ICCT Hedral tündérmeséjének tanulságát leginkább a Harcosok klubja emblematikus idézetével  foglalnánk össze: "Csússz!"

Neki már bejött az élet. Küldd el nekünk te is történeted, hogy karmikus energiáinkkal téged is boldoggá tehessünk. Chímünk: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem az irányítást.

A legutóbbi levelemet visszaolvasva rájöttem, hogy bár az érzések helytállóak, viszont a vonzalmam
tárgya korrigálásra szorul. Megpróbáltam lemondani a férfiról, aki iránt oly heves érzelmeket
tápláltam és olyan sokat nyúltam magamhoz, miközben őróla fantáziáltam. Mindezt azért igyekeztem
megtenni, mert a kedves hímnemű kissé kiszámíthatatlan, szétszórt és link. De legfőképpen az volt a
problémám, hogy hiába akart megdugni, lószart nem tett az ügy érdekében. És ezt meguntam.

Nézelődtem potenciális partnerek után; még a házinyulas szabályt is megszegtem volna, de ekkor
kiábrándultam a fiúkból, mert a szomszéd jól fejlett németjuhásza is előbb cselekedett volna szex-
ügyben, mint akármelyik srác a látómezőmben – pedig egyáltalán nem vagyok egy bányarém. És a
perifériás látásom is átlagon felüli…

És ekkor úgy éreztem, hogy na jó… inkább leszarom az egészet, és nem görcsölök rá a témára.
Az eredménye a dolgoknak hamar meg is lett. BUMM! Hatalmas robbanás rázott fel ebből a
hibernált, „szextelen” állapotból. Történt ugyanis, hogy hirtelen felindulásból elkövetett alkalmi
munkámra való jelentkezés közben az ügyintéző hölgy közölte, hogy nincsenek meg a papírjaim,
álljak félre a sorban. Ide a fal mellé – szólt rám jó hangosan. Aztán a Sors keze belepiszkált a
dolgokba, ugyanis az utánam következő fiatalembernek sem voltak rendben a papírjai, ezért Őt is a
falhoz parancsolta a hölgyemény. Pontosan mellém. Amikor odaért, felém fordult és egy aranyosat
kuncogott. „Mennyire nem szeretek várakozni” – valahogy így hangzott az első mondata. 3 órán
keresztül vártunk még. Ezalatt kibeszéltük a családjainkat, az életünket, a problémáinkat, zenei
ízlésünket, és lényegében mindent. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást.

A harmadik órában újra az ügyintéző nőszemély hangja zavart meg – hazaküldtek minket munka
és pénz nélkül. Mi meg elmentünk egy kis kocsmába, ami azóta a törzshelyünk lett. És még sokat
beszélgettünk… nagyon sokat.

Aztán úgy éreztük, hogy több hetes folyamatos verbális izgatás után ideje a tárgyra térnünk. Én már
útközben olyan nedves lettem, hogy a buszút helyett simán az ülepemen csúszhattam volna végig A-
ból a B pontba. Nem estünk rögtön egymásnak, ugyanis mindkettőnk még picikét halogatni akarta a
dolgot. Mert még korai, meg akkor voltam náluk először stb. Aztán lehúzta a bugyimat.

Sosem vágtam még forró késsel a vajat, de valahogy így passzoltunk össze rögtön elsőre.
Meglepődött a hely szűkössége miatt, de láttam, hogy iszonyatosan jólesik neki. És nekem is
rendkívüli élmény volt. Tudjátok, az az igazi élménydús, érzéki, mocskos szex. Amikor a testnedvek
megállíthatatlanul csordogálnak össze-vissza, az érzékek pedig eggyé forrnak – egymásban fürdünk.
Szerintem ezt igazán az értheti meg, aki már adta oda a teljes lényét a szexualitás élményének,
annak, hogy mennyire felemelő az, amikor azon ember karjaiban lelsz teljes nyugalomra, akihez
annyira vonzódsz. Én ezt az embert megkedveltem, aztán megszerettem.

Jelentem, itt állok szerelmesen, nem is gondoltam volna. Mennyit változik az ember pár hónap alatt…
Nem tudok betelni az arca formájával, a teste látványával, a bőre érintésével, na meg azzal az isteni
finom farokkal, ami életem eddigi legteljesebb gyönyöreit okozza nekem. Őszintén látom rajta, hogy
Ő is ugyanígy érez irántam; teljesen feloldódik mellettem, és látom az arcán szeretkezés közben, hogy
mennyire élvezi ezt az egészet. (Amúgy meg egy perverz kis dög. De nekem sincs okom panaszra:
még nem tudtuk eldönteni, hogy melyikünk a perverzebb.)

Szóval oly sok bugyiizzasztó keresgélés után végül rám talált a Férfi. Önmagától. Kérnem sem kellett,
utalgatnom meg pláne. Egyszerűen csak cselekedett.

(Fiúk, férfiak: legyetek szívesek tettre készebbek lenni. Tudom, hogy a nőkben is sok a hiba, és sokan
kelletik magukat, de ha ott van a közeletekben az úgymond „Igazi”, akkor ne halogassátok a dolgot,
menjetek oda hozzájuk és nyúljatok a bugyijukba – szép szavakkal.:) )

Azt hiszem, épp itt az ideje cselekedni. Mindjárt befejezem az írást, illetve lerakom a cigarettát. Még
az éjjel kezembe veszem azt a csodás hímtagot.

Jó, mi? Még több jóért lájkolj bennünket a Facebook-on!