leabugyival

Nem kell szeretnie

Címkék: Dráma, Szerelmi


                                            
Mindig furcsa érzéssel tölt el bennünket, ha egy történetben egyszerre szerepel a punci, a farok és a gazdi szó. Na mindegy.

Usagi kamaszosan szétszórt vallomásának egészen különleges tanulsága van: a pina néha jobban tudja, mint mi.

Te is tudsz valamit? Meséld el nekünk a Pinablogon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy döntöttünk, Punci és én, hogy kiírjuk magunkból az elmúlt időszak eseményeit, amelyek régen kezdődtek és mostanra végre lecsendesedtek. Az egész ott kezdődik, hogy Punci és én nagyon jóban voltunk, megértettük egymást és tudtuk, hogy a másiknak mi a jó, Punci ekkor még nem találkozott egy farokkal sem, kicsit tartott tőlük, hogy bántják, hiába mondtam neki, hogy nem fogja egyik sem és különben sem engedek a közelébe egyetlen rosszvágású farkat sem. Punci hajthatatlan volt, végül ráhagytam a dolgot, nem foglalkoztunk a farok kérdéskörrel.

Egy ideig ez sikerült, aztán egy ismerőssel összehozott a sors, először csak ismerkedés szintjén, végül egy pár lettünk, de Punci nem engedett és nem akarta még csak látni sem a farkát. Nem tudtam megértetni vele, hogy úgy érzem szeret az a férfi és ezért neki, Puncinak is szeretnie kell. Ez kétszeres hiba volt. 1. a férfi minden állítása ellenére nem szeretett. 2. Puncinak nem KELL szeretnie senkit azért, mert én azt mondom.

A gondok itt kezdődtek. Punci nem akarta, hogy a farok bekerüljön. Az pedig csak bekerült, Punci sírt, hisztizett, nem így képzelte el, a férfi nem foglalkozott se Puncival, sem velem. Punci ezt könnyezve hányta a szememre, amikor a férfi végzett és mi ott maradtunk teljesen megsemmisülve, nem így képzelte azt, amikor az első farokkal találkozik, nem lányregényt várt rózsaszirmokkal, csak figyelmet. Azt mondta, hazudtam neki, mert igenis fájdalmat okozott és innentől kezdve nem hajlandó még csak ránézni sem a másikra. Ennek ellenére, néhány együttlétre rákényszerítettem. Sírt és aztán én is vele együtt sírtam. Punci és én éreztük azt, hogy nem vagyunk fontosak. Így a kapcsolat szexuális és minden más dologban mérhető hanyatlása a végéhez közeledett, végül kis átmenettel megszűnt.

A nagy változást Puncinak köszönhetem. Egy régi és jó baráttal sokat találkoztam, Punci pedig minden találkozáskor örömujjongott: "Igen,igen őt akarom érted Gazdi, ŐT akarom, magamban és MOST!" Követelőzött, tocsogott, én pedig nem tudtam mitévő legyek. Ezt már akkor is elkezdte, amikor az ex még megvolt, nem kis fejtörést okozva nekem. Végül az lett amit Punci akart, a kedves ex replikázott, hisztizett nem értette a dolgot, ő miért nem és a másik miért igen, miért nem adtam neki esélyt. Megadtam az esélyt, és ezért az esélyért még Puncit is bántottam. Ilyen önfeláldozást viszont nem érdemelt.

Punci boldog és a Gazdi is. Punci életének második farka maga a csoda, ezt nem győzi elégszer a tudomásomra hozni, én pedig nem bírom elégszer elmondani, hogy a farokhoz tartozó többi rész is egy csodával ér fel. Én ilyenkor mosolygok, ha Punci tudna ő is biztos azt tenné.

Így leírva az egész nem tűnik nagy tragédiának, de akkor, amikor megéltük... maga volt a pokol. Punci utálta, hogy kihasználják és most is meglepetésként éri, hogy ő van az előtérben és igenis kényeztetik, foglalkoznak vele, Gazdi azóta is hallgatja, hogy hülye volt, és bizony ha Punci nem talál ilyen jó farkat, akinek a "sallang" része tetszik, akkor még most is pityeregnénk mindketten. Ez van, Punci határozott személyiséggé nőtte ki magát, legalább kettőnk közül valakinek legyen vér a pucájában:D

Majdnem 400-an várjuk a 400. csapattagot! Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: http://facebook.com/leabugyival!

Komment 2 | Reblog! 0 |

5-18

Címkék: Önfelfedezés


Nevét nem vállaló beküldőnk kronológiát készített a pinájáról. Az írás egyelőre az 5 és 18 éves kora közötti eseményeket dolgozza fel, szenzációs stílusban. A folytatás bíztatásra szorul, ezért én most elkezdem visszatapsolni. Folytassa, Anonymus!

Örökélet, cheat a Mortal Kombatba, P a nagy betűs életbe: leabugyival@gmail.com. Küldd el nekünk vallomásodat!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
~5.-6. év
Első emlékem a pinámmal kapcsolatban, amikor Anyukám rámszólt, hogy óvatosan szálljak ki a kocsiból, nehogy valaki meglássa a csupasz fenekem. Aznap valamiért bugyi nélkül mentem haza az óvodából. Körültekintően léptem ki a hátsó ülésről. Kurta szoknyácskámat esetlenül lapogattam combomra, nehogy véletlenül kivvilanjon, aminek nem szabad.

Máig fel tudom idézni azt a furcsa, izgatott szégyent.


~16. év
A Bátyám már nem él otthon. A szüleim a konyhában élik estéiket. Lemegyek hozzájuk, és a tőlem telhető legnagyobb természetességgel próbálom oldani a közelgő téma feszültségét.

Máris kimondom.

Beszéljünk a szexről!

Magamra erőltetek egy kis zavart, hogy segítsek nekik. Hebegnek-habognak, bájosnak találom. Édesanyám a sarokba szorított állatok kétségbeesett dühével tiltakozik. Összeveszünk.

Kaptatok fel a lépcsőn, még elcsípem, ahogy Apukám azt mondja Anyukámnak: "Nem fogja megvárni, amíg te felnősz ehhez a beszélgetéshez."

Már nem vagyok szűz...


Az első.
Kisfelnőtt vagyok, a gimnázium derekán. A szüleim szigorúan fognak. Nem haragszom ezért, nem lehet könnyű egy diktátort nevelni. Tíz órára haza kell érnem, a fiúm, aki 200 km-re lakik, nem alhat nálunk.

Ártatlanságom nem érdekel. Minden bizonnyal hamarosan megtörténik.

A barátom egy nyári napon meglátogat. Vonata reggel érkezik, este megy. 19 éves, ő sem volt még nővel. A pinám borzasztóan kíváncsi.

Anyukám a kertben tesz-vesz, szereti gondozni a növényeket, pláne mindezt bikiniben, hogy simogassa a bőrét a napsütés.

Közben beleülök a fiúm ölébe.


14.-18. év
Az osztályteremben az ablak mellett, a bal oszlop harmadik padja az enyém. Időnként csatlakozik mellém valaki, gyakran mégis egyedül ülök. Mellettem egy radiátor, amire módszeresen felvezetjük az előttem helyet foglaló barátnőimmel, hogy ki kivel feküdt le.

Az én listám a leghosszabb. Büszkeség tölt el, ha rápillantok. Ennek oka nem a mennyiségi fölény, hanem a tény, hogy a másik két lányhoz képest én előnytelenebb külsővel rendelkezem.

Az életben való sikert ennek a felismerésnek köszönhetem.


18. év
Minden nő életében van egy férfi, akit az anyja lánygyermekének szán. Ez a férfi általában nem az a férfi, akit a lány is magának szán. :)

B. politikai nézetei megegyeztek a szüleimével, és ellenkeztek az enyémmel. B. zenei ízlése közel állt Apuéhoz, én viszont csömört kaptam Miles Davistől. B. undorral gondolt a találkozásunkat megelőző időszakra, és előszerettel hangoztatta a család, az emberi értékek és a hűség fontosságát. Szemben nyilvánvalóan az én erkölcstelen múltammal.

B. néhány hónappal később könnyek között bevallotta, hogy kapcsolatunk elején megcsókolta az exnőjét. Ha-ha-ha.

Sajnos ez az érzelmi vihar sem mentette meg a pinámat az ásítozástól. Kezdetét vette a párkapcsolatok rám azóta is gyakorolt szimptómája: a szex iránti sóvárgás megszűnése.

B. persze számonkérte rajtam a lotyót. B.-t felvilágosítottam, hogy 1 éve van abban, hogy kitekerjem a nyakát. Neki is.

Mielőtt totálisan szedálta volna a pinámat, megpattantam.


Talán folytatom.

Addig is csatlakozz hozzánk a Facebook-on!

Komment 3 | Reblog! 0 |

Egy 54 kilós, körtefenekűt lesz' szíves!

Címkék: A bugyin túl

Van egy olyan kategóriánk is, amiben a közérdekű információkat osztjuk meg, esetleg beszámolunk valamilyen témába vágó kulturális programról, érdekes reklámról. Ezeket - a Pinablog összes többi bejegyzésével ellentétben - mi írjuk, reméljük, szeretni fogjátok őket.

Rövid kitekintés következik, jelentés A bugyin túlról.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A "TALLAS", azaz "méretek" nevet viselő kiállítás a női testet érő támadások ellen kíván fellépni. Elsősorban a milliók fejében élő "egyetlen tökéletes" ideálképpel szemben, amit a média és a gazdaság generál, és amely mára társadalmi problémává nőtte ki magát.

(A linkért köszönet Mirának.)


A "TALLAS" egy fiktív üzletbe invitál, ahol a látogatók belebújhatnak idegen nők testébe. Izgalmas, mi? Az installációk olyan nyers, photoshoppal nem feljavított egész alakos képek, melyek különböző életkorú, bőrszínű és testi adottságokkal rendelkező nőket ábrázolnak.


A kiállítás dacolni szeretne a trenddel, hogy a nőket árucikként kezeljék. (56, maradhat?) Fontos kérdéseket akar feltenni, amik olyan sarkallatos pontok körül forognak, mint hogy milyen is a valódi szépség.

Azokra a furcsán szerethető hibákra és egyenetlenségekre hívja fel a figyelmet, aminek egyedi külsőnket köszönhetjük. Bíztat, gondolkozzunk másként ezekről: a ráncok életünk emlékei, a pigmentfoltok napsütéses nyaralásokról mesélnek, a hegek kamaszkori csibészségekről. Miért takargatjuk és szégyelljük őket?
A "TALLAS" a maga provokatív és ironikus formájában szeretné közölni, hogy mindannyian különleges és megismételhetetlen alkotásai vagyunk a természetnek.

A testet viszont a szellem tölti meg egyediséggel. A szellem, ami azért a mozdulatért felelős, hogy a kezek finom ételek, hozzá illő ruhák és különleges könyvek után nyúljanak. Aki ezek után azért sír, mert áruként kezelik, az talán meg is érdemli.

Tetszik? Fúj? Na és?

Mondd el a kommentboxban, vagy csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
De ne érd be ennyivel, küldd el neki a te történeted is, nagyon várjuk a leabugyival@gmail.com címre! 

Komment 0 | Reblog! 0 |

A gyengédség elmarad

Címkék: Vígjáték, Erotika


Apa és lánya szörnyen súlyos, mély titkot rejteget, az anyának fogalma sincs, mi folyik a takaró alatt. Virtuális lelki petting tüneményes történetével mindenki szívébe belopja majd magát, ezért háromra kívánjunk neki erotikus örömöktől hangos 2012-t!

Úgy érzed, te is tudnál hasonlót? Hajrá ide: leabugyival@gmail.com!
Ha előtte ismerkednél kicsit a társasággal, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kilenc éves voltam. A helyi lap járt nekünk, aminek a hátoldalán erotikus hirdetések voltak, meztelen nők képeivel. Egyszer egyedül voltam otthon, és a kíváncsiságtól vezérelve tárcsáztam. Erotikusan búgó hang szólt bele a telefonba, majd választhattam a menüpontok, azaz az előre felmondott szextörténetek közül. Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor szextelefonálás közben, kilenc évesen maszturbáltam a nappaliban. Az élmény annyira megragadott, hogy izgatottan vártam mindennap, mikor érek haza az iskolából és drukkoltam magamnak, hogy anyám még ne legyen otthon.

A szüleim éppen válófélben voltak, így amikor anyám meglátta a részletes telefonszámlán a horror összeget és a 0690-es számot, egyből apám torkának esett. Megijedtem, de nem tudtam mitévő legyek. Végül összeszedtem minden bátorságomat és egyik éjjel sírva, a takaró alatt zokogva motyogtam el apámnak, bűnös tettemet. Mint később kiderült, majdnem felnevetett, azt hitte, valami nagy baj van. Apám, három hónapon keresztül lopkodta ki az anyám nevére szóló telefonszámlákat a postaládánkból. Egy nap leült velem beszélgetni, és annyit mondott, hogy ez nem bűn, sőt, fontos dolog az életben a maszturbáció, de ha lehetne, válasszam egy kevésbé drága formáját.

Kilenc évesen már tudtam, mi kell a pinámnak. Tizennyolc éves koromig várattam, majd gondolkodás nélkül élveztem, az élet nyújtotta lehetőségeket.

Majd jött egy három éves kapcsolat és valamit elvágtak bennem. Aktív, viharos szexuális életünk volt, amellett, hogy rengeteget szexeltünk és bárhol, bármikor megkívánt - ennél többet mit is kívánhatna egy nő?! -, én mégsem élveztem annyira. Soha nem szeretkeztünk. Mi basztunk, keféltünk, dugtunk. Megszoktam, hogy a szex a falhozvágással és nem az előjátékkal kezdődik. A simogatásokkal alig tudok mit kezdeni és szinte minden alkalommal, az első pár percben mélytorokra veszem a figurát. Majd csodálkozom, hogy a vágyott gyengédség elmarad. Legtöbbször maga az aktus is.

Két éve szakítottam. A két év alatt kétszer dugtam. Dugás volt, semmi több. Férfiak, randik, jönnek-mennek az életemben, de amint a szexhez érkezne az ismerkedési folyamat, én leblokkolok és zárom a dolgot. Rosszabb esetben, olyan helyzetet generálok, hogy engem dobjanak pár randi után.

Nem tudom, ebből ki, vagy mi zökkentene ki. A maszturbálások havi átlagát már nem számolom, szervezetem tiltakozik, álmaim egyre perverzebb irányt vettek. Huszonhat évesen, egyedülállóként, itt állok, mindenféle szexuális élet nélkül.

Lehet, hogy újból tárcsáznom kellene?!...

Komment 21 | Reblog! 0 |

A nagy kérdés

Címkék: Dráma, Szerelmi


Minden drága olvasónknak élményekben, nekünk pedig bejegyzésekben gazdag új évet kívánunk!

Következő írónk, Ildikó leltározza élete szexuális partnereit, hogy aztán a végén feltegye a kérdést, amit minden valamire való nő feltett már.


Nem kell hozzá a szavak emberének lenned, hogy megoszd velünk a te emlékeid, vágyaid, érzéseid. Küldd el nekünk őszinte vallomásodat a leabugyival@gmail.com postafiókba!  
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A puncimat mindig is szerettem, és azt hiszem ő is engem. De valamiért féltem örömet okozni neki. Próbált rá célozgatni, hogy mi lenne a jó neki, de én ellenálltam az akaratának. Aztán hirtelen egy csapásra minden megváltozott. Azóta a puncim lett a legjobb barátom, és az életem egyik legfontosabb része. Imádjuk egymást, de néha vannak nézeteltéréseink.  Mikor még nem is tudtam, mit is jelent pontosan a szex, már akkor is elképzeltem, hogy hogyan fogom csinálni.
Mivel elég finnyás vagyok, azt gondoltam, hogy soha életemben nem fogom engedni egy pasinak, hogy szájon pusziljon, a nyelves csók gondolatától még a hideg is kirázott.
Aztán megismertem valakit. Gyűlöltük egymást, de el kellett viselnünk egymás közelségét. Aztán hirtelen valami megváltozott. A gyűlöletből barátság lett, majd később még valami.  Szerettem a közelében lenni. Hiányzott. Aztán egyik este úgy alakult, hogy közösen kellett elmennünk valahova. Útközben eltévedtünk, aztán egy sorompónál pirosat kaptunk. Itt kaptam meg életem első csókját. Ami furcsa volt, hogy én is akartam, és nem volt gusztustalan, ahogy elképzeltem. Másnap este már vetkőztettük egymást, valahogy ösztönösen éreztem, mit kell csinálnom. A puncim is tette szépen a dolgát. Nedvesedett rendesen. És ő a kezembe adta az álló faszát. Kicsit megijedtem, mert olyan hatalmasnak tűnt. Megsimogattam, és jól szemügyre vettem. Beleegyeztem, hogy betegye a puncimba. A puncim tudta, hogy nincs semmi baj, de én féltem kicsit. Azt hallottam, nagyon fáj. És tényleg fájt, de csak egy kicsit. Utána viszont nagyon jó érzés volt. Mintha rájöttem volna, hogy miért érdemes élni. Abban a pillanatban tudtam, hogy nekem és a puncimnak szükségünk van a faszra. A félelmeim, és rossz érzéseim örökre elszálltak. Ez a csodás pénisz, az első az életemben, fél éven át okozott nekem boldog órákat. Megtanultam, mit is jelent az a szex, és minden mást is, habár az az igazság, hogy valahol a lelkem legmélyén már mindig is tudtam, hogy mit is kell tennem, hogy örömet okozzak a puncimnak, és a fasznak is.
Fél év után a barátság megszakadt, de a mai napig hálás vagyok neki, amiért tanított és megmutatta, milyen jó a szex.
A puncim viszont ezek után sem nyugodott meg. Fasz kellett neki.
A következő "áldozatunk" szintén egy régi ismerős volt, akivel eleinte nem jöttünk ki túl jól. Itt is villámcsapásszerűen változott meg minden. Ez a kapcsolat másfél évig tartott. Ezek után úgy éreztük puncival, hogy a világ összes fasza sem lenne elég nekünk. Kipróbáltunk sok-sok faszt, de valahogy egy sem volt az igazi. Volt, hogy egyszerre három fasszal csináltuk, de az sem volt elég.
Aztán találkoztam egy tehetséges fasszal. Vele jó volt a szex, de semmi más nem működött. Punci ragaszkodott hozzá egy ideig, de utána ő is belátta, hogy létezik más fasz is a világon. 2 év után szakítottunk. Ez nemrég történt. Most itt vagyunk egyedül, ketten puncival. Próbáljuk vigasztalni egymást, de ez mégsem az igazi. Nekünk fasz kell. Kaphatnánk is ezret. A pasik imádnak minket, azt mondják szépek és jók vagyunk.
A probléma csak az, hogy megismertem egy pasit, aki csodálatos. Ő nem csak egy fasz, benne több van. Ő igazi férfi. Mikor először láttam életemben, úgy éreztem, kell nekem. És punci is. Életem legnagyobb csalódása volt, mikor kiderült, hogy ő lesz a főnököm. És most még jobban úgy érzem, hogy akarom, de közben visszatart az, hogy a főnököm. Mikor hozzám ér belebizsergek. Kedves, törődik velem, megölel, megpuszilgat, ebédet hoz, hozzám bújik. Egyszer pettingeltünk is. Fantasztikus volt. Utána hozzám bújt, és úgy aludtunk el. Azóta viszont semmi nem történt, csak ölelés, puszi, szeretgetés. Most pedig várok, hátha történik valami. De a puncim egyre türelmetlenebb. Egyszer már sikerült felülkerekednie. Szexeltem egy pasival. Nem volt nagy élmény, de jobb mint a semmi. A probléma, hogy ez csak 3 napra nyugtatta meg a puncimat. Mostmár megint nagyon ideges. Én nem vagyok neki elég, sem a vibrátor. Neki fasz kell. Én viszont nem tudom. Minden nap kapok egy kis búcsúpuszit a számra. Meg néha ölelgetést, meg szeretgetést. Azt hiszem, fél egy kicsit, hogy mit gondolnának rólunk. Ha tehetném felmondanék, de imádom a munkámat, és nem akarom itt hagyni őt egyedül, mert nem bírná a sok munkát. Mikor ittunk egy kicsit (nah jó annyira mégsem kicsit), akkor történt az a bizonyos petting. Azért csak ennyi, mert a puncim éppen nehéz időszakban volt, és nem szeretem a véres dolgokat. De a fasza csodálatos volt. Akkor azt mondta nagyon kíván, és tetszek neki, de nem mert lépni, mert félt, hogy mit szólok. De azóta sem történt semmi, a puncim pedig nem egy türelmes fajta. Neki kell a fasz, most azonnal. Tudom, hogy félénk a pasi, de a puncim türelmetlen, és nem tudom meddig vagyok képes küzdeni vele. Legszívesebben ebben a pillanatban letépném róla a ruhát, rádönteném az íróasztalra és beleülnék a faszába. Szerintem a puncim is díjazná. Még soha nem kívántunk ennyire senkit, mint őt.
A nagy kérdés: várjunk az igazi férfira, vagy adjam meg magam a puncimnak, és érjem be egy egyszerű fasszal, amit azonnal megkaphatok?

Éppen a 400 rajongóra gyúrunk, ezért ha tetszett a poszt, nyomj ránk egy like-ot itt: http://www.facebook.com/leabugyival

Komment 3 | Reblog! 0 |

PINAMISSZIÓ

Beszélni fogunk, mert a lényeg a bugyi mögött van. Nem akarunk többet feszengeni a pinánk miatt. Nem akarjuk keresni a szavakat, ha „arról” van szó. Nem akarunk szégyent érezni, és legfőképpen nem akarunk többé gyerekesnek, sem pedig feministának tűnni azért, mert nekünk pinánk van. Még hozzá olyan, amilyen senki másnak. Nők vagyunk, egyedi történetekkel, sajátos élményekkel és egy pinával. Milyennel? Mondd meg te:

leabugyival@gmail.com

Hirdetés

A BUGYIBÓL JELENTIK

FACEBOOK

RSS