leabugyival

A kamaszkor egyébként is maga a gyötrelem, de Bea tudja fokozni. Nem elég, hogy középkori festők középkori művészetét kellett nézegetnie, de még masztizni sem tudott egy rendeset. Veled vagyunk, anya!

Minden történetre nyitottak vagyunk, ami a puncihoz kapcsolódik. Neked mi a legmeghatározóbb élményed? Küldd el nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Pinablog!

30 éves múltam a héten, és szeretnék egy őszinte vallomást tenni. Az apropója, hogy a lányomat nemrég adtuk iskolába, és erről eszembe jutott egy saját gyermekkori élményem, amit régóta őrizgetek magamban. Most elengedem.

Tizenöt éves vagyok, állok az iskola aulájában, és azon tűnődöm, hogy miért vagyok rossz. Merthogy rossz vagyok, bűnös, eleve mocskos, az számomra kétségtelen. Állok az iskola aulájában, és sorra veszem a Mária és Madonna témájú festményeket. Húsvétkor, ami a keresztény vallásban is a termékenység, az újjászületés ünnepe, kiállítás nyílik az iskola aulájában. Katolikus iskola. Megint elönt a furcsa szomorúság és a szégyenérzet.

Pontosan úgy, mint amikor a bűnbeesésről beszélünk hittan órán. A Biblia szerint Éva nem tudott ellenállni a kígyó kísértésének, és beleharapott a csalogató, üdepiros almába a Tudás fájáról, holott ezt megtiltotta az Úr. Emiatt Ádámmal együtt száműzte őket Isten a Paradicsomból, így az örök kétség és nehézség színhelyéül szolgáló Földön találták magukat. Mindezt Éva miatt.

Azóta sem voltak restek erre emlékeztetni az ilyen témájú műalkotásokban. Éva, azaz a nők jellegzetes női jegyeit szorgalmas elnyomás alatt tartják.

Állok az iskola aulájában 15 évesen, és azon tűnödöm, hogy valamennyi női alak a képen vagy le van vágva derék felett (azaz megszabadították a nemiségtől), vagy egyáltalán, az öröm, a báj, vagyis valamennyi tulajdonság, amitől egy nő vonzó lehet, kívánatos, esetleg izgalmas, az le van vakolva pátosszal. "Ez nem jelenthet jót." - gondolom, majd megint elönt a szomorúság és a szégyenérzet.

Hosszú pulóvert viselek, lehetőleg sötét színűt, nő a cicim, de próbálok láthatatlanná válni. Azt, ott, ahogy hívtam, csak a vízsugárral érintem, kizárólag a tisztálkodás ürügyén. Esténként fájdalmasan "húz", azt hazudom, hogy álmomban nyúltam oda. Ami azután történt, abban semmi tisztességes nincs, mivel túl jó volt. Természetesen tudom, hogy amit csináltam, bűn, az paráznaság, de nem akarom meggyónni. Kerülöm az osztálytársaim tekintetét, mintha stigmák lennének a ruhámon, nézzétek, ott megy a MASZTURBÁLÓS! Meg akarok halni, de újra és újra azt álmodom, hogy odanyúlok. 

A lányomat művészeti suliba írattuk, mert imád rajzolni. Remélem, újrafesti a női alakokat.

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy like-ot ránk a Facebook-on is!

Sophie "legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenné" a blogot, aminek a most következő epizóddal ő is részesévé válik. Főhősnőnk önszántából húzott erényövet, de az vesse rá az első követ, aki nem csinált még hülyeséget szerelmesen.

Írnál nekünk? Ne habozz tovább, küldd el nekünk vallomásodat, akár név nélkül! Címünk: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Én mindig azt hittem, nekem Puncim van. Jókislány, aki néha kívánós, néha hozzá se lehet szólni. Jól kijöttünk, amíg megkapta, amit akart. Azonban fél éve változás történt. Vége lett az aktuális románcomnak és nem jött utána (szokás szerint) 2-4 héttel később újabb áldozat. Tavaly már egyszer éheztettem, de akkor 4 hónap után feladtuk és 6 csodás orgazmusban volt részünk egy délutánon egy szakértő exnek köszönhetően. Aztán úgy alakult, hogy együtt is maradtunk komolyan, de idén tavaszra kifújt végleg a dolog.

Jelenleg 6 hónapja éhezik a drága és kezd igazán Pinaként (picsaként?) viselkedni. Nem hagy tanulni, állandóan bombázza a fejemet mindenféle pózokkal, pasikkal, fantáziákkal. Elég neki a busz rázkódása is vagy, hogy úgy mozdulok, úgy ülök a széken órán. Aztán persze otthon jöhet a vibrátor, de a drágát nem lehet átverni. Hiába fekszem remegő lábakkal a játék után, ő azért még megkérdi: „Nem lehetne egy igazival is? Naaa lééégysziiii…” Ha külön teste lenne, úgy verné magát a földhöz, mint az elkényeztetett kisgyerek, mikor valamit nagyon akar, de nem kapja meg. És közben kínoz, amikor csak teheti:

„Nézd őt! Igaz 32 évesen kopaszodik és a tanárod, de milyen jó lenne, ha felültetne a padra és minden szó nélkül jól megbaszna…”

„Hmm, micsoda srác. Jó, tudom, hogy egy egoista barom, aki mindig csak játszik veled és még csak 21, de én a gondolatától is tocsogok. Csakazértis.”

„Kamionos, 19 éves… nem is akarom hallani a kifogásaidat! Olvasd csak, ahogy cseten írja, hogyan nyalna ki, aztán dugna meg minden pózban, én addig tombolok tovább.”

„Nagy Ő? Szerelmes vagy? Randiztok? Még csak egyszer csókolt meg, de a pillangók verdesnek a gyomrodban, azóta is? Kit érdekel, hogy régóta bele vagy esve! Kit érdekel, hogy most alakul valami! Amíg nem foglalkozik velem, addig leszarom!!!”

23 vagyok, megtaláltam azt, akivel úgy gondolom, le tudnám élni az életem. Lelkileg nagyon közel állunk, már évek óta ismerjük egymást, de Pina még egyszer sem kívánta meg. Jó, nem is volt még igazán lehetősége közelebbi kapcsolatba kerülni Vele, még csak most ismerkedünk igazán, de beledöglök, ha nem lesz olyan lelkes, mint én vagyok. Akarom azt, amit ő, de ugyanakkor nem elfuserált kisfiúktól, akik még most élik ki magukat, hanem attól az embertől, aki az Igazi lehet az életemben. Amilyen tempóban haladunk, benne van a pakliban, hogy Pina még egy félévet éhezéssel tölt, de ki akarom várni, mert úgy gondolom, megéri. Csak félek, hogy közben a drága felrobban vagy egy óvatlan pillanatban elcsábul. Így maradnak a sűrű önkielégítések és a remény, hogy kibírja a szájkosarat és az erényövet.

Szeress bennünket a Facebook-on is: http://www.facebook.com/leabugyival!

Úgy látszik, ez az elsőzés bejön nektek, most Pimp nővé válásának lehetünk szemtanúi: lebukás, kavarás, anyaszeretet. 

Meséld el te is őszinte vallomásodat a Pinablogon! Küldd el nekünk történeted most!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Cat sztorija engem is megihletett, visszagondoltam az elsőkre. Hogy is volt?

Az egyik első, nagyon kellemetlen élményem a témával kapcsolatban, amikor otthon leckeírás közben elkalandoztam, és leírtam a füzetembe, hogy "dugni akarok az A. Gáborral". Nem igazán volt még fogalmam arról, mit is jelent ez. Apám persze valahogyan véletlenül elolvasta, neki talán még cikibb lehetett.

Az első maszti: a szüleim a barátaiknál, én pedig Apám egy erotikus kötetével, és -teljesen logikusan- egy tamponnal próbáltam magam elvinni a csúcsra. Sikertelenül. Emlékszem, imádtam azt a könyvet, gyönyörű ceruzarajzok szerepeltek benne, iszonyúan izgató volt, és hozzá azok a szövegek. Ma már unottan tenném félre, de akkoriban még egy viszonylag távolságtartó, felvilágosító könyv is képes volt megdobogtatni a szívem. (Ó "belehelyezi a hímvesszőjét", ó "ritmikusan összehúzódó hüvelyizmok".) Az első orgazmus konkrétan nem rémlik.
Az első csók egy ipari kapualjban történt általános iskolában, 13-14 éves lehettem. A fiú pár évvel felettem járt, és rosszul írta le a nevem. Merthogy szép kockáslapra készített nekem szerelmeslevelet, a mai napig őrzöm őket az egyik nosztalgiás cipősdobozban. Az egyikben megkérdezte, hogy "kavarunk-e"? Kavarunk, állítottam a tudatlanok magabiztosságával, fogalmam sem volt, mit jelenthet ez. Ti tudtátok? Ha visszakérdezek, totál beégetem magam. Szóval inkább kavartunk, naná. :) Váratlanul ért a vastag és puha nyelve aznap a kapualjban. Számoltam a másodperceket, mintha 11-nél húztam volna vissza zavartan, átesve a tűzkeresztségen a fejemet.

Mégis, a nővé válást nem egy páros élményhez kötöm. Az első menzesznél éreztem igazán, hogy nagylány lettem. Valami történt a puncimmal, és ez borzasztóan tetszett, ezt olyan felnőttes dolognak tartottam. Anyukám bazsalyogva, arcán a titkos női szövetség cinkos mosolyával nyújtotta át az első betétet.
Úgy szerettem emiatt, közel éreztem magamhoz, van valami, ami innentől, túl a családi köteléken összeköt bennünket. 

Jó, mi? És még nincs vége. Folyt. köv. a Facebook-on, csatlakozz hozzánk: http://www.facebook.com/leabugyival

"Most jött el a pillanat, hogy késztetést éreztem az írásra, a bennem folyton dumáló narrátorokat jegyeztem le, nem tudom, másoknál is előfordulnak-e hasonló sajátos belső dialógusok, szerintem különben igen." - Pixyben megtépik kicsit egymást a csajok, de a végén a jó győz.

A többi házi feladatot bugyi témában ide várjuk: leabugyival@gmail.com. De nagyon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Édesem, nem lesz ez így jó – mondta az Értelem az Érzékiségnek. – Csak Te kellesz neki, érted van úgy oda, engem észre sem vesz. Pedig én is itt vagyok ám.
- Hagyd már! – kelt Érzékiség védelmére Érzelem. – Önző vagy. Húsz évig csak rád hallgattunk, te uralkodtál, azt mondtad, ez a biztonság, férj, biztos anyagiak, kiszámíthatóság, rend és szürkeség. Eközben mi nagyon szenvedtünk Érzékiséggel, élni szerettünk volna, szeretni, szeretve lenni, elmerülni, beleolvadni, bohóckodni, vadóckodni, élvezni. Azt mondtad, hallgassunk, ez az élet rendje, megfelelően élünk. Még jó, hogy a végén megjött az eszed, Kedvesem. És utána még nagyon sokáig harcoltam Érzékiséggel, hogy végre merje odaadni magát, hogy Téged csak arra használjon, hogy neki jó legyen, hogy önmaga legyen, őszinte a szerelmeskedésben, hogy élvezze a Férfit, ezért kérlek, ne fogd vissza most.
- Így van, sokáig nem követelőztünk, tompán tűrtük, hogy történjenek velünk a dolgok, heti kettő „már a kulcszörgésből tudom, ma este kefélés lesz”, mert az a kötelességünk – idéződtek fel Érzékiségben a múlt érzései – odatartottam magam, mert mindig reménykedtem, hogy egyszer majd másképpen lesz, hogy beleremegek végre a gyönyörbe. Nagyon boldog vagyok, hogy megtapasztaltam a gyönyört, és azóta mindig a magam kedvére szerelmeskedek, mert ez az igazi szabadság, nincs kontroll, nincs megfelelés, csak élvezet mindenkinek. De ezt neked is tudnod kell, Értelem!
- Nem bánom, hogy hagytalak győzni, Érzelem! Értettem én, hogy szegény Érzékiség és te belehaltok, ha a dolgok nem változnak. Sőt, nekem is jó volt, bár féltettem a szabadságunkat és a függetlenségünket, olykor résen voltam, nehogy másik csapdába essünk, és éppúgy függjünk, mint azelőtt, hogy szerelmes lettél. Háttérbe kerültem, de élveztem, hogy ti ketten, Érzékiséggel élvezitek az Életet, hogy tobzódtok a gyönyörökben, be kell vallanom, hogy szép korszak volt, kicsit pihenhettem, nem kellett folyton főnökösködnöm. –vallotta be Értelem.
- És nem akarlak visszafogni Édesem, de valamiben egyet kell értenem Értelemmel: mi is a világod részesei vagyunk, akarjuk, hogy bennünket is akarjon a Férfi, ne csak Téged! - makacskodott Érzelem.
- Szíveim, nélkületek semmire sem mennék, és engem sem akarna a Férfi, ha ti nem vennétek ki a részeteket belőle(m). Mert nem akármelyik punciért bolondul a Férfi, hanem éppen értem. Ha te, Kedves Értelem, nem lennél szellemes, nem nevettetnéd meg, ha nem vennél részt a szerelmeskedéseinkben, akkor bármelyik punci lehetnék, de a fűszerhez Te is kellesz! És Te, Érzelem, ha nem adnád hozzá a bűbájodat, a finomságodat, érzékenységedet, akkor ugyancsak bármelyik pina lehetnék a nagyvilágban, de Neki pontosan Én kellek. Miattatok is. Engedjetek hát, hogy most én irányítsam az életünket. De mit is hiányolsz, Értelem, drágám? Nem akarsz kötöttséget, nem akarsz hétköznapi gondokat, vacsorát főzni, szeretsz önálló lenni, egyedül dönteni, sosem vagy magányos… És te, Érzelem, szívem? Ott volt neked a szerelem, élvezted is, amíg nagy lángon lobogott, ám amint kezdett az állandósult megelégedettség kialakulni, már nyafogtál. Beengedted a Férfit, az Ő farkát az életünkbe, nem tiltakoztál, hogy Érzékiség, nyugi, ne csináld, itt van nekünk a kipróbált szerelmünk…és most Itt van Ő, aki jön, szeretkezik, bolondul értem (értünk!), azt mondja, hogy szereti a határozottságomat, azt, hogy mindig kimondom, mit szeretnék, hogy szemérmetlen-szégyentelenül imádom a farkát, hogy élvezem, amit velem csinál, és amit én csinálok vele. Nyugi, csajok, amíg nekem jó, nektek is jó! – summázta Pina, az Érzékiség.

Mit szólsz hozzá? Szólj hozzá: http://www.facebook.com/leabugyival

Milyen eseményeken keresztül ismerjük meg leginkább a vágyainkat? Cat egy nagyon helyes történettel kedveskedett, amiben élete elsőit mutatja be.

Küldd el nekünk te is személyes vallomásodat! Címünk 0-24: leabugyival@gmail.com
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem emlékszem pontosan, mikor nyúltam magamhoz először, csak arra, hogy 12 éves voltam. Az már olyan igazi volt, azt már tényleg úgy csináltam, hogy tudtam, én most maszturbálok éppen. Legalább fél évig úgy ügyetlenkedtem, hogy nem volt orgazmusom sem. Csak simogattam magam, többnyire reggel, ébredéskor, még mielőtt felkeltem volna. Hason fekve dörgöltem az ágyékom a párnámhoz, néha megpróbáltam feldugni az ujjam, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Annak ellenére, hogy nem jutottam el az orgazmusig, nagyon kellemesnek találtam.
Furcsa módon, bár tudtam minden összefüggésről, hogy a maszturbálás és a szex azért hasonló problémakörbe tartoznak, mégsem raktam össze a képet. A szex sokkal kevésbé érdekelt, mint a saját magam „ügye”. Különös időszak volt az életemben, minden osztálytársnőm „pasizni” kezdett, egyre többükről lehetett tudni, hogy már menstruálnak, túl voltak az első csókon, pettingen… én meg csak maszturbálgattam otthon, se menzesz, se pasi, és még az orgazmus sem jött össze. Tudtam, hogy nem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mit is kellene pontosan éreznem. Szóval ilyen kis „szerencsétlennek” éreztem magam, pedig visszagondolva az elsők között voltam elég sok mindenben. Az elsők között kezdtem el hetedikben borotválni a lábam, és amennyire vissza tudok emlékezni, a bikinivonalam mindig rendben volt tartva, soha egy pillanatra sem kandikált ki a bugyi mellől egyetlen kósza szőrszál sem. A hónaljamat is körülbelül azóta borotváltam, hogy az első szőr kinőtt rajta. Amikor először elélveztem a saját kezemtől, akkor már menstruáltam, és éppen azért, mert azt olvastam, hogy az orgazmus oldja a menstruációs görcsöket, gondoltam, na, akkor én most addig nem nyugszom, amíg nem lesz valami. Sikerült is elérnem, amit akartam, és maga az orgazmus olyan érzéseket váltott ki belőlem, mintha egy régi barátot üdvözölnék. Nem volt idegen érzés, teljesen természetesnek hatott, nem ijesztett meg, szóval jó volt, na. Viszont a görcseimet nem enyhítette, sőt; ez egyébként azóta is így van. A félrevezetés következtében viszont jó ideig leálltam a maszturbálással. Aztán jött egy srác, illetve nem is jött, ott volt mindig, ovis korom óta ismertem, és valahogy elkezdtünk egyszer pettingelni. Nem jártunk, semmi sem volt köztünk, még csak nem is csókolóztunk soha, barátok voltunk csupán. Az ő farkát fogtam és láttam életemben először. Az ő farka volt életem első álló farka. Nem beszéltük meg soha, hogy mit csinálunk, visszagondolva ez amolyan kimondatlan egyezség volt köztünk, hogy akkor most kipróbáljuk, hogy élesben menjen majd flottul minden. De ekkor még mindig csak tizenhárom voltam. Néhányszor történt meg ez a furcsa, kissé talán tudattalan „felfedezés”, de ahhoz bőven elég volt mindkettőnknek, hogy a kíváncsiságunkat kielégítse. Mikor hazamentem tőle felizgultan, újra nekiálltam maszturbálni, és akkor találtam meg a számomra megfelelő módot, és az értelmét az egésznek.
Sokat köszönhetek ennek a srácnak, kicsit állatias szintre lemenő ösztönösség volt köztünk, amelyet a velejéig áthatott az ártatlanság is, soha, egyikőnk sem gondolt arra, hogy dugnunk is kéne, mi csak tudni akartuk, hogy mi van a másik ruhája alatt, azt hiszem. Mindenesetre ez az élmény azóta is hatással van az életemre, segített elfogadni magam egy olyan helyzetben, amely nagyon nem volt könnyű számomra.
Sokszor eszembe jut még most is az az időszak, az a kínkeserves folyamat, amíg megszerettem magam, megszerettem, hogy nő vagyok, és megszerettem a pinámat. Sokszor eszembe jut, mikor arra gondolok, mennyire boldog vagyok, hogy két X kromoszómát kukáztam össze annak idején, és ha hason fekve ébredek, még mindig, minden alkalommal dörgölöm az ágyékomat az ágyhoz egy kicsit, mielőtt felkelnék.

Ha fent vagy a Facebook-on, ne hagyd ki a Pinablog hivatalos rajongói oldalát, és csatlakozz!