Postr.hu leabugyival

Videóajánló: Alain Bashung

Pinablog — Fri, 06 Apr 2012 08:00:00 +0200

Milyen lenne életed legjobb önkielégítése klipben? Lányok, egészen elképesztő videóval készültünk.

Alain Bashung - Variations sur Marilou

Ha tetszett a bejegyzés, írj nekünk te is: lebugyival@gmail.com
És szeress bennünket a Facebook-on: http://www.facebook.com/leabugyival

Ez kell?

Pinablog — Thu, 05 Apr 2012 07:00:00 +0200

A férfiaknak is van lelke. WXYZ története állítása ellenére fontos tanulságot tartalmaz: egy punci is lehet hülye fasz.

Te is szolgálhatsz egy tanulságos esettel? Haladéktalanul küldd el nekünk a lebugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Talán néhányan kíváncsiak lennének egy farok történetére és egy makrancos punci
viselkedésére a férfi szemszögéből. Ezért megosztanám életem egyik viharos félévét, amiben nagy
szerepet kapott a farkam és egy punci, sokáig azt hittem, hogy A PUNCI! A történet szubjektív, de
igaz. Mindenki azt von le tanulságnak, amit akar.
Az első néhány randin kiderült, hogy a kémia eszméletlenül működik közöttünk, a lány
gyönyörű volt (még most is az), a stílusa pedig határozott. Kicsit talán túl direkt, de brutálisan szexis.
Csókig jutottunk csak 1 hétig, de történtek érdekes dolgok. A punci nem túl burkoltan közölte velem
a lányon keresztül, hogy ha ő nem kapja meg amire szüksége van (és készüljek fel, hogy szó szerint
kőkemény igényei vannak), akkor bizony ez a kapcsolat halálra lesz ítélve, ahogy az előző 1 hónap
alatt elvérző próbálkozó is hamvába holt. Majd kiszólt a gazdája punci mögül:
-A legutóbbi komolyabb farok punci életében hatalmas volt és imádta, bár kis híján pinává baszta szét, de ne aggódj, mert hiába volt a srác még kigyúrt is mellé, egy elviselhetetlen fasz volt, így annak meg nem punci hanem én vetettem véget. -mondta.
Nyilván lerövidítve, leegyszerűsítve és lefordítva mondom el, de még az ennél lényegesen finomabb változat után is kb. azt gondoltam: „AZTAKURVA!”
Ami most jön, azután már szürreálissá válik a sztori, de ettől még szóról szóra igaz. Egy másik
beszélgetés alkalmával, amikor még mindig csak a csóknál tartottunk, bár a szó gyakran terelődött a szexre… Mit a szexre? Konkrétan a puncira és a farokra! Szóval rákérdezett, hogy popsival való játszadozásról mi a véleményem, mert azzal a bizonyos „nagy farokkal” annyira sokat csinálták, hogy már kellett valami új. Az a bizonyos „nagy farok” nem fért be oda (elmondása alapján még puncinak is okozott sérüléseket nem kevésszer), de ha közben bevették a játékba, popsi segített puncinak gyorsan, sokat és nagyokat élvezni…
A mai napig fejet hajtok az egóm előtt. Egyrészt hogy ezt lenyelte „NAHÚZZAPICSÁBA!” felkiáltás nélkül, másrészt hogy mindezek ellenére farokkal egyetértésben úgy gondolták elbírnak puncival és popsival!
A kapcsolatunk eleinte nagyon jól alakult! Rengeteget voltunk együtt és már kínzóan
kívántuk egymást. Az esték általában maszturbálással értek véget, amit aztán telefonon elmeséltünk egymásnak. Megbeszéltük, hogy lassan fogunk haladni mintha szűz tinédzserek lennénk és punci a farokkal nem találkozhat 1 hónapon belül. Addig ki kell húznunk csókokkal, simogatásokkal, nyalakodásokkal. Közben felejthetetlen pillanatokat éltünk át, például első alkalommal úgy láthattam puncit, hogy miután kérleltem a lányt hadd nézzem meg, megegyeztünk megmutatja ő is puncit, ha láthatja a farkat. Mint a kisgyerekek az óvoda udvarán.
Aztán 2 hét után egy ilyen nyalakodós élvezés után éreztem, hogy a punci beszél a lányból és közli
velem, hogy elege volt a nyelvemből ő a farkat akarja most azonnal. Próbáltam hatni rá, hogy
megbeszéltük és a kapcsolatunk érdekében feszítsük még a húrt egy kicsit, de punci elővette az
aduászt és megkérdezte, idézem: „Nézd milyen duzzadt, nedves és rózsaszín vagyok, nem kívánsz?”
A farkam már üvöltötte a fejemben, hogy ő ott bent akar lenni mindenáron és bár nem szeretem ha
irányít, úgy gondoltam ezúttal engedek neki. Kénytelen voltam, egó is bizonyítani akart. Széthúztam
kicsit az ajkait és lassan bedugtam a farok fejét. Punci halk cuppanó hangot adva sóhajtotta,
hogy „lassan-lassan”. Olyan kis feszes, gyámoltalan és törékeny punci volt valójában. Kívánta a
farkat, de nehezen tudta beengedni. Lüktetett, szorított, hihetetlenül selymes és forró volt. Mintha
szívta volna a farkam befelé. Folyamatosan remegett, minden mozdulatomra hangos elcsukló
nyögéssel válaszolt. Egyre erősebben lüktetett és 2 perc múlva hatalmasat élvezett. Majd újra és
újra elélvezett hátulról és lovagolva is, egyre jobban szorítva-masszírozva a farkat. Itt már voltak
arra utaló jelek, hogy punci nagyokat tud élvezni, de kielégülni képtelen. A farok jól bírta a dolgot,
az egó folyamatosan ostorozta őt, nehogy pár perc alatt teleokádja a puncit, majd ha bizonyított,
akkor jöhet az élvezet. Miután punci elfáradt, a gazdája a szájába vette a farkam. Érezhető volt ahogy
szívta keményen, hogy nem csak teljesíteni akar, hanem punci még mindig hajtja-űzi őt. Vettem a
lapot, nyaltam csókoltam közben én is. Ekkor hátranyúlt és feldugta a popsiba az egyik ujját, jelezve, hogy a punci már fáradt, kell hogy popsi besegítsen. Bevettük őt is a játékba, kényeztettem, nyaltam, ujjaztam popsit is és így együtt tudtunk elélvezni. A farok is megkapta, ami kellett neki és az egó is elégedett volt. Megcsináltuk, gondolta! Itt volt ez a nagy farok előttünk, de mi az ő árnyékában is hoztuk a kötelezőt.
Minden nap, néha naponta többször szeretkeztünk. Mit szeretkeztünk? Dugtunk, keféltünk, basztunk! Nem szeretkeztünk egyszer sem, punci azt szerette, ha a farok jól megdöngette, úgy hogy levegőt se kapjon utána.

1-2 hónapig ment ez így. Egyre jobban összehangolódott punci a farokkal, és lassan popsi is állandó
szereplője lett a műsornak. Sőt, idővel már puncival egyenrangú bánásmódot követelt magának.
Ha punci nyelvet kap, ő is kapjon, ha valami játékszert, akkor ő is érezni akarja magában. Egyedül
farokkal gyűlt meg a baja, akarta kívánta hívogatta, de mikor megkapta leblokkolt, nem tudott
mit kezdeni vele annyira kitöltötte, igaz ettől punci néha nagyot élvezett. A farok úgy érezte elbír
mindkettőjükkel, az egó is jól érezte magát, és nagyon szerettük egymást a lánnyal.
Aztán idővel, ahogy minden kapcsolatban jöttek a hétköznapok. Előfordult hogy 1-1 nap kimaradt,
de máskor hétvégi napokon punci már kegyelemért könyörgött a maratoni kefélések után. Farok
ilyenkor büszke volt, egó pedig annyira elégedett, hogy lassan háttérbe húzódott.
Ekkor jött a pofon!
Nagyjából 3 hónap után egy veszekedés közben, ami már személyeskedéssé fajult úgy éreztem
puncival veszekszem. Nem is tévedtem, de én nem tudtam veszekedni vele, hiszen az farok dolga
lett volna, de szarban hagyott. Szó szerint! Nem is értette az egészet. Ők puncival jól megvannak,
mi köze neki ehhez? Punci viszont nem hagyta annyiban. Közölte velem, hogy nem szeretkezünk,
kefélünk eleget és hogy ő nem érzi így jól magát. Egó azonban közbelépett és próbálta kimenteni a
farkat hiszen ha ő elégedett a teljesítményével akkor baj nem lehet. Visszagondolt, eszébe jutottak
a szombat esti és a vasárnap egész napi maratoni szexcsaták amiket meg is említett, de punci azzal
vágott vissza, hogy már szerda van és 2-3 nap szünetet ő nem visel el. Ekkor magamra maradtam. Egó és farok nélkül álltam punci előtt. Ésszerűtlennek találtam, hogy a férfiasságom megkérdőjelezésre kerüljön 2 szexmentes nap után, amit ájulásig tartó dugások előztek meg, de vissza akartam szerezni farok becsületét és egó támogatását. Letepertem. Szemtől szemben akartam állni puncival, de ő csak farokkal állt szóba. Odaadtam neki keményen, könyörtelenül, ahogy szereti. Ez kell? -kérdezte tőle egó- Akkor megkapod!
Rácsaptam egy nagyot a fenekére. Felnyögött, éreztem, hogy durvulni akar. Többször, egyre
keményebben ütöttem, közben keményen keféltem. Elélvezett, és én felálltam. A meredező
kielégületlen farokkal és a sértett egóval együtt kisétáltam a szobából, mint egy gép. Bementem
a fürdőbe és néztem magam a tükörben. Nem hittem el, hogy a büszkeségemért, a farkam
becsületéért szexeltem a saját barátnőmmel. Ekkor eltört valami. Farok és egó egysége megszakadt,
már nem élvezett farok olyan támogatást, mint azelőtt és így fordulhatott elő hogy farok egyszer csak
cserben hagyott minket. Egót, engem, saját magát. Nem működött rendesen, képtelen volt. Vagy nem állt fel teljesen, vagy képtelen volt elélvezni. Az előbbi csak 1-2 alkalommal fordult elő, és akkor a lány puncival egyetértésben megértő volt és beérte nyalással, de a másik esetben farok megkapta, hogy punci nem elég jó neki, én pedig hogy nem szeretem a gazdáját eléggé. Szép lassan aztán egó újra egy hullámhosszra került a farokkal. Rájött, hogy támogatnia kell, különben saját maga alatt vágja a fát, így kisebb nagyobb viharokkal, de jól megvoltunk már 5 hónapja.
Ekkor egy veszekedés újra személyeskedéssé fajult és megint a felbőszült puncival találtam szembe
magam. Kiszolgáltatottan, egyedül. A korábbi, adott pillanatban olyan megértően kezelt felsülést
emlegette fel, ezzel sárba tiporva egót.
Vége van! -gondoltam. Csak akkor még nem akartam elfogadni.
Megmondtam puncinak, hogy ha még egyszer az én lakásomban beleüvölti az éjszakába, hogy nem
áll fel a farkam akkor mennie kell. Tudomásul vette. Ezután dugtunk. Gépiesen, mintha kötelező
lenne. Nem tudtam elélvezni. Vége volt. Nincs tanulság, nincs konklúzió!

Nem éred be ennyivel? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on is!

Jöhet a következő! II. rész

Pinablog — Fri, 30 Mar 2012 07:00:00 +0200

A második részben megismerkedhettek Amina jóvoltából egy új fogalommal, az erotikus állapotossággal. Aztán spicces orvos, undok segéd és a végén a mindent betöltő boldogság.

Meséld el nekünk a te egyedi történeted! Címünk: lebugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mazsola már a tanárom volt. Ez a kilenc hónap arról szólt, hogyan bízzak benne, magamban. Cukor, down gyanú, nem fejlődés. A tudat, hogy a tágulás fáj, és a vágy, hogy egyedül maradjunk, sötét legyen és csend. Sosem felejtem el, a várakozás harmadik napján kínzó vággyal az ölemben ébredtem. Délután volt, szürke felhők gyülekeztek az égen. Beálltam a zuhany alá és behunytam a szemem, az álom hatására gyors, erős orgazmusom volt, ám a méh ritmikus összehúzódása nem múlt el: a gyönyör szépen átment fájdalomba és én elfogadtam ezt a hullámzó kínt, elképzelve az életet, ahogy minden fájással közelebb jut, mert meg akarom fogni, mert kint már nagyobb biztonságban lesz.

Önmagam felé nyíltam meg, azt hiszem. Jó lett volna, ha hagynak a saját ritmusomban, de mire lekerültem a szülőszobára, kaptam egy sárkányt és egy spicces orvost, aki úgy gondolta, hogy ledirigálja a szülést és egy óra múlva hazamehet. Biztos vagyok benne, hogy ha békén hagynak, gyorsabban megy minden. Egy darabig figyeltem az instrukciókat, aztán rájöttem, hogy így nem megy. Rámordultam a sárkányra, hogy hagyjon békén és amikor sértődötten kivonult, újra egyedül maradtam, a fiam, a fájás meg én. Soha szebbet, soha nehezebbet...

A tolásnál a sárkány begorombult és csak azért is bordát repesztett: "Picsábamár, én szüljek maga helyett?" - sziszegte a fülembe, micsoda asszonyi összetartás, egek... Mazsola bevérzett szemmel, mindenféle testnedvbe érkezett, szerencsés kölyök lesz.

Nevettem és hol volt már a szemérmesség, hisz asszony lettem, most igazán, kifeszítve, össze vissza repedve, csapzottan, soha boldogabban. Hajnalban a takarítónő lemosdatott. Az ablakban gyertyák égtek, nem kapcsolt lámpát, csak hordta a szobába a langyos vizet kancsóban és locsolt, ez jól esik, ugye kedves? - kérdezte. Amikor mellém fektették Mazsolát, még órákig nem tudtam elaludni, sírtam és nevettem egyszerre, reggelre pedig leesett az első hó.

Vannak nők, akik nem akarnak szülni. Én nem tartozom közéjük. Magamba fogadni és utat engedni az életnek, amit az ölem kínál, hajjaj, de jó dolog. Büszke vagyok rá és hálás, hogy nőnek születtem. Egy ideje szégyellős se vagyok. No és vajon mi volt a gátseb kezelése közben kilehelt kívánság? Jöhet a következő.:)

Tetszett a bejegyzés? Szeress bennünket Facebook-on is!

Jöhet a következő! I. rész

Pinablog — Wed, 28 Mar 2012 07:00:00 +0200

Amina két felvonásban mesél a gyermekáldásról. Figyelem! Egyedülálló harmincas hölgyek! Az esetleges kellemetlenségek elkerülése miatt, kérem, kapcsolják ki biológiai órájukat.

Jöhet a következő: küldd el nekünk őszinte vallomásodat a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Életünk legmegrázóbb élményeit kétség kívül a pinánknak köszönhetjük, engedjétek hát, hogy megosszam veletek szüléseim történetet /is/.

Szégyenlős vagyok. Nem, nem a pina esetleges asszimmetriája, a lábam, vagy a fenekem formája miatt, hanem úgy általában. Ha figyelnek, szemérmesen tudom takarni a bokám ívét, a könyököm hajlatát is, elpirulok, ha a hajam göndörségét ecsetelik.

Az ultrahang a szondával az első trimeszterben egyenesen leizzaszt. - Ne, doki. Majd én bedugom, ne nézz oda. - kérem az orvost és ő drukkol, hogy szülésig lerakjam valahova ezt a fura mániámat, és bátran tárjam szét a kaput, ahonnan majd egy sok hajú, négy kilós kisfiú tör utat magának.

Kilenc hónap viszonylag nagy idő. Bőven elég arra, hogy az ember lánya megtanuljon vakon puncit borotválni, vécén aludni hajnalban, és kizárólag kutya pózban élvezni, arra viszont nem elég, hogy megtanuljon bízni. Bízni az izmaiban, a tudásában, a gyerekében, a Jóistenben.

Az első szülésem tehát arról szólt, hogy miközben azt hittem, pikk-pakk kitolom a bébit /mert mindent elolvastam, mindent meghallgattam és széles a csípőm/, jól pofára estem. Hat óra ordítás után úgy néztem az orvosra, mint az egyedüli megmentőmre és könyörögtem, hogy váltson meg, vagy lőjenek agyon, nem érdekelt a légzés, a tágulás, az együttműködés, egyszerűen összezártam a combom és ha van ilyen, hát én nem tágultam, hanem zárultam.
Kilenc óra vajúdás után lassan elfelejtettem, hogy ez nem kínvallatás, hanem az élet velejárója, aminek a végén megszületik a gyerekünk és halleluja. Csapzottan, már már beleájulva a fájdalomba vártam, hogy majd a doki, a doki csinál valamit, táguljon ő helyettem, nekem már elegem van, meghalok. Az érzéstelenítő a gerincembe olyan volt, mint a megváltás, hirtelen kitisztult a tudatom és teljes átéléssel fogadtam Gombócot.

Minden bizonnyal /és pátosz nélkül/ ez az a kép, amit az ember élete végéig nem felejt el, ahogy kiemelik, felsír, ahogy elrohannak vele és kapnék utána, de lefogják a kezem, majd visszahozzák lepedőbe bugyolálva és patakzik a könnyem: szia fiam, az első üdvözlet.

Egy darabig kérdés volt, vajon kudarc-e a szülni nem tudás, mert ahogy mondani szokták, ez lehet trauma, a gyerek nem küzdötte végig magát, blablabla. Nem, nem kudarc. Amíg az ember bele nem hal, sosem kudarc. Felállsz, mész tovább. Én is, Gombóc is. Nagy, okos harcos lesz, ebben biztos vagyok. Hogy mit tanultam belőle? Hát azt mindenképp, hogy máshogy kell.

Mire a doki összevarrt és kajánul megkérdezte, hogy érzem magam, azt feleltem: jöhet a következő.

A bejegyzés második részéig további tartalmakat találsz a Facebook oldalunkon, csatlakozz hozzánk!

Vétkekre vágyom

Pinablog — Fri, 23 Mar 2012 08:00:00 +0100

"A pusztító vágyról, a várakozó csendről, amikor mindketten iszonyatosan akarják és mégsem történik semmi. Milyen furcsa, amikor egymásra várunk, mikor ott vagyunk egymásnak... Biztosan le lehetne írni sokkal prózaibban is, de egyszerűen így jött. És nekem a vágy is pont ilyen. Ha van az írásban impresszionizmus, akkor ez az." - Aki szereti a műfajt, annál tarolni fog Elilian álomkép szerű vallomása.

Ki lesz a következő? Írj nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az a rothadó alma... Ott feketéllett már egy ideje a lábai közt és ahogy betömte a szájába, agyonütött engem a gyönyör. Kétségbeesettem túrtam ujjaim a földbe, hátha megragadnak valami fogódzót. Sztahanovista volt ő, bár ez nála csak fejben játszódott le, külső szemlélő mit sem sejtett az ő elfoglaltságaiból.
Játszadozott a gondolataival, a fénnyel és a sötéttel, rakosgatta őket egymás elé, mögé. Beágyazódtam a földbe, néztem a szája széléről lecsorgó fekete savat. Langyos szél enyhén odébb fújta az arcán a cseppeket, lassan, bele a hajába, a hajáról a könyökéig csorgott, onnan az én számba. Mint a méz olyan volt. Egy villanásnyira egymásba botlott a tekintetünk. Itt kezdődött el valami, ami abban a pillanatba meg is halt. Ahogy a föld lassan átázott, gőzölgő megfeszített testem a föld felett le és fel.

Puha rothadó alma édes nedve csorog le a torkomon, a magány koronája hatalmasodik fejem fölé, fogaimat csikorgatja a vágy. Nézem görcsös kezeit.
Azt akarom, hogy az arcom érintse, tapogassa, kezeivel oda nyúljon, markoljon. Az illata, ahogy párállik és duzzad két combja közt. Egy ér dagadt ki a homlokán, hűvösségétől mégis megfagyottan bámultam a lombok közül a szúrós fénybe. Megneszeltem pillantását, észrevette. Most, lágy nyelve, nézd, nézd!

Nedves, verejtékes gyönyört, hogy profanizálja a valóság. Szemembe szúrja tömeggyilkos tekintetét, ledöf vele és nem ereszt. Most fogok megsemmisülni, most fogok meghalni. Remegek, most megállt az idő, mikor indul újra már várom, de érzékletes ez a mozdulatlanság, ahogy esendő hitványságunkban mártózva, pimasz gátlástalanságával fosztogatja testem.
Elfogyok.
Már egy vagyok a földdel, tekintgetek kifelé a fehéren szűrődő égboltra, pislákol csak bennem az élet. Meghaltam.

Ki lép? Sóhajtok csak úgy bele a világba, csak kering a levegőben, rá a szájára. Vétkekre vágyom, apró kínokra, hogy a végén beteljesüljön egy utolsó petit mort.

Milyen gyönyörű, így halottan, tudom, egy alig megtörténő érintéssel újra életet adnék, de nem teszem. Átjár a fölényes gonoszság édes íze.

Továbbá: http://www.facebook.com/leabugyival

Mintha megcsalna

Pinablog — Wed, 21 Mar 2012 07:00:00 +0100

Noni Nuni szexualitásába kétszer hozott csavart a pornó: először, amikor a párja lecserélte őt a színésznőkre, másodszor amikor rájött, hogy emiatt nem tudja őt teljes erőből elítélni. Jó vagy rossz? Megcsalás, vagy sem?

Neked is van egy titkod? Meséld el nekünk, akár név nélkül a leabugyival@gmail.com címen!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Új Felfedezések!

Időnként sok mindenre rájövök. Főleg, amikor itthon vagyok.
Nincs a lelkem jó állapotban, most olvastam egy bejegyzést, miszerint a nők ott hibáznak hogy nem kezdeményeznek szexet, illetve elutasítóak.
Na, akkor én most elmesélnék egy lélekbe és nuniba tipró történetet.
Négy éve élek a párommal, az utóbbi időkben azt vettem észre, hogy többet néz pornót és maszturbál is.
Reggel a csapba, este zuhanyzás közben. Van olyan, hogy 3 hétig sem szexelünk, pedig én szeretném.
Jön a kifogás: Jaj most ne, fáradt vagyok, jaj most nem kívánom a szexet.
Pedig kívánja, de csak saját magától.
Volt olyan, hogy ült a gép előtt zuhanyzás után. Bejöttem én is a fürdőből és ledobtam magamról a törülközőt, majd elkezdtem a kemény mellbimbómmal a füle tövét simogatni.
Elzavart, hogy Ő most dolgozik, hagyjam békén.
Na, ennyit arról, hogy egy nő kezdeményez.
Borzalmas szinteket járok meg időnként, mert már kezdeményezni sem merek. Kitárom a szívem-lelkem, szó szerint levetkőzöm meztelenre. És ellöknek.
De néha jó is a szex. Bár mostanában azért nincs orgazmus, mert egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy a pornós lányokra jobban szereti verni.
És vajon most az én nunimra gondol, vagy más nőre?
Már arra is gondoltam, hogy fel kéne pezsdíteni a szexet, új pózok, rávezetni, hogy többet kényeztesse a behatolás előtt a nunit. Nem sok sikerem van.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy külföldön élünk két hónapot és otthon két hetet. Azt mondja, hogy itt azért nem tud szexelni, mert itt van a szomszéd szobában a kolléga.
De a fürdő is a kolléga szomszéd szobája és simán tudja magát kényeztetni
Sőt, volt olyan is, hogy otthon míg lementem a sarki boltba, vagy míg megmostam a hajam, Ő önkielégített.
A nunim nem érzi magát jól, a lelkem meg... a nőiességemmel együtt...
Egészen a mai napig, kaptam egy kis önbizalmat.
Itthon ültem a gép előtt, olvasom a híreket, aztán a bulvár híreket, és ahogy mentem beljebb és beljebb, valahogy egy szexoldalon találtam magam.
Bevallom, hajtott a kíváncsiság, hogy mit esznek ezen a pornón úgy a pasik.
Elkezdődött a film: a lány nyalogatta a férfi szerszámát. Na, mondom oké, eddig olyan ez, mint ha velünk történne.
Aztán elkezdte a pasi is kényeztetni cirógatni a csaj nuniját, aki életszerűen sóhajtozott. Majd a nyelvével is kényeztette. Végül alig várta, hogy a duzzadó kemény farok meglátogassa nunit.
Beleült a lány a farokba és úgy mozgott, mint ahogy én szoktam álmaimban. Hirtelen felkiáltott a nunim: ezt én is én is különben nagyon ideges leszek. Mire levettem a bugyim már nuni tocsogott az izgalomtól és alig várta, hogy hozzáérjek, simogassam. Végül annyira megujjaztam magam, hogy háromszor is elélveztem. Ez állati klassz volt. Ilyet még nem csináltam így. És jobb volt a testemnek és lelkemnek is, mint a párommal.
Szörnyű érzés, hogy nem bízunk egymásban, külön élünk nemi életet. Nekem az otthontól távol sem okoz gondot a szex, sőt, izgis, hogy új hely, új ágy. Mintha két havonta szállodában szexelnél.
De Ő viszont otthon az utóbbi 4 hónapban jobban teljesít. Legutóljára csak velem volt, a kezével nem.
De én viszont szeretném ha csak velem lenne, mert úgy érzem, mintha megcsalna. Pedig nem, de mégis olyan érzés. Mert ez nekem amolyan bizalom kör kérdés.
Tény viszont, hogy most én is szégyellem magam azért, amit tettem. Főleg amiatt, hogy jobb volt. Lehet, hogy elromlott a nunim?
Na ne, most lüktetett egyet, hogy ilyet hallani sem akar.

Ismerkedj meg velünk a Facebook-on is, kattints és like-olj bennünket: http://www.facebook.com/leabugyival

De ott

Pinablog — Thu, 15 Mar 2012 06:00:00 +0100

Anita kilencsorosával durrantjuk a csütörtököt, ami műfaját tekintve újdonság a blogon.

A nők 90%-a a Pinablogot ajánlja. Küldd el nekünk te is személyes történeted a leabugyival@gmail.com címre!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az vagyok, akinek gondolsz.
Zavarban nem leszek soha.

Élek és élvezek, naná.
Nyílegyenes út vezet: oda.

Persze marad majd némi titok.
Inkább sejtés, mint unalom legyen.
Nem kertelek: a pinám én vagyok.
Áttetsző a vágy selyme, de ott:
Mohón, mit adsz, biztos elnyelem.

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on,
hogy még többen elmondhassuk: rajongunk,
ollé: Le a bugyival!

Hozzád, vagy hozzám?

Pinablog — Tue, 13 Mar 2012 07:00:00 +0100

A talán Csáóként bemutatkozó írónk körül nem a neve az egyetlen talány. Azt sem sikerült kiderítenünk, hogy egy női szerepbe bújt férfi fantáziáját, vagy egy valós egyéjszakás kalandot örökített meg. Mindenesetre ez semmit nem von le a helyenként németes pontosággal megírt erotikus novellából.

Kövesd a jó példát, és oszd meg velünk te is a pinához fűződő viszonyodat! Címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Csevegve fogyasztottuk rendelésünket. A zongorista egy tangóba kezdett. Éreztem, valaki
néz. Felnézve, a barátnőm mögötti asztalnál ülő férfi tekintete mélyedt az enyémbe, majd
kérdőn felvonta szemöldökét. Igenlően pillantottam.
Felállt, begombolta zakóját, és asztalunkhoz jött.
- Szabad lesz? – kérdezte.
- Igen – válaszoltam, és elindultam a táncparkett felé.
- Csaba vagyok, tegnap óta szalma – mondta, miközben jobb karjával átölelt, erős kezével megtámasztva gerincem a lapockáim alatt.
- Zelma, szingli – feleltem.
Bal kezemmel átkarolva, jobbomat a baljába téve belelendültünk.
Néhány ütem után jobb térdével a térdeim belső oldalát érintgette. Kissé széttártam lábaim,
hagyva, hogy belépjen, majd izmos jobb combját az enyémek közé szorítva suhantunk, forogtunk a zene ritmusára.
Rövidesen a kisöccsét éreztem mocorogni a szemérmem táján, aztán rohamosan nyújtózkodni
alhasam fölött, végül a köldökömben pihent meg a feje. Ígéretes husángjától kellemes
izgalom fogott el, hasam hozzá simult, és csípőmet finoman ringatva dörzsölgettem. Így
lejtettünk, pörögtünk tovább.
A szám vége előtt Csaba megszólalt:
- Egy óra múlva találkozunk a Blahán, a 7-es megállójában.
- Ott leszek – feleltem.
Az asztalhoz kísért, a széket alám tolta, biccentett a barátnőmnek és a helyére ment. Hamarosan hívta a pincért, rendezte számláját és távozott.
- Jó táncos, belevaló pasi – jegyezte meg Vanda.
- Igen - feleltem közömbösen.
Nemsokára mi is fizettünk és mentünk. A vendéglő előtt fáradtságra hivatkozva elbúcsúztam.
Volt még időm egy patikában esemény utáni tablettát venni.
Csaba már várt a Blahán.
- Hozzád megyünk, hozzám vagy panzióba? – kérdezte.
- Hozzád – feleltem.bu
A taxiban végig csókolóztunk, folytatva a lakásán is, egymás vetkőztetése közben. Akkor
ölbe vett, a franciaágyon hanyatt fektetett és fölém ereszkedett. Magamhoz húztam, domború
mellkasához szorítva cickóim. Lábfejeim az ágyon megtámasztva csípőit térdeim közé fogtam, és lágyékom megemelve pancsimat odaillesztettem vakfiújához. Nem rontott be ajtóstól.
Apró csípőmozgásokkal addig csúsztatgatta buksiját egyre lucskosabb csiklóm és kitárult
nagyajkaim között, míg kisajkaim közé nem juttatta. Akkor éreztem, hogy daliája fájdalmatlanul – mert fitymája kisajkaimat bélelve megvédte őket a betűrődéstől, miközben ő átsiklott közöttük – rugalmas bemeneti gyűrűmet jól kitágítva belém hatol, aztán visszavonul. Ezt ismételgette, észbontóan pattogatva bunkójával torkosom, miközben egyre mélyebbre nyomult, teljesen kisimítva pixisem hosszanti és haránt redőit. Amikor elérte méhszájam, Csaba összehúzta gátizmait, még nagyobbra és keményebbre duzzasztva nagykövetét. Én medence izmaim megfeszítésével válaszoltam, így torkászva vendégem. A tágítások és szorongatások tartama egyre hosszabbodott. Éreztem, mind jobban zsong hüvelyem, méhem alhasam. A ritmusunk is gyorsult, míg végül kéjes sikoly tört fel belőlem. Teljes erőmből magamhoz szorítottam Csabát, aztán elfolytam a gyönyörtől a karjai közt.
- Pazar voltál – mondtam, amikor magamhoz tértem.
- Mit iszol, bort, vermutot, töményet? – kérdezte, és csókolgatott.
- Pinot noire-t, ha van – feleltem.
- Az esténkre! – koccintott.

Lassan kortyolgatva élveztük az italt, miközben kezeim felfedezőútra indultak csábítóan
szőrös, férfias combjain. Ő is gyengéden ölelt, simogatott, csókolta mindenem. Lassan hasra
fordított, mögém térdelt, csípőm megmarkolva lágyékához emelte tomporom, és újra megacélosodott ekéjével mélyszántani kezdte vágyperzselte kertem. Jól megforgatva visszahúzta, a bejáratát pamacsolta lágyan, aztán keményen beakasztotta jó párszor. Utána jobb ajkaim dörzsölgette, majd a bal oldaliakat, gyakori kemény köpülésekkel váltogatva. Amikor már teljesen kitágított, visszakozott, hogy csiklómon szánkázva döfje belém tövig. Mindezt addig, míg ismét el nem mentem. Ekkor se kegyelmezett: rám ereszkedve lenyomott az ágyra, lábait az enyéim közé helyezte, alám nyúlt, mókusom simogatva-markolászva kissé megbillentette medencémet és tovább kalapált, míg ő is elélvezett.
Teljesen letaglózva bújtam hozzá, amikor mellém hanyatlott, és elszenderültünk.
Derűsen ébredtem, jobb mellemmel a mellkasán, lágyékomat medencéje jobb oldalához
nyomva, jobb lábát az enyéim közé véve. Lágyan csókolgatni kezdtem a fülét, nyakát, mellét,
kezemmel kis vitézét simogattam. Rövidesen az ő kezei is megindultak rajtam. A tarkómat
markolva átölelt és magához szorított, kezeit az oldalaimon lecsúsztatta a derekamra,
csípőimre, és magára húzott. A popsimat morzsolgatta, aztán combjaim közé nyúlva széttárta
őket az övéi két oldalán. Akkor már ismét éreztem lándzsáját: töve keményen préselte
csiklómat, teste a szeméremdombom, feje meg a köldököm. Kezeit melleimre téve felültetett,
aztán medencémet megemelte és belehúzott. Fenekem megmarkolva előre-hátra, meg körbe
mozgatott benne. Éreztem, köldököm kiszúrja, úgy nyársal, ezért feltérdeltem és áradozva
habzsoltam pompás dákóját. Medencémet kezeivel megfogva irányította köröző, bólintó,
ringó mozgásaim, néha megemelve, hogy hüvelybemenetemmel hegyezzem karóját, máskor
belehúzva annyira, hogy szeméremcsontja szúrta a Vénusz-dombom. Aztán pallósa hátán tolt
a lábai felé, míg csiklóm szikrázott a kéjtől, utána az élén húzogatva a hegyével masszírozta
azt, meg izgalomtól duzzadt, párnás ajkaim, gátam. Végül alulról combtöveim közé nyúlva
alkarjaira vett, ujjaival széttárta cuppogómat és elkezdte tömni. Ritmusosan, teljesen kihúzva,
majd a golyóiig belém nyomulva, váltogatva csiklóm, illetve gátam kitartó bökdösésével, míg
egész testemben remegve, méhem és hüvelyem görcsös rángatózása közepette elaléltam.
Reggel ébredtem. Csaba a jobbomon feküdt felém fordulva, bal karjával a fejem alatt, a
másikkal a bal mellemen, jobb lábával az enyéim közt. Izgató férfi illatára bizsergés fogott el.
Gyönyörködtem arányos testében, férfias szőrzetében. Cirógattam lankadt zászlóját, petyhüdt
zacskóját, puha golyóit. Lassan ő is ébredezett: mellbimbóim bügyörgette míg ágaskodni nem
kezdtek, didiim markolászta, köldököm csiklandozta, vágyakozó Vénusz-dombom simogatta.
Amikor végül szemét is ki tudta nyitni, megkérdezte:
- Te nem éheztél meg? Én mindjárt leszédülök az ágyról. Mit szólnál egy sajtos, tojásos
sonkához, savanyúsággal, borral megöntözve?
- Föláldozom magam.
Az apró amerikai konyhában sonkát szeletelt egy serpenyőbe, hagyta olvadozni, majd tojást
ütött rájuk, gusztusosan megborsozta-paprikázta, én meg az egészre sajtot reszeltem.
Farkasétvággyal estünk neki, közben kortyolgatva is.
Mikor éhünk csillapodott, lábaival megkereste lábfejeim és simogatni kezdte őket, bokáimon
matatott lábujjaival, talpaimat ingerelte. Én is elindultam jobb lábammal a családfája irányába, és boldogan felnevettem, érezve, hogy áll a zászló.
Elszedtük hamar az asztalt, leterítette a paplan egyik felével, a másik felét párnának összetekerve. Csókolgatva ráfektetett, fejem a tekercsre helyezve. Lábfejeim arcához emelve lábhátaim és talpaim csókolgatta, nyelve hegyével benyúlt lábujjaim közé, sarkaimat szopogatta, ajkaival bokáimat, vádliimat, combjaimat harapdálta, nem feledkezve meg szétnyílt kagylómról sem. Aztán továbbhaladva kupolámat csiklandozta, köldökömbe bekíváncsiskodott nyelvével, mellbimbóim szopogatta. Ahogy előbb az ajkaival, aztán a fejével, végül a törzsével lábaim közé került, én egyre szélesebbre terpesztettem, végül a dereka köré fontam őket. Amikor ajkaink összeforrtak, fütyköse berontott harcsaszájúmba. Alulról megfogta vállaim, és úgy húzott lüktető dugattyújába, közben egyre csókolva, izmos melleit az enyéimhez dörzsölve, szőrzetével a hasam csiklandozva.

Aztán felegyenesedett, megragadta derekamat és úgy nyomult belém, élvezve ahogy izgat a
látvány.
Minden döfésére megemelkedett alhasam a köldökömig. Világos, ritka csalitomat mindannyiszor elnyomta közévegyülő, sűrű, fekete bozótja. Csiklóm kíváncsian kandikált kisajkaim közül, melyek élénk rózsaszínje minden behatoláskor elhalványult, de visszatért, amikor az ostromló kihátrált. Nagyajkaim minden rohamozás alkalmával háromszor is pufókokká duzzadtak: amikor buzogányát bevágta, amikor fenyőként vastagodó töve kipeckelte őket, végül amikor makkja ismét előbukkant. De az ostromot élvezettel állták: kezdeti zártságukból egyre jobban kinyíltak, mohón nyelték a méretes betevő falatot, ügyelve, hogy szőrvágást ne ejtsenek, kéjesen végignyalva őt minden hátráláskor, cuppanós csókkal és tátott szájjal csábítva vissza. Ő meg egyre pirosabb lett a küzdelemben. Mind nedvesebben csillogott, végül már úgy őt, mint rózsámat fehér tajték lepte el, mely összetapadásaik során fanszőrzeteinkre is rákenődött, összetapasztva és lelapítva azokat.
Vonója tátott ajkaim között néha nem be, hanem felfelé siklott, végig a csiklómon, s míg
csillogó vége köldököm fölött lüktetve torpant meg, felstimmolt lík-őröm sikongott a gyönyörtől.
Máskor Csaba - tövig bennem – cövekjét nem ki-be, hanem oldal irányba vagy le-fel mozgatta. A hegye ilyenkor nagyétkűm felső részét tágította, behatolva hüvelyboltozatomba, körbemasszírozva méhnyakam, mely ettől annyira felizgult, hogy azt hittem kiugrik. A töve viszont hol a csiklóm, hol ajkaim, hol gátam gyúrta, melyek szintén olvadoztak a gyönyörtől.
Dorongja simogatásai, nyalogatásai fokozatosan hosszújáratokba mentek át: fáradhatatlanul
tódult belém, és vonult vissza. Én minden öklelését és visszakozását csípőm emelésével,
illetve süllyesztésével nyugtáztam.
Lágyékaink hullámzása egyre gyorsult, derekamat mind keményebben markolta, én pedig a
fenekét megragadva tapadtam rá, minden löketekor élvezve szorgos farizmai keménységét.
Egyszerre jutottunk a csúcsra, szorosan összetapadva. Akkor a kampójába húzva felemelt, az
ágyra tett és rám feküdt.
- Maradjunk így egyesülve, nem akarlak többé kiereszteni! – mondtam.
Hosszú nyelves csókkal tapasztotta be a szám, aztán lefordult rólam, hogy levegőt kapjak.
Magához szorítva apró csókokkal cirógatott, majd azt mondta:
- Köszönöm, hogy megtáncoltathattalak!
- Szívesen máskor is!

Jó hírünk van: a buli tovább pörög a Facebook-on. Le a bugyival!

Kurva egyszerű.

Pinablog — Sat, 10 Mar 2012 06:00:00 +0100

Reváns és párkapcsolati tanácsadás 2 in 1 El Mariachi nevű férfi beküldőnktől.

Oszd meg velünk te is személyes élményeidet, vagy véleményedet! Hoffman Rózsa legnagyobb bánatára küldd el nekünk ide vallomásodat: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Most már odáig jutottam, hogy férfias kötelességemnek érzem reagálni a sok elhanyagolt, pókhálós, sértődött és már-már férfibecsmérlő női irományokra. Egyrészt, mert egyáltalán nem értek egyet Velük, másrészt pedig az én kapcsolatomban is elérkezett az az időszak egy év elteltével és a lila ködből való kimászással, hogy már nem mindig kapom meg, amit akarok. Heti egy-kettő. Nekem ez kevés. De sajnos ez törvényszerű, számítottam rá, a sok éves statisztika és a tapasztalatok is mind-mind ezt mutatják, nem csak nálam, szinte minden pasinál (azért zárójelben muszáj megjegyeznem, hogy az a heti egy-kettő azért kemény minőségi és első osztályú, nem 5 perces "tűzoltó" szex...talán ezért is szeretném többször).
A kielégületlen, szingli nők persze sírnak, hogy miért nem tudnak dugni egy jót, a párkapcsolatban élők pedig azért sírnak, mert a pasija nem nyalja ki, nem kezdeményez, nem kívánja stb, stb... pedig minden valaminek a következménye!
Elárulom, hogy mi pasik roppant egyszerűek vagyunk, Ti nők pedig túl bonyolultak. Valahol a kettő egyensúlyából jöhet létre egy egészséges kapcsolat, de ez megint egy másik téma :)
Szóval bonyolultságotokból fakadóan nem kicsit dimenzionáljátok túl a férfiakat és kombináltok (ahelyett, hogy a lottószámokkal tennétek ugyanezt). A pasik igenis puncit akarnak és szexet! És ez a lényeg. Csak mi nem beszélünk róla, hanem csinájuk (csinálnánk).
Ez nálunk már mondhatni mechanika, egy gépies ösztön, akár a porszívónál, ha tele a zsák, ki kell üríteni. Persze a legjobb, ha életünk párjával tehetjük mindezt.
De mi van, ha életünk párjának megszokott és természetes lesz, hogy bármikor kaphat szexet?
Hát onnantól kezdve nem fogja már becsülni, sőt, a pasi folyamatos kezdeményezése frusztrálja őt és a végén már nyűg lesz az egész. Ez az előzmény, amiről a párkapcsolatban elhanyagolt hölgyemények általában elfeledkeznek és már csak a kielégületlenségüket siratják.
A pasinak pedig nincs is lankasztóbb, mint a sorozatos visszautasítás. Pedig neki szex kell. És ha nem kapja meg Tőled, akkor máshol fogja keresni. Kurva egyszerű. Mert nekünk kell a szex!!! Akár minden nap... akár naponta többször is. És egy egészséges pasi fantáziájánál
kevés mocskosabb dolog van a világon, a közelében sem vagytok! Érzelmileg sem kell ráhangolódnunk a szexre, minden előkészület nélkül, ha áll a répa már mi is készen állunk, ha a geci szó szerint elborítja az agyunkat, akkor muszáj, kell, hogy csináljuk!
Tehát ha egy nő nem tud szexet kezdeményezni egy pasinál, ott már tényleg komoly gondok vannak!
Könnyen írkáltok kiéhezve, hogy "miért nem kezdeményez a pasi, és miért nem ken fel a falra és dug halálra, és milyen puhapöcsök vagyunk...", de javaslom, hogy mielőtt az ilyenek klaviatúrát ragadnak, maszturbáljanak párszor és gondolják át, hogy jutottak idáig! Talán máris kellemesebb lesz ovlasni a soraikat, vagy talán nem is fognak írni.
Mert hogy nekünk máson sem jár az eszünk a nap 24 órájában, csak azon, hogy dugnánk halálra egy puncit! De ha jó párszor falakba ütközünk, amiről visszapattanunk álló farokkal (ahelyett, hogy arra a falra inkább tényleg feltennénk a nőt és jól megdugnánk), akkor aztán
előbb-utóbb felhagyunk a próbálkozással, mert szélmalomharcnak fogjuk érezni. Aztán Ti fogtok éhezni! És az milyen rossz, ugye?! :)
Pedig nekünk lételemünk, hogy üres legyen a zacsi. El ne higgyétek már, hogy a pasi hetekig kibírja szex nélkül :) Megoldja valahogy, ebben biztosak lehettek! Vagy magához nyúl, vagy más nyúl hozzá!
Szóval könyörgöm, ha végre találtok valakit, akivel minden rendben és a szex is jó, akkor ne váljon természetessé a dolog és ne legyetek este fáradtak, ne fájjon a fejetek. Különben olvashatjuk majd itt a blogon a kielégületlen fröcsögéseteket.
Pedig ha kicsit jobban odafigyelnétek, akkor a puncitok fröcsöghetne az orgazmustól, akár mindennap!

Még több komment, cikk és illusztráció: Le a bugyival a Facebook-on is!

Gyere, drágám!

Pinablog — Fri, 09 Mar 2012 06:00:00 +0100

Minden kislány arról álmodik, hogy egy napon megjelenik az ajtóban a szőke herceg fehér lovon. Enikővel is kicsit hasonlóan történt, kicsit hasonlóan.

Pennára fel! Küldd el nekünk te is önazonos történeted a leabugyival@gmail.com-ra!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
15 évesen már nagyon jókat vitatkoztam Puncusommal! Nagyon sóvárgós fajta Puncus volt, de (talán neveltetésem miatt) csak sokára ismerkedett meg a fütyivel!

Bár jókat hancúroztunk sokat dédelgettem Puncust, neki mindig is a fütykösön járt az esze!

Mikor néha fütykös közelbe kerültünk, és esetlenül simogattam, akkor ujjongott, majd követelőzött! –

„Én is kérem, add már oda nekem is” -egyre csak ezt szajkózta, de én nem engedtem fütyköst puncusom közelébe! Ilyenkor dühöngött

-„Hülye k….va!” -kiabálta! Még az sem volt elég mikor a fütykös gazdija kényeztette ajkaival, kezével!

-„Fütyköst akarok, FÜTYKÖST” -szinte már ordibált!!!

Aztán jött Ő! A NAGY Ő! Imádtuk mindketten! Én és puncusom is! Ő volt az első nekünk! Jó volt nekünk! Puncus áradozott, hogy milyen csuda jó amikor kitölti Őt fütykös, milyen szuper is ez a játék! Hálásak voltunk Ő-nek! Én a sóhajaimmal, puncus szoros ritmusos öleléseivel ajándékozta meg Őt és fütykösét! Megbékéltünk puncussal!

3 évig tartott, akkor kiderült, hogy fütyköse más utakon is jár!

Kidobtam!

Puncusom őrjöngött!

- „Hülye k…va!”- mondta!

- „Most megint azzal az idióta vízsugárral akarsz lecsillapítani? Én fütyköst akarok!!!!”

Sokat sírtam!

Egy emelettel lejjebb lakott egy pár évvel idősebb lány! Egyik nap leszólított a lépcsőházban, megkérdezte hol van Ő?! Nem tudtam megszólalni! Könnyeim hullani kezdtek, mint a záporeső! Bevitt a lakására, ahol elmeséltem történetem töviről hegyire! Éjszakába nyúlóan beszélgettünk! Megnyugodtam! Másnap munka után becsöngetett ismét! „Ne szomorkodj egyedül, gyere le, ha van kedved” -mondta!

Lementem!

Sokat beszélgettünk, meg boroztunk, aztán nem tudom már, hogy hogyan, de szorosan közel ült mellém! Melleink összeértek, kezével megérintette ajkaim, mondván, van valami morzsa rajta! Aztán se szó, se beszéd megcsókolt! El akartam húzódni Tőle, de nem engedett! Keze mellemre csúszott! Furcsa volt érezni egy nő érintését, csókját magamon! Jólesett! Puncusom félszegen ébredezett! Aztán átszakadt bennem a gát! Visszacsókoltam! Aznap megismertem a női szerelmet!

Jó volt!

Puncusnak is tetszett az a másik punci! Ettől a naptól kezdve összejártunk! Mindig valami új dolgot tanultunk Puncussal! Puncus legjobban azt élvezte, mikor teljesen magatehetetlenül kikötözve fekszem az ágyon, szememen kendővel bekötve, fülemen fülhallgatóval, mely a korábbi szeretkezésünk erotikus hangjait sugározza és így kényezteti a másik punci!

- „Most én irányítok, nem TE” -ujjongott Puncusom! !!!!

Aztán egyre több feladatot kaptunk! Ha nem teljesítettük a feladatot, akkor 1 hétig nem találkozhattak puncusaink egymással! Ilyenkor Puncus, aki kezdett megbékélni a „mesterséges fütykössel és számtalan eddig nem is látott, tapasztalt kényeztetővel” kikelt magából!

-„Hülye k…va! Én akarom, azt akarom, hogy az a másik gyöngyöző Puncus felfaljon, hogy azaz izé, melynek két vége van döfködjön hajnalig - így siránkozott!

Ekkor feladtam!

- Teljesítem Edit kérését - hódoltam be Puncusnak!

Egy szál bugyiban leosontam hozzá és becsöngettem (hiszen ez volt a feladat)! Hosszú percekig várakoztatott!

–Talán nincs is itthon? -villant fel bennem a rémület?

-De hisz hallom bent motoszkál!

És ekkor beütött a krach!

Kinyílt a szomszédos ajtó és egy jóképű srác jelent meg az ajtóban! Igen elcsodálkozott a látványon! Szerencsére lekapcsolódott a villany!

-Kérlek, ne kapcsold fel!-kértem!

-Persze,persze- köhintett egyet! Segíthetek valamit?

-„IGEN! „- kiabálta Puncusom, akit nagyon felvillanyozott egy valódi fütykös közelsége!

-„Döngessen meg a fütykösöd engem, meg ezt a hülye k…vát!” -ordította az én neveletlen Puncusom!

-Nem, köszönöm, csak kizártam magam és Editnél van a kulcs- mentettem a menthetőt.

Ekkor nyílott az ajtó és megjelent az említett nőnemű egyed!

-Gyere be mondta!

Mikor becsukódott mögöttünk az ajtó azonnal benyúlt a bugyimba, mely jócskán nedves volt már, hiszem Puncus mindenféle szégyenérzet nélkül csorgatta a nyálát az elképzelt fütykös után!

-Szóval így állunk –kérdezte Edit!

Aznap este egész erotikus játszadozásunk alatt a szomszéd srác járt az eszemben! Kb egy hét múlva egy csomag várt otthon! Kibontottam és egy rózsaszín bilincs volt benne egy levéllel!

-Fél tízkor legyél az ajtóm előtt, hátrabilincselt kézzel, meztelenül!

Hezitálva vártam az időpontot! Furcsa gondolatok keringtek bennem!

-Nem megyek!

-„De lemész és engem is leviszel”-kontrázott Puncus!

- De meglátnak, nem megyek!

-„De lemész Te hülye k…va!

-Talán lemegyek!

Aztán eljött az idő és én lementem! Ügyetlenül hátrabilincseltem Edit ajtaja előtt a kezem, aztán az orrommal megnyomtam a gombot! Kérlek, nyisd ki, nyisd ki, nyisd ki mielőtt valaki meglát! Pánikoltam! Szerencsére hamar kinyílott az ajtó! Gyorsan beosontam és azonnal körbenéztem! Semmi extra, kezdtem megnyugodni!

-Gyere drágám-mondta az én Úrnőm!

Lekötözte kezeim lábaim a dohányzó asztalra, megkaptam az én szemfedőm és a jól ismert fülhallgatóm! Puncusom már tudta a dolgát! Nedvesen várta a reánk váró gyönyört! Valami mégis furcsa volt! Finom ajkai, kezei sokkal tovább kényeztettek, mint szoktak! Aztán nagyon furcsát éreztem! Parfümszagot! Úristen! De hisz ez egy férfié! Olyan ismerősnek tűnt ez az illat! Majd megéreztem azt a valamit ott lent! Gyengéden, ámde mégis határozottan tolakodott az én Puncusomba!

-NE!

-NENENE!

-EDIT-Sikítottam! Kérlek ne!

Edit simogatott, talán mondott is valamit, de az erotikus zenés sóhajoktól a fülemben nem hallottam! Puncusom teljesen beindult!

Fütykös, fütykös!!!!- harsogta!

-Gyere már, gyere már!

Aztán belém hatolt! Furcsa érzés volt! Tiltakoztam, de ugyanakkor akartam is! Kiszolgáltatott helyzetemben nem is tehettem mást!!!

-Edit!-zokogtam! Kérlek segíts!

De Edit sehol sem volt! Kezeim lábaim béklyóban! Eszeveszetten rángatóztam, hogy kiszabadítsam magam, de nem sikerült! A fejhallgatóm is lecsúszott!

…és ekkor köhintett egyet!

De hiszen ezt a köhintést már hallottam!-villant át az agyamon! Igen! Akkor egy szál bugyiban a lépcsőházban! De hiszen ez az a jóképű srác a szomszédból! Feloldódott minden görcs bennem!

Még, még, még!

Folytasd! Lüktetett a vérem!

Aztán vége lett! Majd mintha ott sem lett volna eltűnt, miközben Puncus és én ott pihegtünk kielégülten az asztalon! Edit jött be és eloldozott! Ekkor amennyire elgémberedett kezem engedte, egy hatalmas pofont kevertem le neki, majd haza szaladtam!

Másnap 3 nap szabit kértem a munkahelyemen! Egész álló nap csak otthon gubbasztottam! Mitévő legyek! Elsüllyedek szégyenemben!

-Menj le hozzá-mondta Puncus!

- Na és minek menjek Edithez?-kérdeztem.

-Te hülye k…va! A fütyköshöz! Micsoda egy kitartó fütykös is az! Ahogy döfköd azzal az édes fejével! Menj le hozzá most!!!!!

-Nem, nem és nem!!!!!

Végül aztán lementem, becsöngettem! Mikor ajtót nyitott elkerekedett a szeme, ami nem is csoda, mert a rózsaszín bilincset pörgetve álltam az ajtóban!

-Ismerős-kérdeztem!

-Igen!-mosolyodott el Ő!

-Na akkor most közelebbről is megismered!

Más nem lévén az előszobája radiátorához kötöztem! Lekaptam magamról a kendőm bekötöttem a szemét és most én irányítottam a dolgokat! Ott az előszobában állva! Puncusom mikor jóllakott a fütykösével, csak ennyit mondott mosolyogva:

- „Micsoda egy k…va vagy Te!

Ez már egy éve történt! Együtt vagyunk azóta is!

Tegnap megkérte a kezem!!!!!!

Szép az Élet!

További tartalmak, hírek és képek a Facebook oldalunkon. Kattints és csatlakozz a Pinamisszióhoz!

Videóajánló: Amanda Palmer

Pinablog — Sat, 03 Mar 2012 08:00:00 +0100

Neil Gaiman nem csak regényeiről, de szenzációs feleségéről is híres. Magyarázat:

És a tiéd mit ábrázolna?

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: http://www.facebook.com/leabugyival
És küldd el nekünk személyes történeted ide: leabugyival@gmail.com

A bugyi mögött van

Pinablog — Thu, 01 Mar 2012 07:00:00 +0100

Ezt hívják megrontásnak. Csak így tovább, kedves Lelkes Olvasó!

Kellemes írást kívánunk a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Van egy téma, amivel még nem találkoztam az oldalon. Igaz, hogy Pinablog a cím, de ez is a bugyi mögött van. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nincs jelen. Nem szeretjük és csak a puncinkat magasztaljuk az egekig? Pedig a popsiszex is lehet ugyanolyan élvezetes, felemelő és érzéki akárcsak a punciszex.

Sokakat megbotránkoztat. Nem azért találták ki, gusztustalan, nagy a fertőzésveszély, fájdalmas és még lehetne sorolni, kinek miért nem szimpatikus. Két nyomós okom van, hogy odáig meg vissza legyek érte.
1. Terhesség elkerülése.
2. Fájdalom igénye.
Fél éve veszítettem el a szüzességemet ilyen téren. Nem bántam meg. Kecskével sokáig beszélgettünk róla, ő szerette volna nagyon én kíváncsi voltam, de féltem tőle. Olvastam róla fórumokon, beszélni nem tudtam senkivel, mert kevesen vannak akik az anált preferálják és a környezetemben csak olyanok élnek akik élből nemet mondanak rá. Nem tudtam dönteni, egyrészről hajtott a vágy, végre valami új, ismeretlen dolog, de a mérleg másik felén ott volt, hogy gusztustalan, és elégszer hallottam poénként (elrettentő példaként??), hogy a lányzó kukoricát vacsorázott előző este. Agyaltam a dolgon, és arra jutottam, lesz ami lesz. Ha Kecske szeretné, belemegyek, sanszos, hogy ő is tisztában van a következményekkel, és ha akarom bármikor leállíthatom. Nem került sor ilyenre, sőt, azóta várom az alkalmat, mikor nem a puncimba hatol be. Leírhatatlan. Az elején fájdalmas, markolom a matracot, fejemet a párnába nyomom aztán egyszer csak az ellenkezőjére változik. Már-már orgazmus előtti pillanatokat élek át, érzéki gyönyört, imádom, ahogy vonaglik felettem, markolja a hátamat és alig tudja visszafogni magát majd hangos nyögések között elélvez. A fenekembe. Érzem, ahogy lüktet bennem és rám nehezedik minden súlyával, mert mintha minden erejét kilövellte volna férfiasságából, pár percig egymásba olvadva fekszünk, nem beszélünk csak pihegünk, mosolygunk, egy pillantásból megértjük, hogy mindkettőnken fantasztikus volt és alig várjuk a következőt. Csak azt sajnálom az egészben, hogy egyre rövidebb ideig tart a fájdalom.

További tartalmak, képek, beszélgetések itt: http://www.facebook.com/leabugyival

Kitágult a világ

Pinablog — Tue, 28 Feb 2012 07:00:00 +0100

ICCT Hedral egy kevésbé közismert szexuális segédeszközt mutat be nekünk használat közben. Tudósítás az erotika illegális bugyraiból.

Lenne mit mesélned? Tedd meg a leabugyival@gmail.com címen!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Gyere, itt van, amit ígértem múltkor.
- Jól van kicsim, de ugye nem fogok elájulni tőle vagy habzó szájjal fetrengeni a földön?
- Ne beszélj már hülyeségeket. Ez ellazít és vidám leszel tőle.
- Hm, rendben. Szóval mit is kell tudnom erről?

Előhúzott egy apró kis zacskót, benne egy szárított levélszerűséggel. Úgy nézett ki, mint egy aszott
brokkoli. Vagy egy hamvas zöld gombolyag. Kinyitotta a tasakot, és megcsapott az édeskés növényi
illat.

- Cicám, ez a Sativa. Cannabis Sativa. Itthon illegális, de én ezt pont leszarom jelenleg. Nekem az
élmény a lényeg. Mert különleges este lesz, azt ugye tudod?
- Sejtek valamit.

Lecsippentett egy kis gombócot, és módszeresen megőrölte az erre alkalmas eszközzel. Közben én
téptem egy hosszú darabot a dohánypapírból – szépen precízen megtöltötte a papírt az őrleménnyel
és rászórta a dohányt egy szál cigarettából. Megtekerte, megnyalta, és kész is volt.

- Tudnod kell, hogy két fajta marihuána létezik. Ez, a Sativa, kreatívvá és vidámmá teszi az embereket.
Az Indica az orvosi fű; csillapítja a fájdalmat és eufórikus hangulatot okoz. Hab a tortán, hogy a
cannabis hatóanyaga, a THC hatással van az alapvető funkciókra: az étvágyra, a szomjúságérzetre és a
nemi vágyra.
- Értem már. Ahogy elnézem a meredező farkadat, én is izgalomba jövök. És akkor ez a cigi még rá is
fog tenni erre egy lapáttal. Tetszik!
- Olyan szexuális élményben lesz részed, cicusom, mint még soha. Ezt garantálni tudom.

Ekkor meggyújtotta a jointot. Szívott belőle, aztán a kezembe nyomta. A fejemben átsuhantak Sub
Bass Monster 4 Ütem című számának sorai: „Gyújt, szív, lenn tart, kipufog.” Nagyot szívtam a cigiből
és megpróbáltam minél mélyebbre tolni a mellkasomban. Amikor kifújtam, a totális ellazulás lett úrrá
rajtam. Éreztem, ahogy a lábujjamtól a szemhéjamig megkönnyebbülök – mennyei dolog volt.

Ahogy fogyott a joint, úgy kezdtük magunkat egyre felszabadultabbnak érezni. Vidáman
nevetgéltünk, őszintén beszélgettünk, közben megittunk másfél liter teát. Én végig a párom ágaskodó
hímtagjára tudtam gondolni – nagyon szerettem volna, ha már belém hatol. Gondolom, feltűnt neki
a vágyakozásom iránta, mivel egyszer csak felrakott az ágyra és elkezdett csókolgatni. Soha nem
éreztem még ennyire intenzívnek az ajkai érintését a testemen. Végre kiengedhettem a hangomat,
nyögdécseltem is rendesen, miközben a puncimat nyalta… Vagyis falta inkább, de olyan izgatóan,
hogy sikerült spontán elélveznem. Közben megujjazott, próbálta megkeresni a misztikus G-pontot,
de voltam annyira türelmetlen, hogy egy hirtelen mozdulattal magamra rántottam az úriembert, és a
farkával kezdtem el izgatni a puncimat.

- Tetszik nekem ez. Kár, hogy tiltott szer. Nem is értem, miért. Az emberek boldogok lesznek tőle,
nyugodtabbak, megfontoltabbak. Bezzeg az alkohol az legális – nem véletlen a sok agresszió,
verekedés, nemi erőszak. Ez egy nagy butaság. Egy paradoxon.
- Cicám, nem éri meg a nagy embereknek odafent, hogy legalizálják a füvet. Pont abból jön a sok
pénz, hogy tiltva van és így kurva drága.

Filozofálgatásom közepette egy gyors mozdulattal belém hatolt. Felsikoltottam. Annyira jó volt,
hogy tudomást sem véve magamról, csak a puncimra tudtam koncentrálni. Beletúrtam a hajába,

intenzíven éreztem a testének illatát – egyszerűen kitágult a világ, az egész Univerzum ott volt
abban a kicsi szobában, ahol szeretkeztünk. Kinyitottam a szemem, és nem érzékeltem a helyiség
falait vagy a plafont. Helyette egy elmosódott tér volt, amit a szeretet szőtt át. Már csak az
érzéseket, érzelmeket láttam. Gyönyörű színekben pompázott az egész tér, mi pedig csak tettük a
legbensőségesebb dolgot, amit két szerelmes megtehet ebben a Világegyetemben.

Ekkor visszaszívott a valóság, újra a szobát láttam és az Ő arcát. Becsuktam a szemem, hogy újra át
tudjam adni magam ennek a fenséges élvezetnek. Mikor megint kinyitottam, már összeszűkült ez a
nagy tér, de azt a picike szobát még mindig egy loft lakásként érzékeltem. Nagyon különleges volt.

Édes magányomat az Ő hangja törte meg:

- Jaj, cicám, már majd’ 3 órája hajtalak… Kétszer el is mentem, Te pedig szerintem folyamatosan, de
négyszer biztosan. Kurvára elfáradtam…

Hirtelen rádöbbentem, hogy mennyire fáradt vagyok én is, és hogy csupa nedvesség a lepedő.
Bágyadtan elterültünk egymás mellett. Azt hiszem, kiszállt már belőlünk a joint hatása, de még
mindig mosolyogtunk. Pár perc pihenés múlva kicseréltük az elázott lepedőnket, és újat raktunk fel
helyette. Mellém feküdt és gyengéden simogatni kezdte az arcomat. Boldogok voltunk.

- Nagyon jól éreztem magam.
- Elhiheted, hogy én is.
- Szeretnék még ilyen alkalmakat. Persze nem rendszeresen, csak néha-néha.
- Benne vagyok, kicsim.

Lágyan betakargatott és egy nagy jóéjt-puszit nyomott a homlokomra.

- Cicám, jövő héten mást is szeretnék kipróbálni. Készülj fel rá, hogy az egy nagyon intenzív trip lesz…

Klikkelésre folytatjuk: http://www.facebook.com/leabugyival

Blogajánló: Plus size nők

Pinablog — Sat, 25 Feb 2012 08:00:00 +0100

(A képen Elsa Billgren, bővebben: http://elsa.elle.se)

Az önbizalom növelésére három dolgot tanácsolunk: randizz, sportolj, vagy látogass (többnyire) gyönyörű plus size nőket bemutató blogokat.

Ha megrögzötten monogám vagy, és az edzőcipődet éppen elnyelte a lustaság, akkor ajánljuk szeretettel az alábbi két tumbli néhol erotikus, de többnyire nagyon jóleső képsorait.

Vigyázat! Önmagad Megszeretése Veszély!
http://curveappeal.tumblr.com/
http://thethickness.tumblr.com/

Képek, jó arcok, plusz tartalom:http://www.facebook.com/leabugyival
Vallomás, sztori, gyónás: leabugyival@gmail.com

Már késő

Pinablog — Fri, 24 Feb 2012 07:00:00 +0100

Vikit elnyomta az anyja, molesztálta a nagybátyja és megalázta az első szerelme. Története a törékeny, de elpusztíthatatlan nőiességről szól. Sok vidámságot kívánunk neki, és azt, hogy ne csak ti, de ő is okuljon a lentiekből.

Oszd meg velünk őszinte vallomásodat te is! Címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Én nem tudok a nemiszerveröl egyes szám harmadik személyben beszélni. Ha olvasom a blogot akkor is rendkivül zavaró néha, ha valaki megszemélyesiti a pináját. Mintha egy skizoid személy lenne. Ha stilusosan akarnék fogalmazni akkor azt mondanám: Én és a pinám egy vagyunk. Ami nekem jó, az jó a testemnek, igy jó a puncimnak is. De olyan nincs, hogy csak a puncimnak jó, de nekem nem. Vagy lehet mégis… Egy skizoid szexuális kapcsolatom azért nekem is volt. Ahol a szex valami eszméletlen finom volt, pedig igazából be se teljesedet soha, és csak egy orgazmust éltem át vele. Egyéb tekintetben vállalhatatlan volt a kapcsolat. Tudtuk nem passzolunk. Vagy csak azt hittük nem passzolunk? Soha nem fogom ezt megtudni. Ma már sajnálom, hogy nem vállaltam fel. Valahol meg lehet, hogy ez a szerencsém, meg neki is.

Rendkivül prüd környezetben nöttem fel. Nemhogy beszélni nem volt szabad arról ami szex, de még gondolni is bün volt rá. Nagyanyám szerint az a nö aki élvezi a szexet az kurva. Anyám meg bevallottan frigid volt. Söt büszke is volt rá, hogy az. Szegény apám meg nagyapám meg csajozott, és ivott persze ilyen nök mellett. Amiért persze a nagyanyám, meg az anyám megvetette öket. Ök voltak a disznó férfiak, akik csak AZT akarják… Legalábbis a nagyanyám, és az anyám szerint. Szerintem csak szerencsétlen férfiak voltak, akik rossz nöt választottak.

Mind anyámat, mind a nagyanyámat apácák nevelték. Nekem már apácák nem jutottak, csak ök ketten, de ök rendesen lefojtották bennem a vágyat. Igy kimaradt az életemböl sok-sok dolog, amin mások már tinédzserként átestek. Kamaszlányként rádaásul kövérkés, és pattanásos is voltam. Meg szemüveges. Aztán 23 éves koromra kivirágoztam. Akkor szereztem az elsö diplomámat. Lefogytam, eltüntek a pattanások, és kontaklencsét hordtam. Ekkor jött az elsö szerelem. Mert szerelmes voltam ebbe a fiúba, akiröl a történet szól. Életemben elöször voltam szerelmes. Úgy, hogy sokáig be se vallottam magamnak. Neki pedig soha nem vallottam meg.

Gyengéd, kedves fiú volt. Egyik éjjel 5 órán keresztül csókolt. Különös volt, mert addig soha nem csókoloztam. Elsö csók volt. Nem éreztem nemi vágyat, nem nedvesedtem, hanem csak hagytam, hogy csókoljon, és simogasson. Nem erotikusan volt izgató az egész, hanem érzelmileg volt nagyon jó. Éreztem, hogy ez a fiú szeret engem. Ilyet eddig nem éreztem. Filmet néztünk a kollégiumban, majd beszélgettünk. Hajnali kettö körül lehetett. Aztán fáradt lettem, és mondtam megyek aludni. De csak nem akarozott öt otthagyni. Ültünk egymás mellett, és már elötte órákon keresztül azon gondolkodtam, hogy szeretném, ha megcsókolna. Persze mondani nem mondtam. Ezt az érzést egyébként egy évekig tartó mély barátság és tisztelet elözte meg. Évek óta ismertük egymást, beszélgettünk sokat. Mondhatni barátok voltunk.

De a fiú nem csókolt meg. Gyönyörü lánynak tartott, és az is voltam. Azzá váltam. Már nem voltam husi, hanem nyulánk, hosszúlábú. Magas vagyok. Nöies. Mosolygós. Sötétszöke hosszú haj, zöld szemek, szép arc. A fiú is magas volt, vállas, de csúnya. Nagyon csúnya. Nem mert kezdeményezni, de örült, hogy vele vagyok, és beszélgethetünk. Ültem még mellette pár percet, majd felé fordultam és nem tudom hogyan is történt, de elkezdtünk csókolózni. Én kezdeményeztem. Persze azonnal büntudatom lett. Abban a pillanatban. Szomorú voltam. Belemenekültem a csókolozásba. Nem tudtam abbahagyni a csókolózást, olyan jól csókolt. Az ölébe ültem, a lábaimat átfontam a csipöje körül, és ö pedig félénken simogatta hol a hátam, hol a fenekem, hol a hajam. Aztán megforditott, és elém térdelt. Nagyon magas, majdnem 2 méteres. Elöttem térdelt a széttárt lábaim között, miközben én egy fotelben ültem és úgy csókolt. Hosszas csókolozás után, amikor egymásba gabalyodva ott ültünk a társalgóban, a fülébe súgtam, hogy ez lehet, hogy hiba amit most teszünk, de szeretném, ha feljönne velem a szobámba, de nem fogok lefeküdni vele. Most még nem. Feljött. Hajnali kettö volt, és mi reggel hétig csókoltuk, öleltük egymást. Néha belealudtam, aztán ö felébresztett a csókjaival. Nem vetköztünk le. Nem vette le rólam még a bluzt sem, hanem csak meglazitotta és alányult. Kikapcsolta a melltartót és levette a blúzom alól. De a blúz rajtam maradt. Imádtam amikor a melleimet simogatta gyengéden a ruha alatt.

Három hónapig játszottuk ezt. Soha nem voltunk meztelenek teljesen, illetve ö két alkalommal, de én soha. Soha nem szeretkeztünk, ahogy a felnöttek csinálják, csak simogattuk és csókoltuk egymást. Ö azt mondta, hogy játszunk egymással, mint a gyerekek. Egyszer mondtam neki, hogy azt hiszem lekevernék egy pofont a lányomnak, ha igy játszadozna. Nevetett. Néha, ha szoknyában voltam, akkor levette rólam a bugyimat és simogatott ott lent. De soha nem akart kielégiteni. Tudta, szüz vagyok. Csak finoman simogatott. Meg nézegette a puncimat. Azt mondta, gyönyörü. Én mindig csúnyának találtam. Zavarban voltam ilyenkor. De láttam ö élvezi a szemlélödést, és hagytam hagy tegye. Néha csókolt ott lent. De csak bugyin keresztül. Azt hiszem, nem merte levenni rólam. Félt tölem. Azt mondta, ilyen szép lánnyal még soha nem volt dolga. Meg félt az elözményeim miatt.

Amikor 12 éves voltam, akkor szexuálisan kihasznált a nagybátyám. Ezt elmeséltem neki. Meg azt is, hogy a nagybátyám nem eröszakolt meg, mert félt, hogy lebukik, de vagy a kezemmel, vagy a számmal kellett kielégitenem, vagy ö vetköztetett és a szemem elött maszturbált. Gusztustalannak találtam a szexet. Föleg az orális szexet. Ezt el is mondtam. Ö tehát, ez a gyengéd fiú, csak finoman simogatott és csókolt. Mintha arra várt volna, majd én egyszer megkérem, lépjen tovább. S igy is történt. Egyszer azt hittem, odaadom magam neki teljesen. De sajnos nem lett jó vége. Egyszer egy ilyen simogatós petting alkalmával annyira megkivántam öt, hogy kértem, hagy legyek az övé egészen. Akartam öt. Azt mondta, le kell mennie óvszerért a saját szobájába. Mire visszajött megtört a varázs. Nem is tudom, miért. Szégyeltem magam. Már nem akartam mégsem. Ö sirt. Én meg szégyeltem magam. Szerettem öt, de nem vállaltam fel. Gyáva voltam. Akkor szakitottunk kb. egy hétre. Ha lehet szakitásnak mondani. Egy hét múlva újrakezdtük persze az erotikus játékokat. Mindig beszélgetésként indult. Többnyire ö jött hozzám a szobámba, néha én mentem hozzá. A szakitás után kerültük ezt, de a társalgóban megint ott ragadtunk a tévé elött egyik este. S egyikünknek se volt kedve felmenni, addig, mig egyedül nem maradtunk. Elkezdtünk beszélgetni akkor. Megint. Majd kettesben elindultunk a lift felé. Elkisért a szobám ajtajáig, kézenfogtam és behúztam. Onnan nem volt visszaút. Ö is akarta. Vagyis többet is akart volna, de örült, hogy ennyit is kapott. Nagyon szerelmes volt belém. Én is belé, csak még nem vallottam be magamnak se.

Senki nem tudta biztosan, de egy páran sejtették, mi folyik köztünk. Kifelé mi nem jártunk, hanem csak barátok voltunk. De a barátság az abból állt, hogy csókolozásba süritett szeretkezéseket folytattunk, ha kettesben maradtunk. Soha nem hatolt belém, soha nem csókolt lent pucéron, soha nem vette le teljesen a ruháimat. Azonban ö sokszor kielégült a ”játszadozásink” közben. Elsö alkalommal láttam rajta, hogy valahogy azt várta, hogy undorodni fogok. Kutató szemekkel nézett rám, miközben törölgette magát, meg a kezeimet, amire a sperma ment. De nem undorodtam. Nem volt zavaró. Kiváncsivá tett ezzel. Félig felöltözve ahogy feküdtem a karjai között, és éreztem, hogy neki megváltozik a légzése, és a kezem a nadrágjába húzza. Letolta a nadrágját. Élveztem öt simogatni addig, ameddig el nem élvezett. Segitett és mutatta mi jó neki. Valahogy öröm volt nekem, hogy jó neki. De nem erotikus örömöt jelentett. Mintha az erotikus részem el lett volna nyomva, miközben nyilvánvalóan erotikus dolgokat müvelek egy ellenkezö nemü személlyel. Igazi skrizofén érzés volt.

Egyetlen egy orgazmust nem éltem át vele. Nedvesedni se nedvesedtem mindig. Volt, hogy igen, volt, hogy nem. Ö ezt tudta. Hogy miért csináltam hát. Mert ö örömét lelte benne, és valami különös módon az ö öröme nekem is kielégülés volt. Ha nem is erotikus értelemben, de lelkileg, érzelmileg. Néha gondolkodtam közben, hogy lehet, frigid vagyok, mint az anyám, és a nagyanyám. Tudtam, titkos játékainknál ez a fiú sokkal többre vágyott. Néha gondolkodtam is azon mi lenne a belemennék ebbe a többe. Öt is valahogy megrémitette, hogy a 23 éves lány, akit szeret, azt mondta a szex undoritó, és a lány bár hagyja a játékokat, és rész is veszt benne, szereti a csókolózást, meg a simogatásokat, de szégyenlös, és sokszor elpirul. Zavarban van. Titkos szerelmem 27 éves volt akkor. Elmondása szerint 4 éve nem volt növel. Ezen nem csodálkoztam. Mint már mondottam is nem ö volt a lányok álma. Okos volt és magas. Meg csúnya. Olyan csúnya, hogy Frankeinsteint maszk nélkül játszhatta volna. Ezt ö állitotta magáról. S sajnos igaza volt. De valami csodálatosan csókolt. Azóta se találkoztam olyan férfival, aki ilyen sokszinüen, gyengéden, néha, ha kértem, eröszakosan tudott volna csókolni. Imádtam az izét. Kértem tanitson csókolni. Megtette.

Kérte egyszer, hogy adjam oda a számat. Csókoljam lent öt. Elmondta, hogyha kérem, visszacsókol addig, ameddig nagyon jó nem lesz nekem. Nem tettem meg. Szégyeltem magam. Csalódott volt, de elfogadta. Mondtam neki, hogy azt érzem, hogy az orális szex bün, és soha nem tudnám megtenni senkivel se. Undoritónak találtam a gondolatot. Ma már nem találom annak. De az a tapasztalatlan lány, aki én akkor ott 23 évesen voltam, nem tudta még mi ebben a jó. Késöbb, mással megértettem ezt, de vele nem sikerült sajnos. Pedig tudtam, mert mondta is, hogy nem tudja elképzelni a boldogságot olyan növel, aki nem akarja az orális szexet. Én pedig nem akartam. A nagybátyám miatt nem. Megalázónak tartottam a nöre nézve. Azt is ha adja, és azt is ha kapja. De leginkább az elöbbit.

Aztán vége lett az iskolának. Lediplomáztunk. Én kiválóra, ö pedig sokkal gyengébben, mint várható volt, pedig okos férfi. Két külön városba költöztünk. Két külön városban dolgoztunk. Vége lett az erotikus játékoknak, de néha irtunk levelet egymásnak, és kétszer-háromszor még találkoztunk. Mikor már nem volt velem, beleszerettem. Hiányzott. Egyszer meglátogattam. Eleinte csak beszélgettünk. Valahogy mindketten tudatában voltunk, hogy nekünk nincs közös jövönk. Nem passzoltunk. Ö sem akart már. Mások vagyunk. Erröl beszélgettünk. Kicsit fájt mikor azt mondta, nem akar már, de tisztel és kedvel. Nem tudtam, hogy hazudik. Pedig hazudott. Ahogy én is. Aztán valahogy megint egymás mellett ültünk, és ö elkezdte babrálni a hajam. Megnött, mondta, és játszott vele. Megkivántam öt ott és akkor, úgy mint addig soha. Egymás szemébe néztünk és csókoloztunk. Ismét. Pedig közben elmúlt pár hónap, majdnem fél év, hogy csak leveleztünk, és telefonáltunk. Azt is csak néha. Mégis ott akkor azt éreztem, belehalok, ha nem csókol meg. Megcsókolt. Simogatott. Ahogy szokta. Ruhán keresztül. Én is simogattam öt. Ott lent is. Elkezdtem kibontani a himvesszöjét a nadrágjából. Vetköztettem. Imádtam vetköztetni. Egyébként csodaszép farka volt. A legszebb, amivel találkoztam. Ö pedig a farmeron kereszül simogatott és csókolt a lábam között. Elélveztem. Egy pillanat volt az egész. Biztos észrevette rajtam. Csókoltam, simogattam tovább. Ismét a kezembe élvezett. Majd elsirtam magam. Most mondta, hogy nem kellek neki, én meg itt beleszerettem. Már késö. Ez volt a gondolatom. Nem mondtam ki, hanem ehelyett sirni kezdtem. Egy hülye liba voltam. Nem értette, miért sirok. Próbált vigasztalni. Aztán kimerülten feküdünk egymás mellett. Szótlanul. Én teljesen felöltözve ö pedig letolt nadrággal. Szótlanul elmentem onnan.

Még két alkalommal találkoztam vele. Egyszer egy félév múlva, amikor közölte, hogy már nem szeret, söt, közömbös. Akkor meg akart alázni. Bosszút akart állni rajtam. Sikerült neki. Elsirtam magam. Aztán már megbánta, hogy ezt mondta. Láttam rajta, hogy ö is megrendült. Ott álltunk egy buszmegállóban, és én egy távolsági buszra vártam. Sirtam, mint egy gyerek, és nem érdekelt ki lát közben. Kértem, hogy menjen el. Ha közönyös, akkor menjen. Nem ment el. Ott állt, és várt amig felszálltam a buszra. Ott állt végig, ameddig el nem indult a busz, és fájdalommal a szemében nézett utánam. Csak néztük egymást. Integetett, mikor elindult a busz. Én is visszaintegettem. Végigsirtam a 3 órás buszutat hazafelé. Egyszer meg véletlenül összefuttam vele. Csak pár szót váltottunk. Többé nem találkoztunk. Néha beszélgetünk telefonon. Megnösült. Felesége sokkal idösebb nála. Nem lett gyerekük emiatt. Az asszony már 40 fölött volt jóval, amikor összejöttek. Boldog ember lett. Ennek örülök. Sajnos én nem tudtam öt boldoggá tenni. Hogy milyen is a jó szex, azt is csak 6-7 év múlva tanultam meg valaki mással.

Néha gondolkodom azon, mi lenne, ha elmondanám neki, hogy én szerettem öt akkor és ott, csak gyáva voltam és tapasztalatlan. De mindig elvetem a gondolatot, mert nem szeretnék sebeket feltépni benne. Ö most boldog a feleségével. Ha akkor nem tudtam ezt elmondani neki, akkor most már késö. Viszem magammal a sirba ezt, mint sok mást…

A végén következzen a folytatás: csatlakozz hozzánk a Facebook-on!

Filmajánló: A klitorisz - tiltott gyönyörök

Pinablog — Sun, 19 Feb 2012 08:00:00 +0100

Tudtátok, hogy a csiklóban másfél-kétszer annyi idegvégződés található, mint a péniszben? Ez, és még többek között az is kiderül a filmből, hogy a pénisz olyan, mint az egylövetű puska, míg a csikló a gépfegyverhez hasonlít.

A cím ellenére a Spektrum gyártásában készült darab tudományos alapossággal mutatja be a nők erotikához fűződő viszonyát, miközben olyan szórakoztató történeteket hallhatunk, mint a századfordulón praktizáló leleményes doktor, aki krém felírásával ösztönözte maszturbálásra a fiatal lányokat.

Nézzétek meg itt: http://www.youtube.com/watch?v=B5DbEajoO5o

Facebook: http://www.facebook.com/leabugyival
Levél: leabugyival@gmail.com

Mégpedig azonnal

Pinablog — Fri, 17 Feb 2012 08:00:00 +0100

Most már komolyan fel kell tenni a kérdést: lehet Igazi az, akivel nem jó a szex? Noni Nuni beküldőnk neve nem csak !, de beszédes is.

Árnyald te is a nők önmagukról alkotott képét, küldd el nekünk őszinte vallomásod a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nagyon régóta, óvoda óta tudja a puncim, hogy mi a jó és mit akar minél többször.
Éppen ezért hét éve párkapcsolatban élek.
Hét évvel ezelőtt egy kamasz szerelem mindent vitt.
Imádta punci. Egyesesen mindennap, szinte magába szippantotta az ex farkát.
Simogatta, szívta magába a duzzadó, lüktető kemény fejét.
Végül odáig fajultam, hogy a szex érdekében mindent megbocsájtottam Neki.
Aztán úgy döntöttem, otthagyom, mert megcsalt az osztálytárssal.
Így punci is, és én is megundorodtam tőle.
Négy éve most is kapcsolatban élek, de a puncim egyszerűen nem hagy élni.
Amikor összejöttünk már akkor sem volt oda annyira punci a mostani a farokért.
Méretbéli gondok is vannak. De akkor legalább többször megkapta a magáét.
Kicsikét kérdéssel is fordulnék hozzátok.
Normális az, hogy négy év után punci alig kap faszt és állandóan ideges, meg hisztizik.
Ha én akarom boldoggá tenni, az nem elég neki. Néha már letörik a kezem, mire csendben marad két napig.
Egyszóval punci nem szereti az én nagy Ő-met.
Mert előjátékot is nagyon ritkán kap, de persze a fasz mindig kényeztetve és nyalogatva van előtte.
Néha már tocsog és izzik, hogy belé hatoljanak, de mire belelendülne az orgazmusba, elélveznek.
Mára már nagyon ideges punci, szinte a földhöz vágja magát egy igazi szexért, ahol ki is nyalják, mert évek óta férfinyelvet nem látott.
Utálja punci ezt az életet. Lassan már elkalandozna más faszokra is. De én nem akarom megcsalni a barátom mert nagyon szeretem.
De ezt sem bírom sokáig.
És hogy mondják a pasik, hogy imádják a szexet.
Én itt vagyok, csinálnám akár mindennap. Punci napi többször is igényli.
De iszonyúan terrorizál, hogy nem kapja meg azt, amit kér.
Szexelni akar, mégpedig azonnal, több menetben és többször, mint két hetente egyszer.

Két bejegyzés között itt is megtalálsz bennünket: http://www.facebook.com/leabugyival!

Forró késsel a vajat

Pinablog — Wed, 15 Feb 2012 07:00:00 +0100

ICCT Hedral tündérmeséjének tanulságát leginkább a Harcosok klubja emblematikus idézetével foglalnánk össze: "Csússz!"

Neki már bejött az élet. Küldd el nekünk te is történeted, hogy karmikus energiáinkkal téged is boldoggá tehessünk. Chímünk: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem az irányítást.

A legutóbbi levelemet visszaolvasva rájöttem, hogy bár az érzések helytállóak, viszont a vonzalmam
tárgya korrigálásra szorul. Megpróbáltam lemondani a férfiról, aki iránt oly heves érzelmeket
tápláltam és olyan sokat nyúltam magamhoz, miközben őróla fantáziáltam. Mindezt azért igyekeztem
megtenni, mert a kedves hímnemű kissé kiszámíthatatlan, szétszórt és link. De legfőképpen az volt a
problémám, hogy hiába akart megdugni, lószart nem tett az ügy érdekében. És ezt meguntam.

Nézelődtem potenciális partnerek után; még a házinyulas szabályt is megszegtem volna, de ekkor
kiábrándultam a fiúkból, mert a szomszéd jól fejlett németjuhásza is előbb cselekedett volna szex-
ügyben, mint akármelyik srác a látómezőmben – pedig egyáltalán nem vagyok egy bányarém. És a
perifériás látásom is átlagon felüli…

És ekkor úgy éreztem, hogy na jó… inkább leszarom az egészet, és nem görcsölök rá a témára.
Az eredménye a dolgoknak hamar meg is lett. BUMM! Hatalmas robbanás rázott fel ebből a
hibernált, „szextelen” állapotból. Történt ugyanis, hogy hirtelen felindulásból elkövetett alkalmi
munkámra való jelentkezés közben az ügyintéző hölgy közölte, hogy nincsenek meg a papírjaim,
álljak félre a sorban. Ide a fal mellé – szólt rám jó hangosan. Aztán a Sors keze belepiszkált a
dolgokba, ugyanis az utánam következő fiatalembernek sem voltak rendben a papírjai, ezért Őt is a
falhoz parancsolta a hölgyemény. Pontosan mellém. Amikor odaért, felém fordult és egy aranyosat
kuncogott. „Mennyire nem szeretek várakozni” – valahogy így hangzott az első mondata. 3 órán
keresztül vártunk még. Ezalatt kibeszéltük a családjainkat, az életünket, a problémáinkat, zenei
ízlésünket, és lényegében mindent. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást.

A harmadik órában újra az ügyintéző nőszemély hangja zavart meg – hazaküldtek minket munka
és pénz nélkül. Mi meg elmentünk egy kis kocsmába, ami azóta a törzshelyünk lett. És még sokat
beszélgettünk… nagyon sokat.

Aztán úgy éreztük, hogy több hetes folyamatos verbális izgatás után ideje a tárgyra térnünk. Én már
útközben olyan nedves lettem, hogy a buszút helyett simán az ülepemen csúszhattam volna végig A-
ból a B pontba. Nem estünk rögtön egymásnak, ugyanis mindkettőnk még picikét halogatni akarta a
dolgot. Mert még korai, meg akkor voltam náluk először stb. Aztán lehúzta a bugyimat.

Sosem vágtam még forró késsel a vajat, de valahogy így passzoltunk össze rögtön elsőre.
Meglepődött a hely szűkössége miatt, de láttam, hogy iszonyatosan jólesik neki. És nekem is
rendkívüli élmény volt. Tudjátok, az az igazi élménydús, érzéki, mocskos szex. Amikor a testnedvek
megállíthatatlanul csordogálnak össze-vissza, az érzékek pedig eggyé forrnak – egymásban fürdünk.
Szerintem ezt igazán az értheti meg, aki már adta oda a teljes lényét a szexualitás élményének,
annak, hogy mennyire felemelő az, amikor azon ember karjaiban lelsz teljes nyugalomra, akihez
annyira vonzódsz. Én ezt az embert megkedveltem, aztán megszerettem.

Jelentem, itt állok szerelmesen, nem is gondoltam volna. Mennyit változik az ember pár hónap alatt…
Nem tudok betelni az arca formájával, a teste látványával, a bőre érintésével, na meg azzal az isteni
finom farokkal, ami életem eddigi legteljesebb gyönyöreit okozza nekem. Őszintén látom rajta, hogy
Ő is ugyanígy érez irántam; teljesen feloldódik mellettem, és látom az arcán szeretkezés közben, hogy
mennyire élvezi ezt az egészet. (Amúgy meg egy perverz kis dög. De nekem sincs okom panaszra:
még nem tudtuk eldönteni, hogy melyikünk a perverzebb.)

Szóval oly sok bugyiizzasztó keresgélés után végül rám talált a Férfi. Önmagától. Kérnem sem kellett,
utalgatnom meg pláne. Egyszerűen csak cselekedett.

(Fiúk, férfiak: legyetek szívesek tettre készebbek lenni. Tudom, hogy a nőkben is sok a hiba, és sokan
kelletik magukat, de ha ott van a közeletekben az úgymond „Igazi”, akkor ne halogassátok a dolgot,
menjetek oda hozzájuk és nyúljatok a bugyijukba – szép szavakkal.:) )

Azt hiszem, épp itt az ideje cselekedni. Mindjárt befejezem az írást, illetve lerakom a cigarettát. Még
az éjjel kezembe veszem azt a csodás hímtagot.

Jó, mi? Még több jóért lájkolj bennünket a Facebook-on!

Vártunk, vártunk és vártunk

Pinablog — Sun, 12 Feb 2012 07:00:00 +0100

Lanie eltaktikázta magát, és most két szék közül a kielégítetlenségbe esett. Kijelenthetjük, hogy a sértődés rossz hatással van a szexre. (Újabb SzFSz!*)

Jólesne valakivel őszintének lenni? Írd meg nekünk történeted, kérésedre név nélkül közüljük!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hol is kezdjem a kis történetet...

Punci és én azért elég jól elvoltunk, tudtuk mi kell nekünk. Aztán megérkezett egy pasi és a fasza... Nevezzük Egyesnek. Vicces volt, kedves volt, minden megvolt benne, ami tetszett és Punci is oda volt érte. Már mikor csak megláttam mindketten titkos örömujjongásban törtünk ki, hogy végre itt van. Egyes többször is tudtomra adta mennyire szeretné az Ő kis játékszerét az én Puncimban tudni, részletezte miket csinálna velünk. Mivel Punci és én is teljesen oda meg vissza voltunk tőle, kérdezni sem kellett minket, benne vagyunk-e egy kis tere-ferében.

Na és itt jön a probléma. Mert hogy hiába lettünk volna mi benne a dologban, mert Egyes csak a száját jártatta és mindig, mikor konkrét dolgokat kellett volna mutatni meghátrált, talált valami kibúvót, vagy programot, vagy egyszerűen csak bunkón lerázott. Ilyenkor mi Puncival mindig megsértődtünk és elhatároztuk, többet nem hiszünk Egyesnek. De sajnos nem ment ilyen egyszerűen. Minden újabb találkozásnál egyre jobban akartuk őket, Egyest és a faszát. Már a végsőkig feszítette nálunk a húrt, Punci is úgy sóvárgott Egyes fasza iránt, ahogy én, és nem tudtuk őket elfelejteni.

És ekkor jelent meg Kettes. Ó istenem... Az a szem, az a test, az a kisugárzás... Egyre jobban oda voltunk érte. Pedig nekem eleinte fel sem tűnt, Punci azonban gyorsan felhívta rá a figyelmemet. Kezdte Kettes elterelni a figyelmet Egyesről. Ekkortájt történt, hogy Egyes egyszer csak felszívódott, elköltözött, többet nem keresett. Kicsit szomorúak voltunk, de kecsegtető volt a siker Kettessel. Kedves volt, vicces, tudott bókolni és még az is kiderült, hogy Kettes emlékezett rám régebbről egy közös bulizásról, ám akkor mi rá sehederítettünk Puncival. (Nyilván mivel azzal a másik fasszal voltunk elfoglalva.) Viszont mostanra megváltoztak a dolgok. Jobban oda voltunk érte, mint Egyesért. Voltunk Kettessel kávézni, vacsizni, bulizni, minden ment szépen rendesen. Punci már meglehetősen hisztizett, hogy sokáig tart ez a kerülgetés, én élveztem, hogy végre valaki engem is meg akar ismerni. Mikor már elérkezettnek láttam az időt, elhívtam magamhoz egy kis esti programra Kettest. Már nagyon ki voltunk éhezve rá, alig vártuk, hogy megérkezzen és a faszát Punciba tolja. Már a gondolattól is olyan nedves lett Punci, mint még soha.

Eljött az ominózus este és mindent előkészítettem, Punci is úgy illatozott, mint egy friss rózsa. Izgatottan vártuk, hogy megérkezzen Kettes és az Ő áhított fasza. Vártunk, vártunk és vártunk... Eltelt egy óra... Kettő... Gondoltam, hátha valami történt felhívtam. Ki volt kapcsolva... Eltelt három óra és nem jött... Nem válaszolt a hívásomra, nem keresett... Még egy hét múlva sem, egyszerűen eltűnt... Semmi, mintha szó szerint a föld nyelte volna el. Azóta sem láttuk...

Punci megsértődött és éreztem, hogy engem okol. Túl sokáig húztam. De én is meg voltam sértődve, hogy mikor már felkínáltam a lehetőséget, nem élt vele Kettes. Lesújtott...

Punci azóta szóba sem áll velem. Próbáltam neki örömet okozni, de semmi. Bárkire vetek szemet, nem érdekli. Egyszerűen csak hallgat, én meg nem tudom, most mit csináljak. Egyes és Kettes nem fog visszajönni, Punci hiába makacskodik. Nem is hisztizik, hallgat...

Jajj az a két fasz szétbaszott minket...(sajnos nem igazából)...

*Számozott Faszos Sztori
És további ínyencségek itt! Csatlakozz hozzánk!

Könyvajánló: A világ eredete

Pinablog — Fri, 10 Feb 2012 08:00:00 +0100

"Előre leszögezem, hogy még nem teljesen olvastam végig Jelto Drenth A világ eredete című könyvét, de már csak két fejezet van vissza." - Cat nem csak egy könyvkritikával kedveskedik most nektek, de a blog rendeltetésszerű használatát is kiválóan példázza.

Tessék követni őt, és mindenféle írásokat küldeni nekünk ide: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Már nem is tudom, hogy hol olvastam ennek a könyvnek a létezéséről, de egyből elhatároztam, hogy megveszem. Jelto Drenth szexuálpszichológus, ennek megfelelően kiterjedt ismeretei vannak a szexuális problémákról. A könyv azonban ennél jóval több témát ölel fel. Alcíme: Tények és mítoszok a vagináról. Drenth nagyon élvezetes stílust használ, így a több mint négyszáz oldalas könyv nem okozhat nehézséget azok számára sem, akik nem szeretnek olvasni.
Én azt hittem, férfi nem mondhat nekem újat a témakörben, de tévedtem. És nem csak újdonságokat tudtam meg, de sokszor felröhögtem magamban, hogy nahát. tényleg. Mindjárt az első fejezet harmadik oldalán magamra ismertem: „Ezzel magyarázhatjuk tehát, hogy a nők, közösüljenek bár minél többször, csak annál több közösülésre vágynak. A méhszájnál ugyanis kolerikus és sós gőzök gyűlnek össze, s így az egyes közösülések csak újabb és újabb viszketegséghez vezetnek.” A gőzös részt mondjuk, nem igazán érzem a magaménak, de a többit igen.
A könyvben részletesen olvashatunk a női nemi szervek működéséről, a női nemiségről, a szüzességről, és különösen izgalmas volt számomra, hogy más kultúrák szexuális szokásairól is átfogó képet kaphatunk. Megismerhetjük a vibrátor hiteles történetét, én például meglepetten olvastam, hogy kezdetben orvosi célokra használták, nevezetesen a nők hisztériás kirohanásainak kezelésére.
Vannak kevésbé érdekes fejezetek, a nőknek például nem hinném, hogy a női nemi szervek részletes bemutatása újdonsággal szolgálhat, de érdemes azokat is elolvasni, mert a stílus meglehetősen sztorizgatós, sok-sok idézettel a témába vágó más könyvekből, tanulmányokból, életrajzi írásokból.
Olvashatunk szexuális diszfunkciókról, és örülhetünk, ha velünk nincs ilyen probléma, ugyanis én szintén innen tudtam meg, hogy milyen apró dolgok képesek hatalmas galibát okozni a későbbiekben. A könyv végigvezeti olvasóját a gyerekkori tudattalan maszturbációs kísérletektől az apaválasztás ösztönösségéig, és a kultúrák különböző „szülési szokásaiig,” olyan kitérőkkel, mint a korábban már emlegetett vibrátor, a clitoridectomia, vagy a női nemi szervek imádata a művészetekben.
Ha volna hasonlóan átfogó könyv a férfiakról, biztos, hogy az elsők között venném meg. Ezért is volt furcsa számomra, hogy az a kevés hímnemű egyed, akiknek meséltem már a szerzeményemről, idegenkedve fogadták, és értetlenkedtek, hogy mégis miért kellene nekik elolvasni. Hát azért, mert érdekes, basszus, meg mert, ha a nők tanulnak belőle, akkor talán ők is.

A Facebook-on rendszeresen idézünk a könyvből, ha érdekel, nyomj egy like-ot ránk itt: http://www.facebook.com/leabugyival!

Nyer, veszít, játszik.

Pinablog — Thu, 09 Feb 2012 07:00:00 +0100

Amikor a vágyainkat helyezzük előtérbe, abból mindig valami izgalmas sül ki. Jeanette Belle új történetében a P mégis átveszi az irányítást, a főhősnő idegeinek legnagyobb bánatára. De azért nagyon cuki.

Mutasd meg magad te is! Név nélkül, vagy akár saját blogcímeddel is elküldheted nekünk személyes vallomásod. És küldd is! Címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy tükörben találkozott a tekintetünk. Meglepődtem, nevettem és azt gondoltam, hogy úristen de meg tudna baszni. De azt nem lehet. Alaposan megmostam a kezem, szép lassan szárazra töröltem. Gondoltam addig elmegy. Kiléptem a mosdóból, nem láttam. Megkönnyebbültem. Elindultam a kijárat felé, amikor egyszer csak mellém lépett. Vicces volt, ugye? - kérdezte mosolyogva. Igen, mosolyogtam vissza. Nem iszunk meg egy italt?

Megittunk egy italt, aztán még egyet. Nehéz itt, igen a politika, elvesztettem a munkámat, pedig jól
ment, de mindegy, majd talpra állok. A nőmmel is szakítottam, ez egy kemény év. Hát igen, most
sokan, mások is. Olvastad? Ühüm. Szerinted is Barry White a soul királya?

Mindegy volt mit mond. Nem igaz, hogy meg sem hallottam. Hallottam, válaszoltam, igyekeztem
intelligens benyomást tenni. De minek, miközben semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra,
hogy le akarok vele feküdni, de nem szabad. Fel kéne állnom és haza kéne mennem. Főzni.
Felállok, kimegyek a mosdóba. Belenyúlok a bugyimba. Tocsog a puncim. Sikítani tudnék, annyira
élvezem. Ezer éve, ezer éve nem volt ilyen. Fülig ér a szám, mindenem él, édes a szám, csak a
gyomrom csomóban. Veszek egy nagy levegőt, mindenem beleremeg. Nem fogok tudni hazamenni.
Egy ribanc vagyok.

− Vegyünk egy üveg pezsgőt?
− Egy üveg pezsgőt? És hol innánk meg?
− Nem tudom. Hol laksz?
Hozzám nem mehetünk. Meg amúgy is, udvaroljanak, hódítsanak meg. Áldozat akarok lenni, nem
ribanc. Mellém ül és végigcsókolja a bal arcom, fel a szemöldökömig. Megcsókol. Lehunyom
a szemem, és tudom, hogy végem. Fel fogok menni hozzá. Baszni fogunk, kefélni, szeretkezni.
Valamelyiket vagy mindet, de fel fogok menni.

− Vegyük meg azt a pezsgőt.
Pezsgő, óvszer, cigi. Taxi. Hideg a lakás. Nem az enyém. Feltekeri a fűtést, fürdővizet enged.
Együtt pisilünk, együtt vetkőzünk, együtt mászunk be a kádba. Forró a víz, hideg a bőrünk, egy
pohár pezsgő. Szép a mellem. Nézem és nem hiszem el, hogy itt vagyok. Imádom, hogy itt vagyok.
Megcsókol, megfogja a mellem, megbasz a kezével. Leszopom, kefélünk, csattog a víz, pezsgőt
iszunk. Én ezt nem így képzeltem. Azt hittem találok egy valakit, akivel jó élni, jó a szex, együtt
kelünk, együtt fekszünk, együtt élünk.
Kihűl a víz, jön az ágy. Kezdjük elölről vagy folytatjuk. Nézőpont kérdése. Elfogy az óvszer.
Elalszunk.

Jól aludtál? És már fordul rám, de nincs óvszer. Ő anélkül csinálná, naná, de nem lehet. Nem lehet,
mert pasim van. Majd ő lesz a pasim. Nem, nem, mindegy, kell az óvszer. Nálam van még egy. De
nem elég, kimos egy óvszert. Aztán a többit sorjában.

Délután 6 óra van. Csörög a telefonom. Mit csinálsz? Teszek-veszek. Jól van, kicsit kések. Nem
baj.

Mennie kell, mennem kell. Mi lenne, ha összejárnánk kefélni? Megtanítanálak kefélni, úgy
kefélnél mint kevesen a városban. És a segged is megdugnám. Finoman, hogy ne fájjon, de élvezd.
Megadom a számom.

Állunk a kapuban. Azt mondja, majd felhív. Jeanette Winterson mondja: „Az ember játszik. Nyer,
veszít, játszik.” Vajon felhív?

Folyamatosan frissülő, a blogon meg nem jelenő új tartalmakért szeress bennünket a Facebook-on is!

Lecseréltem az ágyneműt

Pinablog — Fri, 03 Feb 2012 08:00:00 +0100

A következő rész nem bájos és nem vicces, de sikerült benne valami, ami keveseknek jön össze: őszintén elmeséli egy nő történetét. (Még ilyet!) Tina házasságát egy pillanat alatt taccsra vágja férje, khm.

Még ilyet! Címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
12 éves voltam, mikor először kényeztettem magom "ott". Nem tudom, hogy jött. Persze kisebb koromban is össze-össze dörzsöltem a combjaimat az ágyba, de tudatosan, azzal a szándékkal, hogy örömet okozzak magamnak korábban nem nyúltam a nunimhoz.

Azt az első alkalmat soha nem felejtem. Attól fogva egyre gyakrabban, később már hetente többször kényeztettem azt a csodát, amit felfedeztem a két lábam között. Figyeltem, ahogy az ajkai megduzzadnak, kivörösödnek, aztán csak hanyatt vetettem magam az ágynak és átadtam magam az érzésnek. Beleizzadtam, beleremegtem. Persze csak ha jól sikerült.

Nem mondom, korábban is előfordult, hogy zuhanyozás közben kellemes bizsergető érzés fogott el, ha végigsimítottam a testemen vagy a zuhanyrózsát a szükségesnél tovább irányítottam oda.

Egyre bátrabban foglalkoztam a puncimmal és egyre jobban élveztem. Már mindennapi szükségletemmé vált ez a néha nem is olyan csendes, ártatlan öröm. Néha még az iskolában is kimentem a wc-re, hogy egy rövid ellazulást szerezzek magamnak.

Bizony már régen főiskolás voltam, mikor megismertem életem első szerelmét. Szerelmét vagy pasiját, nem is tudom. 22 éves voltam, mikor elöszőr egy férfikéz vette le rólam a bugyit. Meg is történt a várva várt dolog. Házibuli, ital, andalító zene és egy eldugott szobácska egy idegen villában. Én spicces voltam, a fiú részeg.

Szerencsém volt, fantasztikus élmény volt az első. Barátnőimtől tudom, hogy sokak csak nagy sokára, esetleg több évi házasélet után ismerték meg, mi a gyönyör. Nekem elsőre bejött. Egy lüktető meleg fasz ott, ahol eddig csak az ujjam járt.

10 évig nem is ismertem mást, mint azt a fiút, későbbi férjemet. 10 évig más férfi eszembe se jutott.

Férjem imádta a franciázást. Nem csak a hosszú ritmusos dugásokat, de a nyalást is mesterien űzte. Az sokszor jobb volt, mint ami utána következett, de persze jó volt mind a kettő. Sokszor reggel-este szeretkeztünk. Reggel még józanul, este mindig tök részegen, de kíválóan. Mestere volt a szexnek.

Férjem jól keresett, de sokat volt távol. Így bár tökéletesen kielégített mindig, annak ellenére néha még napközben is maszturbáltam. Egy orgazmussorozat volt az életem 10 évig. Aztán történt valami. Nem is tudom, le merjem-e írni.

Férjem reggeltől estig ivott. Részeg csak ritkán volt. Nem zavart, így szoktam meg. Életünk ennek ellenére csodálatos volt. Gyengéd és udvarias volt. Moziba jártunk, étterembe, társaságba. Egyszer el akart vinni egy párcserés bulira is, de én mondtam, hogy nem megyek, nekem más nem kell. Ha van valakije, menjen el azzal.

Nem tudom, nem is érdekelt soha, hogy volt-e valakije, de aznap nem ment el.

Folyt tovább a hol csendes, hol eseménydús életünk. Mikor férjem elkezdett rosszullétekre, hasfájásra panaszkodbni még nem gyanítottunk semmit. A szex ugyanolyan tökéletes volt köztünk, talán egy kicsit ritkább, mint régen. Továbbra is eljártunk társaságba, ide-oda.

Egyik nap azzal jött haza, korábban, mint szokott, hogy délelőtt orvosnál volt, valószínűleg kórházba kell mennie kivizsgálásra. 1 hét múlva befeküdt az egyik klinikára, mivel megengedhettük megunknak, "elintézte", hogy külön szobát kapjon.

Naponta látogattam. Ilyenkor a nővérek diszkréten kerülték a szobát. Minek is? - gondoltam, de persze jól esett kettesben lenni vele.

Az orvosok nyugtatgattak, nem lesz nagy baj. Egy kicsit kevesebbet kéne innia, legalább töményet ne.

Mikor egyik délután bent voltam nála, a szoknyám alá nyúlt, a szokott mozdulattal, mintha csak a konyhában lennénk.

- Hát, itt ez nem fog menni. - mondtam.

- Nem, nem is arra gondoltam. - mondta, de lagalább egy kicsit kényeztessem és elővette a pizsamábaól a farkát.

Soha a farkát számba nem vettem azelőtt, de úgy éreztem, itt az ideje meghálálni azt a sok örömet, amit tőle kaptam. Ügyetlenül, gyakorlatlanul, kétbalkezesen, de sikerült kielégítenem szájjal. Hálás mosoly ült az arcára és belecsipett a fenekembe ott, legalul. Párszor még megismétlődött, azt mondta egyre jobban csinálom. De hál'Istennek nem volt rá sokszor szükség, hamarosan hazaengedték a kórházból.

Megfogadta az orvos tanácsát, soha többé töményt nem ivott.

Mi persze a több hetes kihagyás után újra belevetettük magunkat a szexbe. Még talán jót is tett a pár hetes kihagyás, bár azelött se volt semmi gond közöttünk az ágyban. Reggel még józanul egész máshogy dugott, egész máshogy simogatta a melleimet, máshogy tekergette a nyelvét a puncimban, mint este. Mintha két férfivel éltem volna együtt, de mind a kettő igazi férfi volt.

Aztán egy nap mindennek vége lett. Férjem viszonylag korán jött haza. Beakasztotta az öltönyét a gardróbba. Levette a szennyes ruhát. Megvacsozáztunk és leültünk a nappaliba. Ő bekapcsolta a tv-t, beszélgettünk. Szokásos esti programm. A kedvenc borát, Furmintot nyitott ki. Ilyenkor esténként én is szoktam inni vele egy kortyot. Különös jó kedvében volt. Vicceket mesélt, pajzán anekdotákat. Éreztem, ma is megkapom tőle azt, amit senkitől, csakis őtőle vártam. Nem is volt addig életemben más férfi, csak Ő.

Szép lassan ágyba bújtunk. Gyengéden közelített, ahogy mindig. Már az érintésére megborzongtam, amikor a mellbimbóimat nyalogatta, már nedves voltam. Kezemmel a farka és a csiklóm között ingadoztam. Ekkor hevesen, ahogy mindig, nyalni kezdett. Már majdnem a csúcson voltam, egy alkalommal három négyszer is volt orgazmusom, szóval már majdnem a csúcson voltam, mikor furcsa hangot, valami hörgésszerűt hallottam.

Egyszóval a teljes vacsoráját és a város különböző kocsmáiban megivott italokat belehányta a pinámba. Az ölem, a seggem, az egész ágy tele volt avval a bűzös trutyival.

Nem veszekedtünk. Szótlanul kimentem a fürdőszobába. Míg ő zuhanyozott, én lecseréltem az ágyneműt.

Másnap ki volt készítve az ajtóhoz egy böröndbe a legszükségesebb holmija. Nem váltunk el hivatalosan azóta sem. Egy ideig a nyaralóban lakott, míg lakást nem szerzett magának. Néha beszélünk telefonon, egyszer-egyszer beülünk egy presszóba egy kávéra.

Bizony még mindig benedvesedek, ha egy-egy régi mámoros éjszaka jut eszembe vele. De amint közelemben van, már semmi vonzót nem találok benne.

További képek, hírek és történetek: http://www.facebook.com/leabugyival

Neki legyen jó

Pinablog — Wed, 01 Feb 2012 07:00:00 +0100

Kiki története látszólag szerelme elvesztéséről szól, de inkább azoknak lehet érdekes, akik hajlamosak a saját vágyaikat feláldozni. Biztos, hogy az önzetlenség a legfontosabb egy párkapcsolatban?

Neked is van egy jó sztorid? Oszd meg velünk a leabugyival@gmail.com -on!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Akartam valami izgalmasat írni. Valamit, ami tanulsággal szolgálhatna. De nem tudok. Ez az igazság. Egyszerűen magamat sem ismerem. Vagyis a Puncimat. Szomorú, de így van. Tudom mi a jó. Tudom, hogy mit próbálnék ki, mi az amire kíváncsi vagyok. De ennyi.

Punci (mert a pina számomra olyan idegen) mindig kíváncsi volt. És én is. Talán túl hamar, nem a megfelelő személlyel kezdtük el a dolgot. A szexet. De ez nem indok. Egyre jobban kiégtem. Először egy pasi sem tudott minket kielégíteni. Volt, hogy lelkileg jól éreztem magam, mert a jelenlegi barátomnak jó volt. De Puncinak nem (és így az én boldogságom sem volt teljes). Aztán jött a nagy áttörés, a pasi, aki a farkával olyan jó volt, hogy Punci volt a legboldogabb a világon és együtt élvezett az ő Kedvesével. És én boldog voltam, míg nem jött más aki elragadta a szívem. Egy forró szexre emlékszem, az utolsó találkozásunkról. Jöttek mások, jöttek akik a nyelvükkel, a kezükkel érték el azt, amit ez a pasi a farkával. Volt aki feladta és azt mondta nem bírja tovább a nyelve, keze. Persze pont a kritikus pontnál és Punci mindig őrjöngött, mert ő nem szerette azokat a farkakat. Néha jó volt, de legtöbbször nem.
Én szerelmes lehettem, ha Punci nem volt boldog. És én még ma is azt vallom: a szex igenis fontos egy kapcsolatban. Ha az nem működik, ha egyiknek nem jó, nem lesz a kapcsolat sem teljes.
És itt jön az, aminek jönnie kell, mert le kell írnom, mert Punci is és én is sírok a fájdalomtól.
Jött Ő. Isteni pasi. Pont, amilyen kell. Eléggé szőrös, eléggé pasi és eléggé... eléggé nagy. Pont jó.
Szerelmesek lettünk. Borzalmasan. Csak hogy az évek során (szám szerint 7 és fél év, amiből fél év volt teljes élvezetben) kialakult a remek színjátszás, hogy igen, köszi nagyon jó volt. Merev lettem, nem mertem már élvezni sem, mert "jaj mit szólna", meg "neki legyen jó én úgysem számítok" és a többi magyarázat, hogy miért nem ment.
Őt viszont érdekelte. Nagyon is. Neki azt számított, hogy jó legyen. És mindenhogy jó volt, csak épp, nem élveztem el. Mindig begörcsöltem az előtt a bizonyos csúcs előtt és gyorsan felültem az ágyban, pózt váltottam, persze nagyon lassan, hogy lehiggadjak. Bennem volt az összes felgyülemlett év és féltem.
Aztán három hónap alatt eljutottam oda, hogy kis játékot csináltam egyik éjjel, hogy feloldódjak és minden rendben menjen. Úgy is volt, viszont Ő előbb elélvezett és hát vége lett. Na nem azért, mert nem érdekelte a dolog, csak így alakult (3óra alvás után 10óra munka, hosszú éjszaka, már hajnal kettő volt. szerintem megérthető). Punci és én izgatottan, mindemellett szomorúan bújtunk ágyba. Azóta semmi nem volt, mert csúnyán összevesztünk. A szex miatt. Mivel Punci követelt és én szomorú voltam. Azóta mindketten szomorúak vagyunk.
Én az elvesztett szerelmem miatt, ő az elvesztett Kedvese miatt. Mindketten vesztettünk és újabb hét és fél év várakozás után már nem hiszem, hogy ilyen könnyű lenne a felengedés, mint most. (már ha sikerülne.)

További tartalomért kattints Facebook oldalunkra és like-old a Le a bugyival! -t!

Jó nedves

Pinablog — Wed, 25 Jan 2012 23:02:00 +0100

P. kidobja Mérit. A válóok a Pina, egyszerre kettő.

Várjuk továbbra is a vallomásaitokat a leabugyival@gmail.com címen. Egyetlen kérésünk, hogy legyen őszinte.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Igen, jó nedves a pinája, tessék. - szólt P. végső érve. Az első komoly kapcsolatunk, persze mindketten szereztünk már előtte némi tapasztalatot, így a szívem mélyén pontosan tudtam, mit kell kérdeznem ahhoz, hogy P. vérig sérthessen.

3 fiúval volt dolgom korábban. Tinibonyodalmak, semmi különös, kicsit maszatoltunk egymáson, aztán 1 hónapig rólunk beszélt az egész iskola. Kevés hosszú távú következtetést lehet leszűrni egy ennyi idős fiútól, gyakorlatilag ráfújsz a farkára, és eldurran. Mégsem kellett az egyértelmű visszaigazolása ahhoz, hogy érezzem, valami nem oké. Van orgazmusom, a testem papírforma szerint működik, igazából elképzelésem sincs, honnan vettem, hogy nincs velem minden rendben...

Mindenesetre amire P. kidobott, addigra volt egy erős sejtésem. A szakítás egy hosszú, fájdalmas út végét jelentette. Így visszagondolva, valamennyi klasszikus hibát elkövettük, de hát ilyenek az első "komoly kapcsolatok", nem? Sokáig vajúdnak, aztán az egyik felszívja magát és kiteszi a másikat. A másik meg, mégha össze is áll a fejében, megpróbál visszamenni. Én. Másnap egyszerűen megjelentem a lakásán. Soha nem felejtem el P. hasonlatát:
- Olyan ez, mint amikor nagy nehezen végre összepakolod és kiszórod a gyerekkori kacatjaidat. Fogsz egy dobozt, és beleteszed a kis műtyűröket, mert már nem férsz el, szükséged van a helyre, és ezért meg kell válnod ezektől az emlékektől, nincs más választásod. Aztán leviszed a kukába, ejtesz egy könnycseppet, lezárod magadban. És amikor felérsz a lakásba, mindent ugyanúgy találsz.
Veszekedni kezdtünk. Bármi áron, de hallani akartam, mi az oka. Kiderült, hogy van valakije.
- És?! Mit tud az a nő, amit én nem?!! Mitől jobb? Hmm?! Gyerünk, mondd meg!
Aztán kibökte, hogy a nőnek "jó nedves a pinája".
- Én meg olyan vagyok, mint egy kiszáradt túrós táska...
Végülis, erre vártam. Hatalmas megkönnyebbülés volt végre mástól is hallani, amit régóta gyanítottam, hogy nekem nem lesz "olyan jó nedves".

Ne érd be ennyivel! Like-old oldalunkat a Facebook-on!

Szép kis nászút

Pinablog — Mon, 23 Jan 2012 21:22:00 +0100

Lucita mézeshetét megkeseríti az átkozott nemi baj, miközben már állapotos a fiával. Nagy ölelés!

Meséld el nekünk te is vicces, szomorú, vagy tanulságos történeted! Címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Emlékszel, amikor a Notre Dame mellett a nyilvános wc-ben gombát kaptam? Már akkor tudtad, hogy baj lesz, amikor megérezted, hogy felfröccsent a lé, szép kis nászút, káromkodtál a fülkében és vadul törölgettél, lehet, hogy azzal cseszted el, volt helyük megtelepedni a kis rohadtaknak. A német autópályán úgy nyomtad hazafelé, mint a meszes, de még két nap volt, mire orvoshoz tudtál vinni, a lift nem működött, és te sírtál, mire felértél a negyedikre, úgy fájtam és viszkettem. Persze fogalmad nincs, én mit éltem át. Az orvos arca velem volt egy magasságban, amikor azt mondta, kár, hogy nincs nála a fényképezőgépe, mert ez olyan, amit még nem látott, tankönyvben a helye. Erre te összezártad a lábad. Pedig ilyen figyelmet azóta se nagyon kaptam. Ilyen gyengéd és kedves törődést, mint attól az idős orvostól, aki akkor irrigált, és bekente többszörösére dagadt, fájó ajkaimat, hogy legalább haza tudjál vinni. Az a szag és az a váladék. Te jó ég! Emlékszel, frankón zöld volt.

Te persze azon aggódtál, hogy az öt hónapos magzatod ne kapjon semmi fertőzést, de hát nem kapott, a nyákdugó jó kis találmány. Én meg azon paráztam, hogy soha többé nem leszek olyan halovány rózsaszín, mint a pillecukor, és nem lesz férfi, aki csókolózna velem, ez a szag nem múlhat el nyomtalanul.

Szerencsére tévedtem, a váladékozás már két nappal később elmúlt, vele a bűz is, de hát én csak egyy pina vagyok, szabad nekem tévedni.

Azóta persze jobban vigyázol rám, bár voltak baleseteim. Jó, tudom, arról a borostás dologról nem te tehetsz, hanem az, akin a borosta volt. Szerinted találkozom még vele?

Ha tetszett a sztori, várunk a Facebook-on is!

Nem kell szeretnie

Pinablog — Sun, 22 Jan 2012 20:35:21 +0100

Mindig furcsa érzéssel tölt el bennünket, ha egy történetben egyszerre szerepel a punci, a farok és a gazdi szó. Na mindegy.

Usagi kamaszosan szétszórt vallomásának egészen különleges tanulsága van: a pina néha jobban tudja, mint mi.

Te is tudsz valamit? Meséld el nekünk a Pinablogon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy döntöttünk, Punci és én, hogy kiírjuk magunkból az elmúlt időszak eseményeit, amelyek régen kezdődtek és mostanra végre lecsendesedtek. Az egész ott kezdődik, hogy Punci és én nagyon jóban voltunk, megértettük egymást és tudtuk, hogy a másiknak mi a jó, Punci ekkor még nem találkozott egy farokkal sem, kicsit tartott tőlük, hogy bántják, hiába mondtam neki, hogy nem fogja egyik sem és különben sem engedek a közelébe egyetlen rosszvágású farkat sem. Punci hajthatatlan volt, végül ráhagytam a dolgot, nem foglalkoztunk a farok kérdéskörrel.

Egy ideig ez sikerült, aztán egy ismerőssel összehozott a sors, először csak ismerkedés szintjén, végül egy pár lettünk, de Punci nem engedett és nem akarta még csak látni sem a farkát. Nem tudtam megértetni vele, hogy úgy érzem szeret az a férfi és ezért neki, Puncinak is szeretnie kell. Ez kétszeres hiba volt. 1. a férfi minden állítása ellenére nem szeretett. 2. Puncinak nem KELL szeretnie senkit azért, mert én azt mondom.

A gondok itt kezdődtek. Punci nem akarta, hogy a farok bekerüljön. Az pedig csak bekerült, Punci sírt, hisztizett, nem így képzelte el, a férfi nem foglalkozott se Puncival, sem velem. Punci ezt könnyezve hányta a szememre, amikor a férfi végzett és mi ott maradtunk teljesen megsemmisülve, nem így képzelte azt, amikor az első farokkal találkozik, nem lányregényt várt rózsaszirmokkal, csak figyelmet. Azt mondta, hazudtam neki, mert igenis fájdalmat okozott és innentől kezdve nem hajlandó még csak ránézni sem a másikra. Ennek ellenére, néhány együttlétre rákényszerítettem. Sírt és aztán én is vele együtt sírtam. Punci és én éreztük azt, hogy nem vagyunk fontosak. Így a kapcsolat szexuális és minden más dologban mérhető hanyatlása a végéhez közeledett, végül kis átmenettel megszűnt.

A nagy változást Puncinak köszönhetem. Egy régi és jó baráttal sokat találkoztam, Punci pedig minden találkozáskor örömujjongott: "Igen,igen őt akarom érted Gazdi, ŐT akarom, magamban és MOST!" Követelőzött, tocsogott, én pedig nem tudtam mitévő legyek. Ezt már akkor is elkezdte, amikor az ex még megvolt, nem kis fejtörést okozva nekem. Végül az lett amit Punci akart, a kedves ex replikázott, hisztizett nem értette a dolgot, ő miért nem és a másik miért igen, miért nem adtam neki esélyt. Megadtam az esélyt, és ezért az esélyért még Puncit is bántottam. Ilyen önfeláldozást viszont nem érdemelt.

Punci boldog és a Gazdi is. Punci életének második farka maga a csoda, ezt nem győzi elégszer a tudomásomra hozni, én pedig nem bírom elégszer elmondani, hogy a farokhoz tartozó többi rész is egy csodával ér fel. Én ilyenkor mosolygok, ha Punci tudna ő is biztos azt tenné.

Így leírva az egész nem tűnik nagy tragédiának, de akkor, amikor megéltük... maga volt a pokol. Punci utálta, hogy kihasználják és most is meglepetésként éri, hogy ő van az előtérben és igenis kényeztetik, foglalkoznak vele, Gazdi azóta is hallgatja, hogy hülye volt, és bizony ha Punci nem talál ilyen jó farkat, akinek a "sallang" része tetszik, akkor még most is pityeregnénk mindketten. Ez van, Punci határozott személyiséggé nőtte ki magát, legalább kettőnk közül valakinek legyen vér a pucájában:D

Majdnem 400-an várjuk a 400. csapattagot! Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: http://facebook.com/leabugyival!

5-18

Pinablog — Sat, 14 Jan 2012 11:01:00 +0100

Nevét nem vállaló beküldőnk kronológiát készített a pinájáról. Az írás egyelőre az 5 és 18 éves kora közötti eseményeket dolgozza fel, szenzációs stílusban. A folytatás bíztatásra szorul, ezért én most elkezdem visszatapsolni. Folytassa, Anonymus!

Örökélet, cheat a Mortal Kombatba, P a nagy betűs életbe: leabugyival@gmail.com. Küldd el nekünk vallomásodat!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
~5.-6. év
Első emlékem a pinámmal kapcsolatban, amikor Anyukám rámszólt, hogy óvatosan szálljak ki a kocsiból, nehogy valaki meglássa a csupasz fenekem. Aznap valamiért bugyi nélkül mentem haza az óvodából. Körültekintően léptem ki a hátsó ülésről. Kurta szoknyácskámat esetlenül lapogattam combomra, nehogy véletlenül kivvilanjon, aminek nem szabad.

Máig fel tudom idézni azt a furcsa, izgatott szégyent.

~16. év
A Bátyám már nem él otthon. A szüleim a konyhában élik estéiket. Lemegyek hozzájuk, és a tőlem telhető legnagyobb természetességgel próbálom oldani a közelgő téma feszültségét.

Máris kimondom.

Beszéljünk a szexről!

Magamra erőltetek egy kis zavart, hogy segítsek nekik. Hebegnek-habognak, bájosnak találom. Édesanyám a sarokba szorított állatok kétségbeesett dühével tiltakozik. Összeveszünk.

Kaptatok fel a lépcsőn, még elcsípem, ahogy Apukám azt mondja Anyukámnak: "Nem fogja megvárni, amíg te felnősz ehhez a beszélgetéshez."

Már nem vagyok szűz...

Az első.
Kisfelnőtt vagyok, a gimnázium derekán. A szüleim szigorúan fognak. Nem haragszom ezért, nem lehet könnyű egy diktátort nevelni. Tíz órára haza kell érnem, a fiúm, aki 200 km-re lakik, nem alhat nálunk.

Ártatlanságom nem érdekel. Minden bizonnyal hamarosan megtörténik.

A barátom egy nyári napon meglátogat. Vonata reggel érkezik, este megy. 19 éves, ő sem volt még nővel. A pinám borzasztóan kíváncsi.

Anyukám a kertben tesz-vesz, szereti gondozni a növényeket, pláne mindezt bikiniben, hogy simogassa a bőrét a napsütés.

Közben beleülök a fiúm ölébe.

14.-18. év
Az osztályteremben az ablak mellett, a bal oszlop harmadik padja az enyém. Időnként csatlakozik mellém valaki, gyakran mégis egyedül ülök. Mellettem egy radiátor, amire módszeresen felvezetjük az előttem helyet foglaló barátnőimmel, hogy ki kivel feküdt le.

Az én listám a leghosszabb. Büszkeség tölt el, ha rápillantok. Ennek oka nem a mennyiségi fölény, hanem a tény, hogy a másik két lányhoz képest én előnytelenebb külsővel rendelkezem.

Az életben való sikert ennek a felismerésnek köszönhetem.

18. év
Minden nő életében van egy férfi, akit az anyja lánygyermekének szán. Ez a férfi általában nem az a férfi, akit a lány is magának szán. :)

B. politikai nézetei megegyeztek a szüleimével, és ellenkeztek az enyémmel. B. zenei ízlése közel állt Apuéhoz, én viszont csömört kaptam Miles Davistől. B. undorral gondolt a találkozásunkat megelőző időszakra, és előszerettel hangoztatta a család, az emberi értékek és a hűség fontosságát. Szemben nyilvánvalóan az én erkölcstelen múltammal.

B. néhány hónappal később könnyek között bevallotta, hogy kapcsolatunk elején megcsókolta az exnőjét. Ha-ha-ha.

Sajnos ez az érzelmi vihar sem mentette meg a pinámat az ásítozástól. Kezdetét vette a párkapcsolatok rám azóta is gyakorolt szimptómája: a szex iránti sóvárgás megszűnése.

B. persze számonkérte rajtam a lotyót. B.-t felvilágosítottam, hogy 1 éve van abban, hogy kitekerjem a nyakát. Neki is.

Mielőtt totálisan szedálta volna a pinámat, megpattantam.

Talán folytatom.

Addig is csatlakozz hozzánk a Facebook-on!

Egy 54 kilós, körtefenekűt lesz' szíves!

Pinablog — Thu, 12 Jan 2012 22:34:10 +0100

Van egy olyan kategóriánk is, amiben a közérdekű információkat osztjuk meg, esetleg beszámolunk valamilyen témába vágó kulturális programról, érdekes reklámról. Ezeket - a Pinablog összes többi bejegyzésével ellentétben - mi írjuk, reméljük, szeretni fogjátok őket.

Rövid kitekintés következik, jelentés A bugyin túlról.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A "TALLAS", azaz "méretek" nevet viselő kiállítás a női testet érő támadások ellen kíván fellépni. Elsősorban a milliók fejében élő "egyetlen tökéletes" ideálképpel szemben, amit a média és a gazdaság generál, és amely mára társadalmi problémává nőtte ki magát.

(A linkért köszönet Mirának.)

A "TALLAS" egy fiktív üzletbe invitál, ahol a látogatók belebújhatnak idegen nők testébe. Izgalmas, mi? Az installációk olyan nyers, photoshoppal nem feljavított egész alakos képek, melyek különböző életkorú, bőrszínű és testi adottságokkal rendelkező nőket ábrázolnak.

A kiállítás dacolni szeretne a trenddel, hogy a nőket árucikként kezeljék. (56, maradhat?) Fontos kérdéseket akar feltenni, amik olyan sarkallatos pontok körül forognak, mint hogy milyen is a valódi szépség.

Azokra a furcsán szerethető hibákra és egyenetlenségekre hívja fel a figyelmet, aminek egyedi külsőnket köszönhetjük. Bíztat, gondolkozzunk másként ezekről: a ráncok életünk emlékei, a pigmentfoltok napsütéses nyaralásokról mesélnek, a hegek kamaszkori csibészségekről. Miért takargatjuk és szégyelljük őket?
A "TALLAS" a maga provokatív és ironikus formájában szeretné közölni, hogy mindannyian különleges és megismételhetetlen alkotásai vagyunk a természetnek.

A testet viszont a szellem tölti meg egyediséggel. A szellem, ami azért a mozdulatért felelős, hogy a kezek finom ételek, hozzá illő ruhák és különleges könyvek után nyúljanak. Aki ezek után azért sír, mert áruként kezelik, az talán meg is érdemli.

Tetszik? Fúj? Na és?

Mondd el a kommentboxban, vagy csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
De ne érd be ennyivel, küldd el neki a te történeted is, nagyon várjuk a leabugyival@gmail.com címre!

A gyengédség elmarad

Pinablog — Thu, 05 Jan 2012 23:29:46 +0100

Apa és lánya szörnyen súlyos, mély titkot rejteget, az anyának fogalma sincs, mi folyik a takaró alatt. Virtuális lelki petting tüneményes történetével mindenki szívébe belopja majd magát, ezért háromra kívánjunk neki erotikus örömöktől hangos 2012-t!

Úgy érzed, te is tudnál hasonlót? Hajrá ide: leabugyival@gmail.com!
Ha előtte ismerkednél kicsit a társasággal, csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kilenc éves voltam. A helyi lap járt nekünk, aminek a hátoldalán erotikus hirdetések voltak, meztelen nők képeivel. Egyszer egyedül voltam otthon, és a kíváncsiságtól vezérelve tárcsáztam. Erotikusan búgó hang szólt bele a telefonba, majd választhattam a menüpontok, azaz az előre felmondott szextörténetek közül. Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor szextelefonálás közben, kilenc évesen maszturbáltam a nappaliban. Az élmény annyira megragadott, hogy izgatottan vártam mindennap, mikor érek haza az iskolából és drukkoltam magamnak, hogy anyám még ne legyen otthon.

A szüleim éppen válófélben voltak, így amikor anyám meglátta a részletes telefonszámlán a horror összeget és a 0690-es számot, egyből apám torkának esett. Megijedtem, de nem tudtam mitévő legyek. Végül összeszedtem minden bátorságomat és egyik éjjel sírva, a takaró alatt zokogva motyogtam el apámnak, bűnös tettemet. Mint később kiderült, majdnem felnevetett, azt hitte, valami nagy baj van. Apám, három hónapon keresztül lopkodta ki az anyám nevére szóló telefonszámlákat a postaládánkból. Egy nap leült velem beszélgetni, és annyit mondott, hogy ez nem bűn, sőt, fontos dolog az életben a maszturbáció, de ha lehetne, válasszam egy kevésbé drága formáját.

Kilenc évesen már tudtam, mi kell a pinámnak. Tizennyolc éves koromig várattam, majd gondolkodás nélkül élveztem, az élet nyújtotta lehetőségeket.

Majd jött egy három éves kapcsolat és valamit elvágtak bennem. Aktív, viharos szexuális életünk volt, amellett, hogy rengeteget szexeltünk és bárhol, bármikor megkívánt - ennél többet mit is kívánhatna egy nő?! -, én mégsem élveztem annyira. Soha nem szeretkeztünk. Mi basztunk, keféltünk, dugtunk. Megszoktam, hogy a szex a falhozvágással és nem az előjátékkal kezdődik. A simogatásokkal alig tudok mit kezdeni és szinte minden alkalommal, az első pár percben mélytorokra veszem a figurát. Majd csodálkozom, hogy a vágyott gyengédség elmarad. Legtöbbször maga az aktus is.

Két éve szakítottam. A két év alatt kétszer dugtam. Dugás volt, semmi több. Férfiak, randik, jönnek-mennek az életemben, de amint a szexhez érkezne az ismerkedési folyamat, én leblokkolok és zárom a dolgot. Rosszabb esetben, olyan helyzetet generálok, hogy engem dobjanak pár randi után.

Nem tudom, ebből ki, vagy mi zökkentene ki. A maszturbálások havi átlagát már nem számolom, szervezetem tiltakozik, álmaim egyre perverzebb irányt vettek. Huszonhat évesen, egyedülállóként, itt állok, mindenféle szexuális élet nélkül.

Lehet, hogy újból tárcsáznom kellene?!...

A nagy kérdés

Pinablog — Tue, 03 Jan 2012 22:07:02 +0100

Minden drága olvasónknak élményekben, nekünk pedig bejegyzésekben gazdag új évet kívánunk!

Következő írónk, Ildikó leltározza élete szexuális partnereit, hogy aztán a végén feltegye a kérdést, amit minden valamire való nő feltett már.

Nem kell hozzá a szavak emberének lenned, hogy megoszd velünk a te emlékeid, vágyaid, érzéseid. Küldd el nekünk őszinte vallomásodat a leabugyival@gmail.com postafiókba!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A puncimat mindig is szerettem, és azt hiszem ő is engem. De valamiért féltem örömet okozni neki. Próbált rá célozgatni, hogy mi lenne a jó neki, de én ellenálltam az akaratának. Aztán hirtelen egy csapásra minden megváltozott. Azóta a puncim lett a legjobb barátom, és az életem egyik legfontosabb része. Imádjuk egymást, de néha vannak nézeteltéréseink. Mikor még nem is tudtam, mit is jelent pontosan a szex, már akkor is elképzeltem, hogy hogyan fogom csinálni.
Mivel elég finnyás vagyok, azt gondoltam, hogy soha életemben nem fogom engedni egy pasinak, hogy szájon pusziljon, a nyelves csók gondolatától még a hideg is kirázott.
Aztán megismertem valakit. Gyűlöltük egymást, de el kellett viselnünk egymás közelségét. Aztán hirtelen valami megváltozott. A gyűlöletből barátság lett, majd később még valami. Szerettem a közelében lenni. Hiányzott. Aztán egyik este úgy alakult, hogy közösen kellett elmennünk valahova. Útközben eltévedtünk, aztán egy sorompónál pirosat kaptunk. Itt kaptam meg életem első csókját. Ami furcsa volt, hogy én is akartam, és nem volt gusztustalan, ahogy elképzeltem. Másnap este már vetkőztettük egymást, valahogy ösztönösen éreztem, mit kell csinálnom. A puncim is tette szépen a dolgát. Nedvesedett rendesen. És ő a kezembe adta az álló faszát. Kicsit megijedtem, mert olyan hatalmasnak tűnt. Megsimogattam, és jól szemügyre vettem. Beleegyeztem, hogy betegye a puncimba. A puncim tudta, hogy nincs semmi baj, de én féltem kicsit. Azt hallottam, nagyon fáj. És tényleg fájt, de csak egy kicsit. Utána viszont nagyon jó érzés volt. Mintha rájöttem volna, hogy miért érdemes élni. Abban a pillanatban tudtam, hogy nekem és a puncimnak szükségünk van a faszra. A félelmeim, és rossz érzéseim örökre elszálltak. Ez a csodás pénisz, az első az életemben, fél éven át okozott nekem boldog órákat. Megtanultam, mit is jelent az a szex, és minden mást is, habár az az igazság, hogy valahol a lelkem legmélyén már mindig is tudtam, hogy mit is kell tennem, hogy örömet okozzak a puncimnak, és a fasznak is.
Fél év után a barátság megszakadt, de a mai napig hálás vagyok neki, amiért tanított és megmutatta, milyen jó a szex.
A puncim viszont ezek után sem nyugodott meg. Fasz kellett neki.
A következő "áldozatunk" szintén egy régi ismerős volt, akivel eleinte nem jöttünk ki túl jól. Itt is villámcsapásszerűen változott meg minden. Ez a kapcsolat másfél évig tartott. Ezek után úgy éreztük puncival, hogy a világ összes fasza sem lenne elég nekünk. Kipróbáltunk sok-sok faszt, de valahogy egy sem volt az igazi. Volt, hogy egyszerre három fasszal csináltuk, de az sem volt elég.
Aztán találkoztam egy tehetséges fasszal. Vele jó volt a szex, de semmi más nem működött. Punci ragaszkodott hozzá egy ideig, de utána ő is belátta, hogy létezik más fasz is a világon. 2 év után szakítottunk. Ez nemrég történt. Most itt vagyunk egyedül, ketten puncival. Próbáljuk vigasztalni egymást, de ez mégsem az igazi. Nekünk fasz kell. Kaphatnánk is ezret. A pasik imádnak minket, azt mondják szépek és jók vagyunk.
A probléma csak az, hogy megismertem egy pasit, aki csodálatos. Ő nem csak egy fasz, benne több van. Ő igazi férfi. Mikor először láttam életemben, úgy éreztem, kell nekem. És punci is. Életem legnagyobb csalódása volt, mikor kiderült, hogy ő lesz a főnököm. És most még jobban úgy érzem, hogy akarom, de közben visszatart az, hogy a főnököm. Mikor hozzám ér belebizsergek. Kedves, törődik velem, megölel, megpuszilgat, ebédet hoz, hozzám bújik. Egyszer pettingeltünk is. Fantasztikus volt. Utána hozzám bújt, és úgy aludtunk el. Azóta viszont semmi nem történt, csak ölelés, puszi, szeretgetés. Most pedig várok, hátha történik valami. De a puncim egyre türelmetlenebb. Egyszer már sikerült felülkerekednie. Szexeltem egy pasival. Nem volt nagy élmény, de jobb mint a semmi. A probléma, hogy ez csak 3 napra nyugtatta meg a puncimat. Mostmár megint nagyon ideges. Én nem vagyok neki elég, sem a vibrátor. Neki fasz kell. Én viszont nem tudom. Minden nap kapok egy kis búcsúpuszit a számra. Meg néha ölelgetést, meg szeretgetést. Azt hiszem, fél egy kicsit, hogy mit gondolnának rólunk. Ha tehetném felmondanék, de imádom a munkámat, és nem akarom itt hagyni őt egyedül, mert nem bírná a sok munkát. Mikor ittunk egy kicsit (nah jó annyira mégsem kicsit), akkor történt az a bizonyos petting. Azért csak ennyi, mert a puncim éppen nehéz időszakban volt, és nem szeretem a véres dolgokat. De a fasza csodálatos volt. Akkor azt mondta nagyon kíván, és tetszek neki, de nem mert lépni, mert félt, hogy mit szólok. De azóta sem történt semmi, a puncim pedig nem egy türelmes fajta. Neki kell a fasz, most azonnal. Tudom, hogy félénk a pasi, de a puncim türelmetlen, és nem tudom meddig vagyok képes küzdeni vele. Legszívesebben ebben a pillanatban letépném róla a ruhát, rádönteném az íróasztalra és beleülnék a faszába. Szerintem a puncim is díjazná. Még soha nem kívántunk ennyire senkit, mint őt.
A nagy kérdés: várjunk az igazi férfira, vagy adjam meg magam a puncimnak, és érjem be egy egyszerű fasszal, amit azonnal megkaphatok?

Éppen a 400 rajongóra gyúrunk, ezért ha tetszett a poszt, nyomj ránk egy like-ot itt: http://www.facebook.com/leabugyival

Kellemes karácsonyt kívánunk!

Pinablog — Sat, 24 Dec 2011 12:31:27 +0100

Levakolva pátosszal

Pinablog — Tue, 20 Dec 2011 21:32:34 +0100

A kamaszkor egyébként is maga a gyötrelem, de Bea tudja fokozni. Nem elég, hogy középkori festők középkori művészetét kellett nézegetnie, de még masztizni sem tudott egy rendeset. Veled vagyunk, anya!

Minden történetre nyitottak vagyunk, ami a puncihoz kapcsolódik. Neked mi a legmeghatározóbb élményed? Küldd el nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Pinablog!

30 éves múltam a héten, és szeretnék egy őszinte vallomást tenni. Az apropója, hogy a lányomat nemrég adtuk iskolába, és erről eszembe jutott egy saját gyermekkori élményem, amit régóta őrizgetek magamban. Most elengedem.

Tizenöt éves vagyok, állok az iskola aulájában, és azon tűnődöm, hogy miért vagyok rossz. Merthogy rossz vagyok, bűnös, eleve mocskos, az számomra kétségtelen. Állok az iskola aulájában, és sorra veszem a Mária és Madonna témájú festményeket. Húsvétkor, ami a keresztény vallásban is a termékenység, az újjászületés ünnepe, kiállítás nyílik az iskola aulájában. Katolikus iskola. Megint elönt a furcsa szomorúság és a szégyenérzet.

Pontosan úgy, mint amikor a bűnbeesésről beszélünk hittan órán. A Biblia szerint Éva nem tudott ellenállni a kígyó kísértésének, és beleharapott a csalogató, üdepiros almába a Tudás fájáról, holott ezt megtiltotta az Úr. Emiatt Ádámmal együtt száműzte őket Isten a Paradicsomból, így az örök kétség és nehézség színhelyéül szolgáló Földön találták magukat. Mindezt Éva miatt.

Azóta sem voltak restek erre emlékeztetni az ilyen témájú műalkotásokban. Éva, azaz a nők jellegzetes női jegyeit szorgalmas elnyomás alatt tartják.

Állok az iskola aulájában 15 évesen, és azon tűnödöm, hogy valamennyi női alak a képen vagy le van vágva derék felett (azaz megszabadították a nemiségtől), vagy egyáltalán, az öröm, a báj, vagyis valamennyi tulajdonság, amitől egy nő vonzó lehet, kívánatos, esetleg izgalmas, az le van vakolva pátosszal. "Ez nem jelenthet jót." - gondolom, majd megint elönt a szomorúság és a szégyenérzet.

Hosszú pulóvert viselek, lehetőleg sötét színűt, nő a cicim, de próbálok láthatatlanná válni. Azt, ott, ahogy hívtam, csak a vízsugárral érintem, kizárólag a tisztálkodás ürügyén. Esténként fájdalmasan "húz", azt hazudom, hogy álmomban nyúltam oda. Ami azután történt, abban semmi tisztességes nincs, mivel túl jó volt. Természetesen tudom, hogy amit csináltam, bűn, az paráznaság, de nem akarom meggyónni. Kerülöm az osztálytársaim tekintetét, mintha stigmák lennének a ruhámon, nézzétek, ott megy a MASZTURBÁLÓS! Meg akarok halni, de újra és újra azt álmodom, hogy odanyúlok.

A lányomat művészeti suliba írattuk, mert imád rajzolni. Remélem, újrafesti a női alakokat.

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy like-ot ránk a Facebook-on is!

Kibírja a szájkosarat

Pinablog — Sun, 18 Dec 2011 21:58:58 +0100

Sophie "legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenné" a blogot, aminek a most következő epizóddal ő is részesévé válik. Főhősnőnk önszántából húzott erényövet, de az vesse rá az első követ, aki nem csinált még hülyeséget szerelmesen.

Írnál nekünk? Ne habozz tovább, küldd el nekünk vallomásodat, akár név nélkül! Címünk: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Én mindig azt hittem, nekem Puncim van. Jókislány, aki néha kívánós, néha hozzá se lehet szólni. Jól kijöttünk, amíg megkapta, amit akart. Azonban fél éve változás történt. Vége lett az aktuális románcomnak és nem jött utána (szokás szerint) 2-4 héttel később újabb áldozat. Tavaly már egyszer éheztettem, de akkor 4 hónap után feladtuk és 6 csodás orgazmusban volt részünk egy délutánon egy szakértő exnek köszönhetően. Aztán úgy alakult, hogy együtt is maradtunk komolyan, de idén tavaszra kifújt végleg a dolog.

Jelenleg 6 hónapja éhezik a drága és kezd igazán Pinaként (picsaként?) viselkedni. Nem hagy tanulni, állandóan bombázza a fejemet mindenféle pózokkal, pasikkal, fantáziákkal. Elég neki a busz rázkódása is vagy, hogy úgy mozdulok, úgy ülök a széken órán. Aztán persze otthon jöhet a vibrátor, de a drágát nem lehet átverni. Hiába fekszem remegő lábakkal a játék után, ő azért még megkérdi: „Nem lehetne egy igazival is? Naaa lééégysziiii…” Ha külön teste lenne, úgy verné magát a földhöz, mint az elkényeztetett kisgyerek, mikor valamit nagyon akar, de nem kapja meg. És közben kínoz, amikor csak teheti:

„Nézd őt! Igaz 32 évesen kopaszodik és a tanárod, de milyen jó lenne, ha felültetne a padra és minden szó nélkül jól megbaszna…”

„Hmm, micsoda srác. Jó, tudom, hogy egy egoista barom, aki mindig csak játszik veled és még csak 21, de én a gondolatától is tocsogok. Csakazértis.”

„Kamionos, 19 éves… nem is akarom hallani a kifogásaidat! Olvasd csak, ahogy cseten írja, hogyan nyalna ki, aztán dugna meg minden pózban, én addig tombolok tovább.”

„Nagy Ő? Szerelmes vagy? Randiztok? Még csak egyszer csókolt meg, de a pillangók verdesnek a gyomrodban, azóta is? Kit érdekel, hogy régóta bele vagy esve! Kit érdekel, hogy most alakul valami! Amíg nem foglalkozik velem, addig leszarom!!!”

23 vagyok, megtaláltam azt, akivel úgy gondolom, le tudnám élni az életem. Lelkileg nagyon közel állunk, már évek óta ismerjük egymást, de Pina még egyszer sem kívánta meg. Jó, nem is volt még igazán lehetősége közelebbi kapcsolatba kerülni Vele, még csak most ismerkedünk igazán, de beledöglök, ha nem lesz olyan lelkes, mint én vagyok. Akarom azt, amit ő, de ugyanakkor nem elfuserált kisfiúktól, akik még most élik ki magukat, hanem attól az embertől, aki az Igazi lehet az életemben. Amilyen tempóban haladunk, benne van a pakliban, hogy Pina még egy félévet éhezéssel tölt, de ki akarom várni, mert úgy gondolom, megéri. Csak félek, hogy közben a drága felrobban vagy egy óvatlan pillanatban elcsábul. Így maradnak a sűrű önkielégítések és a remény, hogy kibírja a szájkosarat és az erényövet.

Szeress bennünket a Facebook-on is: http://www.facebook.com/leabugyival!

Elsőzés 2

Pinablog — Wed, 14 Dec 2011 23:33:45 +0100

Úgy látszik, ez az elsőzés bejön nektek, most Pimp nővé válásának lehetünk szemtanúi: lebukás, kavarás, anyaszeretet.

Meséld el te is őszinte vallomásodat a Pinablogon! Küldd el nekünk történeted most!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Cat sztorija engem is megihletett, visszagondoltam az elsőkre. Hogy is volt?

Az egyik első, nagyon kellemetlen élményem a témával kapcsolatban, amikor otthon leckeírás közben elkalandoztam, és leírtam a füzetembe, hogy "dugni akarok az A. Gáborral". Nem igazán volt még fogalmam arról, mit is jelent ez. Apám persze valahogyan véletlenül elolvasta, neki talán még cikibb lehetett.

Az első maszti: a szüleim a barátaiknál, én pedig Apám egy erotikus kötetével, és -teljesen logikusan- egy tamponnal próbáltam magam elvinni a csúcsra. Sikertelenül. Emlékszem, imádtam azt a könyvet, gyönyörű ceruzarajzok szerepeltek benne, iszonyúan izgató volt, és hozzá azok a szövegek. Ma már unottan tenném félre, de akkoriban még egy viszonylag távolságtartó, felvilágosító könyv is képes volt megdobogtatni a szívem. (Ó "belehelyezi a hímvesszőjét", ó "ritmikusan összehúzódó hüvelyizmok".) Az első orgazmus konkrétan nem rémlik.
Az első csók egy ipari kapualjban történt általános iskolában, 13-14 éves lehettem. A fiú pár évvel felettem járt, és rosszul írta le a nevem. Merthogy szép kockáslapra készített nekem szerelmeslevelet, a mai napig őrzöm őket az egyik nosztalgiás cipősdobozban. Az egyikben megkérdezte, hogy "kavarunk-e"? Kavarunk, állítottam a tudatlanok magabiztosságával, fogalmam sem volt, mit jelenthet ez. Ti tudtátok? Ha visszakérdezek, totál beégetem magam. Szóval inkább kavartunk, naná. :) Váratlanul ért a vastag és puha nyelve aznap a kapualjban. Számoltam a másodperceket, mintha 11-nél húztam volna vissza zavartan, átesve a tűzkeresztségen a fejemet.

Mégis, a nővé válást nem egy páros élményhez kötöm. Az első menzesznél éreztem igazán, hogy nagylány lettem. Valami történt a puncimmal, és ez borzasztóan tetszett, ezt olyan felnőttes dolognak tartottam. Anyukám bazsalyogva, arcán a titkos női szövetség cinkos mosolyával nyújtotta át az első betétet.
Úgy szerettem emiatt, közel éreztem magamhoz, van valami, ami innentől, túl a családi köteléken összeköt bennünket.

Jó, mi? És még nincs vége. Folyt. köv. a Facebook-on, csatlakozz hozzánk: http://www.facebook.com/leabugyival

ÉÉÉ

Pinablog — Wed, 07 Dec 2011 22:22:43 +0100

"Most jött el a pillanat, hogy késztetést éreztem az írásra, a bennem folyton dumáló narrátorokat jegyeztem le, nem tudom, másoknál is előfordulnak-e hasonló sajátos belső dialógusok, szerintem különben igen." - Pixyben megtépik kicsit egymást a csajok, de a végén a jó győz.

A többi házi feladatot bugyi témában ide várjuk: leabugyival@gmail.com. De nagyon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Édesem, nem lesz ez így jó – mondta az Értelem az Érzékiségnek. – Csak Te kellesz neki, érted van úgy oda, engem észre sem vesz. Pedig én is itt vagyok ám.
- Hagyd már! – kelt Érzékiség védelmére Érzelem. – Önző vagy. Húsz évig csak rád hallgattunk, te uralkodtál, azt mondtad, ez a biztonság, férj, biztos anyagiak, kiszámíthatóság, rend és szürkeség. Eközben mi nagyon szenvedtünk Érzékiséggel, élni szerettünk volna, szeretni, szeretve lenni, elmerülni, beleolvadni, bohóckodni, vadóckodni, élvezni. Azt mondtad, hallgassunk, ez az élet rendje, megfelelően élünk. Még jó, hogy a végén megjött az eszed, Kedvesem. És utána még nagyon sokáig harcoltam Érzékiséggel, hogy végre merje odaadni magát, hogy Téged csak arra használjon, hogy neki jó legyen, hogy önmaga legyen, őszinte a szerelmeskedésben, hogy élvezze a Férfit, ezért kérlek, ne fogd vissza most.
- Így van, sokáig nem követelőztünk, tompán tűrtük, hogy történjenek velünk a dolgok, heti kettő „már a kulcszörgésből tudom, ma este kefélés lesz”, mert az a kötelességünk – idéződtek fel Érzékiségben a múlt érzései – odatartottam magam, mert mindig reménykedtem, hogy egyszer majd másképpen lesz, hogy beleremegek végre a gyönyörbe. Nagyon boldog vagyok, hogy megtapasztaltam a gyönyört, és azóta mindig a magam kedvére szerelmeskedek, mert ez az igazi szabadság, nincs kontroll, nincs megfelelés, csak élvezet mindenkinek. De ezt neked is tudnod kell, Értelem!
- Nem bánom, hogy hagytalak győzni, Érzelem! Értettem én, hogy szegény Érzékiség és te belehaltok, ha a dolgok nem változnak. Sőt, nekem is jó volt, bár féltettem a szabadságunkat és a függetlenségünket, olykor résen voltam, nehogy másik csapdába essünk, és éppúgy függjünk, mint azelőtt, hogy szerelmes lettél. Háttérbe kerültem, de élveztem, hogy ti ketten, Érzékiséggel élvezitek az Életet, hogy tobzódtok a gyönyörökben, be kell vallanom, hogy szép korszak volt, kicsit pihenhettem, nem kellett folyton főnökösködnöm. –vallotta be Értelem.
- És nem akarlak visszafogni Édesem, de valamiben egyet kell értenem Értelemmel: mi is a világod részesei vagyunk, akarjuk, hogy bennünket is akarjon a Férfi, ne csak Téged! - makacskodott Érzelem.
- Szíveim, nélkületek semmire sem mennék, és engem sem akarna a Férfi, ha ti nem vennétek ki a részeteket belőle(m). Mert nem akármelyik punciért bolondul a Férfi, hanem éppen értem. Ha te, Kedves Értelem, nem lennél szellemes, nem nevettetnéd meg, ha nem vennél részt a szerelmeskedéseinkben, akkor bármelyik punci lehetnék, de a fűszerhez Te is kellesz! És Te, Érzelem, ha nem adnád hozzá a bűbájodat, a finomságodat, érzékenységedet, akkor ugyancsak bármelyik pina lehetnék a nagyvilágban, de Neki pontosan Én kellek. Miattatok is. Engedjetek hát, hogy most én irányítsam az életünket. De mit is hiányolsz, Értelem, drágám? Nem akarsz kötöttséget, nem akarsz hétköznapi gondokat, vacsorát főzni, szeretsz önálló lenni, egyedül dönteni, sosem vagy magányos… És te, Érzelem, szívem? Ott volt neked a szerelem, élvezted is, amíg nagy lángon lobogott, ám amint kezdett az állandósult megelégedettség kialakulni, már nyafogtál. Beengedted a Férfit, az Ő farkát az életünkbe, nem tiltakoztál, hogy Érzékiség, nyugi, ne csináld, itt van nekünk a kipróbált szerelmünk…és most Itt van Ő, aki jön, szeretkezik, bolondul értem (értünk!), azt mondja, hogy szereti a határozottságomat, azt, hogy mindig kimondom, mit szeretnék, hogy szemérmetlen-szégyentelenül imádom a farkát, hogy élvezem, amit velem csinál, és amit én csinálok vele. Nyugi, csajok, amíg nekem jó, nektek is jó! – summázta Pina, az Érzékiség.

Mit szólsz hozzá? Szólj hozzá: http://www.facebook.com/leabugyival

Az elsők között

Pinablog — Sun, 04 Dec 2011 20:59:01 +0100

Milyen eseményeken keresztül ismerjük meg leginkább a vágyainkat? Cat egy nagyon helyes történettel kedveskedett, amiben élete elsőit mutatja be.

Küldd el nekünk te is személyes vallomásodat! Címünk 0-24: leabugyival@gmail.com
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem emlékszem pontosan, mikor nyúltam magamhoz először, csak arra, hogy 12 éves voltam. Az már olyan igazi volt, azt már tényleg úgy csináltam, hogy tudtam, én most maszturbálok éppen. Legalább fél évig úgy ügyetlenkedtem, hogy nem volt orgazmusom sem. Csak simogattam magam, többnyire reggel, ébredéskor, még mielőtt felkeltem volna. Hason fekve dörgöltem az ágyékom a párnámhoz, néha megpróbáltam feldugni az ujjam, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Annak ellenére, hogy nem jutottam el az orgazmusig, nagyon kellemesnek találtam.
Furcsa módon, bár tudtam minden összefüggésről, hogy a maszturbálás és a szex azért hasonló problémakörbe tartoznak, mégsem raktam össze a képet. A szex sokkal kevésbé érdekelt, mint a saját magam „ügye”. Különös időszak volt az életemben, minden osztálytársnőm „pasizni” kezdett, egyre többükről lehetett tudni, hogy már menstruálnak, túl voltak az első csókon, pettingen… én meg csak maszturbálgattam otthon, se menzesz, se pasi, és még az orgazmus sem jött össze. Tudtam, hogy nem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mit is kellene pontosan éreznem. Szóval ilyen kis „szerencsétlennek” éreztem magam, pedig visszagondolva az elsők között voltam elég sok mindenben. Az elsők között kezdtem el hetedikben borotválni a lábam, és amennyire vissza tudok emlékezni, a bikinivonalam mindig rendben volt tartva, soha egy pillanatra sem kandikált ki a bugyi mellől egyetlen kósza szőrszál sem. A hónaljamat is körülbelül azóta borotváltam, hogy az első szőr kinőtt rajta. Amikor először elélveztem a saját kezemtől, akkor már menstruáltam, és éppen azért, mert azt olvastam, hogy az orgazmus oldja a menstruációs görcsöket, gondoltam, na, akkor én most addig nem nyugszom, amíg nem lesz valami. Sikerült is elérnem, amit akartam, és maga az orgazmus olyan érzéseket váltott ki belőlem, mintha egy régi barátot üdvözölnék. Nem volt idegen érzés, teljesen természetesnek hatott, nem ijesztett meg, szóval jó volt, na. Viszont a görcseimet nem enyhítette, sőt; ez egyébként azóta is így van. A félrevezetés következtében viszont jó ideig leálltam a maszturbálással. Aztán jött egy srác, illetve nem is jött, ott volt mindig, ovis korom óta ismertem, és valahogy elkezdtünk egyszer pettingelni. Nem jártunk, semmi sem volt köztünk, még csak nem is csókolóztunk soha, barátok voltunk csupán. Az ő farkát fogtam és láttam életemben először. Az ő farka volt életem első álló farka. Nem beszéltük meg soha, hogy mit csinálunk, visszagondolva ez amolyan kimondatlan egyezség volt köztünk, hogy akkor most kipróbáljuk, hogy élesben menjen majd flottul minden. De ekkor még mindig csak tizenhárom voltam. Néhányszor történt meg ez a furcsa, kissé talán tudattalan „felfedezés”, de ahhoz bőven elég volt mindkettőnknek, hogy a kíváncsiságunkat kielégítse. Mikor hazamentem tőle felizgultan, újra nekiálltam maszturbálni, és akkor találtam meg a számomra megfelelő módot, és az értelmét az egésznek.
Sokat köszönhetek ennek a srácnak, kicsit állatias szintre lemenő ösztönösség volt köztünk, amelyet a velejéig áthatott az ártatlanság is, soha, egyikőnk sem gondolt arra, hogy dugnunk is kéne, mi csak tudni akartuk, hogy mi van a másik ruhája alatt, azt hiszem. Mindenesetre ez az élmény azóta is hatással van az életemre, segített elfogadni magam egy olyan helyzetben, amely nagyon nem volt könnyű számomra.
Sokszor eszembe jut még most is az az időszak, az a kínkeserves folyamat, amíg megszerettem magam, megszerettem, hogy nő vagyok, és megszerettem a pinámat. Sokszor eszembe jut, mikor arra gondolok, mennyire boldog vagyok, hogy két X kromoszómát kukáztam össze annak idején, és ha hason fekve ébredek, még mindig, minden alkalommal dörgölöm az ágyékomat az ágyhoz egy kicsit, mielőtt felkelnék.

Ha fent vagy a Facebook-on, ne hagyd ki a Pinablog hivatalos rajongói oldalát, és csatlakozz!

Juliska nagylány

Pinablog — Wed, 30 Nov 2011 22:51:00 +0100

Vér, pina és erőszak, ahogy a közmondás tartja. Újabb hiánypótló írás egyik legnépszerűbb beküldőnktől, férfiak millióinak erotikus álmától, Lensziromtól, menstruáció témában.

Leabugyival@gmail.com - Tapasztald meg te is a bugyilevetés különleges élményét!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
12 éves voltam, mikor először arra ébredtem, hogy az ágyam egy hentes pulthoz hasonlít. Vér a takarón, a lepedőn, a párnára nem is értem, hogyan került. A karomról kis darabokban, mint a kerítésről a festék pergett le a szőrökbe száradt vér. Ahogy felkeltem az ágyról éreztem, hogy a már amúgy is teljesen eláztatott combomon újabb adag folyik le. Összevéreztem az új szőnyeget. Sírva futottam ki a mosdóba, Juliska nagylány változataként, morzsák helyett vércseppeket hagyva magam után.

Nem mertem bevallani senkinek az osztályban, valamiért ciki volt az egész osztály előtt, tornaórák előtt az öltözőben összeszorított lábakkal igyekeztem vetkőzni, nehogy valaki meglássa a lábam között a nagy bumszlit. Mert emlékszem, anyukám mindig jó nagy adag vattát adott, azzal kellett kitömni a bugyim. Utáltam, egy vékony kislánynak éreztem magam, óriási farokkal a lába közt és a tükörben így is néztem ki.

Aztán áttértünk az egészségügyi betétre, a babapelenka nőknek szánt, modernkori változatára, ki nem állhattam, ahogy nyikorog a lábam között miközben megyek.

Mindezek után megváltás volt a tampon. Először egy szálloda mosdójában erőltettem magamba a fájdalomtól kicsordult könnyekkel az arcomon. Az öcsém kívülről hangosan dörömbölt, mert pisilnie kellett, én meg a fogaim között sziszegtem félhangosan, hogy „baszd meg, menj át apáék szobájába, épp elveszem a saját szüzességem”. Lehettem ekkor vagy 14 éves.

A szüzességem valódi elvételére még 4.5 évet várnom kellett, de a fájdalom már ismerős volt.

Sokáig tartott, mire kitapasztaltam és megtanultam kezelni a menstruációm, ezt a szükségszerű, ám de szemét kis ribancot. A legnehezebb az egészben elviselni azt, hogy első két napban olyan hihetetlen vágyat érzek egy lüktető farokért a puncimban, hogy bele tudnék őrülni. Persze farok helyett csak tamponok hatolnak belém napjában többször. Mert a pinám csak vérzik, kiapadatlanul öt teljes napig.

Aztán lőn megújulás. A méhnyálkahártyámé legalábbis biztos.

Folyt. köv.: Le a bugyival!

Tejbegríznek még jó leszel

Pinablog — Sun, 27 Nov 2011 21:01:13 +0100

Pasialázás ágymelegen egyik kedvencünktől, Pimptől. Kicsit Belgásra sikerült: "Ha foglak, leteperlek, az a baj. Ha csak becézgetlek, az a baj." Csípős staccatók után a féldrámai kérdés. +1: Vajon van biztos út a bugyiba?

További ütemeket várjuk a pink metronóm mellé, a leabugyival@gmail.com -ra. És háromra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összegyűjtöttük a csajokkal a kedvenc és szállóigévé vált mondatokat a pasiktól, amiket intim pillanatokban hallottunk tőlük. Azóta is szakadunk a röhögéstől, ha valamelyikünk megkérdezi, Manson vagy Celine Dion.

Niki, 27
"Felmegyünk T.-hez. Megy a szemérmeteserzsók-műsor, de fejben már azon logisztikázol, hova tetted a gumit, T. a hifihez lép, majd rámnéz:
- Manson, vagy Celine Dion?
- Hát ö...
- Na. Döngölőset akarsz, vagy nyálasat?"

Évike, 44
"Lovebox, jön a levél a 170 centis, kopasz, csóró kisnyugdíjastól. Érted, otthon ül, nyomatja a csajozást bruttó 300-ért, felteszi a negyven éves ballagási képét, meg egyet a tavalyi bográcsozásról. Nekem tényleg ilyen sportcipős barmok jutnak már csak? És akkor tolja versben, ezt figyeld, emlékszem rá kívülről, a mediterrán költő, hallgasd, ne röhögj:
Anyányi melleid fölött Nap kél,
ahogy kelyhedben a kéj.

Kehely. Meg akarok dögleni, miért nem mentem hozzá a hufnágerpistihez..."

Panni, 30
"Klasszikus lesz: Egyéjszakás alkalom, teljesen, tökre nyilvánvalóan nem passzolunk egymáshoz, de "hormonok rabszolgái vagyunk", ugye. Bár ne lennék, gondoltam azon az éjjelen, amikor Feri korábban választékosan ecsetelt "hatalmas, duzzadó férfiasságát" élőben is megszemlélhettem. Tudod, amikor már a randi elején érzed, hogy ez szörnyű gáz, de összeszorítod a fogaid, és kibírod, reménykedve a hatalmas, duzzadó husiban... Már a kanapén megy a szöszölés, Feri nagyon heves, kicsit túlságosan is, kapkodva beteszi, tudod, bíztatásul hagyod magad (hatalmas, duzzadó férfiasság, hatalmasduzzadóférfiasság), majd valami langyos, puhos izét gyöngyöző homlokkal beléderőszakol, fújtat kettőt, és!!!
- Neked is jó volt?
Miért, neked az volt? De komolyan. Hogy ez még baszdmeg, egy pornófilmen sem látta, mi a jó, az száz!"

Sári, 34
"A nettó seggfej exem a következő mondattal kívánt udvarolni egyszer a közepesen rossz aktusunk után:
- Tejbegríznek még jó leszel."

Ildi, 24
"Barátnőmnek, de tényleg, esküszöm, szóval neki akartam venni ajándékba egy műpéniszt. Izginek tartottam a helyzetet, még nem jártam szexshopban. Kicsit pironkodva, de annál nagyobb önbizalommal belépek, elkezdek válogatni a termékek között. Hogy ott mik voltak... Na mindegy. Kiválasztottam hármat, majd addig variáltam, hogy kettő között vacilláltam. Az egyik G-pontozós volt, vékonyabb szárral és "bunkós véggel", a másik meg gyöngyös. Eladófiú segítőkészen megkérdi, segíthet-e, vázolom, hogy éppen tanácstalan vagyok.
- Szerintem az alien-t válaszd, ne a gyöngyöst, ha rám hallgatsz. - kacsintás.
Vizuális típus vagyok."

Hédi, 29
"Szenvedélyes vitatkozás egy esti borozásnál, persze előkerült a szex is, fiúk a lányok ellen, ki mit akar, vágyak, élmények, satöbbi. Mire az egyik szerencsétlen lúzer dühében, a veszekedés csúcsán így:
- A nyalás olyan... BUZIS!!!!"

Juli, 29
"Nem tudom, a srácok miért gondolják, hogy állathangokat utánozni menő, vagy mit hisznek? Hogy az olyan cuki, hogy egy meghitt pillanathoz illik? Lalival készülődtünk egy délutáni meccshez, amikor fejét az ég felé fordította, és elkezdte ugatni a Holdat. (Inkább levettem szájjal ezek után. Egy kutya engem ne izélgessen.) Ki tanította ezeket csajozni?"

További szórakoztató percekkel várunk a Facebook-on: Le a bugyival!

Könyörgök, szeressél

Pinablog — Thu, 24 Nov 2011 22:32:13 +0100

Saját akaratból átadni magunkat a szerelem tébolyának az egyik legklasszabb női időtöltés. Ajánlom Dalma bejegyzését a kétkedőknek.

Még nem késő gyónni. Feloldozásért most írd meg történeted a leabugyival@gmail.com-ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A pasimra gondolok.

Egész nap ülök a fotelben, nincs munkám, otthon vetyengek és várom őt. Olyan vagyok, mint egy házimacska, alapvetően vágyakozom. Sokáig alszom, hosszasan nyújtózkodom, lustán lefetyelem a kikészítétett tejecskémet. Unalmamban a radiátorhoz dörgölőzködöm, lesem a galambokat a meleg szobából, leverek ezt-azt a szekrényről, hogy amikor hazaér a gazdi, megkergessen kicsit, amiért rosszalkodtam.

De általában a pasimra gondolok.

Félszemmel nézem a tévét, ő üldöz a sikátorban. Ballonkabátja alá fúj a csatorna fehér melege, fényes cipőjének orrára pocsolya vize loccsan, el akar kapni. Az utca végén drótkerítés, kizárt, hogy átjussak rajta, utolér, hogy mi történik? Várjunk csak. Mi lenne, ha, ha mondjuk, teszem azt, megfordítana, kattan a bilincs a csuklómon, kicsit odanyomom az ülepem az övéhez, és.

Már a fürdőkádban ázok. Szóval mittudomén, éppen a szeretője miatt késik. Tíz perce itt kéne simogatnia a bőrömet a kád peremére ülve. Büdös strici. Én olyan szerelmes vagyok. Tehát 1,5 órája találkoztak a nő lakásának közelében. Gyors kávé, hogysmint, formalitások. Kicsit bíbelődnek a lépcsőházban, de az én drágám, az ügyetlen ujjacskáival, faszt. Egy pillanat alatt kikapcsolta a harisnyatartót, basszuskulcs, már a folyosón bevágta neki! A szemétláda! A rohadt kurva!

Kihült a víz, és hol az a kibaszott öngyújtó. Elegem van, mi megy a tévében? Mi van az interneten? És hogy kerülök én már megint egy pornóoldalra?

Folyamatosan ő jár a fejemben. Egy mihaszna kis kullancs vagyok, nem érdekel, elmerültem, megfulladok bele. Nem akarok semmi mást, csak hogy velem legyen. Nem érdekel a karrier, felőlem aztán visszavonhatják a nők szavazati jogát is, ha holnaptól csadorban kell járni, az sem számít, itt maradok a kérójában, megiszom, amit kitölt, megeszem, amit elémtol, a mellbimbóimat hegyesen tartom, a puncimat nedvesen.

Egész életemben azt reméltem, hogy soha nem leszek ennyire szerelmes, hogy ebből a dologból, ami vagyok, mindig marad nekem is azért valamicske, és most itt ülök a fotelben, és várom őt. Áldozatnak érzem magam, aki a nagy női egyetemes sorsot teljesíti be. Utálom magam, és csak szeretném, ha örömét lelné bennem.

Jó mélyen. Léhűtő lettem, a parazitád, a meleg kis lyukad. Bármikor elmehetek, tudom, mert a rabságot, én választottam.

Könyörgök, szeressél. Csinálj fel. Nem fogok kapálózni, ha leviszel a pincébe, hozzákötözöl egy ágyhoz, és csak a dolgodat végezni jársz le hozzám. Hidd el, kedvesem, túl vagyok már ezeken az egoista körökön, te lettél a börtönöm, mit számít néhány kötél ehhez képest.

Ha tetszett a bejegyzés, vagy ha nem, és szeretnéd tovább emelni a vérnyomásod, legyél a Facebook-on is az ismerősünk!

Mit szeretnék

Pinablog — Mon, 21 Nov 2011 22:34:53 +0100

"Egy Lexust." - vágja rá frappánsan Vé, aki az önismeret női sikolyokkal szegélyezett útjáról vall.

Továbbá: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ó te szegény. Ó te szegény… hát nem is tudom, hogy nevezzelek. A pina az olyan alpári. A punci az olyan béna. A nuni az helyes, de gyermeteg. A punetti, hát arról jobb nem is beszélni.

Greta Garbonak foglak nevezni. Nem mintha bármi közöd is lenne Greta Garbohoz, de még mindig jobb, mintha muffocskámnak hívnálak, nem? Naugye.

Szóval Greta Garbo nem volt ám mindig ilyen érett és vággyal teli. Ma reggel a buszmegállóban
álltam, amikor eszembe jutott Greta első fiúja. Nem voltam vele együtt, de szörnyen nyomasztott a szüzességem, ezért kénytelen voltam egy megbízható hímnek feláldozni Greta titkát. Évekig áldoztam neki, gondoltam én ebből csak tanulhatok, Greta meg legalább megkapja amit egy nőnek, illetve az ő puncijának (jesszus…) meg kell kapnia.
Hát Greta baromira nem kapta meg. Nem azért, vagyis nem elsősorban azért, mert a fiúval nem passzoltam össze, hanem mert fogalmam sem volt, mi is lenne jó nekünk. Az együttlétek után a fiú rendszerint megkérdezte, hogy mit szeretnék. Én pedig rendszerint azt válaszoltam erre, hogy egy Lexust. Ebből is látszik, mennyire érett és öntudatra ébredt voltam. Mégis mit mondhattam volna? Fiatal voltam és tapasztalatlan, lövésem nem volt arról, mi kéne Gretanak, hát még nekem. Honnan is tudhattam volna, az önismeret csírája sem volt meg bennem akkoriban. Szegény, szegény Greta. Ha visszagondolok azokra az együttlétekre, nem értem, hogy nem lázadt föl szegény. Valószínűleg Garbo kisasszony sokkal türelmesebb és megértőbb, mint én. Én már rég széthisztiztem volna magam, magam miatt. Ha én Greta lennék, mármint a puncim, biztos hogy őrült menstruációs görcsökkel, vagy egy kiirthatatlan klamídiával bűntettem volna magam a rendkívül rossz partnerválasztásért és a semmibe vett igényekért.

Azóta szerencsére fejlődtem, és velem együtt fejlődött Greta is. Most már nem vagyok megalkuvó, és Greta sem az. Végre elkezdhette a kiteljesedést, és ma már követelni is mer. Én meg persze segítetek neki ebben. Az egy dugás az nem dugás, Greta szerint sem. A három az már valami, a négy már szép eredménynek mondható.

Greta nagyon okos, kifinomult. Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, mégis csak hasonlít az egykori színésznőre. Gyönyörű, kifinomult vonásai vannak, az a fajta klasszikus szépség aki 50 évesen is ragyog. Sehol egy ránc, egy giccses részlet. Tiszta, egyszerű, mégis elegáns. Elégedett vagyok vele. Sajnálom, hogy ennyire nem értettem meg őt. Nem az a kiabálós, erőszakos fajta. Velem nem. A férfiakkal olykor, de mindig csak annyira, hogy ne tűnjön közönségesnek. Passzol hozzám, na.

Újabban azzal kísérletezünk, hogy milyen nyitott szemmel, és fókuszált figyelemmel szexelni. Úgy értem, nem elmerengve, csukott szemmel fantáziálni, hanem jelen lenni és minden apró mozdulatot megfigyelni, kiélvezni. Jelentem, Greta kurvára oda van érte. (Párdon.)

És ez még csak a kezdet. Fiatalok vagyunk, előttünk az élet, és megannyi csodás hím, még csodásabb együttlétekkel. Hálás vagyok, hogy végül Greta és én ilyen jól egymásra találtunk. Éppen ideje volt.

Pinamisszió on the board: http://www.facebook.com/leabugyival

How to nőboldogság

Pinablog — Wed, 16 Nov 2011 22:15:18 +0100

Eligazítás következik Melinától, aki találékony módon elsősorban a férfi olvasókat szólítja meg. A púder az asztalon marad.

A bugyik pedig fáradjanak a leabugyival@gmail.com -ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Néha semmi másra nem vágyunk, mint küldeni egy üzenetet, amiben az áll: „lüktet a pinám", és tudni, hogy álló farokkal vezetitek végig a húsz perces utat a lakásunkig.

Néha semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy közöljétek, most rettenetesen megdugtok, mert egész nap az járt a fejetekben, milyen volt a hétvégi vad szex részegen a tükör előtt izzadtan, csatakosan, vadul, neonfényben, öntudatlanul.

Semmi másra nem vágyunk néha, minthogy fületekbe súgjuk izgalommal telve: most azonnal tedd be! Csak semmi romantika!

Azt akarjuk, hogy tanuljatok meg uralkodni a testünk felett, tanuljatok meg újra élni mindazzal a férfierővel, ami évezredek óta tiétek. Azt akarjuk, hogy nézzetek úgy, hogy tudjuk, semmi másra nem vágytok, csak arra, hogy még öltönyben betegyétek, sliccet lehúzva
-semmizuhany- a szánkba. Csak mert fárasztó levetkőzni.

És semmiképp sem szeretnénk, ha az előjáték úgy kezdődne, hogy elküldtök zuhanyozni. A pinánk illatos, higgyétek el… ha már nem az amikor titeket várunk, kezdhettek aggódni.

Igen, szeretnénk, ha tudnátok mi is szoktunk ám mocskosul fantáziálni. Főleg, ha a metróra felszáll négy hamvas-izmos amerikai focista. Az agyunkban három másodpercen belül már mind minket szappanoznak az edzőterem zuhanyzórészlegében, és higgyétek el, napokig agyalunk még ezen egy tárgyaláson, egy értekezleten vagy akár miközben épp arról meséltek, milyen szemét a főnökötök.

Mi is imádjuk a pornót, főleg ha a négy fal és vibrátorunk társaságában végre húsz percre nem kell arra koncentrálni miközben élvezünk, hogy eléggé be van-e húzva a hasunk.

A kapcsolatunk elején nem lelkizni szeretnénk, csak arra vágyunk, hogy ülni ne tudjunk a munkahelyünkön reggeli, reggelirepeta, délutáni, lefekvéselőtti szexeléseinknek köszönhetően. Nem, az első hónapokban nincs olyan, hogy nem áll fel, mert stresszes a munkahelyetek, hiszen az első hónapokban még nekünk sem fáj a fejünk… És ha jó a cucc, évekkel később sem fog. (Cserkészpinánkra esküszünk ;-))

És igen, szeretjük, ha beszéltek és dirigáltok közben, főleg ha megtoldjátok elismerő szavakkal is.

Higgyétek el, ha a kiskert rendbe van téve rendszeresen, határozottan, alapos kertészeti ismeretekkel, gyomirtóval kezelve, akkor éveken keresztül lédús gyümölcsöket termel. A kiszáradt, szikes kertben semmi öröm. Abból csak a baj, hiszti, vita, fejfájás lesz. Gondozzátok lelkesen kertjeiteket!

Hajrá!

Legyél te a szerencsés 300. rajongónk, várunk itt: http://www.facebook.com/leabugyival!

Se té, se tova

Pinablog — Mon, 14 Nov 2011 20:49:25 +0100

Az ember néha egyáltalán nem igazodik ki saját magán: ez miért jön be, az meg miért olyan utálatos. Iphigenia is belezavarodott kicsit abba, hogy keresse Puncija kedvét, ezért benyomta a stand by üzemmódot. Legalábbis, amíg valaki on-ra nem rakja.

Küldd el nekünk a te történetedet a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Punci tudathasadásos. Valószínűleg azért, mert a tulajdonosa egy idióta. Puncinak erről meg is van a véleménye, hónapok óta sztrájkol. Ha te nem szerzel nekem örömet, én sem szerzek neked – valami ilyesmi járhat a fejében. Megunta, hogy nem kapott enni, ha éhes volt, és mindenféle randa dolgokra kényszerítették idegen faszokkal, akkor, amikor ő a legkevésbé akarta. A tulajdonos pontosan tudta, hogy Puncinak mire van szüksége, és jó érzékkel mindig az ellenkezőjét művelte szegény párával. Punci nem tud szólni, hogy mi a jó neki, talán abban bízott, hogy majd a Tulajdonos megteszi, Tulajdonos azonban rettentő gyáva volt, ráadásul a lehető legalkalmatlanabb faszokkal hozta össze szegény Puncit.

Szóval Punci úgy döntött, öngyilkos lesz. Hónapok óta se té, se tova. Bosszút áll. Faszt nem enged magába, de még a tulajdonos értő ujjait is visszautasítja. Kapott egy világoskék szilikonfaszt, hátha… De azt is utálja.
Punci egyébként az utóbbi időben azt is utálja, ha nyalják (alternatív megoldás, elősegítendő, hogy Punci hangulatba kerüljön). Olyan férfire vár, aki puszilgatja, becézgeti. Aztán, amikor megkapja (mivel Tulajdonos mostanában próbálja helyrehozni az évekig tartó sanyargatást), nem tetszik neki. Máskor arról fantáziál, hogy jól megdöngetik, de amikor ott az alkalom, egyszerűen magába zárkózik, lehetetlenné téve mindenféle behatolást.

Tulajdonos pedig egyre magányosabb, és egyre jobban bánja, amit szegény Puncival művelt.
Szép kis teremtés egyébként, húsos kis halványrózsaszín, de az a finom harmat, amit a faszok úgy szeretnek, már rég nem jelenik meg rajta. Szerintem csúnyának és utálatosnak tartja magát, de mivel sértettségében már Tulajdonossal sem kommunikál, ebben nem lehetek biztos.

Ha néha, nagy ritkán mégis jó neki egy kicsit, akkor Tulajdonos nagyon szégyelli magát… Mert ami Puncinak jó, az Tulajnak nem, és fordítva. De mostmár úgyis mindegy, Punci – úgy tűnik - végleg beadta a kulcsot.

Pedig 25 éve élnek együtt, és rengeteg fasszal találkoztak már. Tulajdonos most arra vár, hogy hátha ő, vagy Punci szerelmes lesz valakibe, és az a valaki talán újra összehozza őket. Addig is… Tulajdonos úgy döntött, hogy békén hagyja és időt ad neki.

Nyomj egy like-ot a Pinamisszióra a Facebook-on is!

Csendben az

Pinablog — Thu, 10 Nov 2011 21:39:59 +0100

Igazán bátor dolog egy nagy olvasottságú blogban őszintén vallani sikamlós szexuális kalandokról, de ennél még bátrabb dolog azok tökéletes hiányáról. Mina kezdő frigid. Megindító történetéért cserébe talán csak néhány bátorító szóra van szüksége, úgyhogy mi kezdjük a sort: Mina, ránk ruházott hatalmunknál fogva ezennel szerencsésebbnek nyilvánítunk. Minden jó lesz.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sokat gondolkodtam, írjak-e a blogra, vagy sem. No nem azért, mert prűd vagyok (ha az lennék, a blogot sem olvasnám:) ), hanem, mert az én történetem más, mint az oldalon eddig olvasottak. Se nem sikamlós, se nem beszédes...
És ezzel ki is lyukadunk (micsoda szóvicc:D) az én történetemnél: az én pinám hallgatag. Egyelőre nem tudom, néma-e a drága, esetleg csak félős, netán egy hisztis kurva, aki így akarja felhívni magára a figyelmet... Akárhogy is van, a pinám és én nem kommunikálunk jól.

Azt hiszem, ez a pinám hibája. Igaz ugyan, kicsit későn kezdtünk el ismerkedni egymással, de én nagyon figyelek rá. Gondozom, ápolom, vigyázok a külső-belső egészségére, simogatom, becézgetem, azonban ő hallgat. Nem jelez vissza, nem köszöni meg, a sziára sem válaszol. Néha azt gondolom, egy igazi bunkó...
Olykor látom, hogy próbálkozik, szinte már majdnem megszólal. Olyan, mint a csecsemők, már formálja a szavakat, de csak valami artikulálatlan hang jön ki, amit senki sem ért: sem én, sem az aktuális pasim, ha van.

Ja, ez a másik, a pinám nemcsak engem vesz semmibe, a pasijaimat is. Hiába becézik, simogatják, izgatják, nyalogatják, tömik, csak nem tudják szóra bírni. Nem mintha nem élvezné a dolgot. Élvezi ő, csak nem annyira... Nem adja át magát az egész varázsának, nem feledkezik bele, visszafogja magát. És, ha nagy ritkán lelkes is, csendben az.
Semmi kéjes nedvzuhatag, semmi orgazmus.

Nem értem őt: nem társasági lény, vagy mi van? Ha meg magányos farkas, akkor engem miért utasít el? Hiszen ő meg én, mi vagyunk Én.

Próbálok a kedvében járni, kísérletezem, hogy tudnám őt megszólaltatni?
Néztünk már pornót, sokfélét, simogattam gyengéden, simogattam vadul, szexeltem ilyen pózban, szexeltem olyan pózban, olvastam erotikus regényt, de semmi. Még a logopédus sem segített ezen az áldatlan állapoton... Lassan az őrületbe kerget a pinám. Néha már mérges vagyok rá, mert nem segít nekem még csak kitalálni sem, hogy mit tegyek. Máskor lelkiismeret-furdalásom van, hogy vajon mi történhetett, netán én tettem valamit, hogy a pinám nem beszél? Utál talán? Vagy csak kamaszodik és lázad? Miért utasítja el a felé irányuló szeretetet?

Alapvetően azt gondolom, hogy a pinám valójában egy hangos, kéjesen sikító dögöt, egy igazi vadmacskát rejt, aki tényleg Én vagyok, egyenlőre azonban még a kiscica-módban sem járunk, egy nyamvadt vinnyogásra sem futja...
Eközben a Személyem kezd gátlásos lenni emiatt némasági fogadalom miatt: előbújik-e valaha a nagyvadam? Engedi-e valaha, hogy valaki meglássa az igazi arcát? Van-e olyan állatszelídítő a világon, aki előcsalogatja, beidomítja, aki a bizalmába férkőzik?

Nehéz sorsot rótt rám a pinám. Nemcsak engem tart kétségek közt, a pasijaimat is. Hisz melyik Férfi szeret olyan Nővel lenni, akinek néma a pinája? (Egyáltalán Nő-e az, akinek néma pinája?)
Nincs visszajelzés, a pinám részéről, csak a sűrű csend. A szám meg persze hiába mondja, hogy jó voltál, élveztem, és nem te tehetsz róla, tudom, hogy mindent megtettél...a pina némaságát semmi sem teszi megbocsáthatóvá és feledhetővé...

Ordíííts mááááár! De legalább szólalj meg...

Le a bugyival! on the Facebook - blogon kívüli tartalmak, érdekes hozzászólások, még több kép.

Magamban tartani, amíg lehet

Pinablog — Tue, 08 Nov 2011 21:01:07 +0100

A legszebb kaland az, ami idejében véget ér. Abby Lockhart is tudja ezt, aki a MÁV menetrendjének köszönhetően sokáig őrizheti még szívében a történetet, aminek puncija volt a főszereplője.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
olyan csodálatos volt a rákészülődés...
a sok ingerlő telefon, a szexuális utalások... teljesen felizgattak, olyan szinten, h azért jött meg a menzeszem. valahányszor meghallottam karcos hangját a telefonban, a gyomromig futott az izgalom, verdestek a pillangók rendesen!

amikor megérkeztem és megölelt az állomás előtt... végre éreztem az illatát és az erkélyen hozzám simult hátulról... reszketett-remegett mindenem, nem is értem, hogyan éltem túl
és amikor beváltottam az ígéretem és nem engedtem, h ő vetkőzzön le, én akartam kibontani az ingjéből és először megpillantani, majd a kezemmel simogatni, bebarangolni a testét. és később a számba venni a csodálatos, hatalmas, engem figyelő gyönyörűségét. szopogatni, nyalogatni, érezni a simaságát, feszességét, bíbor koronáját a torkom mélyére engedtem, ahogyan megígértem.
és ahogy megírtam neki, fogta a fejemet, mozgatta saját ütemében és olyan önfeledtem munkálkodtam rajta, mert nagy öröm volt hallani a nyögését és végül a felhangzó nevetését, amikor a számba élvezett...
és finom volt, sörízű, és kényeztettem volna még sokáig

aztán láttam miskolcot éjjel, meg ittam finom pálinkát, jólesett, pedig sosem szoktam inni. találkoztunk haverjaival, beszélgettek és én megdöbbenve észleltem, milyen csendes és más az én világom, s milyen kellemes visszalépni az időben, hallgatni a csevegésüket, mert persze én senkit nem ismerek az ő társaságukból...
jólesett, hogy kézenfogva sétált velem, bár néha tartottam attól, hogy elhagy útközben, de mégsem.

talán ezen az éjjel is együtt voltunk, vagy talán már másnap délelőtt volt...
haraptam az ajkát, mondta, tán fel akarom falni, milyen mohó vagyok - persze, ébredezik az oroszlán, kéri, ami jár neki...
megszopogattam a reggel borotvált kis golyóit, selymesen simultak a számba, játszottam a nyelvemmel velük, majd a gyönyörű farka került a számba, végigsimítottam nyelvemmel, óvatosan a fogaimmal, néha az arcát néztem, tetszik-e neki...
hát persze...
aztán belém hatolt, vadul és óvatosan egyszerre, néha felszisszentem, figyelte a szememet és mosolygott, angyali-ördögi mosollyal, közben mozgott bennem, ugye mondtam, milyen jó a misszionárius póz - kérdeztem tőle, de csak mosolygott
a lábára helyeztem a talpam, felemeltem a csípőm és ágyékához szorítottam magam, és szinte az egész hasamban, torkomban éreztem, olyan magasra hatolt
félig hunyt szemmel mozogtam, fogva a csípőjét, kérve őt még beljebb... annyira tetszett... amikor ki tudtam nyitni a szemem, láttam, hogy engem figyel és tetszik neki, ahogy elmélyülök az érzésekben... nem tudom, hogyan lett vége.
éjjel többször betakartam, megsimogattam az arcát, de azt nem szerette.

reggel újból egymásra éheztünk, az ágyra dobott, megragadta a csípőmet és belém nyalt, a hüvelyemet falta és a csiklómon lefetyelt a nyelve és hirtelen nem volt elég levegő a szobában...
járt bennem is a csodálatos szerszámával, aztán fölém térdelt, megszopogattam a gátját, a golyóit, mindent, ami elérhető volt
mondta, mi a kedvence, így most hátulról hatolt belém, éreztem minden rezdülését, próbáltam megszorítani titkos izmaimmal, el nem engedni, magamban tartani, amíg lehet

azután meglóbálta a 16 kilós golyóját, amit én alig bírtam megtartani, teljes átéléssel és koncentrálással végezve a gyakorlatokat. lélegzett és fújtatott, majd izzadt nagyon, és olyan vágy fogott el, hogy megérintsem és simogassam csillogó hátát, csúszós karját, a hátához simuljak mellemmel, lenyaljam, megkóstoljam a legördülő izzadságcseppjeit

ekkor éjjel ment lacival valami diszkóba, én semmiképp nem akartam.
azt szerettem volna, ha velem marad és kedvére kényeztethetem és számon kérhetjük egymáson a telefonban tett ígéreteket.
éjjel kettő után felhívtam. nem hallottam a hangján semmi különöset, de nem akart hazajönni, valahol fiatalok társasága civódott egymással, jött a rendőrség, a fejleményeket figyelte és közvetítette a telefonban. pár perccel később újra hívott és mondta, hogy mindjárt jön.
és sms-t írt, hogy éhes. úgy örültem!
nem sokkal később megérkezett. evett és csókoltuk egymást, mintha még mindketten éheznénk és egymás ajkából laknánk jól. imádom a lágy, húsos ajkát, kicsúsztatni óvatosan a fogaim közül... vigyázva harapni, hogy ne fájjon
és újból szopogattam, kóstolgattam finomságos lényét, teste meghosszabbodását, csodálatos farkát, ügyelve, hogy ne okozzak fájdalmat, előzőleg megjegyezte, hogy jól megcibáltam... persze, már elvesztettem a fejem

lefilmezte, ahogy szopom és élvezem amit csinálok, később fényképeket készített és azt mondta, milyen szép vagyok... hogy selymes a bőröm... hogy milyen jól csinálom és hogyan tanultam...
szeretem ezt a kérdést, de csak röviden mondtam el neki kamaszkori rajongásomat kölyök iránt és hogy ő tanított erre

sajnos eddigre teljesen elfáradt, mire kénytelen voltam önellátásba kezdeni... és el is aludt

vasárnap sehogyan sem tudott felébredni. nem tudom mit vett be előző este, de nem ittas volt.
evett egy kicsit és újból elaludt.
aludt fél háromig.
én közben megnéztem a neten, melyik vonattal tudok hazautazni.
még kivitt az állomásra.
ölelés közben kértem, hogy ne várja meg, míg elindul a vonat. azt mondta: nem is akarsz hazautazni, opálosszemű
igaza volt.

de mindketten megkönnyebbültünk, amikor elindult a vonat.
azért nagyon szeretem miskolcot

Bejött a sztori? Oszd meg barátaiddal a Facebook-on, és csatlakozz a Női Öröm új szállóigéjéhez: Le a bugyival!

Önmagában nem elég

Pinablog — Sun, 06 Nov 2011 22:00:33 +0100

Önmagunk megismerésének egy jó módszere, ha tisztázzuk, mire vágyunk. Jeanette Belle konkrét elképzelései reméljük, segítenek neki megtalálni, akit keres, titeket pedig közelebb visz a saját ideálotokhoz.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nekem puncim van. Nem azért, mert becézgetem, csak nekem a pina olyan szikár és harcos, az én puncim viszont kerek és puha. Mondanám, hogy aranyos, de igazándiból csak nyughatatlan és kacér, amibe belefér az is, hogy aranyos legyen. Meg odaadó, meg mohó, épp ezért kiszámíthatatlan. A punci ezen természete miatt az én természetem nagy, kedélyem pedig hullámzó. Néha kegyetlen és számonkérő. Ez utóbbi tulajdonsága puncinak is megvan, de ő sosem kegyetlen. Kedvetlen és unott szokott lenni, de kegyetlen sosem. Az én vagyok. A bosszú angyala, aki megtorolja az elhanyagolt és szomorú punci sérelmeit.
De ha a punci megtalálja a neki való farkat, akkor új életre kel, hogy azt ne mondjam alkalomról-alkalomra reneszánszát éli. Én meg semmi másra nem tudok gondolni, csak arra a reneszánsz emberre, aki elindítja ezt a csodálatos kulturális forradalmat. Ilyenkor teljesen eggyé válunk puncival, végre egy test, egy lélek együtt várja azt a másik testet és lelket. Mert hogy csak a farok nem elég a puncimnak. Vagy nekem. De miután az esetek zömében jól összeszokott csapatként dolgozunk mi együtt, egyikünknek sem. Az a ritkább, ha külön utakon járunk. Ezek a külön utak nem is tartanak sokáig, mert hiába lelkesedek én egy intellektusért, egy bálnákat mentő erős karért, vagy egy lelkeket ápoló szamaritánusért, ha a punci és a farok között nincs meg az összhang, akkor lőttek az egésznek. Ezzel párhuzamosan viszont ha a puncim jól érzi magát, akkor roppant engedékennyé válok mind az általános műveltség, mind az erkölcsök terén. Ez van.
Ifjabb koromban ez a helyzet gyakran okozott problémát, vetett fel morális kérdéseket, hajszolt végletekig vitt önmegtartóztatásba, de idővel az ember (lánya?) megtanulja elfogadni a változtathatatlant. Például, hogy egységben az erő. Puncinak nem jó nélkülem, nekem se jó, ha nekinem jó, és hogy a farok önmagában nem elég.
A farokhoz kell száj. No nem azért mert rögtön valami nyalakodás jutna eszünkbe. Nem. Szavak kellenek. Vágytól fűtött, lehengerlő, agyba kúszó, onnét ki nem törölhető szavak kellenek, amelyeknek pusztán az emlékétől napok múlva is fájón nedves lesz a punci, hogy azonnal csitítani kell, ha máshogy nem, hát saját kezűleg.
Kell a tekintet, amitől a vér megfagy, a punci pedig már tocsog, de még nem annyira, mint amikor előkerül a kéz. A mindent tudó kéz, amelyik ha kell simogat, ha kell markol, ha kell megbassza a puncit. Nem a farok helyett, hanem előtte. És ettől megőrül a puncim, bár hamarabb én. Elviselhetetlennek tűnik a várakozás, míg végre becsusszan az a kemény fasz a puncimba, hogy abban a pillanatban elöntsön a nyugalom: végre itt van, akire vártunk. Nyelve a számban, farka a puncimban, keze a mellemen. Nyelve a fülemben, farka a puncimban, keze a seggemben. Nyelve a seggemben, farka a számban, keze a puncimban. Az én forró, szűk puncimban. Minden rendben van.

Nem szeretnél regisztrálni, mégis elmondanád, mit gondolsz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és vitatkozz, érts egyet, beszélgess a már közel 300 fős társasággal!

Elveszem a másét

Pinablog — Thu, 03 Nov 2011 22:17:16 +0100

Megtaláltuk a tökéletes illusztrációt.
Olyan szép ez a kép.
Csak nézzük.

És most következzen Lucita monumentális írása. Punci a punci, nő a nő ellen.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pilu azt énekli, hogy dögös, bögyös, harmincötös, hogy azok a legjobbak. A férjem is énekelte nekem tavaly ilyenkor. Meg azt is mondta tavaly ilyenkor, hogy olyan szép vagyok és kívánatos, mint senki más ebben a városban, hogy igazi nő lettem, nem az a kislány, akivel megismerkedett. Hogy imádja a melleimet, rajta minden egyes terhességi csíkot, mert a gyerekünket tápláltam. Hogy olyan szép a csípőm vonala, hogy olyan jól meg lehet fogni és le ne fogyjak, mert ebbe akar kapaszkodni miközben halálra kefél. Meg magát.
Harminchat vagyok. A lány, akire lecserélt, ebben a városban lakik, akinek nincsenek terhességi csíkjai, csípője sincs, egy kislány, akinek a puncija is szűk, ami nem csoda, hiszen nem szült gyereket. Ez utóbbi, mondjuk, némileg több információ, mint amire szükségem volt. Nem tudom beemelni, nekem sose kellett a másé.
Elmúlt a hetedik ciklusom, mióta utoljára belém hatolt. Harminc hét. Ha aznap teherbe esek, amikor megmondta, hogy szerelmes a lányba, most szülnék. De nem szülök, és az is lehet, hogy többé már egyáltalán nem fogok. Tavaly ilyenkor nyitott voltam, vidám, tele bizalommal, hittel, tervekkel, most zárkózott vagyok, bizalmatlan, nincs hitem, és csak arra vágyok, az adott napot túléljem. Nem bízom senkiben. Nyakig begombolkoztam, és nem csak fizikailag, nem bízom a párkapcsolatokban. Félek, hogy újra át kell élnem egy ilyen helyzetet és abból vajon hogy állok fel? Aztán újra és újra? Amikor is most is pokoli nehéz? Mióta tudom, hogy sem otthont teremteni nem vagyok képes, és velem évek óta minden szar, hogy velem képtelenség együtt élni, és már rég véget kellett volna ennek vetni, kissé megtört a tartásom. Ha eszembe jut, hogy le kell vetkőznöm valaki előtt, összeszorul a gyomrom, takarót akarok húzni a fejemre és elbújni a világ elől. Szőrt növesztettem a puncimra. Ésszel tudom, hogy ez majd elmúlik, de most bujkálok, rejtegetem magam, és rejtegetem a puncimat is, miközben álmomban majd minden éjjel arctalan férfiakkal dugok. Nagykezű, nagyfarkú férfiakkal, akik minden testnyílásomat kitöltik.

Nemrég találkoztam valakivel. Összezártak minket egy hétre, nem mi akartuk.
Először csak a kezeit láttam. Aztán azt, hogy a cipője is tiszta. Hogy segítőkész, udvarias, figyelmes. És nem csak velem, egyszerűen ilyen a természete. Aztán jött a többi is, ismered ezt, azonos hullámhossz, azonos humor, befejezi a mondatodat. És a kezei, baszki. Nagyon figyeltem rá, hogy ne tegyek egyetlen olyan mozdulatot sem, amivel elárulom, mire gondolok, ha a kezére nézek. Mert nyilván arra gondoltam, hogy azok a hatalmas, ápolt kezek jól belekapaszkodnak a már nem olyan kerek csípőmbe. Hogy megfogják a fejem, miközben előtte térdelek. Hogy elvesznek a melleim az erős tenyerekben. És úgy vezet, hogy akár el is tudnék aludni mellette – és ezt csak kevesen tudják, mekkora szó -, de nem aludtam, mert imádtam, ahogy a hangja karcolta a bőrömet. És csúnya. Olyan szépen csúnya. És egyetlen mozdulata, egyetlen pillantása sem volt, ami arra utalt volna, hogy udvarol, hogy nőnek néz. Odavoltam érte. A harmadik nap éjszaka már vele álmodtam.
A hét végén elbúcsúztunk egymástól abban a tudatban, hogy valószínűleg sosem találkozunk többé. Talán egy kicsivel távolságtartóbban búcsúzott, mint indokolt lett volna, de semmi különös. És akkor este írt egy smst, nekem pedig a szavai olvastán megremegett a lábam, a kezem, valamint egyéb belső szerveim is. Öt perccel később pedig megtudtam, hogy nős.

Tulajdonképpen örülök neki, hogy ő is csak egy a férfiak közül, aki megragadja az alkalmat, ha az az útjába kerül. Annak pedig különösen örülök, hogy engem akart megragadni. Azokkal a gyönyörű kezeivel. És persze az is eszembe jutott, hogy vajon mikor és milyen esélyem lesz új életet kezdeni elváltan, nincstelenül, egy kamaszgyerekkel? Nagyjából annyi, mint a férjem kedvesének: elveszem valaki másét.
De nem most.

Tetszett? Nem tetszett? Véleményedet a Facebook-on is elmondhatod!

Lehet beszélni róla

Pinablog — Mon, 31 Oct 2011 14:26:09 +0100

Egyik visszatérő kommentőrünk, El Mariachi mesél élményeiről. Férfi lévén nem maradhat el a pinák besorolása, ezúttal szexuális affinitás alapján.

Oszd meg velünk egyedi történeted, címünk: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pina... imádom! :) Örülök, hogy itt lehet beszélni róla, tetszik a fórum. Pedig pasi vagyok. Talán ezért is muszáj írnom.
Korábban Alain írását olvasva szembesülhettem újra egy már-már elfogadott "pina csoportosításról" külső alapján.
Persze kocsmai beszélgetések során férfitársaimmal már mi is többször kitárgyaltuk, kinek milyen, de ki nem?
Viszont én azt mondom, nem érdemes itt leragadni. Mert ez valóban külsőségekre épül, és az is évek óta ismert közhely, hogy a belső értékek az igazán fontosak. Hát a pinák esetében ez halmozottan érvényes, és a belső érték alatt nem a hüvely hosszát, átmérőjét, nedvességét stb. értem. Hanem gazdájának természetét, és azt, amire ő a bugyijában hordozott "kisállatát" betanította, éles helyzetben tud vele támadni, vagy éppen megadni magát. A lényeg, hogy tudja használni, ha kell.
Mert ő valóban olyan, mint egy kisállat. Törődést igényel, foglalkozni kell vele, ápolni, kozmetikázni, enni adni, ha éhes stb.
És természete nagyon is függ a gazdája természetétől. Mire is mennénk egy isteni babapuncival, ha gazdája nem képes használni?!
Nézegessük, hogy jaj de szép? Nem hiszem, hogy ennyi elegendő lenne bárkinek.

Ez alapján (és a három X alatt tapasztalt megannyi pinával a hátam mögött) lehet:
- kiábrándító (tipikus, aki a faszt is szalvétával fogja meg)
- kezdő (nem reménytelen eset, de még tapasztalnia kell)
- haladó (ő már tud valamit, nagy átlagnak megfelelő készségekkel)
- profi (igazi ribanc az ágyban...)

Nagyjából... De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy olyan gazdát találjunk, akinek a természete (és így a pina természete is) pont megfelelő.
Akivel minden olyan, amilyenről álmodtunk. Vagy netán még annál is jobb. Mert mindenkiből mást hoz ki a partnere, és fordítva. Hát keressük meg.
És ha megvan az egymásratalálás, az a legkevesebb, hogy hogy néz ki a pina. Imádni fogjuk, akár elefánt fülű, akár csak egy kisebb denevér.
És ha imádjuk, ne sajnáljuk önzetlenül kényeztetni. Megéri. Sokan ezzel nincsenek tisztában. Sajnos.

Nekem van egy pinám. Akit szeretek. Már több, mint fél éve. Igazi haladó. És kényeztetem. Amikor csak tudom. Mohón falom magamba teli pofával, mintha egyszer elfogyna. Csodálom, istenítem, csókolgatom, simogatom, nyalom, mindent megadok neki, amire vágyik. És nincs is jobb annál, mikor egy igazán jól előkészített, forrón lüktető, tocsogós pinába nyerünk bebocsátást. Tud támadni és megadja magát, ha éppen arról van szó.
A legjobbat hozzuk ki egymásból. És tényleg imádom.
Őt is... és a pináját is. Szerintem ezt csak így érdemes!

Ha érdekelnek különleges illusztrációink, a további kommentek és egy aktív közösség, csatlakozz hozzánk a Facebook-on is!

Karamellé szelídülnék

Pinablog — Thu, 27 Oct 2011 23:00:44 +0200

Liz életében először lemenne kutyába, de a gazdit sajnos a saját farka csóválja. Szerzőnk szerint ez a legnagyobb baj. De vajon nem rosszabb-e, ha egy nő elveszíti egy férfi miatt az önbizalmát?

Történeteket akarunk. Őszinte vallomásokat. Szeretnivaló nyomiskodást. Cserébe most 200%-kal csillogóbb hajat adunk. Itt: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
31 éves vagyok, egy-két héttel ezelőttig azt hittem, KÉSZ vagyok. Azt hittem, már rég levetkőztem a tizenéves frusztrációim, megbékéltem vágyaimmal. Megtanultam szeretni a gömbölyű fenekem, fegyvert kovácsoltam a melleimből, szám szerint nem említeném, hány farkat vadásztam le Puncival. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy perverz vagyok, egész pontosan fetisiszta vagyok és domináns. Bekattanok a bőr illatától, imádom a fél lábfejem a pasim szájába tolni, nyalatni... Bizony, gyakran úgy érzem, hogy a talpam közvetlen összeköttetésben áll a csiklómmal. Feltüzel egy kikötözött férfi látványa, imádok ráülni az arcára és majd' megfojtani, közben úgy kapaszkodni a mellbimbójába, mint abba a bizonyos szalmaszálba szokás, belesuttogni a fülébe, hogy az enyém, csakis az enyém. Hát, ilyennek születtem, mit lehet tenni.

Majd találkoztam vele, aki ugyanolyan, mint én, kivéve, hogy Ő férfi, abból a nagybetűs fajtából. Tövig akarja nyomni a farkát a létező összes testnyílásomba, paskolni a fenekem és suttogni a fülembe, hogy az övé vagyok. Nem bírok vele... Végetnemérő szócsaták, viaskodások, cívódások, egymás sokkolása. Mit tenne velem és én mit tennék. Ő a nagy kihívás, a konc ami után rohannék, mint egy őrült, akinek a kezei között én, a karcos törökméz karamellé szelídülnék. Hogy hol a bibi? A kis cuki 20 éves lányokat díjazza, formás kis fenékkel. És ami a legkétségbeejtőbb, kis, szép puncival... Stop táblának épp elég.
Milyen egy szép punci? Nekem nincsenek icipici alig észlelhető kisajkaim. Egyik volt barátom szerint, ha Modigliani pinát festett volna arcképek helyett, én lettem volna a múzsája. A bal kisebb a jobb nagyobb. Mint egy furcsa, rózsaszín hús-pillangó. Én szeretem, soha nem hagyott cserben, rengeteg közös 'balhé' után most mégis bűntudattal és feszengve nyúlok hozzá. Próbálom felidézni a régi rajongóit, próbálom nem figyelni a pornófilmekben kitárulkozó kolleginákat: "ez biztos tetszene neki", vagy "ez olyan mint az enyém, nem jó".

Ez valami új hóbort egyébként? Ez valami visszavágás a faszméricskélés miatt? Nem elég szapulni a cicinket, a seggünket, a nem megánfokszos hasunkat?

Két dolgot sikeresen belémplántált: némi frusztrációt és valami leírhatatlanul gyötrő vágyakozást. Néha úgy érzem, egyik reggel megtalálnak hamuvá égve. Egy újabb lázas álmokkal teli éjszaka után, a testem már nem fogja tovább tolerálni azt a tüzet, amit felelőtlen-tudatlan(?) meggyújtott az az állat, akit nem tudok kirugdosni az agyamból, de a lábam se merem széttenni előtte, mert ha nem fogunk tetszeni neki, abba sanszos, hogy beledöglök. Punci fél és remegve vágyakozik, de nem alkuszik, csak Őt akarja, csak arról ábrándozik, milyen lehet két dudás egy csárdában. Én pedig legszívesebben apró darabonkét dobálnám ki magam az ablakon tehetetlen dühömben.

Ps.: Ja, van rá sansz, hogy durván belezúgtam.

Ezen a héten rekordmennyiségűt posztoltunk, köszönjétek az inspirációt az eszetlenül növekvő Facebook-csoportunknak. Klikkelj te is egy jó klikkért!

Nyugodtan nyúlj oda

Pinablog — Wed, 26 Oct 2011 22:49:23 +0200

A hüvelyi orgazmus ábrándos illúziója tönkreteszi Mira fiatalkorát, melyért most verbális revansot vesz és átkot szór. Anyázás, NDK-s pornó, coelhózás, majd a katartikus végkifejlet. Happy end a csúcson.

Neked mi a történeted? Hogyan ismerted meg önmagad és találtál rá a lelki békédre? Meséld el, címünk: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nagyon, nagyon mérgesek vagyunk. A pinám és én nagyon mérgesek vagyunk, mert úgy érezzük, hogy át lettünk verve.

Kedves erotikus filmek!
Kedves Paulo Coelho!
Kedves pornó!
Kedves női magazinok, kedves férfiak, kedves ostoba barátnők!

A kurva anyátokat!

Mint általában a kamaszok, én is a kereskedelmi, vagy német adókat néztem titokban, mert ott hétvégén erotikus filmeket sugároztak. Az ilyen filmek egészen valószerűtlen szituációkat dolgoztak fel, melyeknek kivétel nélkül extatikus aktus lett a vége. Szerelő - háziasszony, zongoratanár - diák, háziorvos - beteg. A vonzó, jóképű férfi elcsábította a gyönyörű nőt, majd úgy szeretkeztek, amiről minden serdülő lány álmodik: érzékien, szenvedélyesen, szerelmet mímelve. Hogyan kell azt csinálni? Hát úgy, hogy egyszerűen csak összenyomjuk az ölünket, ritmikusan mozgunk, és akkor olyan jó lesz, hogy még a hajunk is dúsan omlik a vállunkra. Aha. Ma már tudom, hogy ezt hívják hüvelyi orgazmusnak. Tehát így kell szexelni - gondoltam. És így is szexeltem. Mindössze az az üvöltözős, hátkarmolós, grimaszolós rész maradt el rendre, az orgazmus, vagy mi. Pedig mindent tökre úgy hajtottam végre, ahogy láttam. Mi a baj velem? Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy bennem van a hiba. Hiszen a partneremnek jó volt, és ő nem kérdőjelezte meg a dolgokat. Kerestem a megoldást, és próbálkoztam. (Valószínűleg rossz helyen.) Előjáték, aztán bedugjuk, kitartóan húzogatjuk, és jönnie kell. De nem jött. Egyre kétségbeesettebb és frusztráltabb lettem. Összezavarodtam, csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam, amiért nekem nem megy így, mert elmarad a hüvelyi orgazmus.

Olvastam Paulo Coelho Tizenegy percét. Van benne egy rész, amikor a főhősnő eszetlenül vonaglik, a szerelme ráfúj (!) a puncijára és a nő elélvez. Ezután egyszerre gyűlöltem valamennyi nőt és vergődtem a saját csapdámban, meg voltam győződve, hogy beteg vagyok. Képtelen a szerelemre, képtelen boldoggá tenni egy férfit, és ez az egész vagy egy orbitális kamu, egy összeesküvés-elmélet, egy gigászi "ki ölte meg Kennedy-t", vagy kész, akkora problémával állok szemben, hogy cirkuszban kéne mutogatni.

Eddigre elmúltam 25, hallottam a csiklóról. Annyival előrébb jártam, hogy egyedül már ment. Erre titkos menekülőútként tekintettem, intim búvóhelyre, ahol az lehetek, aki nem vagyok. A helyzet még rosszabb lett, mert már tudtam, mit hagyok ki a férfiakkal. Tudomásul vettem, hogy nem vagyok álomnő, ezért egyéb dolgokkal kompenzáltam, a pasik így szerettek velem lenni. Nem az ő hibájuk, hogy nem élveztem el, én tekintettem erre úgy, mint valami stigmára, amiről nem szabad beszélni, mert ráragad a másikra, azt meg nem akartam. Magányos kereszt, nincs mit tenni, hittem akkor. Meg sem fordult a fejemben, hogy a maszturbációs gyakorlatokat keverjem a szeretkezéssel. Szégyelltem, azt hiszem.

Pornó. Gondoltam, térjünk rá a lényegre. És mit látok? Ugyanazt, csak műcicivel és cumshottal. Nem hiszem el. Komolyan, ilyen nincs.

Talán üldözési mániám lett, de mindenhonnan ugyanazt véltem hallani: a Cosmo szerint a nők már a csipkefehérneműnél meg a spriccelős orgazmusnál tartanak, én meg... A férfiak történetein keresztül kiderül, hogy csak bedugják, és a csajoknak már jó, én meg... A barátnőim elképesztő szeretkezéseket élnek át a gazdag, okos, hatalmas farkú pasijaikkal, én meg... Éjjelente sírok a csüggedtségtől. Elegem van, nem keresem többé a kivezető utat, hagyjuk az egészet a francba. Leszarom.

És akkor megtörtént a csoda. Tudom, szánalmas lehet ez így leírva, olvasod a Pinablogon, "na ne már". Nem érdekelsz, neked is a kurva anyád, már megbocsáss. Ha tudnád, mit él át egy ilyen nő, nem kérnéd ki, amikor azt mondom, életem első orgazmusa egy férfival meggyógyított. Mert tényleg beteg voltam, önmagam börtönébe zárva. Ez a férfi megcsókolta a puncimat, jó hosszan, és nem hagyta abba. De nem ettől szakadt át bennem a gát. Megkért, hogy segítsek neki, nyugodtan nyúljak oda és csináljam magamnak.
Istenem.
Hát így.
Hát ez az.
Pontosan tudtam, hogyan kell, ő közben belém dugta a farkát, és így, végre, életemben először, elélveztem valaki mással együtt.

Nem tudom, mitől hüvelyi, mitől csikló egy orgazmus, de engem felszabadított, sírtam, mint egy gyerek, megsirattam vele együtt az összes kudarcomat. Remélem, hogy esetleg olyasvalaki is olvassa ezt, akin segít a tudat, hogy nincs egyedül. A fentieknek pedig azt kívánom, hogy annyi orgazmusról maradjanak le, ahány lány, nő, meg asszony érezte jelentéktelen senkinek miattatok magát.

Szédületes sprinttel elértük a 200 tagot a Facebook-on, köszi mindenkinek! Azoknak is, akik most szépen idekattintanak és like-olnak bennünket. Puszi!

Beszélni kellett

Pinablog — Mon, 24 Oct 2011 23:03:41 +0200

Emlékeztek Lilalányra? Első írásával rendesen felkavarta a kedélyeket, néhányan azt is kétségbe vonták, hogy nő. Új levelében megint bőkezűen bánt az intim érzésekkel, ezúttal különleges orális fixációjáról mesél.

Várjuk további Valódi Pinák Őszinte Vallomásait a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amint bekerültem gimibe, elkezdtem beszélni a szexről. Olyan diskurzus kezdődött el akkoriban, amelynek már soha nem lesz vége (szívből remélem). A lányok beszéltek, megállás nélkül, miközben a fiúk úgy tettek, mintha idegesítette volna őket a folyamatos „pletyka”. Amely valószínűleg a négy év legtanulságosabb kurzusa volt számukra. Alig ismertük egymást, még a nevekkel sem voltunk tisztában, tekintve, hogy gimi második hetében jártunk, amikor egy két évvel idősebb fiú berontott az osztályba két óra közt és megkérdezte a lányokat, hogy ki az, aki még soha nem maszturbált. Az egyik lány azt kérdezte, hogy az mit jelent. Hogy ő saját magának, az ujjával? Tényleg létezik ilyen, vagy most csak szivatjuk? Mert ő ilyet nem tud elképzelni, ennél gusztustalanabb nincs. Utólag kiderült, hogy amikor ezt mondta, már rég vígan (na jó, annyira nem, tekintve, hogy nem hitt a női orgazmus létezésében sem) szexelt az akkori pasijával. Őt már nyalták is, a pasija imádta hátulról, ezért legtöbbször az volt a menü, de ő eközben saját elmondása szerint azon gondolkodott, hogy másnap mit fog felvenni, ha esik majd az eső. Egy másik nagyon közeli barátnőm tizenhat évesen eldöntötte, hogy házasságig szűz akar maradni. Fenéket érdekelte, hogy az autóval is tesz egy kört, mielőtt megvásárolná az ember, ő szűz marad, mert Isten szemében az a helyes. Mikor rákérdeztem, hogy hogy lesz képes úgy lefeküdni a választott férfi mellé, hogy nem kívánja magába szippantani, kiderült, hogy Isten ismét a tökéletes alibi, vagy az a mocskosul savanyú szőlő, mert ő attól a bizonyos testrésztől félt. Aminek a nevét sem mondjuk ki, mert nincs olyan neve, ami elfogadható lenne két lány beszélgetésében, szerinte. Az nem más, mint egy darab nyers hús. (Évekkel később másik lány szájából hallottam ugyanezt a kifejezést, akkor viszont nem a hímtagról, hanem a nemkívánt magzatról volt szó, amit egy méregdrága gyógyszer segítségével hajtott el, majd lehúzta a vécén. Félreértés ne essék, nem ítélkezem, csak érdekes, hogy mit hogyan neveznek meg a nők, amikor félnek tőle.) Később kiderült, hogy engem például eszméletlenül felizgat, amikor a férfi húsnak nevezi a testet, a farkát, a pinámat, majd cafatokra szed. A sok beszédnek aztán az lett az eredménye, hogy a fiúk szerint mindannyian igazi kis kurvák voltunk. Mi viszont olyan dolgokat mondtunk ki hangosan, amikről addig nem is tudtuk, hogy bennünk vannak, mai napig szentül hiszem, hogy ez volt annak a négy évnek az értelme. A beszéd volt az, ami igazán felszabadított minket, és én akkor jöttem rá, hogy mik azok a dolgok, amikről nem bírnék lemondani soha. Később kiderült, hogy az ember nagyon sok mindenről hajlandó lemondani, ha úgy alakul, de ez most kevésbé fontos.

Beszélni kellett, és egyre inkább úgy éreztem, hogy beszélni az ágyban is kell. De megszólalni nem mertem, akkor sem, amikor már ordítottam belülről. Minden szeretkezéskor mondatok pörögtek a fejemben, de sosem mondtam ki. Maszturbálás közben próbálkoztam, és amint kinyitottam a szám és kimondtam, ami éppen jött, egyből elélveztem. Aztán egy hétvégén nagy társasággal elutaztunk, és a kedvessel megkaparintottunk egy külön szobát nagy ággyal, külön fürdőszobával. Egyik délelőtt beültem a kádba, a kedves bejött, ránk zárta az ajtót, letolta a gatyáját, duzzadó farokkal elém állt és azt mondta, hogy „szopjad, édes”. Ez a mondat egyszerre sokkolt és izgatott. És gondolom sokaknak nem kell magyarázni, hogy ez a kombináció az egyik legjobb. Ez az az orális aktus, amire legjobban emlékszem: minden apró részletre, minden mozdulatra, nyögésre, az elélvezésre, az ízére, és arra, ahogy közben a pinámat simogattam. Miután elélvezett, berántottam magam mellé a kádba és azt mondtam neki, hogy keféljen meg, kúrjon szét, a farkát akarom, és azt, hogy belém élvezzen, tegyen
velem amit akar. Ő erre azt válaszolta, hogy szétkeféljük az egész fürdőt, a szobát is, hogy másnap reggelig akar dugni. Erre én ismét válaszoltam, amire ő is, és ez volt az előjáték, egymáshoz sem értünk, de engem azóta sem izgattak úgy fel, mint akkor. Órákon át szexeltünk, és igen, az volt az első alkalom, hogy nem szeretkeztünk, hanem nyersen, húsként, keféltünk. A végén remegve feküdtem az ágyon, hogy én ezt nem hiszem, ez nem lehet, nem hiszem, úristen, úristen. Fordulópont volt a kapcsolatunkban, soha nem volt olyan jó a szex mint az ezt követő időszakban. Hosszú órákon át tudtunk szexelni, millió pozícióban, millió helyen, és közben mindig beszéltünk. Hol pajkosan, flörtölgetve, hol igazán mocskosan. Beszéd nélkül már képtelenek voltunk közeledni egymáshoz az ágyban. Volt valahol egy határ amit átléptünk, és nem tudtunk már visszamenni. Addiktív lett ez a dolog, elfelejtettünk szeretkezni, szerelmeskedni, már csak kefélés volt, ő már nem csókolgatta a pinámat, hanem nyalta, zabálta, és én a farkát, amit mindenekfelett imádtam, amibe napról napra újra beleszerettem, már csak szopni tudtam. Szakításunk után még szeretők maradtunk, mert sem ő, sem én nem találtam olyan partnert, aki annyira ismert volna, mint ő és aki úgy istenigazából ki tudott volna elégíteni. És a végsőkig bíztunk egymásban. De még mindig csak a kefélés maradt, a hús, a fasz és a pina, a geci és a nyalás. Elvesztettük teljesen azt, ami miatt olyan tökéletesen funkcionáltunk együtt. Aztán eldöntöttük, hogy ennek véget kell vetni, ez nem mehet így tovább, ki kell lépnünk egymás életéből. És akkor hazajött velem, felemelt az ölébe, megcsókolt, ledobott az ágyra, és csendben, annyi idő után először szavak nélkül belém hatolt. Koradélután volt, és estig szeretkeztünk. Lüktetett mindenem, beszélni nem volt szabad, de nem is kellett, és én soha nem voltam annyira az övé, mint akkor. Életem végéig emlékezni fogok arra a szeretkezésre, ami után ő elszívott fél doboz cigit az ágyban, meztelenül, mint azelőtt annyi éjszakán, utána meg felöltözött és elment. Ez volt az utolsó alkalom, hogy vele voltam.

Nagyon jó, hogyha egy pár teljesen felszabadul az ágyban. Nagyon jó a beszéd is. Életem legemlékezetesebb kefélései a beszédnek és azon bizonyos küszöb átlépésének köszönhetők, a legnagyobb orgazmusok ebben a keretben történtek meg, de a mai napig nem tudom ezt újra megtenni. Félek, hogy amint elkezdődne, megint nem lenne megállás. És nem akarom elveszíteni a szeretkezéseket. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, nagyon valószínű, hogy nálam csak az a probléma, hogy túl intenzíven éltük meg akkor ezt a dolgot, mint annyi minden mást is, lehet, hogy most másképp alakulna, de már nem tudom kimondani a páromnak, hogy „a gecidet akarom”.

Már közel 200-an szeretnek bennünket a Facebook-on is, csatlakozz hozzánk te is!