leabugyival

B.-ben találkozik a hűvös logika és a túlfűtött ribi. Ha már ott vannak, egymásnak esnek, a harcban pedig rendszeresen a vágy marad alul. A jelenség szimptómái közé tartozik a szexuális izgalom elemzése, amitől a maca az egyszeregy áldozatául esik.

Tényleg kevesebb orgazmusa van az intelligensebb fehérnépnek?

Achtung, achtung! Várjuk a friss vallomásokat, címünk: leabugyival@gmail.com. Az első három beküldőt most ajándék lelki megkönnyebbüléssel, vagy választható dicsőséggel jutalmazzuk!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kezdetektől olvasom a blogot és nagyon tetszik. Igazi hiánypótló darab. Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e, végülis nem teljesen az lett, amit eredetileg akartam, rövid is lett, de elküldöm. Ha nem tenném, hanem az egyszerűbb utat választva, kitörülném, az árulás lenne.:) Legyen tanúm rá, hogy legalább megírtam.
Az Agyam meg a Puncim háborúban állnak. A Puncim egy kis jól szituált ribanc, követel, hisztizik, csábít, akar. Az Agyam azonban egy igazi kiskosztümös, kékharisnya, angol lady: megtorpedóz minden ribanckodást. Hiába szeretne valamit Punci, az Agy rendszerint megbilincseli a szájat, sőt gyakorta a testet is. Felülbírál mindent, és addig gondolkodik, míg tovaszáll az ihlet. Néha szex közben is azon kapom magam, hogy gondolkozom, mit és hogyan kellene. Fegyelmezem magam, mert az Agy rögtön megrángatja a vészharangot, ha kontrollvesztés esete forog fenn. Szegény kis Punci pedig csak sóhajt, hogy megint csak ennyi jutott neki.
Egyik barátnőm mondta, hogy ez a baj velünk „okos” csajokkal, mindent túlgondolkodunk, mérlegelünk és képtelenek vagyunk ösztön szinten cselekedni. Nekünk a szex is játszma, feladat, kötelesség és olyan szabályokat, tankönyveket keresünk, amik nem is léteznek. Ezért van annyi orgazmus nélküli entellektüel. És ami a legbosszantóbb, hogy az Agy megingathatatlan. Hiába határozza el Punci, hogy most aztán a sarkára áll, azért is elalél és hagyja magát sodródni, nem megy. Mindig azon kapja magát, hogy még ezt is tudatosan teszi, még ezt is, az élvezést is valami akaratlagos, agyi felügyelet kíséri. Méri a sóhajokat, a mozdulatokat, a szemhéjak nyitottságát és megöli a vágyat. Punci ilyenkor mindig meginog, kiborul és végtelenül görcsös lesz. Az Agy pedig csendben mosolyog a trónján.

Csatlakozz a Facebook-on a Valódi Pinák Őszinte Vallomásai közösségéhez: http://www.facebook.com/leabugyival

"Szeretném veletek, és rajtatok keresztül néhány nőtársammal megosztani az én kálváriámat, amely se nem rövid, se nem vidám lánymese, de remélem, sikerül rávilágítanom, hogy testünk apró jeleire bizony oda kell figyelni." - írta Manioka. Legyen így.

Szabadulj meg titkaidtól, kürtöld szét boldogságodat: leabugyival@gmail.com.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy enyhe kis vérzéssel kezdődött. Nem szenteltem neki túl nagy figyelmet. Volt pasim, volt nemi életem -ahogy az orvosok mondják-, néhány év kihagyás után ismét elkezdtem tablettát szedni. Az első levél után, a hónap közepén és általában szex után pecsételő vérzés jelentkezett. A fogamzásgátlók gyakori mellékhatása ez (bár velem még nem fordult elő). A betegtájékoztató szerint, ha nem javul a helyzet, fél év után keressem fel a nőgyógyászomat. Nem vártam addig, három hónap után elmentem hozzá. Azt mondta, mivel az egy 'ultrakönnyű' tabletta -tiniknek lett kitalálva-, valószínűleg nem elég 'erős' az én szervezetemnek és ez lehet az oka a vérzésnek. Eggyel erősebb fajtára álltam át. A hóközi vérzés elmúlt, a szex utáni megmaradt. De még mindig az első doboznál tartottam, így ügyet sem vetettem az egészre. Aztán a pasi lemorzsolódott, szex nem volt, tünet sem volt.
Majd jött a következő, hirtelen lángra lobbant szerelem. A vérzés ismét megjelent. Aktuális volt a szokásos éves citológiai szűrés, ezért felkerestem egy orvost. Éreztem, hogy valami nem stimmel velem, ezért egy onkológus-nőgyógyászhoz fordultam. A szokásos egyperces mintavételből fél órás konzultáció lett. Baktériumfertőzésem, gyulladásom és egy kiterjedt méhszájsebem is volt, amit azonnal kezelt, írt fel gyógyszert, krémet, kúpot és határozatlan időre eltiltott mindenféle szexuális érintkezéstől. A méhszájseb gyakori tünete -az elvékonyodott hámréteg miatt- az aktus utáni vérzés. A további teendőket a citológiától tette függővé. A vizsgálat előtt kétszer is voltam vérvételen, mindkét alkalommal tökéletes vérképet produkáltam, ezért nem gondoltam, hogy baj lehet.
Tiszavirág-életű kapcsolatom közben véget ért, ezzel párhuzamosan a munkahelyemen és a tanulmányaimban sem tündököltem. Magamra maradtam a félelmemmel, melyet az utolsó pillanatig próbáltam elhessegetni, de két hét múlva beigazolódott.
A citológia kimutatta, hogy HPV-m van. A sérült hámrétegben könnyebben letelepednek a kis vírusok, a stresszes életmód és a negatív gondolatok tökéletes táptalajt nyújtottak a kis "szemetek" életéhez és a szaporodásához. (Ha választanom lehetett volna, hogy egy terhességi teszt vagy egy citológia pozitív eredményétől kell rettegnem, azt hiszem még ma is az elsőt választanám.) Mivel a HPV-nek több száz törzse van, ezért a doktornő vírustenyésztést kért. Életem eddigi legborzalmasabb három hetét éltem meg: szemölcseim szemmel láthatóan nem voltak, így csak azért imádkoztam, hogy a méhnyakráktól mentsen meg a mennyei. Három álmatlan és átsírt hét múltán kiderült, hogy ismeretlen vírustörzzsel van dolgom: nem rák.
A kezelés persze folytatódott, a vírusra azonban gyógyszer nincs. Az egyetlen amit tehettem, hogy elhessegetem a rossz gondolatokat és erősítem az immunrendszerem. A stressz maradt, az immunerősítők dobozszám fogytak. Két hónap múlva kontrollra mentem, a méhszájsebem szinte semmit nem változott, ezért fagyasztással roncsolták a sérült hámréteget. Ezt újabb kúrák és kéthavi kontrollvizsgálatok követték.
Az utolsó eredményét épp ma kaptam meg. Teljesen negatív vagyok. Mégsem tudok fellélegezni teljesen, mert... ott az a kérdőjel az első mondatban. A HPV-ből kigyógyulni nem lehet. Csak tünetmentessé válni. De már tudom, mire kell odafigyelnem...

Ami e hosszú levél valódi mondanivalója: tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy sokaknak még az sem adatik meg, hogy egy olyan nagyszerű doktornő lássa el őket, mint az enyém. De kérek minden nőt, lányt és asszonyt, hogy amint észrevesz magán valami szokatlant, forduljon orvoshoz. Mert az életünk és leendő gyermekünk élete a tét.

Várunk szeretettel a Facebook-on is!

Végül is az önbizalomnövelés az egyik célja a blognak! - hangzott a végső érv Alain írása mellett, aki ódákat zeng a pináról. A néhol malackodásba, néhol kategorizálásba csapó bejegyzést azoknak ajánlom tehát leginkább, akiknek jólesne néhány kedves szó egy férfitól büntetlenül.

Next: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Imádom a Pinát! A Pina csodálatos!

Új életet ad, irányítja, hatalma alatt tartja a világot, minden körülötte forog, minden tőle függ!

Én örülök, hogy nekem nincs, mert így feltétel nélkül imádhatom!

Tudom, mi faszok meredezhetünk kidagadó erekkel, fényesen feszülő, vérvörös makkal, akkor is csak illúzió, hogy a teremtés koronái lennénk, hogy mi vagyunk a Pinát uraló domináns hímek! A Pina játszik velünk, nevet rajtunk, úgy csinál, mintha elkápráztatnánk, de rá kell jönnünk, hogy előbb-utóbb őt szolgáljuk és én a magam részéről, ezt örömmel is teszem! Lehet perverzió, de imádom ezt a játékot, imádom a praktikákat, imádom, hogy észre sem veszem, de már a farkamnál fogva vezetnek!

Már túl vagyok a negyedik X-en és valamiért most élem másodvirágzásom! Az első és a második X között már megéltem egy igen intenzív időszakot, amikor a Pinák elhitették velem, hogy zseniális fasz vagyok és nélkülem nem élet az élet! Aztán leragadtam egynél, majd még egynél és visszahuppantam a realitásba, most megint azt veszem észre, hogy elkezdődött újra a beetetés! A Pinák megint gyűlnek körülöttem és duruzsolnak a farkamba, hogy hatalmuk alá keríthessenek! Mi tagadás, élvezem a dolgot, élvezem, hogy érdemesnek tartanak birtokolni engem, pedig se szép nem vagyok, se gazdag!

Nagyon sok Pinában voltam az elmúlt évek alatt, mégis, aki azt mondja, neki egy Pina sem tud már újat mutatni, az vak! Szerintem mindegyik újat mutat, mert nincs két egyforma és csak akkor tud a fasz maradandót alkotni, ha látja ezeket a különbségeket és ehhez igazítja a cél felé vezető útját!

Öröm, ha a Pina ismeri magát, tudja mit akar, mert ezzel nagyot tud segíteni, de izgalmas felfedezni is a rejtett tartalékokat! Viszont roppant szomorúvá tesz, ha azt látom, a Pina semmit nem tud magáról. Nemrég történt, hogy miután az ujjam hegyén, lüktetve elélvezett, megkérdezte: "...az a G pontom volt? Nem is tudtam, hogy nekem is van olyan!" Kinek a hibája, hogy a közel 30 éves aktív pályafutása során, még egyszer sem szembesült ezzel a ténnyel! Ö sem fedezte fel magát, de a faszok sem álltak a helyzet magaslatán, akikkel összehozta az élet!

Én a Pinákat formájuk szerint csoportosítom, nem tudományosan, hanem a saját tapasztalataim alapján, ahogy más és más megközelítést igényelnek!

Babapunci: amikor csak egy diszkrét vágás látszik a szeméremdomb közepén. A sztereotípiák szerint ezt szeretik a faszok legjobban, bár én például nem teszek különbséget!

Rózsaszirom: amikor az ajkacskák finoman kitüremkedve, egy virág szirmaira emlékeztetnek és izgalom hatására virágot bontva engednek utat a behatolónak!

Pillangó: ami szinte olyan mint a Rózsaszirom, de jobban előbújik a résből és felizgatott állapotban, mint egy pillangó széttárja szárnyacskáit, alkalomadtán alaposan megduzzadva.

Elefántfül: ez nagyon visszataszítóan hangozhat és biztos sokan azt hiszik, hogy ez valami rettenet, de én életem talán legszebb szexuális élményeit kaptam egy ilyen Pinától és szeretettel emlékszem rá!

Persze ezeket még bonthatnánk szín, illat, íz, sőt, akár a csikló mérete szerint is, de nem ez a lényeg! A Pinát szeretni kell és kényeztetni, megfigyelni, felfedezni és megadni neki, amire vágyik! A farkunkhoz nőtt többi testrészünk is erre való véleményem szerint, hisz a Pinának örömet szerezni ezer módon lehet. Néha könyebben, néha nehezebben, de aki örömét leli a Pina kényeztetésében, annak ez nem lehet fáradtság!

Azoknak a hülye faszoknak mondom, akik még nem tudnák, hogy egy boldog, kielégített Pinánál nincs semmi jobb ezen a földön! Tehát, ha a saját boldogságod keresed, akkor le a gyatyával, tegyél boldoggá egy Pinát és célba érsz!

Csatlakozz a Pinabloghoz a Facebook-on is: http://www.facebook.com/ 

Kalandozás a női fantázia nedves ajkú világába. Egyhelyben ülve. Következzen egy újabb levél lensziromtól, akinek további kellemes ihletgyűjtést kívánunk!

Ha benned is már megérett egy vallomás, oszd meg velünk! Elérhetőségünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ültem a Keletinél a soha meg nem érkező éjszakai buszra várva és azon gondolkoztam, mit csinálnék, ha az üres lakáson kívül bármi más várna rám otthon. Ha nem lennék ilyen borzalmasan szingli, ha a puncim nem lázadna már a zárdai életmódom ellen tűrhetetlenül. Belegondoltam, ahogy írok egy sms-t a nem létező Kedvesnek, hogy 20 perc múlva otthon vagyok, készüljön fel egy kéjes, lucskos szeretkezésre, mert ha hazaérek a szuszt is kiszívom belőle.

Véget nem érő utazásnak tűnik az a két megálló amíg zörög a kulcs és hazaérek.

Látom a szemében azt az ösztönös, állati lángot, amit oly sokszor láttam már és ami mégis állandóan új. Szerintem az sms-em óta áll a farka. Milyen volt a napod, kérdezi, válaszolni sem tudok, mert azzal a lendülettel nyom az ajtónak. Kezeimet a fejem fölé szorítja és a nyelvével kérdezi meg az összes testrészemtől, nekik vajon milyen napjuk volt. Kínosan ügyel rá, hogy semmit ne kapkodjon el, szép lassan nyalogatja végig a nyakam, a mellbimbóimat, a hasam, direkt kínoz a szemét. A puncim már nem bírja a kínt, szinte üvölt a vágytól, DUGJ.MÁR.MEG. A fülébe súgom reszkető hanggal, hogy hatoljon belém, szakítson szanaszét, használjon, tépjen. De esze ágában sincs, mert tudja, hogy azt a végtelennek tűnő pattanásig feszült reszketést, az őrjítő forrókása-kerülgetést, azt szeretem a legjobban.
Nem tér a lényegre, mint valami kis balfasz szűzfiúcska, aki nem tudja, mit merre keressen. Én tudom, hogy ez taktika, a puncim azonban nem, ő megadja magát a balfasz szűzfiúcskának, aki óvatosan érinti nyelvével a combom, kissé beleharap, hol erősebben, hol gyengéden. Mire a szeméremajkaimhoz ér, már a combomon folyik le a puncimból a nedv. Direkt csinálja a kis fasz, de kész, vége, nem bírom tovább, fogom a haját, belemarkolok és a lábam közé nyomom a fejét. A nyelve tövig hatol a hüvelyemben, őrjítő érzés. És szép lassan rájön az ál-balfasz szűz fiúcskánk, mire vágyik a punci. Először lassan, mint amikor a kiscica lefetyeli a tejecskét, úgy kell megszelídíteni. Nem lehet hamar letámadni, mert akkor megijed, szép lassan kell ostromolni. Egyre beljebb és beljebb, egy ujj a hüvelyben, két ujj a hüvelyben, míg nyelvével csak verdesi a csiklót. Érzem, hogy nincs már sok hátra, fordíts hasra és dugj meg cicám, most.
Nem kell kétszer mondani, a puncim lucskos, csak úgy csúszkál benne ki-be az a csodálatos farok. Néha kiveszi és végighúzza a kéjnedvvel borított farkát az ánuszomtól kezdve egészen a szeméremdombomig amitől én megőrülök. Miközben dug az ujjai a csiklómmal játszanak, el van látva a puni baja rendesen, egy rossz szava nem lehet.
Én minden orgazmusnál kicsit meghalok. Intenzivitástól függően rándul görcsbe az egész testem, megfeszül a gerincem, elborítja az agyam a sötétség, a szemeimet a könny és lövell az énem egy része az egekig. Olyan mélyen harapok bele közbe a húsába, hogy biztos, hogy napokig meg fog látszani, de nem érdekel.
A puncimból még egy óráig szivárog időközönként a sperma és a nedv csodálatos keveréke, néha le sem törlöm egyből, csak élvezem, ahogy lefolyik a combomon elindulva a térdemen keresztül a vádlimig. Csendben, lecsukott szemmel pihegek a mellkasán. Nem szólunk egy szót sem egymáshoz, nincs mit mondani, hiszen az előző egy órában mindent elmondott helyettem a punci. Nincs semmi, csak ő, én, és a farkához bújó nedves vénuszdomb. Lassan egyenletes lesz a légzésem, lassan úrrá lesz rajtam egy tökéletesen harmonikus érzés, eltűnnek a mindennapi gondok, elhiszem, hogy a világon minden rendben volt és minden örökké rendben lesz csak azért, mert kielégültem. Elalszunk egymás mellett, hogy reggel kezdhessük újra az egészet elölről.

Hihetetlen sokára jön a busz. Bár igazából nincs is miért haza sietni.

Mi hazavárunk. Címünk: http://www.facebook.com/leabugyival!

Péter, első férfi szerzőnk, részletesen mesél Puncikához fűződő viszonyáról. Minden szavából süt a szeretet, az elfogadás és a vágy, amik együtt is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy viszonzásra találjanak feleségében. Szívás.

Oszd meg valünk a te történeted és legyen a tiéd a Mennyek Országa: leabugyival@gmail.com! ------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nekem nincs puncim. Nyolc éve élek együtt egyel. A feleségemé. Az egyszerűség kedvéért Puncinak fogom hívni. Nagyon szeretem Puncit. Gyönyörű. Szép, húsos ajkacskái vannak. Nagyok, étvágygerjesztőek, amiket szívesen forgatna az ember a szájában sokáig. Ő is szeret, ez biztos, de elég fura kis szerzet. Tudom én, hogy Punci nem kuki, hogy nem lehet lerohanni, hogy meg kell érteni, el kell varázsolni, bizalmat kell kelteni benne, hogy megnyíljon, de mindig azt gondoltam, ha rendesen bánok vele, hűséges vagyok hozzá, ha szeretem, becézgetem, megdícsérem, nem hanyagolom el, sőt, proaktívan keresem a társaságát egyre jobban és egyre többféleképpen akar majd engem. Változik majd Ő is velem együtt. Punci valahogy nem ilyen. Punci nekem tabu, hisz én vagyok a férje, ezért sokmindent megtehet, nekem pedig ezen minőségemben sokmindenhez nincs jogom. Ha felkerül az írás, megmutatom neki. Először nem fog örülni. Megijed majd, hogy kiderül, róla van szó, mit fognak szólni az emberek, hogy néhol sértően fogalmazok, meg még ki tudja. Aztán majd megnyugszik, elolvassa és lehet, hogy talál benne igazságokat. Talán megérti, hogy érte teszem az egészet. Csak a határait feszegetem, mert azt gondolom, rengeteg lehetőség rejlik benne, amitől valami miatt elzárkózik, megfosztja magát és még azt is elhiteti magával, hogy semmi szüksége a változásra, fejlődésre.
Múlt héten rábukkantam a blogra. Tetszett. Aznap este otthon befestettük a szőrét, mert szeretett volna feketét szőke helyett. Aztán az ágyban megkértem, meséljen magáról. Mit szeret, mit nem szeret, miért szereti és miért nem. Azt gondoltam kedves ötlet. És tudjátok mit válaszolt? Hogy nem szereti, ha nem várom meg amíg megéhezik, mindig csak tömni akarom, hiába van ő jóllakva. Meg hogy mindezt hogy lehet úgy megkérdezni, hogy a szám kb. öt centire van tőle. Bocs, de szeretek közel lenni ahhoz, akivel beszélgetek.
Szóval elsőre kicsit meglepődtem, nem mintha nem hallottam volna már hasonlókat tőle. Gondoltam, nosza Punci, akkor vallj színt. Ne kímélj, mi van még? Azzal folytatta, hogy Ő olyan, mint az autó, betankol és majd csak akkor áll be a kúthoz, ha már kifogyott a benzin, nem szeret gyakrabban rátöltögetni. Ezért én túl gyors vagyok neki, túl direkt és követelőző. Neki időre, hangulatra, biztonságra van szüksége, meg arra, hogy hagyjam békén, ne hajkurásszam folyton. Mert ugyan a hajkurászás jól esik, de miért akarom én őt utána mindig magamnak. Hoppá, szigorú Punci.
Ha már itt tartottunk, megkérdeztem, miért nem hagyja magát például megcsókolni vagy megsimogatni soha. (Na jó, a soha kicsit túlzás. Nyolc év alatt kétszer is volt olyan, hogy hangosan nyöszörgött, amikor megcsókoltam. Kristálytisztán emlékszem mindkettőre. Kettő per nyolc év, hmmm. Hozzáteszem, hogy a feleségemtől se kért simogatást soha, a csók meg állítólag régen működött, legalábbis volt rá példa, hogy tetszett neki, de nem velem.
Valamit rosszul csinálhatok?
Erre azt válaszolta, hogy csak azért, mert én mindig felajánlom. Ha nem kérdezgetném állandóan, hogy szeretné-e, akkor ő már réges-rég kérte volna. Érdekes... Én sem voltam mindig ilyen „követelőző”, ahogy Ő fogalmaz. Sokáig hagytam, hogy olyan legyen, amilyen akar. Most azt az időszakot úgy fogalmaznám meg, hogy nem mondtam el Neki mire vágyom, hogyan szeretnék Neki (elsősorban Neki és nem magamnak) örömet szerezni, hogyan tudnám kimutatni, mennyire szeretem. Megvártam, míg megéhezett, olyankor próbáltam a lehető legjobban teljesíteni, aztán csendben maradtam. De jónéhány hatás, helyzet, tanulság az utóbbi időben változásra sarkallt. Popper Péter mondta valahol: „Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek, vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj.”
Én pedig úgy éreztem, görgetek magam előtt néhány dolgot Vele kapcsolatban. Itt az ideje változtatni és együtt tanulni, fejlődni, új élményeket szerezni, megélni őket közösen, mielőtt baj lenne. Persze azt megtanultam már ennyi év alatt, hogy nem szabad Tőle sokmindent kérni egyszerre. Pedig van vibrátora, vettünk neki vibráló gyűrűt, gésagolyót (ami végül csak az én végbelemben járt – egy hétig alig tudtam leülni az aranyértől...:), de egyiket se használta. Ezért azt gondoltam, lecsupaszítom a vágyaimat és egy témára koncentrálok. Arra, hogy végre megcsókoljam úgy, hogy neki jó legyen. Fontosnak tartottam, hogy Ő legyen a középpontban és ne én. Beszéltünk is róla, úgy tűnt, kedve is lenne hozzá, benne lenne a dologban. Azt kértem, segítsen nekem, hogyan csináljam jól, mire van szüksége, hogyan mozogjak, hogy vegyek levegőt, bármit. Vártam, de nem jött felkérés. Aztán valóban kértem, hadd próbáljam meg, hátha... 30 másodperc és köszönte szépen elég.
Azt kértem a szülinapomra ajándékba, hogy hadd kényeztessem el a számmal. Ez se jött össze. Beleástam magam a témába, keresgéltem az interneten, hogyan kellene Puncit ügyesen kényeztetni. Találtam is egy nagyon tuti videót, tényleg tanulságos. Nina Hartley oktat, érdemes megnézni, csajoknak is. Kb. egy hónapja elindítottuk a Nina projektet. Örültem neki, gondoltam jó lehetőség ez a továbblépésre. Egyszer nem volt még eléggé nyitva, mikor be akartam bújni, így előkerült egy fogás a videóból. Itt sem kaptam többet 30 másodpercnél, de teszett Neki. Utána úgy csúsztam be, mint kés a vajba. Szuper, nagyszerű, működik! Gondoltam próbáljuk újra, ha már egyértelmű jele van, hogy tetszett, de azóta se kaptam újabb lehetőséget, inkább elutasítást.
Nem értem Puncit. Ha épp jó kedve van, akkor is két órát legalább kerülgetni kell. Indirekt.
Nem szereti ha azt mondom gondolok rá.
Vagy ha megkérdezem, hogy szeretne-e engem.
Vagy hogyan kényeztessem.
Vagy hogy Ő mondja meg hogyan tovább a Nina projekttel.
Ilyenkor nem tud válaszolni. Vagy azt mondja, hogy se ne beszéljek róla, se ne kérdezgessem. Máskor (de nem túl gyakran) percekre van csak szüksége és már jól is lakott. Minimális bemelegítés, gyors akció. Tavaly egyszer igencsak megéhezett, az autó hátsó ülésén épp csak lehúztam a nadrágomat és már be is kapott. Máskor meg tiltakozik, kikéri magának a dolgot. Ha kinyílik, akkor folyamatosan azt kéri, legyél durvább, erősebb, keményebb, el akarja venni, ami jár neki. Követel, méghozzá nem is akárhogyan. Ha ettől feltöltődve újra és újra foglalkozni akarok vele, el akarom kényeztetni, akkor elbújik, bestresszel és kategorikusan elutasít, nem érti hogy mit akarok (vagy nem akarja érteni) és jön a megéhezős történet.
Párszor próbáltam megvárni. Volt olyan, hogy két hétig meg se nyikkant, volt olyan, hogy napközben húzott, hogy jöhetne már az este, mert benne lenne egy kis mókában, aztán akart is volna, de nem tudott beengedni. Aztán a következő nap ugyanez a játék, meg még párszor.
Folyamatosan azon tűnődöm, ha vajon most találkoznánk először akkor is ilyen lenne? Arra a következtetésre jutottam, hogy tuti nem. Bizonyítani akarna, megmutani, hogy ő a legjobb, legfinomabb, legéhesebb, legbevállalósabb punci a világon. Hogy elkápráztasson, magába bolondítson és bebiztosítsa magát, hogy eszembe se jusson más puncira gondolni.
A fent említett múlt heti beszélgetés után abban maradtunk, hogy visszafogom magam. Nem először „lyukadunk” ki ide. Megvárom, amíg kezdeményez, mert az utóbbi időben mindig én kezdeményeztem, esélye sem volt a kibontakozásra. Nem zárkózom el, hogy változzak, változtassak. Remélem Ő is felismeri, hogy szükség van megújulásra.
A feleségem egy tündér. Azt mondta, nyugodtan szólhatok, ha nem tudom Puncit megvárni. Szívesen segít rajtam pl. a kezével. Istenien csinálja, ez is megérne egy külön esszét. Néha rajtra is látom, hogy kevésbé lenne stresszes, feszült, ha Puncit feltankolná, de Punci néha őt is sanyargatja, de ezt Ő elfogadja, mégiscsak együtt vannak évtizedek óta, megszokták egymást és hát senki sem szeretne összeveszni saját magával. Azt hiszem, az a helyzet, hogy Punci megszokott egy kényelmes életet és talán fél a változástól, mert nem tudja, mivel kell majd szembenéznie. Punci nem ért engem és nem érti mi az a változás.
Elolvastam Spencer Jonson: Hová lett a sajtom? című könyvét. A változásról szól. Ezt is bátran ajánlom mindenkinek. A szereplők között megtaláltam magamat. Törek vagyok, aki sokáig nem veszi észre, hogy itt az ideje a változtatásank, azonban amikor elhatározza, hogy kimozdul a holtpontról, új élményekben, kalandokban lesz része, jobban megismeri önmagát. Tanul, feljődik és jobb ember lesz belőle, aki nem fogja újra elkövetni azt a hibát amibe egyszer már belesett.
Megtaláltam Puncit is. Ő Tunya, aki a következőt mondja amikor a társa Törek a kiürült sajtraktár elhagyására bíztatja, modván biztosan találnak új, talán még finomabb sajtot is a labirintusban: „Nem hiszem, hogy ízlene nekem az új sajt. Nem azt szoktam meg. Vissza akarom kapni a saját sajtomat, és amíg ez nem történik meg egy jottányit sem vagyok hajlandó menni." Punci sem szokta meg, hogy nem várják meg, amíg megéhezik, meg akarják csókolni, simogatni, hogy valaki arra ösztönzi változtasson, mozduljon ki a holtpontról, nézzen szembe a lehetőségekkel amelyek talán így látatlanban félelmetesnek tűnnek, de ha csak 50%-uk beválik, máris rengeteg tapasztalattal és élménnyel lenne gazdagabb.
Ha most beszélgetnénk, megkérdezném tőle, mit tenne, ha nem félne a változástól? Csak bíznia kellene magában és bennem, mert Ő (is) a szemem fénye és szeretem.

Nekünk pedig te vagy a szemünk fénye! Éld át ezt a csodálatos érzést és csatlakozz:  http://www.facebook.com/leabugyival