belelövelli nedvét a Puncimba. Ez a másik gyengém. Imádom, amikor a testnedvek keverednek és kicsurognak aztán. Szerintem nagyon izgató tud lenni.

Miután mindketten (illetve mind a négyen) lecsillapodtunk, egymáshoz bújunk. Érezni a Férfi testének mézédes illatát – annál kevesebb jó dolog létezik. Érezni, ahogyan álomra hajtja a kis fejét, ahogyan ad egy csókot a testemre, és még utolsó erejével simogatja a Puncimat… Egyszerűen felemel.

De mindez még csak képzelet. Remélem, rövid időn belül megtörik a jég, és nem marad viszonzatlan ez a vonzódás.

Túl sok a szóismétlés. Csinálni kellene már…

Vetkőzd le gátlásaid te is a Pinablog Facebook oldalán: Le a bugyival!

Mi a legjobb módszer önmagunk megismerésére? Ha szembenézünk vele. Ezt Sz., történetünk beküldőjének pasija is tudta.

És neked mi vált be? Meséld el a saját élményeidet, hogy mások is okulhassanak belőle! Várjuk őszinte vallomásodat a leabugyival@gmail.com címre!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az én kis Pinám mindig is szégyenlős volt. Én frusztráltam őt, ő pedig engem, az pedig mindkettőnket frusztrált, hogy sokáig, nagyon sokáig rá sem nézett senki sem. 24, még most is belefájdul a szívem, ha belegondolok hogy mennyire gyötrő volt az évekig tartó várakozás. 24 voltam, amikor az én kis Pinám először megkapta a magáét valakitől és azóta is vele vagyok, immár 36 évesen, mert azt hittem, hogy milyen jó vele. Aztán történt valami.

Punci, mert régen ez volt a neve, sokáig azt hitte, hogy jó dolga van. Aztán nem is tudom hogyan, de Punci teljesen váratlanul találkozott valakivel, aki tükröt tartott elé. Na nem úgy képletesen, hanem szó szerint és bemutatta nekem Puncimat szemtől szembe. Ha Puncinak lett volna keze, akkor még csak úgy finoman, nőiesen kezet is fogtunk volna. A tükörnek, és leginkább annak, aki a tükröt a kezében tartotta, sok mindent köszönhetek. Megmutatott és megtanított apró dolgokat, amikre én sosem figyeltem fel, hiszen nekem mindig ott volt Punci a combjaim között és mint mondtam, Punci is és én is eléggé szégyenlősek voltunk. Punci akkor vált Pinává és megtanult dugni, de csak Vele. Otthon továbbra is illedelmesen, punciként viselkedett. Ezt persze leginkább Neki köszönhetem, sőt, inkább csupa nagybetűvel NEKI, mert ő nem volt hajlandó Puncit puncinak tekinteni. Azt mondta, hogy akkor volt nekem puncim, amikor neki kukija és ő imádja a Pinámat!

Aztán úgy hozta az élet, hogy a trükkös tükröstől elszakított az élet, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot és ha csak rá gondolok, tudom, hogy mi van a combjaim között. És abban is biztos vagyok, hogy ha felkerül a történetem akkor lesz EGY valaki, akinek azonnal elküldöm a linket.

Szeretnél még többet megtudni a Pinablogról? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: http://www.facebook.com/leabugyival!

A Pinablog elsősorban nőknek szól, és erre most külön felhívnám a fiúk figyelmét. Következő történetünk nyomokban nemtetszést tartalmazhat.

Levélírónk névtelenül szeretné elmesélni felkavaró esetét a nőgyógyászaival, ami a körülményeket tekintve jogos. Soraiból árad a kiábrándultság az orvostudományból és az általános bizalmatlanság a teste, és önmaga felé. Olvassátok megértéssel, támogassátok szeretettel és bátorítsátok a nemrég meghirdetett lelki megkönnyebbülés abszolút győztesét!

Szívbemarkolóan szomorú, vagy önfeledten vidám, de mindenképpen őszinte történetedet várjuk a leabugyival@gmail.com címre!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A történetem majdnem három évvel ezelőttre nyúlik vissza. Féléve tökéletesen működő kapcsolatban éltem, ahol a Pina megkapott mindent, amit csak kívánt. Fogamzásgátlót szedtem az első pillanattól fogva, így a páromnak még a számára oly' gyűlöletes gumit sem kellett elviselnie. Pina virágzott, sokszor, sokat akart, oázisa bőkezűen adakozott. Pina azonban irtózik a vértől. Nagy ritkán erősebb az akarata az irtózásától, de ezért havonta egy hét általában tabu.

Aztán közel három évvel ezelőtt, ez a bizonyos egy hét kitolódott. Na nem vérzés, hanem valami barnás folyás jelentkezett, de Pinának nem lehetett megmagyarázni hogy az nem vér. Kiakadt tőle. Először csak 10 nap, a menzesz előtt néhány nappal kezdte. De hónapok múlva Pina mindennapjait már a rettegés töltötte ki, vajon mikor jelenik meg újra. Mert addigra bizony bármikor, bármennyi időre felütötte fejét a tünet. Itt lépett be a képbe a nőgyógyász. Gomba - hangzott a szakorvosi vélemény, így következett az önmegtartóztatás, rendszeres kezelés. Hiába, csak nem lett jobb. Megint hosszú idő telt el, doktorhoz vissza. - Hát pedig ez gomba. Így aztán újabb kör sikertelen kezelés. Rögtön dupla adag.
És a vágy haldokolni kezdett. A sok-sok hét tilalom, és a barnaság... Pinának elege volt az egészből. És a helyzet mégsem nem javult. Időugrás, doki megint gombát fedez fel. Nem túl bíztató a diagnózis: ez bizony Candida, alig lehet kiirtani, ha lehetséges egyáltalán. Hát, lett kezelve jobbról, balról, tünet nem szűnt meg. Jelzem, ez egyedül a barna, néhol most már kissé véres folyást jelentette hónap közben. Másfél év herce-hurca után a doktor kórképe: nincs gomba. Helyette gyulladás.
Elhúzódó gyógyszeres kezelés. Ezen időszak alatt, teljesen más orvos által, és teljesen más okból kifolyólag, kaptam antidepresszánst. (Én akkor nem tudtam róla, és akiknek még nem volt dolguk ilyennel megjegyzem: teljesen kiírtja a szexuális vágyat.) Addigra a szexuális életünk majdhogynem a nullára esett vissza, Pina teljes apátiába süllyedt, semmivel sem lehetett kimozdítani a holtpontról. Oázisa lassacskán sivataggá száradt. A problémák elején apróbetűben az orvosom által megjegyzett méhszájsebem eddigre jócskán hallatott magáról; minden együttlét fájt, nem ritkán annyira, hogy patakzott a szememből a könny.
Akaraterő kellett, hogy az agyam rávegye a testem, csinálja a dolgát, Pinát, hogy befogadja, elviselje párom jelenlétét. És egy idő után nem bírtam tovább. Hivatalosan semmi bajom sem volt, ellenben a kapcsolat saját hamvába dőlt. Léptem.

Jött új szerelem, új pár, ám a probléma makacsul fennállt. Azzal súlyosbítva, hogy szex után erőteljes vérzés jelentkezett, néha napokig, néha nem is kellett hozzá szex. Nőgyógyásznál rákérdeztem, de a válasz, hogy a méhszájseb nem vérzik. Innentől biztos voltam benne, hogy bennem van a hiba, a problémáim nem lelki eredetűek, nem az exhez köthetőek. Itt váltottam nőgyógyászt. (Saját
mentségemre mondom, a történetben szereplőkben fel sem merült, hogy a régi nőgyógyászom ne értené a dolgát. Megyeszékhelyen vezető főorvos.)
Az első vizit alkalmával megdöbbenve hallgatott. Mint kiderült, 5 éve szedek egy olyan fogamzásgátlót, ami pattanásos bőrre való, a számomra szükséges hormontartalom többszörösét tartalmazza. Az évekig kezelt gombának még véletlenül sem mutattam egyetlen jellemző tünetét sem, főleg nem a Candidának.
Ellenben van egy hatalmas, három éve kezeletlen méhszájsebem, és kezdhetek imádkozni, hogy ezen idő alatt nem lettem-e rákos a folyamatosan piszkált nyílt seb miatt. Annyira elvékonyodott a méhfalam, hogy jelenleg kétséges, vissza lehet-e állítani a normálisra. Egyáltalán kétséges, hogy lehet-e gyermekem.

Másfél hónap telt el, mióta felkerestem az új nőgyógyászomat. A problémáim kisebb része teljesen megszűnt, nagyobb része jelentősen javult, pár hét/hónap múlva megszűnik. Pina kezd éledezni, már néha a vágy apró szikráit mutatja. Három év szenvedés egy rossz doktor miatt, és még nem tudni lesz-e maradandó károsodás. Ilyen orvosok tényleg léteznek?

Tetszett a bejegyzés? Csatlakozz hozzánk a Facebookon is: http://www.facebook.com/leabugyival!

Kedves Olvasók!

Reméljük, mindenki a legszebb fehérneműjét vette ma fel, mert este levesszük. Hallgassatok bennünket a Radio Face-en 21 órától, ahol Mamzel bevezet a Pinablog kulisszáiba, valamint két imádott beküldőnk, Lucita és ClauDiva is megszólal!

Fül nem marad száraz.

A Radio Face online adását itt érhetitek el: http://www.facebook.com/radiofacefm881#!/radiofacefm881?sk=app_4949752878

"Kemény, bátor, játékos. Szokjad." - Sziporkázó kiszólások és tűpontos meglátások színesítik Pimp névre hallgató szerzőnk bejegyzését. Puncipinkre. Avagy mire gondol a nő. Jegygyűrű, mi?

További rózsák élménybeszámolóit várjuk kertészkedési és gyökérnevelési témákban virágoskertünkbe, a leabugyival@gmail.com címre. Pimp Pinablog!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A legfurcsább amit hallottam, amikor egy barátnőm a saját nevét látta el kicsinyítő képzővel, az volt a pinája.
Gabi - Gabika.
Petra - Petruska.
"Szia, Évi vagyok, ő pedig itt, na ne légy szégyellős, látod, ő itt Évike. Olyan, mint én, kicsiben." - Tehát a pinája még a gazdájánál is hülyébb.

A férfiak általában jól csengő amerikai férfinevekkel próbálkoznak. Stanly, Jack, ilyesmi. Jaj. "Szia, Jenő vagyok, menedzser, szabadidőmben szívesen frizbizek, hogy milyen zenét?, hát mindent, ami jó!, kedvenceim egyébként az akciófilmek, Jan Klód, tudod, bomba, távolba nézős tekintet, fullos macák. Ezért a fütyimet, akarom mondani a faszomat, érted anyukám, ez itten egy fhász!, nem akármi, nem kínai gagyi, tehát Jack. Kemény, bátor, játékos. Szokjad."

A pina tetszik, abban van erő. Egy pina pórázon vezeti a tesztoszteront. A pinám válogatós, de éjjel hadsereggel álmodik. Mindenkivel flörtölök, a kopasz, lecsúszott földrajztanárral is a földszintről, a joviális, impotens banki ügyintézővel, az ártalmatlan, daliás öregúrral. Úgy érzem, édes női kötelességem ez. Aztán kézfejem élével puhán arrébb tolom a sleppet: "Bocsásson meg, Gézuka, maga túlságosan földrajztanár." Gézuka holnap megint kinyitja az ajtót, majd megint megköszönöm.
Gézuka, a kevés hajával, a bevizesedett ujjacskáival malackodik velem. A fejemben. Azt mondja, puni: "Mutassa meg a punikáját, no, ne szégyellősködjön." - Így képzelem, és teljesen felpörget ez a gondolat, mert a Gézuka-félék vágyában nincs testnövelő szer. Kicsit kevés a haja, kicsit szorul a jegygyűrű, de igazi. Ez nagyon tetszik.

Azt hiszem, a közízlés bármit jobban eltűr (nagy korkülönbséget, nős férfival, házinyulat), mint amikor egy csinos nő ronda férfiakkal kavar. Ez annyira a természet törvényei ellen megy (legerősebb hím, legfullosabb maca, ugye, Jack), hogy az emberek nem bírnak vele mit kezdeni. (Nem mintha én tudnék.) Zavarukat kedvességgel leplezik, "nahát, Gézuka, maga aztán szerencsés ember!", és közben az jár az eszükben, milyen titkos vagyon lehet Gézuka, a kopaszodó földrajztanár bankszámláján. ("Gyanús volt múltkor az a halszálkás zakó, istenem, hát milliomos!, hogy nem vettem eddig észre?") A nők letudják annyival, hogy Gézunak nagy a fasza.

Ne nézzetek így rám! Honnan tudnám, hogy mekkora. Nekem sem volt közöm Gézuhoz, azt csak úgy mondtam. De annyi jár neki, hogy visszamosolyogjak rá a kapuban reggelente. Mert póráz és hála, amit a bugyimban hordok, érted apukám.

A bennfentes kommentekért és az extra tartalomért csatlakozz a Pinamisszióhoz a Facebook-on is! http://www.facebook.com/leabugyival

Ezt legalább kétszer el fogjátok olvasni. Sureality írása következik, aki új témát hozott a Pinablogra.

Oszd meg velünk te is a nőiességed egyedi történetét, címünk: leabugyival@gmail.com! 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Élénken él bennem az emlék, talán pont azért, mert az utolsó találkozásunk épp ma volt. Bíztatott. Megértő és támogató volt. Bizonyára nem ez volt az első alkalom az életében. Az enyémben viszont igen.

Alig több, mint 1 hónap alatt csupán háromszor hatolt belém, de mindhárom alkalom bevésődött egy életre. Az elsőt nagyon vártam. Készültem, valósággal a torkomban dobogott a szívem, amikor végre rövid bevezető után betolta a tekintélyes méretű szerszámot. Kíváncsi voltam, hogy mit tud, ő pedig nem habozott maximálisan kihasználni a képességeit, és amit mutatott, egycsapásra a világ legboldogabb emberévé tett. Kért, hogy ismételjük meg a következő héten, én pedig habozás nélkül igent mondtam. Megint látni akartam, hogy mit tartogat még nekem, mert akkor még nem tudtam, hogy érdeklődőnek vélt reakciója csak bizonytalanságát volt hívatott leplezni. A következő találkozásunkkor már készségesen dőltem hátra az ágyon és tettem szét a lábam, hogy újra láthassam a csodát, de ez az alkalom már nem volt felhőtlen, teljesen más volt a rálátásom, mint az elsőnél. Árnyékban volt és magával rántott engem is.

Napokon át sírtam. Nem értettem, hogy az élet miért veszi el tőlem, azt, akit valójában még nekem sem adott. Fájt a szakítás.

A testem a görcsök és fájdalmak ellenére már hivatalosan is gyógyult, de a lelkem… A lelkemből odaveszett egy darab. Nem nagyobb, mint egy babszem, de hiányzik belőle. Ma este, a harmadik alkalomtól már tartottam, de találkoznunk kellett, hogy ezt megfelelően zárjuk le. Ismét elővette majd
rutinosan behatolt az agyonsíkosított, gumival védett műszerrel, de ez alkalommal a monitoron nem láttunk mást,  csak egy rendesen kiürült, nemrégiben még életet hordozó, talán egészséges méhet...

Találkozzunk a Facebook-on is: http://www.facebook.com/leabugyival!

B.-ben találkozik a hűvös logika és a túlfűtött ribi. Ha már ott vannak, egymásnak esnek, a harcban pedig rendszeresen a vágy marad alul. A jelenség szimptómái közé tartozik a szexuális izgalom elemzése, amitől a maca az egyszeregy áldozatául esik.

Tényleg kevesebb orgazmusa van az intelligensebb fehérnépnek?

Achtung, achtung! Várjuk a friss vallomásokat, címünk: leabugyival@gmail.com. Az első három beküldőt most ajándék lelki megkönnyebbüléssel, vagy választható dicsőséggel jutalmazzuk!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kezdetektől olvasom a blogot és nagyon tetszik. Igazi hiánypótló darab. Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e, végülis nem teljesen az lett, amit eredetileg akartam, rövid is lett, de elküldöm. Ha nem tenném, hanem az egyszerűbb utat választva, kitörülném, az árulás lenne.:) Legyen tanúm rá, hogy legalább megírtam.
Az Agyam meg a Puncim háborúban állnak. A Puncim egy kis jól szituált ribanc, követel, hisztizik, csábít, akar. Az Agyam azonban egy igazi kiskosztümös, kékharisnya, angol lady: megtorpedóz minden ribanckodást. Hiába szeretne valamit Punci, az Agy rendszerint megbilincseli a szájat, sőt gyakorta a testet is. Felülbírál mindent, és addig gondolkodik, míg tovaszáll az ihlet. Néha szex közben is azon kapom magam, hogy gondolkozom, mit és hogyan kellene. Fegyelmezem magam, mert az Agy rögtön megrángatja a vészharangot, ha kontrollvesztés esete forog fenn. Szegény kis Punci pedig csak sóhajt, hogy megint csak ennyi jutott neki.
Egyik barátnőm mondta, hogy ez a baj velünk „okos” csajokkal, mindent túlgondolkodunk, mérlegelünk és képtelenek vagyunk ösztön szinten cselekedni. Nekünk a szex is játszma, feladat, kötelesség és olyan szabályokat, tankönyveket keresünk, amik nem is léteznek. Ezért van annyi orgazmus nélküli entellektüel. És ami a legbosszantóbb, hogy az Agy megingathatatlan. Hiába határozza el Punci, hogy most aztán a sarkára áll, azért is elalél és hagyja magát sodródni, nem megy. Mindig azon kapja magát, hogy még ezt is tudatosan teszi, még ezt is, az élvezést is valami akaratlagos, agyi felügyelet kíséri. Méri a sóhajokat, a mozdulatokat, a szemhéjak nyitottságát és megöli a vágyat. Punci ilyenkor mindig meginog, kiborul és végtelenül görcsös lesz. Az Agy pedig csendben mosolyog a trónján.

Csatlakozz a Facebook-on a Valódi Pinák Őszinte Vallomásai közösségéhez: http://www.facebook.com/leabugyival

"Szeretném veletek, és rajtatok keresztül néhány nőtársammal megosztani az én kálváriámat, amely se nem rövid, se nem vidám lánymese, de remélem, sikerül rávilágítanom, hogy testünk apró jeleire bizony oda kell figyelni." - írta Manioka. Legyen így.

Szabadulj meg titkaidtól, kürtöld szét boldogságodat: leabugyival@gmail.com.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy enyhe kis vérzéssel kezdődött. Nem szenteltem neki túl nagy figyelmet. Volt pasim, volt nemi életem -ahogy az orvosok mondják-, néhány év kihagyás után ismét elkezdtem tablettát szedni. Az első levél után, a hónap közepén és általában szex után pecsételő vérzés jelentkezett. A fogamzásgátlók gyakori mellékhatása ez (bár velem még nem fordult elő). A betegtájékoztató szerint, ha nem javul a helyzet, fél év után keressem fel a nőgyógyászomat. Nem vártam addig, három hónap után elmentem hozzá. Azt mondta, mivel az egy 'ultrakönnyű' tabletta -tiniknek lett kitalálva-, valószínűleg nem elég 'erős' az én szervezetemnek és ez lehet az oka a vérzésnek. Eggyel erősebb fajtára álltam át. A hóközi vérzés elmúlt, a szex utáni megmaradt. De még mindig az első doboznál tartottam, így ügyet sem vetettem az egészre. Aztán a pasi lemorzsolódott, szex nem volt, tünet sem volt.
Majd jött a következő, hirtelen lángra lobbant szerelem. A vérzés ismét megjelent. Aktuális volt a szokásos éves citológiai szűrés, ezért felkerestem egy orvost. Éreztem, hogy valami nem stimmel velem, ezért egy onkológus-nőgyógyászhoz fordultam. A szokásos egyperces mintavételből fél órás konzultáció lett. Baktériumfertőzésem, gyulladásom és egy kiterjedt méhszájsebem is volt, amit azonnal kezelt, írt fel gyógyszert, krémet, kúpot és határozatlan időre eltiltott mindenféle szexuális érintkezéstől. A méhszájseb gyakori tünete -az elvékonyodott hámréteg miatt- az aktus utáni vérzés. A további teendőket a citológiától tette függővé. A vizsgálat előtt kétszer is voltam vérvételen, mindkét alkalommal tökéletes vérképet produkáltam, ezért nem gondoltam, hogy baj lehet.
Tiszavirág-életű kapcsolatom közben véget ért, ezzel párhuzamosan a munkahelyemen és a tanulmányaimban sem tündököltem. Magamra maradtam a félelmemmel, melyet az utolsó pillanatig próbáltam elhessegetni, de két hét múlva beigazolódott.
A citológia kimutatta, hogy HPV-m van. A sérült hámrétegben könnyebben letelepednek a kis vírusok, a stresszes életmód és a negatív gondolatok tökéletes táptalajt nyújtottak a kis "szemetek" életéhez és a szaporodásához. (Ha választanom lehetett volna, hogy egy terhességi teszt vagy egy citológia pozitív eredményétől kell rettegnem, azt hiszem még ma is az elsőt választanám.) Mivel a HPV-nek több száz törzse van, ezért a doktornő vírustenyésztést kért. Életem eddigi legborzalmasabb három hetét éltem meg: szemölcseim szemmel láthatóan nem voltak, így csak azért imádkoztam, hogy a méhnyakráktól mentsen meg a mennyei. Három álmatlan és átsírt hét múltán kiderült, hogy ismeretlen vírustörzzsel van dolgom: nem rák.
A kezelés persze folytatódott, a vírusra azonban gyógyszer nincs. Az egyetlen amit tehettem, hogy elhessegetem a rossz gondolatokat és erősítem az immunrendszerem. A stressz maradt, az immunerősítők dobozszám fogytak. Két hónap múlva kontrollra mentem, a méhszájsebem szinte semmit nem változott, ezért fagyasztással roncsolták a sérült hámréteget. Ezt újabb kúrák és kéthavi kontrollvizsgálatok követték.
Az utolsó eredményét épp ma kaptam meg. Teljesen negatív vagyok. Mégsem tudok fellélegezni teljesen, mert... ott az a kérdőjel az első mondatban. A HPV-ből kigyógyulni nem lehet. Csak tünetmentessé válni. De már tudom, mire kell odafigyelnem...

Ami e hosszú levél valódi mondanivalója: tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy sokaknak még az sem adatik meg, hogy egy olyan nagyszerű doktornő lássa el őket, mint az enyém. De kérek minden nőt, lányt és asszonyt, hogy amint észrevesz magán valami szokatlant, forduljon orvoshoz. Mert az életünk és leendő gyermekünk élete a tét.

Várunk szeretettel a Facebook-on is!

Végül is az önbizalomnövelés az egyik célja a blognak! - hangzott a végső érv Alain írása mellett, aki ódákat zeng a pináról. A néhol malackodásba, néhol kategorizálásba csapó bejegyzést azoknak ajánlom tehát leginkább, akiknek jólesne néhány kedves szó egy férfitól büntetlenül.

Next: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Imádom a Pinát! A Pina csodálatos!

Új életet ad, irányítja, hatalma alatt tartja a világot, minden körülötte forog, minden tőle függ!

Én örülök, hogy nekem nincs, mert így feltétel nélkül imádhatom!

Tudom, mi faszok meredezhetünk kidagadó erekkel, fényesen feszülő, vérvörös makkal, akkor is csak illúzió, hogy a teremtés koronái lennénk, hogy mi vagyunk a Pinát uraló domináns hímek! A Pina játszik velünk, nevet rajtunk, úgy csinál, mintha elkápráztatnánk, de rá kell jönnünk, hogy előbb-utóbb őt szolgáljuk és én a magam részéről, ezt örömmel is teszem! Lehet perverzió, de imádom ezt a játékot, imádom a praktikákat, imádom, hogy észre sem veszem, de már a farkamnál fogva vezetnek!

Már túl vagyok a negyedik X-en és valamiért most élem másodvirágzásom! Az első és a második X között már megéltem egy igen intenzív időszakot, amikor a Pinák elhitették velem, hogy zseniális fasz vagyok és nélkülem nem élet az élet! Aztán leragadtam egynél, majd még egynél és visszahuppantam a realitásba, most megint azt veszem észre, hogy elkezdődött újra a beetetés! A Pinák megint gyűlnek körülöttem és duruzsolnak a farkamba, hogy hatalmuk alá keríthessenek! Mi tagadás, élvezem a dolgot, élvezem, hogy érdemesnek tartanak birtokolni engem, pedig se szép nem vagyok, se gazdag!

Nagyon sok Pinában voltam az elmúlt évek alatt, mégis, aki azt mondja, neki egy Pina sem tud már újat mutatni, az vak! Szerintem mindegyik újat mutat, mert nincs két egyforma és csak akkor tud a fasz maradandót alkotni, ha látja ezeket a különbségeket és ehhez igazítja a cél felé vezető útját!

Öröm, ha a Pina ismeri magát, tudja mit akar, mert ezzel nagyot tud segíteni, de izgalmas felfedezni is a rejtett tartalékokat! Viszont roppant szomorúvá tesz, ha azt látom, a Pina semmit nem tud magáról. Nemrég történt, hogy miután az ujjam hegyén, lüktetve elélvezett, megkérdezte: "...az a G pontom volt? Nem is tudtam, hogy nekem is van olyan!" Kinek a hibája, hogy a közel 30 éves aktív pályafutása során, még egyszer sem szembesült ezzel a ténnyel! Ö sem fedezte fel magát, de a faszok sem álltak a helyzet magaslatán, akikkel összehozta az élet!

Én a Pinákat formájuk szerint csoportosítom, nem tudományosan, hanem a saját tapasztalataim alapján, ahogy más és más megközelítést igényelnek!

Babapunci: amikor csak egy diszkrét vágás látszik a szeméremdomb közepén. A sztereotípiák szerint ezt szeretik a faszok legjobban, bár én például nem teszek különbséget!

Rózsaszirom: amikor az ajkacskák finoman kitüremkedve, egy virág szirmaira emlékeztetnek és izgalom hatására virágot bontva engednek utat a behatolónak!

Pillangó: ami szinte olyan mint a Rózsaszirom, de jobban előbújik a résből és felizgatott állapotban, mint egy pillangó széttárja szárnyacskáit, alkalomadtán alaposan megduzzadva.

Elefántfül: ez nagyon visszataszítóan hangozhat és biztos sokan azt hiszik, hogy ez valami rettenet, de én életem talán legszebb szexuális élményeit kaptam egy ilyen Pinától és szeretettel emlékszem rá!

Persze ezeket még bonthatnánk szín, illat, íz, sőt, akár a csikló mérete szerint is, de nem ez a lényeg! A Pinát szeretni kell és kényeztetni, megfigyelni, felfedezni és megadni neki, amire vágyik! A farkunkhoz nőtt többi testrészünk is erre való véleményem szerint, hisz a Pinának örömet szerezni ezer módon lehet. Néha könyebben, néha nehezebben, de aki örömét leli a Pina kényeztetésében, annak ez nem lehet fáradtság!

Azoknak a hülye faszoknak mondom, akik még nem tudnák, hogy egy boldog, kielégített Pinánál nincs semmi jobb ezen a földön! Tehát, ha a saját boldogságod keresed, akkor le a gyatyával, tegyél boldoggá egy Pinát és célba érsz!

Csatlakozz a Pinabloghoz a Facebook-on is: http://www.facebook.com/ 

Kalandozás a női fantázia nedves ajkú világába. Egyhelyben ülve. Következzen egy újabb levél lensziromtól, akinek további kellemes ihletgyűjtést kívánunk!

Ha benned is már megérett egy vallomás, oszd meg velünk! Elérhetőségünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ültem a Keletinél a soha meg nem érkező éjszakai buszra várva és azon gondolkoztam, mit csinálnék, ha az üres lakáson kívül bármi más várna rám otthon. Ha nem lennék ilyen borzalmasan szingli, ha a puncim nem lázadna már a zárdai életmódom ellen tűrhetetlenül. Belegondoltam, ahogy írok egy sms-t a nem létező Kedvesnek, hogy 20 perc múlva otthon vagyok, készüljön fel egy kéjes, lucskos szeretkezésre, mert ha hazaérek a szuszt is kiszívom belőle.

Véget nem érő utazásnak tűnik az a két megálló amíg zörög a kulcs és hazaérek.

Látom a szemében azt az ösztönös, állati lángot, amit oly sokszor láttam már és ami mégis állandóan új. Szerintem az sms-em óta áll a farka. Milyen volt a napod, kérdezi, válaszolni sem tudok, mert azzal a lendülettel nyom az ajtónak. Kezeimet a fejem fölé szorítja és a nyelvével kérdezi meg az összes testrészemtől, nekik vajon milyen napjuk volt. Kínosan ügyel rá, hogy semmit ne kapkodjon el, szép lassan nyalogatja végig a nyakam, a mellbimbóimat, a hasam, direkt kínoz a szemét. A puncim már nem bírja a kínt, szinte üvölt a vágytól, DUGJ.MÁR.MEG. A fülébe súgom reszkető hanggal, hogy hatoljon belém, szakítson szanaszét, használjon, tépjen. De esze ágában sincs, mert tudja, hogy azt a végtelennek tűnő pattanásig feszült reszketést, az őrjítő forrókása-kerülgetést, azt szeretem a legjobban.
Nem tér a lényegre, mint valami kis balfasz szűzfiúcska, aki nem tudja, mit merre keressen. Én tudom, hogy ez taktika, a puncim azonban nem, ő megadja magát a balfasz szűzfiúcskának, aki óvatosan érinti nyelvével a combom, kissé beleharap, hol erősebben, hol gyengéden. Mire a szeméremajkaimhoz ér, már a combomon folyik le a puncimból a nedv. Direkt csinálja a kis fasz, de kész, vége, nem bírom tovább, fogom a haját, belemarkolok és a lábam közé nyomom a fejét. A nyelve tövig hatol a hüvelyemben, őrjítő érzés. És szép lassan rájön az ál-balfasz szűz fiúcskánk, mire vágyik a punci. Először lassan, mint amikor a kiscica lefetyeli a tejecskét, úgy kell megszelídíteni. Nem lehet hamar letámadni, mert akkor megijed, szép lassan kell ostromolni. Egyre beljebb és beljebb, egy ujj a hüvelyben, két ujj a hüvelyben, míg nyelvével csak verdesi a csiklót. Érzem, hogy nincs már sok hátra, fordíts hasra és dugj meg cicám, most.
Nem kell kétszer mondani, a puncim lucskos, csak úgy csúszkál benne ki-be az a csodálatos farok. Néha kiveszi és végighúzza a kéjnedvvel borított farkát az ánuszomtól kezdve egészen a szeméremdombomig amitől én megőrülök. Miközben dug az ujjai a csiklómmal játszanak, el van látva a puni baja rendesen, egy rossz szava nem lehet.
Én minden orgazmusnál kicsit meghalok. Intenzivitástól függően rándul görcsbe az egész testem, megfeszül a gerincem, elborítja az agyam a sötétség, a szemeimet a könny és lövell az énem egy része az egekig. Olyan mélyen harapok bele közbe a húsába, hogy biztos, hogy napokig meg fog látszani, de nem érdekel.
A puncimból még egy óráig szivárog időközönként a sperma és a nedv csodálatos keveréke, néha le sem törlöm egyből, csak élvezem, ahogy lefolyik a combomon elindulva a térdemen keresztül a vádlimig. Csendben, lecsukott szemmel pihegek a mellkasán. Nem szólunk egy szót sem egymáshoz, nincs mit mondani, hiszen az előző egy órában mindent elmondott helyettem a punci. Nincs semmi, csak ő, én, és a farkához bújó nedves vénuszdomb. Lassan egyenletes lesz a légzésem, lassan úrrá lesz rajtam egy tökéletesen harmonikus érzés, eltűnnek a mindennapi gondok, elhiszem, hogy a világon minden rendben volt és minden örökké rendben lesz csak azért, mert kielégültem. Elalszunk egymás mellett, hogy reggel kezdhessük újra az egészet elölről.

Hihetetlen sokára jön a busz. Bár igazából nincs is miért haza sietni.

Mi hazavárunk. Címünk: http://www.facebook.com/leabugyival!

Péter, első férfi szerzőnk, részletesen mesél Puncikához fűződő viszonyáról. Minden szavából süt a szeretet, az elfogadás és a vágy, amik együtt is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy viszonzásra találjanak feleségében. Szívás.

Oszd meg valünk a te történeted és legyen a tiéd a Mennyek Országa: leabugyival@gmail.com! ------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nekem nincs puncim. Nyolc éve élek együtt egyel. A feleségemé. Az egyszerűség kedvéért Puncinak fogom hívni. Nagyon szeretem Puncit. Gyönyörű. Szép, húsos ajkacskái vannak. Nagyok, étvágygerjesztőek, amiket szívesen forgatna az ember a szájában sokáig. Ő is szeret, ez biztos, de elég fura kis szerzet. Tudom én, hogy Punci nem kuki, hogy nem lehet lerohanni, hogy meg kell érteni, el kell varázsolni, bizalmat kell kelteni benne, hogy megnyíljon, de mindig azt gondoltam, ha rendesen bánok vele, hűséges vagyok hozzá, ha szeretem, becézgetem, megdícsérem, nem hanyagolom el, sőt, proaktívan keresem a társaságát egyre jobban és egyre többféleképpen akar majd engem. Változik majd Ő is velem együtt. Punci valahogy nem ilyen. Punci nekem tabu, hisz én vagyok a férje, ezért sokmindent megtehet, nekem pedig ezen minőségemben sokmindenhez nincs jogom. Ha felkerül az írás, megmutatom neki. Először nem fog örülni. Megijed majd, hogy kiderül, róla van szó, mit fognak szólni az emberek, hogy néhol sértően fogalmazok, meg még ki tudja. Aztán majd megnyugszik, elolvassa és lehet, hogy talál benne igazságokat. Talán megérti, hogy érte teszem az egészet. Csak a határait feszegetem, mert azt gondolom, rengeteg lehetőség rejlik benne, amitől valami miatt elzárkózik, megfosztja magát és még azt is elhiteti magával, hogy semmi szüksége a változásra, fejlődésre.
Múlt héten rábukkantam a blogra. Tetszett. Aznap este otthon befestettük a szőrét, mert szeretett volna feketét szőke helyett. Aztán az ágyban megkértem, meséljen magáról. Mit szeret, mit nem szeret, miért szereti és miért nem. Azt gondoltam kedves ötlet. És tudjátok mit válaszolt? Hogy nem szereti, ha nem várom meg amíg megéhezik, mindig csak tömni akarom, hiába van ő jóllakva. Meg hogy mindezt hogy lehet úgy megkérdezni, hogy a szám kb. öt centire van tőle. Bocs, de szeretek közel lenni ahhoz, akivel beszélgetek.
Szóval elsőre kicsit meglepődtem, nem mintha nem hallottam volna már hasonlókat tőle. Gondoltam, nosza Punci, akkor vallj színt. Ne kímélj, mi van még? Azzal folytatta, hogy Ő olyan, mint az autó, betankol és majd csak akkor áll be a kúthoz, ha már kifogyott a benzin, nem szeret gyakrabban rátöltögetni. Ezért én túl gyors vagyok neki, túl direkt és követelőző. Neki időre, hangulatra, biztonságra van szüksége, meg arra, hogy hagyjam békén, ne hajkurásszam folyton. Mert ugyan a hajkurászás jól esik, de miért akarom én őt utána mindig magamnak. Hoppá, szigorú Punci.
Ha már itt tartottunk, megkérdeztem, miért nem hagyja magát például megcsókolni vagy megsimogatni soha. (Na jó, a soha kicsit túlzás. Nyolc év alatt kétszer is volt olyan, hogy hangosan nyöszörgött, amikor megcsókoltam. Kristálytisztán emlékszem mindkettőre. Kettő per nyolc év, hmmm. Hozzáteszem, hogy a feleségemtől se kért simogatást soha, a csók meg állítólag régen működött, legalábbis volt rá példa, hogy tetszett neki, de nem velem.
Valamit rosszul csinálhatok?
Erre azt válaszolta, hogy csak azért, mert én mindig felajánlom. Ha nem kérdezgetném állandóan, hogy szeretné-e, akkor ő már réges-rég kérte volna. Érdekes... Én sem voltam mindig ilyen „követelőző”, ahogy Ő fogalmaz. Sokáig hagytam, hogy olyan legyen, amilyen akar. Most azt az időszakot úgy fogalmaznám meg, hogy nem mondtam el Neki mire vágyom, hogyan szeretnék Neki (elsősorban Neki és nem magamnak) örömet szerezni, hogyan tudnám kimutatni, mennyire szeretem. Megvártam, míg megéhezett, olyankor próbáltam a lehető legjobban teljesíteni, aztán csendben maradtam. De jónéhány hatás, helyzet, tanulság az utóbbi időben változásra sarkallt. Popper Péter mondta valahol: „Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek, vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj.”
Én pedig úgy éreztem, görgetek magam előtt néhány dolgot Vele kapcsolatban. Itt az ideje változtatni és együtt tanulni, fejlődni, új élményeket szerezni, megélni őket közösen, mielőtt baj lenne. Persze azt megtanultam már ennyi év alatt, hogy nem szabad Tőle sokmindent kérni egyszerre. Pedig van vibrátora, vettünk neki vibráló gyűrűt, gésagolyót (ami végül csak az én végbelemben járt – egy hétig alig tudtam leülni az aranyértől...:), de egyiket se használta. Ezért azt gondoltam, lecsupaszítom a vágyaimat és egy témára koncentrálok. Arra, hogy végre megcsókoljam úgy, hogy neki jó legyen. Fontosnak tartottam, hogy Ő legyen a középpontban és ne én. Beszéltünk is róla, úgy tűnt, kedve is lenne hozzá, benne lenne a dologban. Azt kértem, segítsen nekem, hogyan csináljam jól, mire van szüksége, hogyan mozogjak, hogy vegyek levegőt, bármit. Vártam, de nem jött felkérés. Aztán valóban kértem, hadd próbáljam meg, hátha... 30 másodperc és köszönte szépen elég.
Azt kértem a szülinapomra ajándékba, hogy hadd kényeztessem el a számmal. Ez se jött össze. Beleástam magam a témába, keresgéltem az interneten, hogyan kellene Puncit ügyesen kényeztetni. Találtam is egy nagyon tuti videót, tényleg tanulságos. Nina Hartley oktat, érdemes megnézni, csajoknak is. Kb. egy hónapja elindítottuk a Nina projektet. Örültem neki, gondoltam jó lehetőség ez a továbblépésre. Egyszer nem volt még eléggé nyitva, mikor be akartam bújni, így előkerült egy fogás a videóból. Itt sem kaptam többet 30 másodpercnél, de teszett Neki. Utána úgy csúsztam be, mint kés a vajba. Szuper, nagyszerű, működik! Gondoltam próbáljuk újra, ha már egyértelmű jele van, hogy tetszett, de azóta se kaptam újabb lehetőséget, inkább elutasítást.
Nem értem Puncit. Ha épp jó kedve van, akkor is két órát legalább kerülgetni kell. Indirekt.
Nem szereti ha azt mondom gondolok rá.
Vagy ha megkérdezem, hogy szeretne-e engem.
Vagy hogyan kényeztessem.
Vagy hogy Ő mondja meg hogyan tovább a Nina projekttel.
Ilyenkor nem tud válaszolni. Vagy azt mondja, hogy se ne beszéljek róla, se ne kérdezgessem. Máskor (de nem túl gyakran) percekre van csak szüksége és már jól is lakott. Minimális bemelegítés, gyors akció. Tavaly egyszer igencsak megéhezett, az autó hátsó ülésén épp csak lehúztam a nadrágomat és már be is kapott. Máskor meg tiltakozik, kikéri magának a dolgot. Ha kinyílik, akkor folyamatosan azt kéri, legyél durvább, erősebb, keményebb, el akarja venni, ami jár neki. Követel, méghozzá nem is akárhogyan. Ha ettől feltöltődve újra és újra foglalkozni akarok vele, el akarom kényeztetni, akkor elbújik, bestresszel és kategorikusan elutasít, nem érti hogy mit akarok (vagy nem akarja érteni) és jön a megéhezős történet.
Párszor próbáltam megvárni. Volt olyan, hogy két hétig meg se nyikkant, volt olyan, hogy napközben húzott, hogy jöhetne már az este, mert benne lenne egy kis mókában, aztán akart is volna, de nem tudott beengedni. Aztán a következő nap ugyanez a játék, meg még párszor.
Folyamatosan azon tűnődöm, ha vajon most találkoznánk először akkor is ilyen lenne? Arra a következtetésre jutottam, hogy tuti nem. Bizonyítani akarna, megmutani, hogy ő a legjobb, legfinomabb, legéhesebb, legbevállalósabb punci a világon. Hogy elkápráztasson, magába bolondítson és bebiztosítsa magát, hogy eszembe se jusson más puncira gondolni.
A fent említett múlt heti beszélgetés után abban maradtunk, hogy visszafogom magam. Nem először „lyukadunk” ki ide. Megvárom, amíg kezdeményez, mert az utóbbi időben mindig én kezdeményeztem, esélye sem volt a kibontakozásra. Nem zárkózom el, hogy változzak, változtassak. Remélem Ő is felismeri, hogy szükség van megújulásra.
A feleségem egy tündér. Azt mondta, nyugodtan szólhatok, ha nem tudom Puncit megvárni. Szívesen segít rajtam pl. a kezével. Istenien csinálja, ez is megérne egy külön esszét. Néha rajtra is látom, hogy kevésbé lenne stresszes, feszült, ha Puncit feltankolná, de Punci néha őt is sanyargatja, de ezt Ő elfogadja, mégiscsak együtt vannak évtizedek óta, megszokták egymást és hát senki sem szeretne összeveszni saját magával. Azt hiszem, az a helyzet, hogy Punci megszokott egy kényelmes életet és talán fél a változástól, mert nem tudja, mivel kell majd szembenéznie. Punci nem ért engem és nem érti mi az a változás.
Elolvastam Spencer Jonson: Hová lett a sajtom? című könyvét. A változásról szól. Ezt is bátran ajánlom mindenkinek. A szereplők között megtaláltam magamat. Törek vagyok, aki sokáig nem veszi észre, hogy itt az ideje a változtatásank, azonban amikor elhatározza, hogy kimozdul a holtpontról, új élményekben, kalandokban lesz része, jobban megismeri önmagát. Tanul, feljődik és jobb ember lesz belőle, aki nem fogja újra elkövetni azt a hibát amibe egyszer már belesett.
Megtaláltam Puncit is. Ő Tunya, aki a következőt mondja amikor a társa Törek a kiürült sajtraktár elhagyására bíztatja, modván biztosan találnak új, talán még finomabb sajtot is a labirintusban: „Nem hiszem, hogy ízlene nekem az új sajt. Nem azt szoktam meg. Vissza akarom kapni a saját sajtomat, és amíg ez nem történik meg egy jottányit sem vagyok hajlandó menni." Punci sem szokta meg, hogy nem várják meg, amíg megéhezik, meg akarják csókolni, simogatni, hogy valaki arra ösztönzi változtasson, mozduljon ki a holtpontról, nézzen szembe a lehetőségekkel amelyek talán így látatlanban félelmetesnek tűnnek, de ha csak 50%-uk beválik, máris rengeteg tapasztalattal és élménnyel lenne gazdagabb.
Ha most beszélgetnénk, megkérdezném tőle, mit tenne, ha nem félne a változástól? Csak bíznia kellene magában és bennem, mert Ő (is) a szemem fénye és szeretem.

Nekünk pedig te vagy a szemünk fénye! Éld át ezt a csodálatos érzést és csatlakozz:  http://www.facebook.com/leabugyival

Közösségi blogot három dolog miatt jó szerkeszteni: lehet vele villogni társaságban, idővel talán pénzt termel és az olvasói levelek. Most is egy ilyen következik, a kedvenceink közül. Bár nem tartalmazza a varázsszót, mégis, az egyik leginkább tematikánkba illő darab, mert a pinán keresztül megszerzett örömről és a bimbózó önismeretről szól.

Meséld el saját élményeidet a leabugyival@gmail.com -ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!

Gabi vagyok. Egy egyszerű, 25 éves lány, mindenkihez hasonló gondokkal, önértékelési problémákkal, pozitív megerősítési deficittel. Nincs mit szépíteni, molett vagyok. Emiatt már az általános-, majd a középiskolában is sokat bántottak. Az más kérdés, hogy azok, akik anno bántottak, most próbálnának ostromolni. Természetesen azok után már reménytelenül. A fentebb említett adottságaim és cukkolások miatt egy jó adag gátlást ültettek el bennem. Talán ezért nem is volt túl sok testiségben is kiteljesedett kapcsolatom.

Immáron négy éve élek a mostani élettársammal. Vele a szex talán az utolsó évet leszámítva jónak volt mondható, bár kimerült a valamelyest kölcsönös orális élvezetekben és a misszionárius pózban. De sajnos, talán tavaly tavasz óta, megváltoztak a dolgok. Egyrészt új munkája miatt sokat van távol, úgy, hogy vidéki városokban is kell aludnia 4-5 napot is, másrészt nem figyel oda az én vágyaimra, csak a saját kielégüléséig tart az aktusunk. Próbáltam vele beszélni ezekről a problémáimról, de vagy merev elzárkózás vagy hangos vita lett a dologból. Ez az egész azt eredményezte, hogy az utóbbi 12 hónapban egy nemgumi guminő lettem, aminek a száját és a punciját be lehet tömni. Az én vágyaimmal senki nem törődik. Ezért, szerintem természetesen, nem keresem vele a testi kapcsolatot, ami újabb vitákhoz vezet.

Aztán pár hete megváltozott valami. A munkahelyemen felfigyeltem valakire. És Ő is rám. A sok közös túlórázás egyre erősítette a közöttünk folyamatosan kialakuló vibrálást. Ennek eredményeképpen tegnap, amikor már elcsöndesedett a cégnél minden és mindenki, véletlenül egymásnak estünk. :-) Nem a fizikai ténykedésünket szeretném részletezni, hanem az érzéseimet. Fantasztikus élményt adott nekem azzal az együttléttel! Annyira kellemes volt minden csókja, érintése. Olyan gyengéd, érzéki, mégis határozott. Miközben kényeztetett, mert kb. egy órán keresztül csak velem foglalkozott, gyorsan fel tudtam oldódni mellette és Ti vagytok a megmondhatói, Csajok, hogy ez mennyire fontos nekünk. Molettségem okán bizonyos pózok még csak a képzeletemben sem valósulhattak meg, mert eléggé párnázott vagyok. Mindenhol. De Zsolti egy idő után kijelentette, hogy már pedig Ő szeretné, ha rá ülnék és én irányítanék egy darabig. Bár tartottam attól, hogy maradandó károsodást okozhatok csontjaiban, ha megteszem, amit kér, de nem volt választásom. Szerencsére. Természetesen nem maradt el a nem is remélt élvezet és gyönyörűség, ahogy éreztem, hogy szinte felnyársal, olyan mélyen volt bennem. Utána még volt ereje, hogy az én kíváncsiságomat kielégítendő, szintén életemben először, hátulról is kipróbáljuk.  Nagyon figyelmes volt velem, ezért hosszú idő után először éreztem azt, hogy NŐ vagyok, és igazán kívánnak! Nem tudtam számolni, de legalább négyszer, ötször elélveztem.

Egyszerűen tényleg nem tudom megfogalmazni, mit érzek és mennyit jelentett nekem a vele töltött idő, mert a levél írása közben is csak sírok, mint egy gyerek és kavarognak a fejemben az élmények, amiknek még a hatása alatt vagyok. Soha nem gondoltam, hogy a szex ennyire kellemes, érzéki és gyengéd lehet valakivel. Hála neki, most ezeket mind megtapasztalhattam!

Nem keresek önigazolást, nincsenek kérdéseim, ezért nem kellenek válaszok sem. Tudom, hogy nekem kell feldolgoznom a történteket és levonnom a konzekvenciákat.

Csatlakozz a Facebook-on a Valódi Pinák Őszinte Vallomásai közösségéhez: http://www.facebook.com/leabugyival

ClauDiva merész listát állított össze a különböző puncikról. Bővítsd a felhozatalt a kommentboxban!

Megindítóan lírai vagy vinnyogva nevetős sztorikat a sejtelmesen áttetsző, grafitszürke bugyinkban várjuk a leabugyival@gmail.com címre! Itt csücsülünk a postafiókban, bizony.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eleve dimbes-dombos, hogy arról a lenyűgöző barlangról már ne is beszéljünk! De ezen túl is sok érdekes párhuzam fedezhető fel a földrajz és a punci között. Íme néhány, a teljesség igénye nélkül.

Aranybánya
A kurtizánokon kívül még rengeteg nő képes megélni a pinájából. Meghajlok nagyságuk előtt. Drága Édesanyám szerint értem már csak maximum két fröccsöt adnak, úgyhogy erről ennyit. Kénytelen vagyok az eszemből megélni. (Akkor is, ha a seggem minden kétséget kizáróan nagyobb.

Dzsungel
Van annak valami romantikus bája, ha bozótvágó nélkül esélyed sincs behatolni. Plusz megfelelő mennyiségű szőr esetén elég az esti nyalás előtt rányomatni egy kis fogkrémet. Így  2in1 módszerrel a pina egyben fogkefe is. (Én javaslom az epillálást, de ez egyéni ízlés kérdése.)

Esőerdő
Minden dzsungel naponta többször átalakul esőerdővé. Ha ez szex közben történik, az sokaknak már a bizarr kategória. (Nálam sokkal inkább az, ha valaki egyáltalán nem szőrtelenít.)

Niagara
Ugyanaz, mint az esőerdő, kopaszon. Szóval mégis nagyon más.

Sivatag
Egy punci esetében a forróság sosem probléma, sőt! A szárazság viszont elviselhetetlen. Én a szoknyám alá vágó nyári szellőtől is képes vagyok csöpögni, így értetlenül állok a jelenség előtt. Őszintén sajnálok minden érintetett. Egyúttal ajánlom a sürgős párcserét, egy extra szuper vibrátort, sok nyálat, síkosítót, perverziót, esetleg egy szexuálterapeutát. (Vagy ezeket egyben.) Oázisnak lenni sokkal fánibb! Trust me!

Vulkán
Mindenkié az. Legfeljebb szunnyadó. Tessék felébreszteni!

Gejzír
A squirting kérem művészet. És a punciszaft legalább nem csíp, ha a szemedbe spriccel.

Bermuda-háromszög
Azt hiszem ezzel a jelenséggel már sok hölgy találkozott. Miszerint nyomtalanul, különös körülmények között eltűnt az, aki "áthaladt" rajta. Hiába. Sajnos nem születhet mindenki egy szupermasszív fekete lyukkal a lába között… Kalandorok kíméljenek! Ugye-ugye?!

Kincses-sziget
Ékszereket, drágaköveket rejtenek redői arra várva, hogy egy titokzatos idegen felfedezze őket. Csak ismételni tudom magam! Kalandorok kíméljenek! (Hazudik - a szerk.)

Lakatlan-sziget
Ja kérem! A rossz emlékek! Nagyon rosszak! Lapozzunk… és imádkozzunk, hogy azok az idők ne jöjjenek vissza. Véleményem szerint inkább sajogjon a bizsu, mint hogy viszkessen. Ennek ellenére le a kalappal azok előtt, akik bírják az önkéntes cölibátust. Bár ez is csak az elfogyasztott csokoládé és mások torkának átharapása közben megivott vér mennyiségének kérdése.

Ígéret földje
Erről inkább a férfitársaink tudnának regélni. Nem értem én a szűzkurvákat. Édesanyám is megmondta, a pinán nincs számláló. Nem kopik. Viszont amit nem használnak, az előbb-utóbb elcsökevényesedik. És a mama egy bölcs asszony.

Mára ennyit a tudományról.

Ui.: Az én puncim valahol Szodoma és Gomora után van félúton Kánaán felé.
És mindegy, hogy kicsapongás vagy picsakongás.
Egy biztos.
Az én pinám általában elég nagy (z)űrt hagy maga után.

Tarts velünk a csúcsra: http://www.facebook.com/leabugyival

Tovább emeljük a tétet: íme az első softleszbikus bejegyzés. Visszajáró és imádott szerzőnk, Lucita számára akkor a legvonzóbb a pina, ha esendő. Kitárulkozásra bírni, amikor legszívesebben elrejtenék, az már valami. Ki tudhatná ezt jobban, mint egy másik nő.

Talán te? Írj nekünk a leabugyival@gmail.com -ra!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A más pinájáról mindig is könnyebb volt írnom, másét előbb is láttam, mint a sajátomat. Persze, kézitükör is van a világon, hogyne, ez bizonyára csak valami önkritikai izé. És míg a sajátommal kritikus vagyok, addig az apróbb hibákat lelkesen imádom másén. Jól tudom, milyen érzés randi előtt szőrteleníteni és jól belevágni vagy betépni a nyers húsig, belebüdösödni a szexi, de nejlon bugyiba, összevérezni a fehér nadrágot a nehéz napokon, tudom milyen hasmenést kapni valami rossz kajától, vagy az idegességtől, tudom milyen, ha egy darabka wc papír ragad a borosták közé, és már csak ezért is elnézőbb vagyok, jajj, a pina olyan esendő.

Én tudom, milyen az a rengeteg készülődés, a ruhaválasztás, a smink, a parfüm, ami mind azt üzeni: megadtam a módját, hogy megadjam magam neked. Ám pontosan tudom, hogy a valódi megadás nem a combok megnyílásával veszi kezdetét, illetve nem akkor, amikor a nő felkészült erre a rituáléra.

Ez egy másfajta megadásról szól, hogy akkor is megnyíljon, amikor nem tökéletes a smink, amikor fáradt, izzadt, vérzik, borostás. Akkor kell igazán. Tisztán és tökéletesen bátrabban nyílik, akinek csak akar, de nekem akkor kell, amikor gazdája inkább a fejemre csapja a fürdőszobaajtót borotválkozás közben, csak nehogy meglássam. Nekem akkor kell, amikor a wc fölé guggol, abban a lehetetlen pózban, amikor rejtegeti magát, amikor bujkál, amikor úgy tesz, mintha nem is létezne. Amikor védtelen és kiszolgáltatott. Bár ez már bizonyára magáról a nőről szól, nem is a pináról. A megismerésről és a teljes bizalomról.

Egy biztos, két egyforma pina nem létezik. Ha az egyiknél bevált egy nyalási technika, a másik azt gyűlölni fogja, ha az egyiket cirógatni kell, a másik a durva dörzsölést követeli, és ez az a titok, amit bármeddig hajlandó vagyok kutatni. Hogy aztán valami hasonló történjen velem újra, meg újra.


A különös hang hallatán felnéztem és sosem látott új domborzat tárult a szemem elé. Belefeledkeztem a látványba. A messzi távolban az állcsúcs mozdult jobbra, aztán balra, vele remegett valamivel közelebb a mell két dombja hegyes, sötétbarna dombtetőkkel, még közelebb a bordák apró hullámai, aztán a lapos has, közepén a köldök kútjával - elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a titka: egy félborsónyi anyajegy lakik benne -, és a kócos Vinca Minorok aranypihéi, amint vékony csíkban indulnak felém, aztán egyre sötétebbé válnak és szétterülnek, ahogy elérik az utolsó dombot, a szeméremét.
A felpillantással egy időben a hang elhalt.
Istenem, annyira gyönyörű vagy, gondoltam, és még csak nem is tudsz róla.
- Szeretnélek lefényképezni ebből a szögből.
Hosszú csend.
- Csak ha nem mutatod meg senkinek.
- Megígérem. - mondtam, majd nyelvemet a világmindenség közepére helyeztem, és útjára
indítottam a mindent megváltoztató földrengést.



Folyt. köv.: http://www.facebook.com/leabugyival

Bejegyzésünk szerzője lenszirom, aki izgalmas írásához képet is csatolt nekünk. Köszönjük szépen, most pedig lazítsátok meg a nyakkendőt, mert feszes cucc jön.

És te? Leabugyival@gmail.com!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Őzikének nevezte el a puncimat. Őzike éhes, őzike alszik, őzike mérges, őzike vérzik. Ez az Exem virágnyelve a puncimmal kapcsolatban, egy bugyim ihlette, aminek a seggén egy nagy szemű, ártatlan Bambi van. Bambi nem gondol semmi rosszra, mi annál inkább.

Őzi egy vadállat. Képes befolyásolni a napom, a hangulatom, a reakcióimat, az egyetemi teljesítményemet. Hiszen hogy lehet úgy zh-t írni, hogy a puncim lüktet, tombol, kíván. Az összes vért követeli a testemből, fogalmam sincs a beszédpercepcióról, a fonémákról, 90 borzalmas perc míg benn kell ülni a teremben a vizsgán, csak utána siethetek be a női wc-be és maszturbálhatok lélegzetvisszafojtva két pisilő nő között, három méterre a tanszékvezetőtől, aki a wc-re vár. Az én puncim nem kíván, hanem követel. Egy valódi kis ribanc, aki képtelen ellenállni az álló farok látványának és még akkor is nyálát csorgatva cuppan rá, mikor már a létezés is fáj neki. Képtelen azt mondani, hogy nem. Nem ismeri ezt a szót. A telhetetlensége aztán felszisszenős leülésekbe és könnyfakasztó pisilésekbe kerül. Ilyenkor mindig azt hiszem, tanult belőle a kis hülye, de 1-2 nap gyógyulási idő után már újra kinyílnak a csipái és érzem, hogy akar. De nem kap.

Mióta facér vagyok csak ritkán, akkor is csak az exszel, mert nem tudom, Őzinek kell-e a bizalom, de nekem igen. Nehezen bírja a diétát, igazi ragadozó, csak a hús tudja csillapítani az éhségét. Böjtkor kénytelen beérni pornófilmekkel, vagy gazdi fantáziájával és érzem, hogy nem elégedett, mert egyetlen vibrátor sem helyettesíthet egy férfit. Én vettem kettőt is, mindkettő a fiókom mélyén pihen, mert Őzikét nem lehet átbaszni. Két hónap után már túl volt két mélyponton és azt hittem, lassan-lassan éhen hal. Egyre aszexuálisabb lett, már vérzéskor sem tombolt benne a vágy én pedig elfelejtkeztem a puncimról.

Aztán jött a lehetőség, jövő héten az ex meglátogat. Már magától a tudattól életre kelt. Egy hétig napi   3-4 kézműves foglalkozás sem volt neki elég, a bugyi érintésétől is csorgott a nyála, számolta vissza a napokat, mikor jössz már? Az én puncimnak agya van, aznap tudta, mi lesz vele, meg fogják dugni. Egész nap tocsogtam a nedvességben. Mikor az ex ideért Őzi úgy támadta le, mint egy őrült. El is felejtette milyen érzés, mikor egy férfi foglalkozik vele és rendesen ellátja a baját. Mikor nyelvvel simogatják, mikor mélyen belényalnak, játszadoznak vele, mikor hosszú idő után először méhszájig hatolnak. Csak szívta magába az álló farkat és úgy éreztem, soha nem lesz neki elég. Minden egyes cseppet magáénak akart tudni és addig cicázni hol lassan, szenvedélyesen, hol vadul, őrülten áldozatával, míg abban szusz van. Két hónap alatt annyira elszokott mindezektől, hogy két menet után meghalt. Fájt, piros volt, égett. Nem érdekelt, most megkapod a magadét, te kis ribanc, ezt akartad, hát nesze.

Három napba telt, míg meggyógyult. Megint azt hittem, tanul belőle. Megint naiv voltam.


A bennfentes kommentekért és az extra tartalomért csatlakozz a Pinamisszióhoz a Facebook-on is! http://www.facebook.com/leabugyival

Gabó húsz éve azzal a férfival szexel, akivel életében először lefeküdt. Mi a titkuk? Talán a hivatalosan nyitott kapcsolat, ami gyakorlatban még mindig hűséges. Rendesen elkapták a pina grabancát, valamit tudhat a férj.

Most akkor kivel kell dugni? Párkapcsolati 1x1 a kommentboxban, vagy írd meg nekünk a saját történeted a leabugyival@gmail.com -ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeptember végét írtuk, amikor egymásba botlottunk. Fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi idő telt el a kölcsönös mustra és a párzómozdulatokkal kísért vad smárolás között, de gyorsak voltunk, mintha éreztük volna, hogy cselekednünk kell, egyébként lemaradunk valami oltári dologról. Másnap, amikor a smiley-s pólójára vett, szolid halálfejjel dekorált farmerdzsekijében üldögélt a várban egy padon és azt kérte álljak fel, forogjak körbe, hogy végre nappali fényben is alaposan szemügyre vehessen, röhögve engedelmeskedtem és annyit mondtam, "jól nézz meg, mert lehet, hogy most látsz utoljára".

Nem így lett. Hamarosan én lettem a lány, aki csak derékig játszik. Felfedező útra indultunk, falakat bontani, határokat átlépni. Tudatára ébredt a kis szűz punci és megállíthatatlan lett. Karácsony első napján éreztem először fogadóképesnek és végre beengedtem oda is. Talán 5 perc alatt élvezett el, de ami ezután következett, arra nem voltam felkészülve. Nem csak elvenni akart, hanem adni is. Tényleg akarta. Pár héttel később volt az első orgazmusom, amitől szerelembe esett a pinám is. Talán erre az állapotra mondják, hogy tetőtől talpig. Nem volt tabu, ha létezik térképe a testnek, akkor a miénk ott van a másik fejében. Összekapcsolódtunk. Nem tudom, hogy végleges-e, de közel két évtizede tart.

Ha valaki olykor-olykor elkerekedett szemekkel megkérdezi, hogy mitől működik, nem tudunk neki egyértelmű választ adni. Nem dugunk félre, nincs bevont harmadik, csak szabadság van. A tudat, hogy ha félredugnál tegyed, ha menni akarsz mehetsz, épp elegendő ahhoz, hogy ne akarjuk kihasználni. A használati utasítást sosem csomagolják mellénk, azt ki kell találni, gyakran módosítani és ezáltal sosincs kész. A minap, miután munkából hazaérve a konyhapultra ültetett és szerelmeskedtünk, megkérdeztem tőle, hogy szerinte mitől létezünk még együtt. 
-Az első 3 évtől, meg attól, hogy mi vagyunk a két dudás, de kurvanagy a csárda!

Nem etalon, bármikor bebukhatjuk, de addig elhiszem, hogy így is lehet.

Lilalány adja rendesen. Lesz itt minden: kis virágos bugyi, leszbiző kamaszlányok, 13 orgazmus az első éjszakán. Figyelem! A történet végén Nagy Igazság található!

Igen? Nem? Küldd el saját élményeidet a leabugyival@gmail.com -ra!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem tudom pontosan, hogy mikor és hol történt meg először, hogy valamit éreztem ott lent. Mostanra már olyan érzés, mintha kezdettől fogva tudatos kapcsolatban álltam volna a nemi szervemmel. Sosem éreztem magam deviánsnak, inkább az volt bennem, hogy tudok valamit, amit mások nem. Hogy képes vagyok valamire, amire mások nem. És főként olyasmire vagyok képes, amire amellett, hogy mások képtelenek, engem is képtelennek gondolnak. A cunim lüktetett, önálló életet élt. Az anyukámnak volt egy könyve, arról szólt. Hogyan szerezzünk egymásnak örömet. Képek. A kis virágos bugyim nedvesedett, szemérmetlenül és követelőzve. Követelt valamit, de nem tudtam, hogy mit. Kínzó, sajgó vágy volt, valami többre, valamire ami kitölti egész mivoltomat,valami ami felszámolja bennem azt a lüktetést, a nedvességet, a sóvárgást. Az ágy karfájához dörgölőztem, már szinte fájt az a leírhatatlan vágy, a puncim követelőzése, megmagyarázhatatlan sajgása. Nem sok idő telt el ilyen állapotban, talán egy örökkévalóság. Punci már gyerekként megtanulta követelni azt, ami jár neki.

Szomszéd kislány szobája, kb. 10 éves voltam: az emeletes ágy alsó részén feküdtünk hárman. Csak lányok, az ajtó zárva. A nagyobbik lány azt mondta, hogy ő észrevette,valami történik ott a cicije körül. Hogy olyan, mintha meg lennének duzzadva. Felemelte a blúzát, hogy megmutassa. És tényleg: neki már nem volt lapos, mint nekünk. Finom volt és puha, pajkosan rózsaszín, feszes. Megkérdeztem, hogy megérinthetem-e. Boldogság és izgalom furcsa elegye áradt szét bennem, amint ujjaim közé fogtam, simogattam, finoman játszadoztam vele. Őrület volt, kívántam, számba akartam venni, nyalogatni akartam. Szétáradt a kéj, és attól kezdve megbabonázva vártam, hogy nekem is nőni kezdjen a mellem.

Egyre többet foglalkoztam a testemmel, titokban, wc-be zárkózva, éjjel a paplan alatt. Volt egy kis füzetem, amibe meztelen nőket ábrázoló képeket gyűjtöttem, de leginkább a saját testem látványa csigázott fel. Gyakran elloptam anyukám kicsi fürdőszobai tükrét és egyre forrósodó combjaim közé illesztve csodáltam azt a rózsaszín tüneményt, melynek látványával, illatával nem bírtam betelni. Kényeztettem kézzel, a párnámmal, a paplannal, a bugyimmal. Minden érintés kéjözönt indított el, ami sosem teljesülhetett ki, mindig csak a vágy maradt.

Nyári szünet, nagyiéknál. A helyszín egy ottani szomszédasszony lakása. Kb. 11 éves voltam. Ketten voltunk, egyidősek, mindketten kislányok. Ő is vakációzott, ugyancsak a nagyijánál. Senki nem volt a lakásban rajtunk kívül. A váltás nagyon élesen történt, nem emlékszem, hogyan. Hirtelen azon kaptuk magunkat,hogy félmeztelenek vagyunk és nézzük egymást. A világ legtermészetesebb érzése volt. Egymással szemben álltunk, simogattuk magunkat és közben egymást, egyre hevesebben kapkodtunk levegő után, kezeink gátlástalanul és szemtelenül kutattak fel mindent, ami női. Ujja csillogott a nedvességtől, amely mindkettőnké volt. Csókolóztunk, nyelvünkkel kényeztettük egymást, közben egyre hangosabban sóhajtoztunk. Beszéltünk. Utasítottuk egymást, követelőztünk, és újra meg újra megerősítettük egymást abban a hitben, hogy amit csinálunk, teljesen természetes. Azzal erősítettük ezt meg, ahogyan csináltuk. Fesztelenül, boldogan, játékosan. A vágy most sem számolódott fel, csak az izgalom, a feszültség, a kéj volt. Azt sem tudom, hogyan lett vége, de arra még emlékszem,hogy utána végignéztem ahogy pisikál.

Idővel megtanultam maszturbálni. Naponta többször, egyre inkább rájöttem, mit kíván a testem, milyen mozdulatok vezetnek el az orgazmusig. Lassan felszámolódott az örökös feszültség, megtanultam kielégülni. Mostanra már a fiúk izgattak. Az első barátom szemüveges volt és kicsit duci, de vastag ajkaiba egyből beleszerettem. Nem feküdtünk le. A mellemre tette a kezét és elélvezett. Nekem tiszta víz lett a bugyim és egész este zsibogott a fejem, és az egész testem.

És akkor jött az én hősöm, aki végre feloldotta bennem az összes feszültséget, leszakította azt a bizonyos virágot és megtanított élvezni a testem és a férfitestet. Megerősítette bennem azt, amit azelőtt sok évig csak rejtve, titokban mertem gondolni és űzni. Amikor először nyögtem szex közben, a folyóparton, akkor ünnepeltünk. Ő volt a fiú, aki egy éjszaka alatt 13 orgazmussal ajándékozott meg. Ő volt a fiú,aki minden hónapban megünnepelte velem az első hangos orgazmusomat.

Utána jöttek mások, volt rengeteg kéjben fuldokló éjszaka, merev hímtagok, kéjtagok, nedvesség. Ahány férfi, annyi világ, rengeteg helyszín és rengeteg pozíció. Mindez mindig saját döntésem volt, csak akkor mentem ágyba, ha én akartam. Szerettem azokat a férfiakat, akikkel lefeküdtem, a behatolás pillanatában mindbe beleszerettem. De egyiküket sem szerethettem volna, egyikük sem ajándékozhatott volna nekem őrült orgazmusokat, hogyha magamba, a testembe, Punciba nem lennék szerelmes, a nap minden egyes órájában és annak minden percében. Puncira figyelni kell, és nem szabad megtagadni tőle azt, ami jár neki: gyöngédség, türelem, nedvesség, kéj és orgazmus.



Még több bugyi, még több lány, még több orgazmus: http://www.facebook.com/leabugyival

Értelmetlen önfeláldozás, elhúzódó betegeskedés, a kálvária és a végén a fájdalmasan szép happy end. Virtuális lelki petting nevű beküldőnk megjárta a poklot, amiért háttérbe szorította
a pináját és rajta keresztül saját akaratát.

Te is átmentél hasonlón? Írd meg nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lelkiismeret-furdalás. Ez a szó jut leghamarabb eszembe, ha a puncimra gondolok.

Délelőtt tíz óra. Barátságos rendelői szoba, kényelmes fotel, bokáimon, csuklómon elektródák, homlokomat pánt fogja át, amikből szintén vezetékek lógnak ki, s egy ismeretlen műszerhez kapcsolódik mindegyik. Jóságos tündérarc libben be a szobába.
- Szép napot, meséljen nekem, mi a panasza?
- Tulajdonképpen minden, ami egy hüvellyel történhet. Az elmúlt két évben Ön a harmadik orvos. Szkeptikus vagyok, mégis azt kérem, hogy segítsen, mert fogytán az erőm.
- Hm. Kedvesem, miért bántja magát?
- Elnézést, nem értem...
- Minden női probléma, ami nem kezelhető pár hét alatt, lelki eredetű. Ön 2 éve hazudik magának, és a teste nem győz jelezni. Mondja, miért bántja magát azzal, hogy nem vesz róla tudomást?

Mondták, hogy sírni fogok, ha elmegyek a dokinőhöz, de tiltakoztam. Ugyan, mi történhet? Pár bogyesz, kenőcs és minden kezdődik előről. Zokogtam húsz percet, elektródákkal a fejemen. Igaza volt. Semmi olyanról nem tudtam mesélni neki, ami arról győzte volna meg, hogy mint nő, ne hazudtam volna magamnak az elmúlt években.
- Drágám, amíg nem teszi magában helyre a dolgokat és utálja a saját nőiességét, ne várja, hogy meggyógyul.
Tudtam. Tudtam, hogy szakítanom kell.
Hazafelé sétáltam Budán. Azon gondolkodtam, mikor volt olyan szeretkezésem, mikor volt olyan párkapcsolatom, amikor felhőtlenül és a magam örömére szexeltem volna. Amikor nem játszott közbe a megfelelési vágy, a bizonyítás magam és a másik számára, hogy elég jó vagyok. Amikor ne az lett volna az első, hogy a farka kielégüljön, hanem amikor átadva magam az ösztönén kábulatának, az orgazmusom eufórikus pillanatáig élveztem volna a szexet. Egyáltalán... bassza meg, mikor volt nekem utoljára orgazmusom?

Rég. Már nem is emlékeztem. Sétáltam haza Budán. Tudtam, hogy szakítanom kell. Hogy az egóm hazug maszk, és nincs annál fontosabb, hogy 25 éves koromra végre Én és a gyönyörű pinám egymásra találjunk.

Nincs az a férfi, aki előbbre való a MI kapcsolatunknál.

Hosszú lelki gyötrődés után szakítottam. Azóta, hosszú évek óta először, semmi betegségem sincsen. Randira készülődtem. Izgultam is, hiszen régóta nem feküdtem le mással, csak a pasimmal. Idegen érintés, ismeretlen illat és ki tudja, mit fog szólni ehhez a frissen meggyógyult pinám. Épp a tangámat húztam fel, amikor a polcon megpillantottam a sminktükrömet. Lefeküdtem az ágyra, széttártam a lábamat, tükrömet elé tartottam, és hosszú percekig néztem. Boldog volt. Egészséges, gyönyörű, amilyennek sokáig nem láttam.

Soha többé nem engedem meg sem másnak, sem magamnak, hogy ezt a gyönyörű rózsaszínét elveszítse.


Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz hozzánk a facebook-on! Vigyázat, magas felnőtt tartalom: http://www.facebook.com/leabugyival

Niki babát akar. De előtte legalább egy jót szexelni.

Hogyan tovább? Mi jelenthet kiutat a női depresszióból? Meg lehet menteni egy 10 éves házasságot, amiben elmúlt a vágy? B opciónk a magas kreol srác. Átélted? Hallottál róla? Na ne? - Oszd meg velünk: leabugyival@gmail.com!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ismered azt az érzést, hogy szeded éveken keresztül a fogamzásgátlót, aztán abbahagyod, mert gyereket akarsz, és ahogy abbahagytad már nem is akarsz gyereket, mert a pina diktálja az irányt, most, hogy felszabadult a napi hormonlöket láncai alól, és egész nap nem tudsz másra gondolni, mint arra, hogy legszívesebben rámásznál az összes pasira, aki szembejön veled, de tulajdonképpen nem kellesz a halál faszának sem (szó szerint), veled már senki nem akar lefeküdni a férjeden kívül, aki azért marad melletted, mert egyedül életképtelen, mert azt sem tudja, hol kell bekapcsolni a mosógépet és mindezért állandóan depressziós vagy, és közben bizseregsz egyfolytában, és állsz a múzeum előtt és várod, hogy be tudj menni, és közben pislogsz körbe, hogy hol egy jó pasi, aki miatt rögtön kilépnél a sorból, amiben több, mint egy órája állsz, annyira nem is kell jól kinéznie, elvégre te sem vagy egy bikinimodell, és megint depi vagy és sírni szeretnél és úgy érzed, hogy igazságtalan vagy és bunkó, mert hogy tehetsz ilyet a férjeddel, akit amúgy tényleg szeretsz és ő is téged, de hopp, ott egy frankó csávó, és hogy lehetne a srácot a legjobban (és leggyorsabban) meggyőzni, hogy nekünk most azonnal ki kell vennünk egy hotelszobát...

A minap azt olvastam, az ember nem monogámiára termett. Minden egyes pórusom is ezt mondja. Szüntelenül. (Ez a hőség pláne fokozza a dolgokat.) Az érzékszerveim olyan élesek, mint a sasszem. Éjjelente ébren fekszem az ágyban és potenciális szeretőket keresek fejben. Reggel persze lelkiismeret-furdalással ébredek, aztán pár órával később vígan chatelek ismeretlen pasikkal. Estére megint józan vagyok és nagyon kívánós, de mire az ágyba jutok, kedvesem vígan horkol mellettem. Na köszi, ez pont jót tesz a jelenleg amúgy is ingatag önbecsülésemnek.

Jó, akkor lássuk, hogyan tudnám kiszedni az éjjeli szekrényem fiókjából a vibrátort, anélkül, hogy felébredne…

Ha valaki megkérdi, hogy hiszek-e az örök szerelemben, mindig azt mondom, hogy nem. Mert így is van. Realista vagyok, nem romantikus. De mi van az örök hűséggel? Az talán reális? Vagy most mindössze belémbújt a kisördög?

Figyelj Pina! Most haragszom rád! Miért teszed ezt velem? Teljesen összezavarsz. Hogy lehetsz ilyen egó, hogy kizárólag magadra gondolsz? Hiszen eddig mindketten boldogok voltunk. Vagy te nem? Ja, hogy kevés volt a szex mostanában? Hát Istenem, 10 éve együtt vagyunk a férjemmel, mit vársz? Mit? Kit?

Azt a kreol bőrű, magas srácot, akivel egymás mellett ültünk múltkor a villamoson és ide jár az egyetemre? Áááááááááááááááááhhh!!!!!!!! Veled nem lehet normálisan beszélni! Állandóan másra figyelsz. Komoly dolgokról van szó! Épp megkérdőjelezem a házasságom.

És mi lesz a babával? Normális vagyok? Hiszen a világ legjobb férfijához mentem feleségül. Aki segít takarítani és megsétáltatja a kutyát, amikor tulajdonképpen nekem kellett volna, csak befaltam egy pizzát és fáj a hasam. Hoz nekem fagyit, ha arra fáj a fogam, és néha virággal is meglep.

Honnan jönnek akkor ezek a kétségek, ezek a gondolatok? Ez miért nem elég?

Légyszi nyugtasson meg valaki, hogy nem vagyok megzakkanva, és hogy ezen minden valamirevaló csaj előbb-utóbb keresztülmegy! És ami a legfontosabb: hogy el fog múlni!



Többre vágyóknak, Mr. Pink ajánlásával: http://www.facebook.com/leabugyival

"Honnan tudjam, mit akar a nőm, amikor ő maga sem tudja?" - hangzik el gyakran az igazán találó kérdés a fiúk szájából. A vágyaink megismeréséig vezető út mindig magányos, amiben időnként társként szegődik mellénk valaki.

Kedves Olvasó!

A Boldogság ma hanghullámon át terjed.

Este 8 órától beszélgetés Mamzellal, a Pinablog anyjával a Tilos Rádióban a 103.7-en.
Műsorvezetők: Djamila és Bodó Balázs.
Téma: Pinamisszió előlről, hátulról.

Addig is, Le a bugyival!, már a Facebookon is: http://www.facebook.com/leabugyival

Hogyan is nevezzük azt, amit az idézőjel közrezár? Beszéljünk "arról".

Első posztunkban Lucíta kerülgeti a forró kását: keresi a megfelelő kifejezést a pinára, és a megoldásokat értékeli is. Melyiket mikor illik használni? Nektek melyik tetszik a legjobban? Ismertek még? Bővítsük a pinaszinoníma-szótárat!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az egyik online szótár szerint a pina latin főnév, és valami köze van a bíborcsigához, de ez csak egyetlen találat volt, kétlem, hogy valóban így lenne.

Viszont itt van a Pinna nobilis. Ő az óriás sonkakagyló. Csak nézz rá, kell-e komolyabb magyarázat? Elvétve tűzpiros gyöngy képződik benne, igazi ritkaság, szinte látom magam előtt.
Hallottam a kagylócska kifejezést is, és valószínűleg csak azért undorodtam tőle, mert a pasitól is.
A Word szerint ez egy durva, obszcén vagy bántó szó.
Szerintem a pina öntudatos.
A mézesbödön, na, az obszcén, össze kell zárnom tőle a combomat.
A muff az szőrös, elhasznált, egy félretaposott kozáksapka.
A punci védtelen.
A vulva egy kitörni kész vulkán.
A picsa… nos, a picsára sokáig azt hittem, a segg egyik szinonimája. (De hát kezdő angolos koromban a horgolást is handjobnak mondtam, mígnem a szélessáv beköltözésével egyszer csak szembekerültem egy felnőtt oldallal és megértettem, miért nevettek ki.)
Vezetés közben persze sokkal jobban lehet üvölteni, hogy hülye picsa, mint azt, hogy hülye pina.
A bula buja.
A szeméremtesten konkrétan hangosan kell röhögni.
A kéjbarlang hideg és nyirkos, visszhangzik a sötétben.
A suna egy halkan surranó lábbeli. Bizonyára puha és kényelmes.
A vagina (ezt még a Word is elfogadja, nahát), a vagina olyan hideg, mint egy szibériai hajnal, egy szögletes német nőt képzelek hozzá, állig gombolt blúzzal, vaginája harap, nem barát.

Az enyém nagyon is barát. Az én pinám egy puncika. Egy pussycat, egy simogatni való hálás jószág.
Kamaszként a Rés zenekar Résrehajlás című lemezéről üvöltöttem hangosan a csak félig értett sorokat, de már az is olyan megbotránkoztató volt, olyan izgalmas, hogy a hideg rázott tőle, és mégis muszáj volt skandálni, hogy szőrtarisznya, lőrés, pihés kis repedés, meg azt is, hogy kormányzó úr, kérem, az a kérésem, hadd vegyem ki én is belőle a résem.

Aki tud még, szóljon, gyűjtöm őket.

Légy résen! És a rés készen.

Beszélni fogunk, mert a lényeg a bugyi mögött van.

Nem akarunk többet feszengeni a pinánk miatt. Nem akarjuk keresni a szavakat, ha „arról” van szó. Nem akarunk szégyent érezni és legfőképpen nem akarunk többé gyerekesnek, sem pedig feministának tűnni azért, mert nekünk pinánk van.

Méghozzá olyan, amilyen senki másnak.

Nők vagyunk, egyedi történetekkel, sajátos élményekkel és a sorssal, hogy pinánk van. A pina nem csupán 4 betű, a pina ennél sokkal több. Külön helyiségeket, kizárólagos jogokat és speciális érintkezési formákat jelent. Technikai hendikeppet, százszámra vásárolt betétet, mellekhez való dumálást. Rózsaszín rugdalózót, ingyen fagyit egy mosolyért, előzékenységet a postán.

Pubertáskori izgalmat az első csóknál, amikor a pina ébredezik. Megkönnyebbülést, gyönyörűséget, élethosszon át tartó szerelem képzetét, amikor először hatolt belénk férfi, holtodiglan-holtomiglan szerelmes puncival. Az első terhesparát a barátnőkkel, vagy egyedül a vécébe zárkózva, amikor a pina ezerszer is megbánta, hogy van.

A pina éppolyan sokféle, mint mi, nők vagyunk. Rossz kedvű, mert megbántották, és akkor juszt sem lehet belőle kifacsarni egy nyamvadt kis orgazmust sem. Máskor megmagyarázhatatlanul vidám, a törődéstől olyanná válik, akár egy készséges kismacska. A pina néha egy száraz satu, máskor meg az alsó Rakpart árvíz idején.

A pina státusz, lélek és élvezeti forrás. És az emberi élet bölcsője.

A pina nehéz eset, meg kell ismerni. Vele való viszonyunk személyes és társadalmunk érettségét mutatja.

A pina a részünk. Azt akarjuk, hogy beszéljetek róla.
Mert jó.
Kiadni, megosztani, együtt nevetni, vagy segíteni egymást.

A pina mától legyen az öröm, a vidámság és a huncutság szinonímája!

A Valódi Pinák alig várják, hogy valljatok róluk. Le a bugyikkal!

A Pinablog azzal a céllal jött létre, hogy a beküldők személyes történetein keresztül sikerüljön jobban megértenünk a nőknek a pinájukhoz fűződő viszonyukat, és ezen keresztül egy magasabb szintre emeljük annak megítélését. Hisszük, hogy ezek az intim vallomások hozzásegítik a nőket ahhoz, hogy egészségesebben, derűsebben és fesztelenebbül élhessenek együtt a pinájukkal és saját magukkal.

A Pinablog elsősorban nőknek szól, de természetesen szívesen vesszük a férfi olvasók jelenlétét is. Bárkit, aki szereti a pinát - legyen az férfi, vagy nő. Bízunk benne, hogy ez a kezdeményezés mindenki nyitottságára pozitív hatással lesz. A látogatásokat a megismerésre tett nagyvonalú kezdeményezésként könyveljük el. Köszönjük a figyelmet.

A Valódi Pinák alig várják, hogy valljatok róluk. Le a bugyival!

SZABÁLYOK, LEHETŐSÉGEK, DÁDÁ
1) Írj nekünk te is!
- Írásodat a leabugyival@gmail.com címre várjuk, inkognitód védelmében akár külön erre a célra létrehozott postafiókból. Amennyiben ezt feleslegesnek érzed, természetesen kilétedet ekkor is bizalmasan kezeljük, adataidhoz harmadik fél nem juthat hozzá.

- A leveled tartalmához nem nyúlunk és nem nyúlhatunk hozzá.

- Adj címet! Ha ez elmarad, a Pinablog szerkesztői a témával megegyező címet kreálnak.

- Nem minden beérkező levél kerül közlésre.

- Telítettségtől függően leveled akár másnap, vagy néhány nap múlva válhat publikussá.

- Csatolhatsz képet is, hogy még kifejezőbb legyen mondandód. Ha ezt nem teszed meg, és hiányát érezzük, akkor mi választunk hozzá illusztrációt.

- Nem szeretnéd felvállalni magad? Leveledet nyugodtan aláírhatod kitalált névvel, vagy anélkül. (Amennyiben mégis megadod, és nem figyelmeztetsz bennünket külön, azt közölni fogjuk.)

2) Mondd el a véleményed!
- A Pinablogon szabadon megoszthatod velünk a gondolataid, amennyiben az nem sérti a szerzőt, a közösséget, illetve a Pinablog általános gondolatiságát.

- Kérjük, kerüld el a trágár, rasszista és politikai megnyilvánulásokat. Kérünk erre a szerzők nevében, és javasoljuk erős markunk csípős pofonjainak tudatában.

- Reklámozni és SPAM-et elhelyezni a kommentboxban tilos, ebben az esetben a hozzászólás azonnali és automatikus törlésre kerül. Ejnye.

- A Pinablog szerkesztői minden felsorolt szabály betartása mellett is bármikor törölhetnek hozzászólást, ha az az írót személyében támadja, vagy a Pinablog olvasóit sérti egy megjegyzés.

- Aki gyakran vétkezik, az megy a büntibe. A bünti eltiltást (amelynek időtartama a vétség minőségétől függően 1 nap, 1 hét, 1 hónap, vagy akár örökre) és három miatyánkot jelent.

- Balhé esetén képviseljük státuszunkból fakadó előnyeinket. Mivel a Pinablog őszinte vallomásokon és bátor kitárulkozásokon alapul, kezünk a bejegyzés szerzője és a Pinablog közössége felé fog hajlani a rosszalkodókkal szemben. Általában. Mert hogy minden kommentet nem tudunk ellenőrizni, ezért kivételes esetben kirívó kommentek bent maradhatnak.

- Vállald a felelősséget a szavaidért. Ez még jól jöhet az életben.

- Az érdekesebb kommenteket akár önálló bejegyzésként is kezelhetjük. Megéri tehát színesen fogalmazni.


KÖTELEZŐK
- A Pinablog szerkesztői csak az általuk jegyzett bejegyzésekért, illetve a más szerzők bejegyzéseihez írt bevezetőiért felelősek.

- A Pinablog nem küld körlevelet. Normális esetben egyetlen válaszlevelet küldünk, amely nyugtázza leveled megérkezését, és reflektál az abban szerepeltekre.


HIRDETÉS, REKLÁM, SZAPPANSZAFALÁDÉ
- Jöhetnek cégek, csak tessék, csak tessék. A reklámhellyel kapcsolatban az átlagosnál rugalmasabbak vagyunk, minden, ahogy ennek költségei is megbeszélés tárgyát képezik. Első lépést e-mailben: a leabugyival@gmail.com -on keresztül teheted meg. Ugyanitt kedvesség és bővebb információ.


KÁVÉ, PACSI, INTERJÚ
- A Pinablog készítőit magánjellegű kérdésekkel is felkeresheted a leabugyival@gmail.com címen. Igyekszünk gyorsan, segítőkészen és a legnagyobb nyitottsággal válaszolni.

- Hivatalos ügyeket úgyszintén e-mailen keresztül bonyolítunk mindkét fél érdekében. Mivel a telefonhívásokat nem áll módunkban rögzíteni, az írásos formát pedig minden szerv és média relevánsnak tekinti.



A Pinablogon megjelenő tartalom (írások, cikkek, képek) a Pinablog tulajdonát képezik. Linkelni szabad, de kizárólag a Pinablog nevével, de inkább arra mutató linkkel együtt ajánlott. Fordított esetben mi is hasonlóan járunk el.

A Pinablog Házirendje frissülhet, ezért időnként nem árt visszanézni.