Amina nézeteltérésbe keveredik önmagával, amikor megkívánja a tiltott gyümölcsöt. Mit tehet a vágyakozó főnökasszony, ha már semmi nem állja útját a beteljesülésnek? Vár egy hívást.

Mi pedig az izgalmas történeteket a lebugyival@gmail.com -ra!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A karban tartott pina olyan, mint a megművelt föld. Aki látja, gyönyörködik benne, az irigyebbje meg ilyet akar, amitől a pina még jobban virul. A karban tartott, illatos pinától szebb a világ. Miatta, érte, körülötte forognak a bolygók, finomabb a reggeli, rövidebb a sor a postán.
Az enyém is ilyen, jobb esetben. Persze van, amikor összeveszünk és nem értem. Van, amikor visszafelesel és fittyet hány minden általam felállított szabályra, például az olyanokra, mint a házi nyúlra nem lövünk, vagy a feletteseinkkel, beosztottainkkal nem dugunk. 
Az én illatos Pinám pedig - akár egy gyerek - minél többet kap, annál többet követel. 

Történt egy nap, hogy a munkahelyi szabályzatot figyelmen kívül hagyva megkívánt egy farkat. Egy beosztott farkat. Jól össze is vesztem vele: 
"Figyelj, drága. Ezért a pozícióért nekem évekig kellett güriznem. Lenyelni, kezelni tudni sok-sok férfi beidegződését, miszerint ebben a szakmában nő csak másodhegedűs lehet. Kávét főzhet, ecetera. Szóval ne gyere nekem a hormonokkal, mint egy fejetlen fasz."
Kérlek! - válaszolta sértődötten Pina és hozzátette: Akkor tessék, parancsolj nekem. Ügyes vagy főnökasszony, szorítsd össze a lábad és hallgattass el!
Szorítottam. Becsületemre legyen mondva, nem adtam Pinának alkalmat, hogy szóhoz jusson. Adott viszont a beosztott. Hogy Pina mit sugározhatott az éterbe, máig nem tudom, de úgy vonzotta a megfelelő alkalmakat, mint a mágnes. Először csak egy pillantás volt, ami egy másodpercnél tovább tartott fogva. Aztán egy röpke érintés, ami felért egy áramütéssel. Utána jöttek a szavak.
- Itt a kulcs, a fiókba való.
- Oké, beteszem.
- Hagyd. Majd én beteszem.
Pina ujjongott, fürdött a nedves boldogságban.
Rohadt ribanc. - próbálkoztam.
Bibibíííí...- feleselt a Pina.

Egyik este - túlóra, naná - falhoz szorított. Olyan közel hajolt, hogy hallottuk egymás szívverését, de nem ért hozzám. Várt, Pina szinte tüzelt a bugyiban.
- Nem lehet, értsd meg.
Szemöldökömet kérdőn felvontam.
- A korom...
- Pont jó. - szögezi le.
- A pozícióm... - folytattam.
- Térdelj le, hátha jobb lesz. - a beosztott vigyorog.
Elfut a méreg. Nem ezért építettem ezt, hogy egy fasz miatt kockáz...
Szikrát vet a tekintete, megfeszül az állkapcsa. Elvörösödök.
Ostoba tyúk. - kárálja Pina.
Fogd be. - sziszegem feldúltan.

Aznap éjjel álmomban élveztem el, akár bakfis koromban.
Szááárazon orgazmáááál... - csúfolódik Pina.
Hülye picsa. - vetem oda feszülten. Az ilyen álmok, még ha némi feszültséget oldanak is, nem enyhítik a vágyat. Sőt, ugyebár.
Reggel fehér papír vár az asztalon, pár fekete betűvel.
- A felmondásom. - veti oda és egy másodpercig élvezi, hogyan sápadok el. Nyitnám a számat, de elfordul, aztán az ajtóból visszaszól:
- Majd hívlak.

Pina fájdalmasan lüktet, de csendben van. Hosszú idő után ez az első alkalom, hogy nem viaskodunk, sőt, teljes egyetértésben várjuk azt a bizonyos hívást.
Végül is egyet akarunk mindketten: behódolni egy fasznak, akit magunkba fogadva megáll egy pillanatra a világ. Az pedig... hát maga a teljesség. 

Olvass még több hasonló témájú gondolatot, csatlakozz hozzánk a Facebook-on is!